Balkh

régi hires város keleti Khorasszánban, Afganisztánban; nagykiterjedésü sikságon az Amu-darjától 500 km.-re, a Dehaz v. Deriaz partján, Burnes szerint 2000, főképen afgán lakossal, nagy kertekkel és északi részében egy- citadellával. B. az ókorban Baktra (Bakhtarisz, Bakhdhi) néven Baktrianának volt fővárosa: mint az Afganisztán felől Khinába és onnan Afganisztán felé visszatérő karavánok találkozója, kereskedelmi szempontból is jelentős hely volt. B.-t Zoroaszter és Cyrus születéshelyének tartják. A romok közt található több jel mutatja, hogy egykoron a Buddha vallását követőknek is jelentékeny középpontja volt. B. romjai 6-7 járás kerületüek és majdnem kizárólag mohammedánus eredetüek. B.-ot Dsingiz khán döntötte romba (1220); a mult század óta afgán birtok.

Balközép

-nek vagy egyszerüen baloldalnak az alkotmány helyreállításai megelőző és követő időknek azt a politikai pártját nevezik, melyet eleinte főleg Ghyczy Kálmán tekintélye dominált, majd Ghyczy és Tisza Kálmán együttesen vezetett, míg utóbb Tisza ragadta magához a vezérlést. Összealkotására nézve feltünő, hogy soraiban e párt igen keveset számlált a 48 előtti szabadelvü mozgalmak vezérei közül, hogy zöme tehát a másodrangu és a 48 utáni idők szereplőiből alakult, s egészben véve jobbára az 1861. határozati párt ivadéka volt. Ereje kiválóan a tősgyökeres magyar vidék birtokos nemességéből állott; hozzá tartoztak Nyáry Pál, Bónis Samu és mások. Irodalmilag is kitünően volt képviselve a Hon, az Ellenőr, a Bolond Miska és azok szerkesztői Jókai. Csernátony és Tóth Kálmán által. E párt alkotó elemei az 1865 dec.-ben megnyilt országgy. elején ha nem is csatlakoztak Deákhoz, az ő elveit követték, nemcsak a negáció mezején, mig a nemzet kétségbevont jogait kellett védelmezni, hanem akkor is, midőn Deák a pozitiv alkotás terére lépett és a közös ügyek kérdésében a 67-es bizottságot kiküldeté. Ennek 15-ös albizottságában nyilvánult először a két párt nézeteltérése, mely még jobban kiélesedett 1866 jun. havában az ínségügyi vita alkalmával és teljes szakadásra vezetett 1866 november havában, midőn Deák folytatni akarta a 67-es bizottság munkálkodását. Tisza ellenben fel akarta azt függeszteni az alkotmányosság teljes helyreállításáig. A közös ügyekről szóló alaptörvény képezte ezentul a válaszfalat a Deákpárt és a balközép között. Ez utóbbi ugy vélekedvén, hogy az 1867. XII. t.-c. tulságos áldozatokat ró az országra, a nemzet legéletbevágóbb jogainak részleges feladásával keletkezett, összes igyekezetét e törvény megváltoztatására irányította. Közös ügyeket egyátalán nem akart elismerni, csak közös viszonyokat. Ezért azt kivánta, mondassék ki mindenekelőtt Magyarország teljes állami önállósága; de miután vannak ügyek, melyeket a pragmatica sanctio fentartása mellett lehetetlen másként kezelni, ezekben az ország magát a magyar király által képviseltesse, kit is evégből közvetetlenül vagy megbízottak által gyakorolható jura reservatákkal ruházzon fel. De ha a kiegyezés elvetésében a B. mindvégig következetes is volt, az Ausztriához való viszony megoldására szolgáló pozitiv javaslatait több izben módosította. Ehhez képest többször is adott ki programmot. Igy mindjárt 1867 junius havában, közvetlenül a koronázás után. De ez sem volt alkalmas arra, hogy a párt egységét biztosítsa. 1867 végnapjaiban csakugyan szakadás állott be a pártban. A képviselőház több baloldali képviselőt választott a delegációba. Ghyczy, Tisza, Várady és mások elfogadták e megbizást, de a kisebbség, Jókaival élén, kijelenté, hogy nem helyesli e választás elfogadását. E szakadásnak, mely a Hazánk c. napilapnak adott létet, azzal a megegyezéssel vetettek véget, hogy a delegációba menést nem tekintik pártkérdésnek. A párt egy ujabb programmját, mely 1868 elején kelt és a bihari pontok (l. o.) nevezete alatt vált hiressé, a párt 1868 december havában közvetlenül az országgyülés berekesztése után, ujra kiadta. Eszerint nem kell delegáció, nem kell közös miniszterium, de kell nemzeti hadsereg, kell pénzügyeink és kereskedelmi ügyünk függetlenége és az ország önállóságának diplomaciai elismerése. Mindezt azonban higgadtan, izgatás nélkül kell elérni. A választásokkor a balközép ujabb szakadás veszélyének volt kitéve. A baloldal egy része egyesülni akart a szélsőballal a választások idejére, de a pesti januári értekezlet, Tisza Kálmán felszólalása után, ki nyiltan elveté a két ellenzéki párt egyesítésének gondolatát nem jutott megállapodásra. Mindazonáltal az 1869.-diki országgyülésen a párt nemcsak számban, hanem összetartásban is erősbödve jelent meg. A közjogi vitákon kivül, melyekre minduntalan visszatért, főleg a törvényhatóságok rendezéséről. szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, mely négy hétig tartott (1870 julius), fejtette ki teljes erejét és a bomlás előjeleivel szemben, melyek a Deák-párton mutatkoztak, erkölcsi sikert főleg konzervativ irányzatával ért el. A választási törvény, agyonbeszélésében 1872 elején, karöltve a szélsőballal, közreműködött és abban az időben egyáltalában közeledést mutatott a szélső elemek felé. Az 1872-iki választás, melyben Pestről kiszorult, megcsappantotta a párt erejét. A pénzügyi zavarok és a közállapotok ziláltága egyre jobban feltüntették az örökös közjogi viták meddőségét és veszélyét. Ghyczy már 1873 végén kilepett a pártból, az őt követőkkel együtt középpártot alkotott és 1871-ben elvállalta a pénzügyminiszterséget. Tisza pedig 1871. febr. 3-iki beszédében elvei fenntartásával, szintén lemondott a közjogi alap megtámadásáról. A B. ekkor a Deák-párttal együtt a szabadelvü pártba olvadt (fuzió). Csak kevés tagja állott a szélsőbalhoz.

