Bánzsolozsma

nevet is viselt Szlavoniának az Árpádok idejében fizetett menyétadója.

Baobab

(növ.) a. m. majomkenyérfa; hab-hab arab szótól, mely magvának neve.

Báobi

l. Bubi.

Baour-Lormian

(ejtsd: baurlormian) Lajos Péter Mária Ferenc, francia költő, szül. Toulouseban 1770 márc. 24., mgh. 1854. Nevét Tasso Felszabadított Jeruzsálemének középszerü, s utóbb egészen átdolgozott fordításával tette ismeretessé, különösen pedig Ossian sikerült versesfordításával, továbbá szatiráival és epigrammjaival. Irt tragédiákat is: Omasis, ou Joseph en Égypte (1807), mely csak stilusáért tetszett, s Mahomet II. (1811), mely megbukott. Az akadémiában, melynek 1815. tagja lett, buzgón kardoskodott a klasszicizmus mellett s iparkodott kiszorítani még a Théátre Françaisből is a romanticizmust. Erre vonatkozik Le tanon d'alarme c. izetlen szatirája. Irt azonkivül apró költeményeket, epopéákat, balladákat. Említendő munkái: Veillées politiques et morales (1811), Duranti, ou la ligue en province (1828, 4 kötetes regény), Légendes, ballades et fabliaux (1829); legutolsó és legjobb műve Jób könyvének költői fordítása, melyet akkor fejezett be, mikor már vak volt.

Bapaume

(ejtsd: bápóm), járási székhely Pas-de-Calais francia départementban, (1886) 3191 lak., gyapotszövéssel, kémiai gyárakkal, a XV. századból való tornyos városházával, Faidherbe generális szobrával. 1871 jan. 3-án a németek győzelmet arattak itt a francia hadak felett.

Baphia

Afz., a Caesalpinia-félék fái és cserjéi Afrika tropikus tartományaiban meg Madagaskáron (12 faj), levelök szárnyas, virágfürtjök sárga v. fehér, hüvelyök egyenes vagy sarlóalaku, lapított. A B. nitida Lodd. 12-16 m. magas, Sierra Leone partjairól mint piros festő- és műsztalosfát camwood, kaban- v. kambalfa afrikai pirosítófa és barwood néven küldik a kereskedésbe.

Baphomet

v. Baffometi, így is: Figura Baffometi, a templomosoknak eddig még kellően meg nem magyarázott szimboluma. Régidőtől fogva a Mohammed név elferdítésének tartják, de ugy látszik helytelenül. A Hammer József kiadásában Beisben 1820. megjelent Mysterium Baphometi revelatum szerint ezek szimbolumok, kőből készültek, kétfejüek, vagy kétarcuak és kétnemüek, máskülönben egészen női alkatuak, többnyire bizonyos attributumokkal és arab felirással körülvéve.

Baptisia

Vent. (növ.), a Papilionaceák északamerikai kórói (14 faj); levelök hármas, ritkán egyszerü; virágaik a levelek hónaljában vagy az ágak végén fürtösek; hüvelytermése felfuvódott.

Baptisták

(néha Antipaidobaptisták, gyermekkeresztség-ellenesek néven is nevezve). A nagybritanniai és amerikai baptisták tiltakoznak az ellen, hogy őket anabaptistáknak nevezzék, minthogy az ujrakeresztelés az ő vallási elveiknek csak egy körülményszerü mozzanatára vonatkozik, t. i. hogy ők is ujra megkeresztelik a hozzájok más felekezetek köréből áttérteket A felekezet Angolországban VIII. Henrik és Erzsébet alatt kezdett terjedni; hívei mind e két uralkodó alatt üldöztettek, de Il. Jakab istentiszteleti szabad gyakorlatot s III. Vilmos (1689-1702) teljes vallásszabadságot adott nekik. Azóta Nagy-Britanniában és Észak-Amerikában széles körben elterjesztették vallásos elveiket; lelkészeik közül sokan nagy szolgálatot tettek a tudomány és irodalom ügyének s ugyis mint hitszónokok, ugyis mint irók kiváló helyet foglaltak el a társadalomban. A baptisták mindannyian vallják a szentirásoknak, mint isten kijelentésének teljes ihletettségét és legfőbb tekintélyét, továbbá a Fiunak és a szentléleknek a Szentháromság egységében való egyenlő istenségét. De e mellett hitelveik egyes pontjaiban eltérnek egymástól és több felekezetre oszlanak, melyek a többi keresztény felekezetek elveinek legkülönbözőbb árnyalataihoz közelednek. Csak a főbb elveket tekintve, vannak a baptisták között hiperkálvinisták és mérsékelt kálvinisták, valamint az árminiánusoknak egymástól legtávolabb álló válfajai is. Nagy-Britanniában és Amerikában a nagyobb rész a kálvinizmus tanát némileg módosított formában fogadja el. Vallják az ujjászületésnek szükségét és az életnek szentségét, mint az igaz vallás lényeges föltételeit; vallják, hogy a szent élet nélkül senki sem látja az Urat, s életük tisztaságára nézve bármely más felekezet tagjaival kiállják a versenyt.

