Bar

1. (Barrois, duché d. B.), Franciaorsz. keleti részének egyik vidéke. Mint pagus Barrensis. a Marne és Mosel közt feküdt. Mint feudumnak területe nagyobb lett és magába foglalta Lothaia egész nyugati részét; felülete a mai Mause, Moselle és Vosges départementokra terjed ki. B.t mint grófságot 964-ben alapították; 1354-ben hercegségre emelték. 1301-ig a német császárnak volt része; ezen évben III. Henrik kényszerült a Maas balpartján fekvő birtokainak megtartásáért Szép Fülöpnek hűségi esküt tenni. B.-nak ezen része a Barrois mouvant, a másik része a B.-non mouvant. 1431. René, Anjou hercege B.-t egyesítette Lothaiával; azóta B. ennek sorsában osztozott 1766-ig, midőn Franciaországhoz került

Bar

több francia város neve. A jelentékenyebbek: 1. B.- le-Duc (ejtsd: lödük) vagy B.-sur-Ornain, Meuse francia département főhelye, az Ornain partján, a Marne-au-Rhin csatorna mellett; (1891) 18,985 lak., amfiteátrumszerűen épült; alsó és felső városra oszlik; az előbbi rendetlenül épült; benne van a XIV. századból való régi erőd, és a. Szt.-Péter temploma és ebben egy oraniai herceg síremléke, márványból készült meglepő csontvázak (a XVI. századból, Ligiertől, Richiertől); az. alsó város az ipar és kereskedelem székhelye. B.-nek van több tudományos és jótékony egyesülete, pamutszövése és fonása, bőr-, festék-, üveggyártása és fayence-edény-készítése; élénk kereskedése fával és vassal; hiresek a cukrozott gyümölcsei és kitünők a borai; Oudinot és Exelmans marsallok szobrai ékesítik. B. a régi római állomás Taturigis. 2. B.-sur-Aube (ejtsd: szür-ob), rendetlenül épült járási főváros Aube départementban, az Aube jobb partján, szép kilátást nyújtó domb alján (1886) 4636 l. kalap- kalikokészítéssel, szesz- és szeggyártással; két gót templommal a XII. századból és egy híddal a XV. századból, amelyen VII. Károly kápolnát építtetett. Történelmi nevezetességűvé két ütközet tette; 1814 jan. 24-én a szövetségesek maguk törtek itt Mortier francia marsall ellen, és visszaszorították; 1884 febr. 27. pedig Oudinot seregét verték meg. B.- ról a Karolingiak korában történik említés. Későbben a Champagne Vallaga nevű részének volt fővárosa; erődítményeit XIV. Lajos romboltatta szét. 3. B.-sur-Seine, csinos fekvésü járási főhely, a Seine balpartján, (1886) 3182 lakossal, szeszfinomítókkal, papir-, bőrgyártással, márványbányákkal; élénk kereskedésének tárgyai főképen a bor, gyapjú, fa és len.

B., város Podolia orosz kormányzóságban, Mohilevtől 80 km.-nyire a Bug mellékfolyójának; a Rónak partján (1885) 13,434 lak., bőr- és téglagyártással. Eredetileg Rov volt a neve. 1452. a tatárok elpusztították. I. Zsigmond a XVI. században újra fölépítette és az olasz Bariban született. nejéről nevezte el. 1648 és 1651-ben a kozákok, 1672-ben a törökök foglalták el; 1699-ben ismét lengyel kézre került. Történelmileg az 1768-ban itt kötött bari konfederációról nevezetes. 1793-ban orosz birtok lett.

B. (v. Barra) kis mandingo terület a Gambia torkolatánál, annak É.-i partján.

Bar

Károly Lajos, német jogtudós, szül. Hannoverben 1836. Előbb göttingai egyetemi magán-, majd rendkívüli később rendes tanár Rostockban, Boroszlóban és Göttingában. Munkái: Das internationale Privat- u. Strafrecht (1862); Recht und Beweis im Geschwornengericht (1865); Das Beweisurtheil des germanischen Processes (1866); Recht und Beweis im Civilprocess (1867); Die Grundlagen des Strafrechtes (1869); Handbuch desdeutschen Strafrechtes (1882); Holtzendorff jogi Encyclopédiájában a nemzetközi magánjog, bűn- és polg. perjog rendszeres feldolgozása az ő tollából való. Említést érdemel a kísérletről és részességről 1859., de még inkább: Die Lehre vom Causalzusammenhang im Recht. besonders lm Strafrecht 1871. megjelent monográfiája, valamint: Zur Lehre von der Culpa und dem Causalzusammenhang im Stráf und Civilrecht.

