Banda

(ol., a. m. társulat). Neve a katonáskodást üzletszerüen végző harcosok által a XIV. században Francia-, Olasz- és Németországban szervezett katonai testületeknek, melyeket a hadakozó felek bizonyos időre hadi szolgálatra fogadtak fel. A banda abban különbözik a később keletkezett condottieriktől, hogy amaz a legénység szövetkezése volt és e szövetkezet maga választotta tisztjeit, míg a condottieri csapatokat valamely vállalkozó főtiszt gyüjtötte össze és ennek zsoldjában álltak, aki aztán csapatját lehetőleg jövedelmezően iparkodott értékesíteni. A bandák fegyelem hiánya miatt többnyire igen megbizhatatlan, garázdálkodó s békében, amikor keresetük nem volt, rablásból tengődő csapatok voltak. Már a XV. század végén üldözték mindenütt és irtották. Mátyás királyunk seregének magva cseh banda volt, de a lángeszü király tehetetlen utódai alatt a fekete sereg valódi bandákra mállott szét megint, amelyek vagy megsemmisíttettek, vagy külföldre vándoroltak. - B. volt ezelőtt a zenekarok elnevezése, különösen, ha tagjai fuvóhangszereken játszottak. XIV. Lajos «24 Violon» cimü zenekarát B.-nak is hivták. II. Károly «24 Fiddlers»-eit Angolországban king's private-band-nak nevezték. Az olaszországi zenekarokban B.-nak mondják a réz-, fuvó- és verőhangszerek összegét: azonkivül némely operában a szinpadon működő második zenekar neve szintén B. sul palco (p. Norma-, Próféta-, Rigoletto-ban). A nép nálunk a katona- és cigány-zenekart B. szóval jelöli. -B. máskép Duna, a ferbli kártyajátékban az a figura, mikor a játékos négy egyforma színü kártyát kap a kezébe. Ha két játékosnak egyszerre van bandája, az a nyerő, kinek kártyái, ha azokat szemre nézve összeadják, többet érnek. Egyforma bandánál az elsőség dönt. - B. (bűnbanda), l. Részesség.

Bánda

1. a Bánda-szigetbeli (molukki szigettengerben) ázsiai benszülött nép; őseik valószinüleg pápuák valának. A mai benszülöttek keverékek: pápuák, málájiak, arabok és hollandiak összeházasodásából erednek. Igen erőteljes és erőszakoskodásukról hires emberek, akik egymás közt folytonos civakodásban élnek. Tejesen önállók, fejedelmük nincs s náluk egyedül a vének tanácsa gyakorol némi befolyást a közéletre. - 2. Egy a felső Nilus vidékén élő afrikai néger nép neve.

Bandage

(franc. ejtsd: bandázs), l. Kötözőszerek. - Bandagiste, kereskedő v. iparos, ki sebészeti kötözőszerek, sérvkötők stb. árulásával vagy készítésével foglalkozik.

Banda Oriental

l. Uruguay.

Bandel

Ernő, német szobrász, szül. Ansbachban 1800 máj. 17., meghalt Neudeggben, 1876 szeptember 25-én. Első kiképzését Nürnbergben nyerte, majd Münchenben tanult, később hosszabb ideig tartózkodott Nürnbergben és Rómában. 1827. Münchenbe ment, hol «Charitas»-a és számos kiváló mellszobrai ismeretessé tették. 1835. Hannoverba, 1838. Detmoldba költözött, hol a Grotenburgban fölállítandó Arminius-emléken kezdett dolgozni, tervének kiviteléről azonban pénzhiány következtében egyelőre le kellett mondania. Ennek dacára olaszországi és hannoveri tartózkodása alatt folyton dolgozgatott a nagy munkán, mignem 1871. a német birodalmi kormány 30,000 márkát szavazott meg arra, úgy hogy 1875 aug. 16. az emlék fölavatása megtörténhetett. Az egész emlék, mely egy kupolás épületből és Arminiusnak rézből trébelt alakjából áll, 76,570 kg. nehéz, összesen 57,4 m. magas. V. ö. Schmidt Gyula, E. v. B. (Hannover 1892).

Bandelier

(ejtsd: bándeljé), széles szíj, melyet a ball vállról a jobb csípő felé átalvetve karabély, töltényláda, kard, stb. hordására használtak és használnak némely hadseregben még ma is. A XVII. században és a XVIII. század elején a gyalogos bandelierjén 12-20, egy-egy töltésre való lőport tartalmazó szelence, valamint a gyujtóserpenyőbe való puskaporral megtöltött lőporszarv és a golyózacskó (patrontás) csüngött.