A B. történeti jelentőségét leginkább abban lehet keresni, hogy a magyar nemzet azon rétegeit vitte lassankint a közjogi alap elismeréséhez és a közjogi viták elhagyásához, melyek tradiciójuknál fogva az Ausztriával való megalkuvástól mindig idegenkedtek, de épp ugy visszarettentek a forradalomtól is. A szélsőballal szemben különösen Tisza foglalt erős állást, a nemzetiségi tulzásokkal szembeszállott, de a mérsékeltektől nem vonakodott. V. ö. Móricz Pál: A balközép.

Ball

Tamás, Észak-amerikai szobrász, szül. Charlestownban (Massachusetts) 1829 junius 3. Eleinte a festészetre, főképen az arcképfestésre, később azonban a szobrászatra adta magát. Olaszországba ment s ott 1854-től 1856-ig földijének, Power Hiramnak tanítványa volt. Amerikába visszatérve, megalkotta Washington bostoni lovas-szobrát. 1865. Firenzében telepedett meg és monumentális portrait-szobrokat, mellszobrokat, allegorikus és genre-szobormüveket alkotott.

Balla

kisközség Szilágym. zilahi j.-ban, (1891) 1095 magyar lak.; vasuti, posta- és táviróállomás.

Balla

1. Gergely, nagykőrösi biró, krónikairó, szül. 1710. Nagy-Kőrösön, Apja a város védelme körül a rácok ellen csaknem halálra vagdaltatott. B. iskolai tanulmányai végeztével a hazai törvények tanulmányozására adta magát s mint patvarista előbb Pozsonyban, később Bécsben szerzett gyakorlati ismereteket. Már ekkor kezdé gyüjteni 2000-nél több kötetre menő könyvtárát. 1735. visszatérvén szülővárosába, előbb mint jegyzője, utóbb mint birája vezette ügyeit. Nagy-Kőrösi Krónika c; munkáját 1856. jegyzetekkel és oklevéltárral ellátva Szabó Károly és Szilágyi Sándor adták ki (Kecskemét).

2. B. József. váci kanonok, szül. Vácon 1817 márc. 29., megh. u. o. 1871 jul. 23. középiskoláit bölcseleti s hittudományi tanulmányait szülőföldén végezte. 1840 ápr. 20. áldozópappá szenteltetett: négy évig káplánkodott; 1844. lett püspöki iktató s irattárnok Vácon; 1849. szentszéki jegyző; 1853. püspöki titkár; 1854. szentszéki ülnök, oldalkanonok, a püspöki házassági itélőszék tanácsosa, zsinati vizsgáló, a püspöki iroda igazgatója, 1859. váci székesegyházi kanonok; 1864. címzetes apát és pesti főesperes. V. ö. Szinnyey, Magyar Irók.