Bar

(így is: Bar, Bt.), az angoloknál Baronet rövidítése. - B. (angol) 1. bekerített tér, B. room, kimérő, korcsma. 2. Perzsiában súlymérték, öszvérteher 150-600 kg. - B. a XIV. század óta a német mesterdalnokok költészettana szerint a három vagy több versszakból álló költemény neve. L. Mesterdalnokok.

Bara

kis folyó; Afganisztán keleti részében ered, a Kabulba és ezzel együtt az Indusba szakad; vizét Pesauer környékén a rizsföldek öntözésére használják. Hossza mintegy 100 km.

Bara

1. Gyula, belga államférfiu, szül. Tournaiban 1835 aug. 31. Brüsszelben egyet. jogtanár volt, midőn 1862. képviselővé választották. A Frére-Orban vezetése alatt álló szabadelvű párthoz csatlakozott és rövid idő alatt a kamara legkitűnőbb szónokai közé emelkedett. 1865. nov. 12. igazságügyi miniszter lett, de a kamara a halálbüntetés eltörléséről szóló törvényjavaslatát elvetette (1868). A Frére-Orban-miniszterium bukása után (1870.) B. mint képviselő a Langrand-Dumonceau-ügy tárgyalásakor oly hevesen támadta meg d'Anethan klerikális minisztériumát, hogy ez 1871 dec. 1. megbukott. A küzdelmet a klerikális Malou-miniszterium ellen is fáradhatatlanui folytatta, míg végre az 1878. választások a szabadelvű párt fényes győzelmével végződtek. B. az új Frére-Orban-miniszteriummak igazságügyminisztere lett s állásán 1884-ig tartotta magát. Azóta ismét az ellenzék soraiban küzd. Az 1882-diki rendkívüli alkotmányozó gyűlésen az általános választási jog mellett nyilatkozott.

2. B. (v. Barra) József; francia katona, született Palaiseauban 1779., megh. 1793. Tizenhárom éves korában lépett abba a köztársasági seregbe, mely a Vendéeben küzdött. Choiet táján elfogatván, a király éltetésére akarták kényszeríteni; e helyett B. kokárdáját szívéhez szorította és a köztársaságot éltette. A következő pillanatban egy golyó kioltotta életét. Tetemét utóbb a konvent rendeletéből a Pantheonba vitték. Több szónok magasztalva szólt róla, Chénier pedig himnuszban örökítette meg emlékét. Haláláról valóságos legendákat szőttek már kortársai is. (Grande Encyclopédie V. 326.)

Baraba

(Barabin vagy Barama), steppe Szibéria nyugati részében az Irtis és az Ob középső folyása közt; DK-en az Ob mellékfolyóját, az Aleit, ÉNy-on pedig az Irtis mellékfolyóját, a Tarát tekintik határául; hossza 5-600, szélessége 3-400 km. Talaja egészen róna, agyagos-homokos, egykoron tó-feneke volt; a tenger színe fölé 110 m.-nél magasabbra nem emelkedik; eléggé jól van öntözve; sós izü tavai kiszáradóban vannak; a földet nagyobbára fű és terjedelmes nyárfa-erdők borítják. 1767-óta oroszok telepedtek meg rajta, akik már a földet is művelik. B. Tobolszk és Tomszk kormányzóságok közt oszlik meg. A tatár eredetü őslakosok kihaló félben vannak.

Baraband

János, francia festő, szül. Aubussonban 1772., megh. Lyonban 1809. Különösen virágot és madarat festett és ő készítette a képeket La Vaillant természetrajzi munkáihoz. Művei főkép színezésükkel, természeti hűségükkel válnak ki. 1818. kiállított két madárképével megnyerte az arany jutalmat.

Bara-Banki

1. indo-brit kerület; nagys. 4579 km2, (1881) 1.027,788 lak., termékeny síkságokkal, búza- és rizstermeléssel; 2. az előbbeni fővárosa 13,933 lak.

Barabás

kisközség Beregm. mezőkászonyi járásában (1891) 1164 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