Egyházkormányzatuk formája teljesen a gyülekezet erején épül. Azt hiszik, hogy az ihletés megszűnte óta egyedül a lelkipásztorokból (kiket másképen véneknek és püspököknek is neveznek), a diakonusokból és az evangelistákból áll az egyház szolgáinak rendje; hogy az egyházi tisztviselők szám a mindig a körülményektől fog, hogy minden gyülekezet, felmagasztalt fejének, a Jézus Krisztusnak legfőbb hatósága alatt a gyülekezeti önkormányzás ereje alapján állhat fenn egyedül, mely fölött semmi külső hatalom nem gyakorolhat felügyeletet; hogy a fegyelmet a gyülekezeti előljárók az összes egyháztagok jelenlétében és megegyezésével gyakorolhatják, s a hívek ezeknek szavazatával fogadhatók be, v. rekeszthetők ki.

Számuk az 1870. évi adatok szerint: az északamerikai Egyesült-Államokban 17,745 baptista egyházközség, 1.419,493 egyháztaggal; 1872-ben Angliában volt 4013 templom és kápolna 177,321 taggal; Walesben 1072 templom 55,855 taggal; Skóciában 216 templom 7096 taggal; Irlandban 77 templom 1492 taggal; Kanadában 74,220, a nyugat Indiákon 23,990, Németországban és másutt 19,393 baptista hívő számíttatott össze. E számok azonban azóta mindenesetre emelkedtek.

Magyarországon a baptista felekezet (vagy mint magát nevezi: keresztelt keresztény) 1846. tett első kísérletet a terjeszkedésre. Ekkor tértek vissza az akkori Pestre azok a magyar ifjak (köztük Rottmayer is, aki 1884-ben még Kolozsváron élt), akik Hamburgban 1844-ben baptista módra megkereszteltették magukat, hogy aztán a németországi Oncken és Lorders társaságában megkezdjék itt missziójukat. De vállalkozásuknak nem volt tartós eredménye. Jóval később, 1865. Lehmann G. W. keresztelt meg többeket Buda pesten, de hívei szétszóródtak s így az ő kísérleteinek sem volt befolyása a most Budapesten fennálló baptista gyülekezet megalapítására. A budapesti s egyáltalán a magyarországi baptista missziók Meyer Henriknek, a budapesti gyülekezet mostani lelkészének köszönik létezésöket. Meyer 1873-ban mint a brit és külföldi bibliartársulat ügynöke jött Budapestre s már 1873-ban megalapította az első, 1874-ben pedig a második baptista vasárnapi iskolát; térítésének első eredménye egy házaspár megkeresztelése volt ugyancsak 1874-ben. Hittérítő működése után nemsokára meg kellett válnia a társulattól s ezidőtől fogva egészen a magyarországi baptista missziók megalapítására adta magát. Az első tiz év leteltével, 1884-ben tett jelentésében már 659 általa végzett baptista keresztelésről adhatott számot. Az elhalt és kizárt tagokat leszámítva, ekkor ötven városban és faluban 499 felnőtt híve volt már a magyarországi baptista misszióknak. De a hívek mindenütt a vagyontalan néposztályokból kerültek ki, jobbára munkásokból és napszámosokból álltak (különösen sok volt köztük a nő) s még Budapesten sem volt köztük egyetlen önálló kereskedő sem. Azóta ebben a tekintetben is változott a helyzet s a baptisták közt vannak már jómódú földművesek, sőt - kisebb számban - kereskedők is. A gyülekezéseket ekkor jobbára szerény bérelt helyiségekben tartották Budapesten is. Csak a nagy-szalontai missziónak volt külön erre a célra épített kápolnája. Ez volt az első baptista-kápolna Magyarországon. Gyülekezet csak egy volt akkor az egész országban: a budapesti. Itt futottak össze a magyarországi összes missziók szálai. Azóta gyülekezetté alakult a nagy-szalontai misszió is mint középpontja Szepes, Liptó, meg Pozsony vármegyéknek és Pozsony városának.

