Barankák

(baranják), rövid, göndörszőrű, fehér, szürke, fekete stb. színű báránybőrök, melyek Turkesztánból, Cirkassziából és Oroszországból kerülnek forgalomba. A szürkék közül a rövid szőrűek a legkeresettebbek; a feketék, a színük természetes, 3-5 frttal vásárolhatók; a festettek kevesebb értékűek. Az általában finomságukkal, tisztaságukkal és fényükkel kitünő B.-kat bundák és sapkák stb. készítésére, főleg pedig huszárdolmányok prémezésére használják. A Bokharából származó feketék v. szürkék, a kalmükiak fehérek, barnák vagy feketék; a persák és kirgizek többnyire meg nem született v. ujszülött bárányok bőreiből valók. Durvább B.-kat Közép-Európában is készítenek.

Baranov

Miklós, orosz eredetü német festő. Szül. Esztlandban 1810. Siketnéma. Festeni Berlinben tanult. Előszerettel foglalkozik a történelmi festészettel.

Barante

Aimable Guillaume Prosper Brugiéres báró, francia államférfiu, történetró és publicista, szül. Riomban (Auvergne) 1789 jún. 10., megh. barantei kastélyában (Puy-de-Dôme département) 1866 nov. 23. Az első császárság alatt több helyt préfet volt és 1815-ben államtanácsossá és képviselővé választották, 1819. pedig az első kamara tagjává nevezték ki. Barátja, Decazes bukása után a doktrinérekkel szavazott. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki; megirta Des communes et de l'aristocratie című könyvét (Paris 1821. 3. kiadás 1829.) és francia nyelvre fordította Schiller drámai műveit (6. köt., Paris 1821). Nagy feltűnést keltett Histoire de ducs de Burgogne de la maison de V alois cimü művével (13 köt., Paris 1824-26), melyet nagy lelkesedéssel fogadtak. E munkájának köszönhette, hogy az akadémia felvette tagjai közé (1828). 1832 után az Orleans-dinasztia buzgó híve volt s egyideig Turinban s Szent-Pétervárott mint követ működött. Az 1848. februári események után ismét az írói működésre adta magát. Művei közül megemlítendők még: Hist. du directoire de la République francaise (3 köt., Paris 1855.) és La parlement et la fronde. La vie de Matthieu Molé. (Paris 1859). Tableau de la littérature francaise au XVIII. siécle. (8. kiad. 1857.) Hist. de la convention nationale (1851-53. 6. köt). Mélanges historiques et littéraires. (1835. 3. köt.). Lettres et instructions de Louis XVIII. au comte de Saint-Priest. (1845). Questions constitutionnelles. (1849). Études historiques et littéraires. (1858. 2 köt.) Hist. de Jeane d'Arc. (1859. 4. kiad. 1880). La vie politique de M. Royer-Collard. (2. köt.). De la décentralisation en 1839 et en 1833. (1866.) Érdekes emlékiratai csak 1892. jelentek meg. (Souvenirs 1782-66. Paris, 2 köt.)

Bárány

így nevezik a juhféle állatok fiát esztendős koráig; ezután toklyó a neve. Nemző szerveik szerint kosbárányt és jerkebárányt különböztetnek meg. Szopós bárány-nak nevezik azt, melyet az anyja szoptat, rúgott bárány pedig az, melyet anyja többé nem szoptat.

Bárány

1. Ágoston író, született Miskolcon 1798., megh. Makón 1849. 1825-ben Torontálba költözvén, uradalmi ügyész, majd megyei levéltáros lett. Az irodalommal már előbb foglalkozni kezdvén, néhány melankolikus hangu verset adott ki az Aurora, Hebe, Koszoru és más időszaki iratban; Kazinczy tanácsára, kivel levelezett, a prózához fordult s az életirásban tett kisérleteket (a Felső Magyarorsz. Minervában, Társalkodóban és a Tud. Gyűjteményben), azonfelül színművet és regényt fordított. Mint megyei levéltáros szorgalmasan foglalkozott a délkeleti megyék régi történeteivel és helyrajzaival. Kutatásainak eredménye: Torontál vármegye hajdana (1845). Temes vármegye emléke (1848). Az akadémia 1836. lev. tagjává választotta.

2. B. Boldizsár, szépirodalmi író a 38-as években. Munkái közül csak kettő jelent meg nyomtatásban, a többiek, bár drámái mind színre kerültek, kéziratban maradtak. Említésre méltó művei: Árpádi ház. Játékszíni hős rajzolat két szakaszban. Székesfehérvár 1836. Bánk bán rostája 1814-ben. Ez utolsó, mely az eléggé jelentéktelen irónak irodalomtörténeti szempontból legérdekesebb műve, a Kisfaludy-társaság Évlapjai uj folyamának III. kötetében jelent meg.

