Bányaadó

A tulajdonképeni B. a hozadékadók (l. Adó) rendszerében oly különös adó, mely a bányászat tiszta hozadékának megterhelését jelenti; a B. tehát úgy a bányatulajdonos vállalkozói nyereségét, s esetleg munkáját, mint a befektetett tőkék kamatát is megadóztatja. Hazánkban az 1875. évi XXVII. törvénycikkel hozatott be a külön B., mint az osztrák uralom idejéből átszármazott jövedelmi adó egyik helyettesítője. E bányaadó tulajdonkép csak egyik külön faja a magyar kereseti adónak. Tárgya a bányák és segédműveik tiszta hozadéka. B. aláveti törvényünk még a bányahatósági engedéllyel folytatott aranymosási üzletet is. A tiszta hozadék kiszámításánál levonhatók a jelzáloggal biztosított tőkék kamatai, valamint az üzletbe fektetett, de nem elsőbbségi kötvényekkel beszerzett idegen tőkék kamatai s ezért a B.-t a tulajdonképeni jövedelmi adóhoz lehetne sorozni. Nem vonható le ellenben az adóköteles fél hitvestársa s azon gyermekei által teljesített munka értéke, kiknek eltartásáról az adóköteles tartozik gondoskodni; e levonási tilalom folytán a magyar B. a bányavállalkozó munkájának hozadékát is B. tárgyává teszi. Az adóláb a kőszénbányákra 7 %; egyéb bányáknál 5 %. Oly vállalkozó, ki önálló üzem gyanánt segédvájást tart fenn s annak használatáért a bányatulajdonosoktól díjat szed, 10 % adót fizet. Az adókivetés, mely mindig a 3 megelőző évi üzleti eredmény átlagának alapján történik, első fokon az u. n. adókivető bizottságra tartozik. A vállalkozó köteles bevallást benyujtani, ilyen hiányában, vagy annak megbízhatatlansága esetén, hivatalból állapíttatik meg az adó és pedig olykép, hogy az üzemben fekvő tőkék 10 %-a vétetik adóalapul, melyhez minden alkalmazott munkás után még 2 frt szedetik. lly adatok hiányában további támpontok vétetnek számba. A véleményező hatóság tisztét a bányakapitányság viszi, mely egyuttal a jelzett kisegítő adatokat szolgáltatja. A B. zárszámadásainkban valamivel több, mint 100,000 frt bevétellel szerepel (1887-ben 100,603 frt, 1888-ban 113,702 frt, 1889. 116,157 frt, 1890-ben 142,112 frt).

Bányaadományozás

az a hatósági cselekmény, amellyel az állam a bányamívelési szabadság (l. o.) tárgyát képező ásványok kiaknázásának jogát s eszerint a bányamívelési jog tényleges gyakorlását az erre vállalkozónak engedélyezi. Az állam - törvényhozó hatalmánál fogva - megállapítja az előfeltételeket, amelyektől a földtulajdonos jogának tényleges megszorítása és a bányavállalkozónak a bányamívelés szükségleteinek megfelelő jogkörrel való felruházása függ, végrehajtó hatalmánál fogva pedig esetről-esetre megvizsgálja, vajjon a törvényben megszabott feltételek a fenforgó esetben megvannak-e? s ha igen, akkor a bányavállalkozót feljogosítja, hogy a bányamívelési jogot bizonyos területen s a megszabott módozatok mellett igénybe vegye. A B. e szerint a bányatulajdon eredeti szerzésmódja (l. Bányatulajdon). Az egyes államok törvényhozása különbözően állapítja meg a bányamívelési engedély előfeltételeit. A nálunk érvényben lévő, ausztriai bányatörvény (1854) ezenkivül megkivánja azt is, hogy a feltárt ásvány csakugyan vájást érdemlő (műrevaló) legyen, azaz, hogy a létesíteni kivánt bányavállalat technikai sikerét előzetesen megállapítani lehessen. A B. mindig egy meghatározott térre vonatkozik (l. bányamérték, bányatelek, külmérték, határköz) szükséges, hogy aki a bányamívelési jogot igénybe venni akarja, a bányahatósághoz kérvényt adjon be, amelyben tüzetesen megjelölendő a feltárás helye és minősége, s a melyhez a feltárt ásvány egy próbadarabja is csatolandó. A bányahatóság a kérvény következtében helyszini nyomozást rendel (l. Bányajárás) és ha a törvényben megszabott kellékeket fenforogni látja, a kérelmező részére adományozási okmányt állít ki. Több kérvényező közt rendszerint annak van előjoga, a kinek kérvénye előbb érkezett be a bányahatósághoz. Ha több folyamodónak kérvénye ugyanazon a napon érkezett be, az adományozás tárgyát képező jogot közösen kapják. Megjegyzendő azonban, hogy oly területre nézve, melyre vonatkozólag más valakí szabad kutatási jogot szerzett, a kért bányaadományozás csak ugy történhetik, hogy a szabad kutató számára esetleges adományszerzés végett egy meghatározott terület fentartva maradjon. (L. Kutatás.) Erre a területre a szabad kutatónak másokkal szemben kizárási és előjoga van. A bányahatóság az adományozási okmányt a bányatulajdon telekkönyvi bejegyzése végett hivatalból teszi át a bányatelekkönyvi hatósághoz. Ha valamely adományozott bánya tulajdonosa, a bányatelek területén kivül eső oly tárnákat, vagy aknákat kiván létesíteni, amelyek a már megszerzett bányamívelési jog előnyösebb gyakorlása végett szükségesek: az erre vonatkozó jogot nem B., hanem a bányahatóság engedélyezése alapján szerezheti meg. L. Segédhajtás.