A budapesti baptista gyülekezet házának és kápolnájának (a Wesselényi-utcában) 1884-ben tették le az alapját egy 20,000 forintos telek vásárlásával. Magyarországon s főképen a németországi hívek közt megindított gyűjtésekből csakhamar összegyűlt az építéshez szükséges pénz is, és 1886-ban már felavathatták a házat és a kápolnát is. Most már száz helyen hirdetik tanaikat Magyarországon a baptisták. Híveik száma összesen mintegy 2000. Budapesten és környékén kívül legjobban el vannak terjedve Biharban és a szomszéd megyékben, Szepes, Liptó és Pozsony vármegyékben, a monostori szigeten, Bácskában és kisebb arányban Erdélyben is.

A baptisták Magyarországon nem tartoznak a törvényesen bevett felekezetek közé. Mindössze néhány - báró Eötvös József kultuszminiszter által kibocsátott - rendelet vonatkozik reájuk. E rendeleteket (melyek többek közt kimondják, hogy a baptista gyülekezetek a keblökben történő születési és haláleseteket, anyakönyvelés céljából elég, ha a politikai hatóságnak jelentik be) a mai kormány is érvényben tartja. Irányi Dániel a vallások egyenjogúsítása tárgyában ülésszakonkint megújított interpellációjában 1876 óta megemlékezett a baptistákról is, és számukra is követelte a recepciót. Maguk a baptisták 1876-ban egyenjogúsításuk érdekében kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz. A kérvényi bizottság ekkor olyan értelmű jelentést tett a képviselőháznak, hogy utasítsa a kormányt, egy az összes vallások egyenjogusításáról hozandó törvénybe a baptistákat is befoglalni. 1882. elismertetésük érdekében újabb kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz, de az akkori belügyminiszter, a törvényhatóságok véleménye alapján, kijelentette a képviselőházban, hogy a baptisták recepcióját még korainak tartja.

Baptisterium

keresztelő kápolna (gör. baptiszterion, illuminatorium), eredetileg az antik fürdőépületekben a meleg fürdőt magában foglaló helyiség. A keresztény korszak B.-ai nagyobb - különösen püspöki - templomok melléképületei voltak, melyekben a keresztséget szolgáltatták ki. A B. egy kis előtérből és egy nagyobb csarnokból állott; ez utóbbiban volt a keresztelő medence (colymbethra, piscina fons), eleinte valóságos fürdőmedence alakjában, mint ahogy a keresztelést akkoriban még teljes vízbe mártással végezték. A B. főcsarnoka rendesen kerek vagy nyolcszögű alapon épült föl s a ker. szent Jánosnak szentelt épület belső alapja és berendezése egészen az antik fürdőkre emlékeztetett. Később mikor a teljes bemártás szokását mindinkább elhagyták, a keresztelés színhelye is átment a B.-ból magába a templomba és csak a görög és orosz egyház tartotta meg a bemártással együtt a B.-okat is. A legrégibb B., a már Aurelian alatt, tehát körülbelül 270-ben említett aquilejai, csak romjaiban maradt fenn. Említésre méltók még a ravennai San Giovanni ín Fonte, a milánói San Lorenzo Maggiore, a parmai, pisai, firenzei stb. B.-ok. Hazánkban NémetCsanádon találtak B. maradványait.


Kezdőlap

˙