3. B. Károly, iró, szül. N.-Kőrösön 1792 ápr. 2. megh. Pesten 1873 máj. 16. 1814-től fogva Pestmegyénél hivataloskodott, melynek 1818. várkapitányává lett s az maradt 1846-ig, amikor birtokára vonult. A 20-as és 30-as évek szépirodalmi zsebkönyveibe (Aurora, Hébe, Uránia. Aspasia stb.) számos verset írt s Hősregéket adott ki a magyar ősidőkből (1826), olykor egy-egy ismeretterjesztő cikket is közölt a szaklapokban. Humoros csipkedései miatt általános kedveltségben részesült Zsebtükör c. verses munkája (1825). 1836-37. a Kémtő c. gazdasági, ipar- és keresk. lapot szerkesztette. Azután mező- és közgazdasági tanulmányokra s különösen meteorologiára adta magát és ilyen tárgyu cikkeket írt a lapokba egészen 1868-ig. A hold vonzására alapított időtani elméletéhez roppant szorgalommal gyüjtötte az időjárási jegyzéseket, foglalkozott időjóslással is, meteorologiai müvét azonban az akadémia, melynek 1839 óta levelező tagja volt, ismételt átdolgozás után sem adta ki.

4. B. Károly, szinész, szül. Sályon 1803., megh. 1881. Papi hivatalra készült, de nemsokára szinésznek állott be. Eleinte komikus, később hősszerelmes szerepeket játszott. 1828. társaságot alapított, mellyel 1829-től 1832-ig Pesten időzött. Társulata a kezdő Fáncsyn és Lendvayn kivül kevés igazi tehetséggel rendelkezett, szinpadja, melyet a beleznai kerti palotában állított fel, kezdetleges. összetákolt alkotmány volt. Lelépvén a szinpadról, Debrecenben megalapította s hosszu ideig szerkesztette a Debreczen-Nagyváradi Értesítőt. - Felesége B. Károlyné, szül. Molnár Karolina. 1828-tól fogva 15 évig mint szinésznő, férje társaságában működött Pesten és a vidéken. Szinműveket fordított németből magyarra.

5. B. Mihály hirlapiró és műfordító, szül. Veszprémben 1862 máj. 12., jelenleg a Budapesti Hirlap segédszerkesztője. Önállóan megjelent munkái: Berlichingeni Gottfried (Goethe után ford. 1885), A kastélyban, beszély, Sturm Tiv. után 1886, mindkettő az Olcsó könyvtárban. Fordítása mindenütt hű s némely helyen az eredeti hatását gyakorolja.