3. B. György (szenicei), ev. esperes, az első magyar pedagógiai munka írója, szül. Beleden, Sopronmegyében 1682., meghalt Szentlőrincen 1757 jun. 1. Tanult Győrött, Pozsonyban és Eperjesen, 1706. Halléban, 1708. Jenában. Külföldről visszatérvén, Győrött tanár lett, honnan 1714. Nagy-Vázsonyba, 1718. Gyönkre, 1719. Györkönybe, 1723. Szent-Lőrincre ment papnak. Innen elűzték, 1725. pedig Dörgicsére hívták meg, de három év mulva újra szent-lőrinci lelkész lett. Néhány évig esperes is volt. B. pietista volt, a vallást pedagogiai szempontok szerint törekedett érvényesíteni, s a klasszikus nyelvek háttérbe szorításával a nemzeti nyelv jogait akarta a nevelés terén visszaszerezni s e mellett a reáliáknak akart tért nyitni az iskolákban. A hazai pedag. irodalmat Francke egyik művének magyarra fordításával ő nyitja meg. E munka címe: Aug. Herm. Franckenak: Oktatása a gyermeknevelésről. Halle, Orbán István 1711. 12 r. 120. l. - Lefordította Sartorius (Szabó) Jánossal és Bárány János szuperintendenssel az ó-szövetséget is, de ez több más munkájával együtt kéziratban maradt. Az evang. gradualéba több magyar éneket irt.

4. B. Ignác, képzőintézeti igazgató, született Pápán 1833., megh. Csáktornyán 1882. Iskoláit részint szülővárosában, részint Szabadkán, Szegeden és Pesten végezte. Kora if juságában résztvett az 1848. szabadságharcban. Népnevelői működését 1854. a makói iskolában kezdte meg, honnan 1858. Szegedre s 1861. Pestre ment képezdei tanárnak. Az új kornak kezdetén a csurgói s 1879. a csáktornyai tanítóképző intézet vezetésével bízták meg s e hivatalában működött egész haláláig. Tanítványai az ő emlékére egy «Bárány-alap»-ot gyűjtöttek össze. B. munkás tanító volt s mint pedagógiai író is egyike volt a jelesebbeknek. Sok pedag. cikket irt, s több lapot is szerkesztett. Önálló munkái: Olvasás tanmódja, 1869. Vezérkönyv az elemi nyelvoktatás kezeléséhez. Pest 1865. Tanítók könyve. U. o. 1866. Nyelvgyakorlatok. Pest 1866-69. Olvasó és kézikönyv. Pest 1869. Magyar nyelvkönyv. Pest 1868. Ábécés- és olvasókönyv. Pest 1869. Magyarország története. Pest 1870. Első, második, harmadik, negyedik, ötödik olvasókönyv, 1870-1881.

5. B. János (szenicei), evangelikus szuperintendens, szül. Tolnamegyében a XVIII. század első évtizedében. 1737 őszén a jénai egyetem polgára volt; 1740. visszatért hazájába, s Felpécen (Győrm.) lett lelkész, később a dunántúli ev. egyh. kerület püspöke. Két kisebb vallásos munkája jelent meg, azonkívül lefordította Bárány György gyel és Sartoriussal az ó-szövetséget, de az kéziratban maradt, valamint a Dissertationes theologicae is (Sopronii 1753), mely a nemzeti múzeum kézirattárában van.

Baranya

vármegye. (Lásd a mellékelt térképet.)

[ÁBRA] BARANYA VÁRMEGYE

Magyarország dunántuli részének egyik megyéje, a Duna és Dráva képezte szögletben fekszik; határai É-on Somogy- és Tolna, Ny-on Somogy-, D-en Verőce- és K-en Bács-Bodrogmegye; D-en a Dráva, K-en a Duna képezi természetes határát; alakja trapéz, kiterjedése 5133.13 km2. Északi része hegyes, déli fele tulnyomóan lapályos. Főhegysége a Mecsek hegység (l. azt), mely NyK-i irányban a megye É-i részén átvonui; legtömegesebb emelkedése Pécs vidékén van, ahol a Jakabhegy 593, a Mecsek 612 m.-re emelkedik e csoportba a 394 m. magas mánfai hágó (melyen a dombovár-pécsi országút is átmegy) választja el az odább ÉK-re emelkedő hegytömegtől, melyben az egész Mecsekhegység legmagasabb orma, a Zengővár (682 m.) emelkedik, míg a bükkösdi és h usztóti völgyeket összekötő (a budapest-pécsi vasútnak is útirányul szolgáló) alacsony (211 m.) abaligeti nyereg (a Dráva és Kapos vízválasztója) egy a megye Ny-i szélén emelkedő alacsonyabb (Hollófészek 357 m.) dombcsoportot csatol a Mecsek főtestéhez. A magasabb részeiben tulnyomóan erdős, déli lejtőin szőllőművelés alá vett hegység csak É felé bocsát messzebbre szétterülő ágakat, D felé hirtelenül ereszkedik alá. A Mecsek-hegységhez támaszkodó lejtős síkság D. felé ömlő vizeivel (Bükkösdi víz, Pécsi víz, Karasica) egyenletesen ereszkedik a Dráva, keleti részében a Duna felé s a belőle hosszu, keskeny szigetek gyanánt kiemelkedő Siklósi hegység (Harsányi hegy 442 m.) és Bodolyai hegységen (241 m.; l. azokat) túl alacsony (93-84 m.) mocsaras lapállyá válik, mely a Karasica szabályozása (1794) előtt nagyrészt hasznavehetetlen posvány volt. E lapályt K felől a Duna, D felől a Dráva fenyegeti áradásaival. A Duna itt a nagy mohácsi vagy Margita-szigetet, alább számos kissebb mocsaras szigetet képez; magába veszi a Gelei patakot a Beda-Dunát, a Karasicát (melynek szabályozására az Albrecht-Karasica csatorna szolgál) s a Dráva toroknál terjedelmes mocsárrá terül szét. Kevésbbé terül szét a Dráva mely a Fekete-vizet, s a Bükkösdivel egyesült Pécsi vizet veszi magába; partmelléke többnyire termékeny lapály, melynek különösen déli része (Belye körül) egyike hazánk legjobb termőföldjeinek. Baranya hegyei ásványos kincsekben is bővelkednek; Pécs közelében (Bányatelep, Szabolcs, Somogy, Vasas) nagy kőszénbánya-telepek vannak, az u. n. pécsi föld, agyag és porcellán föld szintén bőven előfordul. Megemlítendő továbbá a Dráva folyóban üzött aranymosás, melyet ma már nem űznek. Nevetes azonkívül a Mecsekhegységben levő abaligeti cseppkőbarlang (l. o.). Ásványos vizei közül a harkányi kénes hőforrás említendő.