Bányaáldás

akkor van, midőn a bányaművelés termékeinek értéke meghaladja a reájuk forditott költségek összegét.

Bányaarany

a bányamíveléssel közvetetlenül nyert termésarany, mely amint a bányából kiszállíttatik, azonnal értékesíthető.

Bányaberakás

A kivájt üregeknek ha nyitvatartásuk nem kivánatos, meddő törmelékkel betöltése és ily módon az üregek beomlásának megakadályozása.

Bányabérlet

A haszonbérleti szerződés többféle alakban divik a bányamívelésnél. A leggyakoribb eset azonban az, hogy egész bányabérleti társaság alakul, amelybe sokszor maga A bérbeadó is, vagy ha bányatársulat a bérbeadó, a bányatársulat tagjainak egy része is be szokott lépni. Az ily bányabérlet (transactio) belső ügyei azután ugy intéztetnek el, mint a rendes bányatársulatéi (l. Bányatársulat). Ily bányabérletekre nézve azt rendelik az ideiglenes törvénykezési szabályok, hogy bárminemü bérbeadás bányatársulat részéről csak bányatársulati gyülésen, a bányabiro, bányaelőadó, vagy helyettese jelenlétében történhetik, aki ügyelni tartozik, hogy a birtokosok közül senki, ha kivánná, a bérleti részvényközösségből ki ne zárassék, valamint hogy az ércásványtelepek pusztításának meggátlása végett szabályos mivelési rend állapíttassék meg (VII. r. 21. §). Az általános bányatörvény pedig azt jelenti ki, hogy a bérbeadás nem szünteti meg a vállalkozónak felelősségét, mely őt a bányatörvény szabályainak megtartása tekintetében a bányahatósággal szemben terheli (187. §).

Bányabiróságok

régebben a XVIII. századig bányabiró volt a bányamívelés fővezetője és ellenőrzője, a bányajogosítványok adományozója és minden bányászati pörös ügy elintézője; a mult században lassankint elvesztette a művelés vezetésére vonatkozó hatáskörét; a szabadságharc után az adományozás és a bányamívelés ellenőrzése a bányakapitányságokra, vagyis bányafelügyelőségekre bizatott, a pörös kérdésekben való biráskodással pedig a besztercebányai, fehértemplomi, gyulafehérvári, karánsebesi, lőcsei, pestvidéki, rimaszombati s szatmári kir. törvényszékek ruháztattak fel mint első foku birói hatóságok. Hatáskörükhöz tartozik: 1. a birtokbiráskodás és a telekkönyvi hatóság a bányabirtokok tekintetében, 2. biráskodás, bányajogosítványok iránti peres ügyekben, 3. biráskodás a bánya- és hutaművek nyereségei és pótlékai feletti vitás ügyekben, 4. az altárói illeték vagy egyéb akna és alagtartozások felett, 5. idegen bányatelkekbe vezetett segéd- és felnyitási művekért járó kártalanítás felett, 6. idegen bányák, épületek, vizeresztő, légvezető és kitakarító készülékek közös használatáért járó kártalanítás felett, 7. eljárás és itélkezés bánya- és hutaműveken való rongálások esetében, amennyiben a rongálás a bányatörvény rendeletének elhanyagolásából ered, 8. a bányavizek tulajdona és használata feletti kérdésekben, 9. a társládák, azok kezelése, a hátralevő járulmányok és a társládáknak a tagok iránti kötelezettségei felett, 10. a bányatársulatok és azok tagjai közt a társulati viszonyból származó perlekedések esetében, 11. a közös bányák és hutaművek üzlete, használata vagy értékesítése felett, amennyiben a társaságok alapító szerződésében vagy a társulatok alapszabályaiban más biróság nincs kikötve, 12. a bányabirtokosok s ezeknek tisztjei és meghatalmazottjai között a bányaművek és tartozékaikra vonatkozó üzlet és a számvitel felett fenforgó peres kérdésekben (1871. XXXI. t.-c. 21. §). Másodfoku biróságok: a kir. itélő táblák, harmadfoku biróság pedig a m. kir. kuria.

A bányabirósági eljárást az országbirói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályok VII. része szabályozza. Ez a szabályozás abból indul ki, hogy általában a rendes polgári eljárás szabályai követendők, azokkal a kivételekkel, melyek kifejezetten fel vannak sorolva (u. o. 31. §). A kivételek a bányabirtokháborítás és bányalyukasztás esetén követendő eljárásra, a régi adományozásokból támadt perek elintézésének módjára, a perbeli és perenkivüli szemlére, a földszinti károk becslésére, a birói zár alkalmazására, a felszámításra, a bányaszéki könyvekre, a levéltárra és a levélmásolatokra vonatkoznak. Az 1868. LIV. t.-c. 27. §-a továbbra is fentartotta az előbbi eljárást, s ennek alapján a törvénykezési gyakorlatban az az uralkodó nézet, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályoknak nemcsak kivételes bányajogi természetü, de egyuttal általános perjogi szabályai is fenn vannak tartva. Ez a felfogás azonban ellenkezik az 1868. LIV. t.-c. életbeléptetése tárgyában 1869. évi márc. 30. kelt igazságügyminiszteri rendelet XIX. cikkének 1. és 4. pontjával.

Bányabirtok

l. Bányatulajdon.

Bányabiztositás

alatt értetnek a bányamívelés céljaira szükséges vágatok, aknák, tárók és üregek nyitvatartására és általában minden beomlásnak megakadályozására szolgáló munkálatok.

Bányabizottság

l. Bányahatóságok.


Kezdőlap

˙