Ballada

(ang. ballad, a kelta gwoeland-ból, ejtsd: vallad), kisebb elbeszélő költemény. mely cselekvényét lirai felindulással és drámai fejlesztéssel adja elő, ugyhogy benne a költészet három alapformája egyesül. A B. alapformája az elbeszélés, az epikai közlés, melyen azonban az alanyi izgatottság és a közvetlen drámai megjelenítés minduntalan áttör. Tárgya mondai, történeti, hősi, társadalmi vagy népéleti, de mindig megkapó, gyakran erőszakos, véres, tragikus, általán drámai természetü, mely a képzeletet és a kedélyt izgatja. rendkivüli, kisérteties; cselekvényét nem az epika tárgyias nyugalmával beszéli el, a költő saját érzéseinek is hangot ád benne, kifejezi a hatást. melyet a tárgy lelkében költ: a részvétet, megdöbbenést, fájdalmat, egy-egy sóhajjal, felkiáltással, rejtelmes célzással, az előadás szakgatott sietségével; liraiság nyilatkozik a személyek lelki állapotának feltárásában, a hang dalszerüségében, röviden: az epikai tárgy lirai elemmel van telítve. Beöthy azért a B.-át epikai dal kifejezéssel irja körül, míg Greguss, a drámai elemet tekintve, drámai dalnak nevezi. A B. drámaisága a tárgy természetében és az előadás módjában áll; küzdelem és katasztrófa teszi a mese lényegét, a küzdelem belső motivumból ered s indulat és szenvedély hajtja a katasztrófa felé; a B. oly közvetlenséggel is igyekszik előadni cselekvényét, mint a dráma, mintegy megjeleníti, szemeink előtt fejleszti azt az indulatok háborgása közben s használja a drámai előadás sajátos formáját, a beszéltetést. A költői alapformák e vegyülése miatt a B.-nak sajátszerü szerkezete van, menete rendkivül gyors, az elbeszélő és leiró részletek a legszükségesebbre szorítkoznak, epikai terjengésre nincs idő, a lirai elem sem szabad ömléssel, csak mintegy rapszodikusan vegyül közbe, a fölhevült képzelet átugorja és csak sejteti a cselekvény mellékesebb részeit, mintegy a csucsokon szökdel, ezért a B. hézagos, olykor homályos, szereti a refraint, a párbeszédes alakot, a strófás szerkezetet. Greguss ugy határozta meg a B:-t: dráma dalban elbeszélve, vagy mivel tárgya többnyire tragikus: tragédia dalban elbeszélve. E műfajt az irodalom nem rég ismeri, noha a népköltés már régen termelte. Legelőször az angol és skót népballadák vonták magukra az irodalmi világ figyelmét, midőn Percy Tamás 1765-ben közrebocsátotta Reliques of ancient english poetry cimü gyüjteményét. Az itt közölt epikus dalok népénekesek ajkán éltek, tárgyuk népmondák voltak, nagyrészt az Angol- és Skótország határán folyt viadalokról (border-ballads). A gyüjtemény nagy feltünést keltett, balladáit mindenfelé utánozni kezdték, Németországban Herder ismertette s nem sokára Bürger az északi B.-t a német költészetben meghonosította, őt követték Goethe és Schiller, később Uhland, Heine és mások, de a B. sajátszerü tömör formáját nem mind őrizték meg. A mi költészetünk a németek példájára e század első felében kezdte művelni a B.-t és jó ideig a német mintákat követte. Első balladánk Kölcsey Szép Lenkája volt 1820.; Kölcseyt Kisfaludy Károly követte, de a B. mindkettőnél szentimentális és korántsem nemzeti; Vörösmartynál vannak tragikai tárgyak, de a lirai hang és az epikai terjengés rendszerint egyoldalulag nyomul előtérbe, mihez szónoki pátosz járul; ez még inkább fokozódik Garaynál a cselekmény Czuczornál sem fejlődik drámailag. Főkép a drámai erő az, minek hijával voltak e balladáink s oka abban keresendő, hogy másodkézből vettek mintákat. Csak a negyvenes években lett köztudomásu, hogy népünknek is vannak balladái, mikor Erdélyi János Népdalok és mondák c. gyüjteményében néhányat közzétett. de még ő is panaszkodott a magyar epikai népköltés szegénységéről. 1858. közölték az első székely népballadát, Barcsait, míg Kriza János Vadrózsák c. gyüjtménye (1863) a székelyföldi balladák egész sorozatát tárta föl. Gyüjtését többen sikerrel folytatták, igy Gyulai Pál, ujabban Benedek Elek és Sebesi Jób. az ország más vidékein pedig mások, ugy hogy a Kisfaluy-társaságnak 1872. megindult Népköltési Gyűjteménye tekintélyes tömegre szaporította népballadáink számát.

A népköltés régibb emlékei közt is több B. került elő, melyek Thaly Kálmán gyűjteményeiben találhatók. Népballadáink minőségileg is igen jelesek; legszebbek a székelyföldiek, felfogásuk mélyebb, tárgyban, formában drámaiabbak, van némi történeti hátterök és régies csengésök. Ezalatt Arany még az alsó népballadák felfedezése után megteremtette a magyar műballadát is, eleinte (a szabadságharc táján) az alföldi epikai dalok stiljében, később az ötvenes évek alatt még tömörebb módon. Ő nem a külföldi költőket vette mintákul, hanem. egyenest a népballadát, a magyart és a skótot s onnan leste el a B. hangját és szerkezetének titkait, melyeket ujjá és művészibbé tett. 1853. írt először nagyobb számmal balladákat (Török Bálint. V. László, Az egri leány, Ágnes asszony, stb., 185. Zách Klára, 1856. Szondi két apródja, A walesi bárdok stb.). Őt és az ujonnan felfedezett népballadákat követték aztán többi költőink, kik balladákat irtak, mint Tompa, Gyulai, Szász Károly, Tolnai Lajos, Zalár József, KissJózsef stb. - A B. és a románc kérdésére nézve l. Románc.