Bandelkand

(szanszkrit nyelven Bandela-Khanda a. m. bandelák országa) Elő-India É-i részének, a brit-keletindiai északnyugati tartományoknak egyik vidéke, a Dsumna, a Tonsza vagy Tomsz, a Szindhu, továbbá a Vindhja-hegység K-i része és a Malva-fensik között. Területe: 48,876 km2, É-i részében sik, D-i részét a Vindhja ágai takarják, amelyek mint megannyi fensikok, lépcsők alakjában vezetnek le a sikságra; a jelentékenyebbek: a Bindjacsel a Pannah-ghats és a Bander, a melyek egyike sem emelkedik 550 m.-nél magasabbra. Folyói majdnem egyközüen folynak a Dsumna felé; igy a Szindhu, a Pahuds, Betva, Ken, stb. Az éghajlat a sikon rendkivül meleg; a Dsumna jobb partján fekvő Kalpit tartják Elő-India legmelegebb helységének. A magaslatokat nagyobbára dsönglök fedik; a sikságon kölest (Holcus sorghi), cukornádat, gyapotot, stb. termesztenek; a föld azonban öntözésre szorul. B. gyémántbányái egykoron hiresek voltak; Pannah mellett még most is vannak; vasércbányáit gazdagoknak tartják. A lakosok közt (1.416,580) a bandelák, az őslakosság utódai vannak legtöbben. 1802 óta a sik rész az angoloké; ehhez (1840 és 1854) ujabb területek is csatoltattak. A fensikokon körülbelül 22.000 km2 területen azonban máig is a britektől függő radsák uralkodnak. Ezen fejedelemségeknek száma 18 (L. Rouselet: Le Bundelcund dans l'inde des R. rajahs. Páris 1875.)

Bandello

Máté, olasz iró, szül. Castelnuovoban (1490?), megh. valószinüleg 1561. A dömés rendbe lépett, de ugy látszik, élete java részét utazgatással töltötte. Midön 1525. a spanyolok elfoglalták Milanót, ő és apja, kik francia pártiak voltak, elvesztették összes vagyonukat, s ekkor B. egy mecenásával, Cecare Fregosoval, Franciaországba ment, hol II. Henrik király 1550. agen-i püspökké nevezte ki. B. a XVI. század legkiválóbb olasz novellistája. Novelle c. gyüjteménye 214 elbeszélést tartalmaz, melyek mindegyikét a kor történelmére nézve igen érdekes ajánló levél előzi meg. Maguk az elbeszélések az életből vannak merítve, részint pedig régibb efajta gyüjteményekből, középkori krónikásokból, latin történetirókból. B. eleven, könnyed, jellemzetes módon tud elbeszélni, e tekintetben mindjárt Boccaccio után következik. Nála is azonban gyakori a trágár történet, melyek miatt kortársai, tekintve egyházi állását, gyakran erős támadásokkal illették. Novellái ugy eredetiben mint fordításban, sokáig igen kedves olvasmánya voltak a közönségnek és sűrüen felhasznált forrása számos irónak: Shakespeare «Romeo és Julia» tárgyát belőle merítette. Elbeszélései legjobb kiadása a Novellieri italiane c. gyüjteményében (Torino, Pomba) található.

Bande noire

(ejtsd: baňd noár), 1. öltözetük szerint feketéknek nevezett zsoldos csapatok, minők több izben voltak a francia királyok és az ezek ellen harcoló fejedelmi főurak zsoldjában. - 2. Igy nevezték a nagy francia forradalom idejében a tőkepénzesek ama csoportját, mely a lefoglalt egyházi és nemesi birtokokat potom áron megvásárolta. E gúnynévvel azért illették őket, mert ezek a kalmárlelkü vállalkozók a történeti nevezetességü épületeket elpusztították, vagy profán célokra alakították át. V. ö. De Viel-Castel: Hist. de la restauration, II. 262.

Banderesi

(a. m. zászlóvivők, más néven caporioni), a XIV. századbeli római vadászegyesületek vezetői, kik Rienzi alatt a helyreállított köztársaság kormányzói valának. Különösen a zsoldos kapitányok és a nemesek ellen harcoltak. V. Orbán pápa helyreállította ugyan hatalmukat, de 1407. önként feloszoltak. (Gregorovius, Gesch. der Stadt Rom. VI. köt. 387-567.)


Kezdőlap

˙