Egészen másfajta költemény az olasz eredetü ballata, melynek neve a táncolást jelentő ballar-ból származik és táncdalt jelent, olyan költeményt, melynek ritmusára táncolni lehet; e műfaj már a; XII. században el volt terjedve a román népeknél, Provenceban, Spanyol- és Franciaországban, a trubadurok művelték és rövidebb szerelmes verssé képezték ki rendszerint panaszos tartalommal és szonett- vagy madrigálszerü alakban. Ez a költeményfaj a franciáknál ballade nevet visel s még XIV. Lajos korában is divatozott; szabott, mesterséges szerkezete van. Sokáig ebből származtatták az epikus dal B. nevét is. - V. ö. Greguss: A balladáról; Arany János balladái, magyarázta Greguss Ágost, Budapest 1877; Greguss-Beöthy: Magyar balladák, Bpest, 1885 (Beöthy tanulmányával a B.-ról); Magyar Népköltési Gyüjtem. I. (Gyulai a magyar népballadáról); Dömötör János: A B. elmélete (Kisfaludy-Társaság Évlapjai új foly. II. 1869) stb.

B. a zenében. Énekdarabokat akkor neveznek balladáknak, ha szövegök valamely elbeszélőköltemény, a zene pedig magánénekhang számára van irva. zongora- vagy zenekarkisérettel. Mihelyt az ily énekdarabok zenei formája kiszélesbül s előadásukhoz énekkar és több énekes szükséges: akkor már tulajdonképen nem kellene balladáknak nevezni azokat. Ennek dacára azonban igen sok ily nagyobb keretü mű is B. néven szerepel; p., Schumann balladái. A B. zenei formáját André Jánosnak köszönhetjük; tovább művelték ezután Zumsteg, Löve, Schuman stb. Különösen mintaszerü balladákat irt (énekhangra zongorakisérettel) Löwe Károly. Azonkivül az újabb időben oly hangszerzenedarabokat is irtak, melyek kifejezése rokon a balladákéval, amiért azok is balladáknak neveztetnek. Hiresek Chopin zongora-balladái. De vannak hegedüre, vagy más hangszerekre, sőt zenekarra irt balladák is.

Ballad-opera

-nak nevezik az angolok az oly operát, melynek zenéje legnagyobb részt népdalokból áll. Az első ily ballad-opera volt John Gay ugynevezett beggars opera-ja (koldus opera) 1727. L. Angol zene.

Ballagi

1. Aladár. történetiró. tud. egyet. tanár, B. Mór fia, született Kecskeméten, 1853 október 24. Egyetemi tanulmányait a budapesti és a heidelbergi egyetemeken végezte s 1875-77. mint tanár a budapesti ref. gimnáziumban s azután a sárospataki akadémián működött. 1877. a budapesti egyetemen magántanár, 1879. helyettes, 1883. rendkivüli tanár és 1889. rendes tanár lett. Az akadémia 1884. választotta meg levelező tagjává. 1878. a Pesti Hirlap-ban számos cikket irt Bosznia okkupációja ellen és e tárgyban erős polemiába bocsátkozott Salamon Ferenccel. Kiválóbb munkái: A magyar kir. testőrség története (Pest 1872. 2. kiadás, u. o. 1877); A magy. nyomdászat történeti fejlődése (Budapest 1878); Wallenstein horvát karabélyosai. (u. u. 1882); Colbert (u. o. 1887-90); I. Frigyes Vilmos porosz király (u. o. 1888); Franciaország hatása Európa művelődésére (u. o. 1889). Kiváló szorgalmat és tevékenységet fejtett ki, mint a magyar művelődéstörténet emlékeinek gyüjtője. Különösen sokat gyüjtött III. Károly korára vonatkozó emlékeket, melynek megirásával őt bizta meg a M. T. Akadémia. Újabban az Irodalomtörténeti közleményeket szerkeszti és ott az Attiláról szóló munkáknak igen becses bibliografiáját adta ki. (1892.) V. ö. Szinnyey. Magyar irók.

2. B. Géza, a jog és államtudományok tudora, sárospataki jogakadémiai tanár; B. Mórnak fia. Szül. Szarvason, Békésmegyében. 1851. Irodalmi téren 1869. lépett fel először a Prot. Egyh. és Isk. lapokban, melynek később segédszerkesztője volt. Több éven át segédszerkesztője volt a Prot. Tudom. Szemlének és a Prot. Naptárnak is. Páratlan gyüjteménye van az 1790-től megjelent magyar politikai röpiratokból és képviselőválasztási nyomtatványokból. Jobbára egyházpolitikai és tanügyi cikkei külünböző lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg. A M. T. Akadémia 1888 máj. 4. lev. taggá választotta.

3. B. Károly, tanfelügyelő, szül. Bujon Szabolcs vmegyében 1824 ápr. 24., megh. Miskolcon. 1888 nov. 21. Iskoláit Pápán, Debrecenben s a pesti egyetemen végezte. 1848-49. résztvett a szabadságharcban és mint főhadnagy Buda ostrománál megsebesült. Az izraelita vallásról már Pápán áttért a protestáns vallásra. 1850-ben a pesti evangelikusok iskolájában segédtanítóskodott, 1852. a kecskeméti ref. gimnáziumhoz, 1856. Nagykőrösre, előbb a ref. gimnáziumhoz, azután a tanítóképző-intézethez választották meg rendes tanárul. 1869. másodtanfelügyelő lett Vasmegyében. 1870. első tanfelügyelő Sopron- és Mosonymegyében; 1880. ugyanily minőségben Borsodmegyébe helyezték át. Munkáit l. Szinnyey, Magyar Irók.

4. B. Mór. a budapesti ref. teologiai akadémia tanára, a magy. Tud. Akadémia r. tagja, kir. tanácsos, B. Aladár és Géza apja, szül. Inócon Zemplén vm.-ben 1815., hol atyja (Bloch) a Sztáray gróf haszonbérlője volt. Megh. Budapesten 1891 szept. 1. B. a nélkülözés és szenvedés iskolájában fejlődött. 1829. N.-Váradra ment, hogy kiképezze magát talmud-tanítóvá. Két évet töltött itt súlyos viszonyok között, folyton tanulva. Innen a pápai hires Beth-Hammidrásba indult tanulmányait folytatandó; félévi itt tartózkodása után előbb Moórott, majd Surányban nevelősködött, az itteni plebánostól kapja az első latin és görög könyveket; tudni vágyó lelke egész mohóságával szívja be a klasszikus szellem tápláló erejét s másfél év múlva már annyira erősnek érzi magát e nyelvekben, hogy Tarczy pápai tanárhoz folyamodik az akkori gimnáziumi tantárgyakból való vizsgálat letehetéséért s a bölcsészeti osztályokba való felvételére. Kérése teljesíttetett. Pápán elvégezvén a két bölcsészeti. (ma a 7-ik és 8-ik) osztályt, a pesti egyetemre ment a mennyiségtan hallgatására. Ekkor lép ki először a világ elé, részint a Hasznos Mulatságokban, részint a Pesther Tageblattban tevén közzé egyes cikkeket. Már az első cikkei úgy tüntettek őt fel, mint a nemzeti ügynek egy új bajnokát; az irói körökben örömmel üdvözölték, de az egyetemen elbuktatták. nem engedvén meg az egyetem akkori szelleme, hogy zsidó hallgató mérnöki oklevelet kapjon. Ekkor Párisba megy a mérnöki tudomány tanulása végett, a nyomor itt is osztályosa. Ezalatt itthon az 1840. országyülésen szóba kerül a zsidók emancipációja, mely alkalomból többen így báró Eötvös is a cikkeiből már Ismert B.-hoz fordulnak, hogy maguk a zsidók közt is indítson mozgalmat; erre B. megírja még Párisban a Zsidókról címü röpiratát. Majd Párisból hazahívja Eötvös s most egész erejét a vallás-irodalom s a zsidók magyarosítása nagy ügyének szentelte. 1840. megjelent tőle Mózes 5 könyve magyar fordításban, kitünő rabbini és talmudi magyarázatokkal. A haza jelesei méltányolták úgy azon nagy célt mely e munka készítésében B. előtt lebegett: a zsidók magyarosítását mint azt a széleskörü ismeretet, mely felől e munka tanuságot tett, és 1840 szept. 5.-én a Tud. Akadémia levelező tagjává választották. Székét Nyelvészeti nyomozások címü értekezéssel foglalja el. Megválasztatásának 50 éves örömünnepét 1890. szept. 5. megülhette. Azon ritka kitüntetés, melyben az akadémia részesítette, még inkább fokozta B. amugy is fáradhatatlan munkakedvét; 1841. a németek számára magyar nyelvtant irt, és egy kritikai jegyzetekkel ellátott magyar olvasókönyvet szerkesztett, azután pedig egy magyar-zsidó rabbiképezde felállítását tervezte; tervét először is gr. Széchényivel közölte, ki e célra az aláirást 200 frttal nyitotta meg; ő pedig a nyilvánosság terén, főként Kossuth Pesti Hirlapjában izgatott ezen ügy mellett. azonkívül imádságokat. röpiratokat irt, vagy másokat ilyek irására buzdított: majd a pesti dúsgazdag zsidóközséghez fordult tervével, mely azonban a tőle várt ezrek helyett 140 váltóforintot zavazott meg e célra.

Ekkor kiment Tübingába, ott egy évig teologiát hallgatott; tanárai közt voltak Ewald. a nagy hebraista. Baur. a merész bibliai kritikus Beck, Landerer s mások. Miután előbb Notzingen helyégben 1843 máj. 13. kikeresztelkedett s az uniált protestáns egyház tagjává lett, a bölcsészet-tudori vizsgát fényes eredménnyel letette. Itt ismerkedett meg s itt kötött a sírig tartó barátságot Székács Józseffel, kivel mint később pesti lelkésszel, püspökkel, egyházi iróval évtizedeken át együtt munkálódott, többek közt az új szövetség magyarra fordításában és a Protest. Egyházi és Iskolai lapok szerkesztésében. Hazajőve a szarvasi evangelikus liceumba hivatott meg tanárul (1844), hol az általános képzettségü tudós egymás mellett és egymásután az összes tantárgyakat tanította, néhány éven át az igazgatói teendőket is végezte, s a régebbi és újabb magyar költők műveiből egy antologiát adott ki. egyszersmind egyik itteni tiszttársával. a lelkes Vajda Péterrel szövetkezve, a szarvasi tót nép megmagyarosításán fáradozik, magyar egyházi szónoklatokat tart Vajdával felváltva, emellett mint tanár és iró lelkesen harcol kedves eszméi: a két protestáns egyház egyesítése és a magyar irodalom emelése mellett. Ugyanitt 1845. megnősült. 1848-ban b. Eötvös miniszter a pesti egyetemhez akarta kinevezni B.-t. aki azért szarvasi tanári székéről lemond; de az események rohamos fejlődése őt is a táborba szólítja, a csendes tanári működés helyett a harcok zajába. Előbb a békésmegyei tábor hirnökeként, majd honvédkapitányi ranggal Görgei, később Aulich mellett táborkari fogalmazóként, majd mint hadelnöki titkár szolgálja végig a szabadságharcot. Ennek leveretése után Szarvason internáltatott, s minthogy a tanárságtól eltiltották, a szomszéd pusztán földet bérelt s ezzel későbbi vagyonosodásának alapját vetette meg. Az 1851-ik évben a kecskeméti református teologiai kar újból szerveztetvén az ekkor felállított egyik tanszékre B. hivatott el. 1855. pedig a budapesti ref. teolog. akadémiához a héber nyelv, irásmagyarázat, a hittan tanárául, hol 1877-ig működött, amikor rongált egészsége miatt nyugalomba lépett. A tanári munkásság mellett bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom mezején. Egyházi téren első nagyobb vállalata az 1855 megindított Protestáns naptár volt. mely körül az elhallgatott magyar irodalom legjelesebb protestáns munkásait csoportosította; 1858. a Prot. Egyházi és Isk. lapot költötte új életre s 31 éven át szerkesztette. Ebben hozta a világ elé azon gyakorlati eszméit, melyek megvalósításától a prof. egyház anyagi és szellemi felvirágzását reménylette. Ilyenek: az országos református közalap (domestica), a tanári. a papi özvegy-árva-segélyző egyletek létesítése, az egyházi takarék-magtárak. a lelkészi fizetések minimumának megállapítása. a kisebb egyházak egyesítése. v. azoknak leányegyházakká szervezése, az egyházmegyék helyesebb kikerekítése, a belmisszió, az egyetemes konvent létesítése stb. E lap volt létrehozója a hazai prof. egyletnek.

B. működése a nyelvészet terén is jelentékeny nyomokat hagyott, különösen a magyar nyelvészetnek gyakorlatibb ágaiban, a szótár- és nyelvtanirás terén. Mint szótáriró, négy évtizeden át volt a magyar irodalmi nyelv krónikása, s magyar-német és német-magyar szótáraiban nemcsak lajstromozta az újabb szókincset, hanem maga is számos új szóval gyarapította (p. a fivér, nővér szókat is ő alkotta), ámbár igen sok szava szerencsétlenül volt csinálva. A hetvenes évek óta már nem tudta nyomon kísérni a rendkívül gyorsan fejlődő s gazdagodó irodalmi nyelvet, úgy hogy szótárai sok tekintetben elavultak: de a 40-50-es; években igen jelentős tényezői voltak a magyarosodásnak; ugyanilyen érdemet szerzett magának németek számára irt magyar nyelvtanaival és olvasókönyveivel. - Kétnyelvü szótárain kivül kiadott egy tisztán magyar kézi szótárt is, mely az 1873. ismeretes szókincset teljesen fölvette (A m. nyelv teljes szótára).- Résztvett B. az ortologia és neologia közti vitákban is. Az 50-es években felszólalt Bugáték szertelen szócsinálása ellen. de midőn a VI. nyelvőr az ő szavait is megtámadta. heves vitában védelmezte a neologia alkotásait. Idevágó akadémia értekezései: Brassai s a nyelvújítás. Nyelvünk újabb fejlődése. 1881. A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. 1884. Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola (a Budapesti Szemlében jelent meg). 1890. - van néhány nyelvhasonlító értekezése is. Ilyen volt első nyelvészeti dolgozata: Nyelvészeti nyomozások. Buda 1841. Azután: A m. szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet.

Héber nyelvtant is irt. mely több kiadást ért (az utolsót Goldziher dolgozta át). Vallásos és politikai művei: Mózes öt könyve. Magyarra fordítva és jegyzetekkel felvilágítva. Budán 1841. A zsidókról. Pesten 1840. 8-r. Előszó Vajda Pétertől. Tájékozás a teologia mezején. Pest 1862. Renaniána. Pest 1864. A biblia. Tholuck August után. Pest 1864. Bibliai tanulmányok. I-II. rész. Pest 1865-68. Néhány szó az ó-moraviai kerület választóihoz. Pest 1865. A protestantizmus harca az ultramontanismus ellen. Pest 1867. A népiskolai törvényjavaslatról. Pest 1868. A baloldal ez időszerinti feladatáról. Nyilt levél. Pest 1869. Egy kis jelenet a mai kortesvilágból. Pest 1869. A semmiről meg nem feledkezett «feledékeny» ember. Pest 1869. A prot. orsz. árvaház megnyitásakor tartott beszédek. Az ág. és h. h. orsz. árva-egylet története. Pest 1870. A tudomány fejlődése hajdan és most. A pesti polgári körben 1870 nov. 27. tartott előadás Pest 1871. Az újszövetségi iratok keletkezése. Pest 1872. Mésa Moáb királynak diadaloszlopa. Pest 1872. A fentebb említetteken kivül szerkesztések: Házi kincstár. Protestáns családi lap. 1861-1864. 4. évfolyam. Családi lapja. Protestáns képes heti közlöny. 1866. Protestáns tudományos szemle. Teologiai és bülcsészeti folyóirat 1869-1872. 4. évfolyam. Kéziratban: Az ó-testamentom és az apokryphok nagy része, az új-testamentom egészen lefordítva s Példabeszédek és közmondások gyüjteménye; egészen újra dolgozva és sajtó alá készítve. Volt tanítványaitól irt kéziratokban: Bibliai bevezetéstan. Dogmatika. Bibliai tanrendszer. Sémi gyöknyomozások, vonatkozással az altai nyelvekre. Előkészületek egy héber-magyar szótárhoz.

Ballagófű

(növ.), balla, barlangkóró, boszorkánykóró, ballangkóró, barlangófű. Azért nevezik így, mert elszáradván és tövétől elszakadván, a kisebb szél is maga előtt kergeti s bebarangolja a sikságot. Más nevei kamborz, szükségfű, ördöglova, sófű, szakafű (Benkő), savar (Diósz.), Salsola L., a libatalpfélék (Chenopodiaceae) családjának v. a róla nevezett alcsalád (Salsoleae) füvei, ritkán félcserjéi, 40 fajjal mind a két földrésznek mérsékelt és szubtrópusi tájain, nemkülönben a sós steppéken. Leginkább szikes és sós helyeken, homokon vagy a tengerparton növő kövéres füvek, keskeny, váltakozó levelekkel, a levél tövében nyugvó zöldes, leples virágokkal. Hazánkban három faja van: 1. a S. Kali L. a haza homokos és dombos részein; levele árképü, szúrós, leple őszre megnagyobbodik, s porcogónemü és rózsaalaku; 2. a S. Tragus L. (bakfű) a tengerparton kövérebb és kopaszabb (Freyn megfordítva ezt az utóbbit mondja S. Kali-nak s a belföldi alakot S. Tragusnak); 3. S. Soda L. (Kali majus), alsóbb levele átellenes, mind félhengerded, kevésbbé szúrós; az Alföld szikes pusztáin, B.-Gyulán a szikes föld vetése közt is előfordul. Mind szódafőzésre használják. Az utóbbit néhol saláta gyanánt eszik.

Ballagófűnemüek

(Salsoleae), a libatalpfélék alcsaládja, spirálisan csavarodott csírával, kevés endospermiummal vagy anélkül (Spiroloboe, a. m. csavartcsirásak), tagolatlan szárral és pároséltü virágokkal.


Kezdőlap

˙