[ÁBRA] Baranya vármegye címere.

B. éghajlata mérsékelt; Pécsett az átlagos évi középhőmérsék 10.9° C. a janári -2.0°, a júliusi 21.8°, az abszolút szélsőségek -27.5° és 35.4° C. A hegyes vidék égalja hűsebb, a Duna és Dráva menti lapályoké jóval melegebb, általában az alföldi klímához hasonló. A csapadék mindamellett elegendő; még a déli lapályon is 741 (Német-Boly) és 757 mm. (Trinitás puszta) közt változik, É felé szaporodik (Pécsett 798) a Mecsek-hegységben pedig 800-on túl emelkedik az évi átlagos csapadék mennyiség.

B. földjének legnagyobb része 479,638 hektár termő terület; ebből 235,361 hektár szántóföld, 10,310 ha. kert 49,205 ha. rét és kaszáló, 67,924 ha. legelő, 4024 ha. nádas, 25,698 ha. szőllő és 87,116 ha. erdő. A gabonaneműek közül leggyakoribb a búza (55,462 ha. termése (1890) 1.033,183 hektoliter) jóval kevesebb van rozzsal (17,591 ha.), zabbal (17,215 ha.) és árpával (10,399 ha.) bevetve; ezenkívül be volt vetve: kétszeressel 7981 ha., tatárkával 955 ha. (termése 14,688 hlit.), kukoricával 41,767 ha. (termése 807,901 hlit.) burgonyával 7325 ha. (termése 517,327 hlit.), cukorrépával 1048 ha. (termése 122,517 mmázsa), takarmányrépával 2.355 ha. (termése 385,249 mmázsa), hüvelyes veteményekkel 1244 ha. (termése 11,571 hllt.). Jelentékeny a kender (1938 ha., termeltetett 27,322 hllt. mag és 10,224 mmázsa fonal) termelése is; repce, len, köles kevés termeltetik. B. szőllőtermelése a filloxera pusztításai által sokat szenvedett. 1891-ben már 205 község szőllőterülete volt inficiálva s a filloxerától ellepett szőllők fele már semmit sem terem; 1890-ben termett 368,059 hlit. must, 120,097 hlit. közönséges fehér és 58,584 hlit. vörös bor, 1250 hlit. fehér és 8272 hlit. vörös csemegebor, továbbá 109,574 hlit. siller; B. ezek szerint jelenleg a legtöbb bort termő megye Magyarországon; borai közül a villányi vörös leghíresebb; hozászámítják a palkonyai, rác-petrei, kövesdi, barsányi és siklósi borokat is; fehér borokat főleg Versenden, Szilágyon, Hidoron és Berkesden szűrnek; jelentékeny bortermelése van továbbá Szilvásnak, Szt.-Miklósnak és Pécsnek; legkiterjedtebb szőllők a Mecsek déli lejtőin, a siklósi és bodolyai hegycsoportokban, a Görcsöny és Duna-Szekcső közti dombokon vannak. Gyümölcse is sok és jó, kivált szilva, barack és gesztenye. A fügefa és olajfa elvétve szintén előfordul. A mezőgazdaság tekintetében a bellyei uradalom (Albrecht főherceg tulajdona) mint mintagazdaság említendő fel. Az erdők 3/4 része bükkes, a többi tölgyes; fenyves alig van. Az állattenyésztés is jelentékeny: az 1884. évi összeírás szerint volt a megyében 50,471 ló 4.440 499 frt értékben, továbbá 65,871 magyar és 22,227 színes fajtájú szarvasmarha, 40 bivaly, 339 szamár és öszvér, 131,260 sertés (1.997 588 frt értékben), 133,309 juh és 806 kecske a juhtenyésztés túlnyomórészben a közép- és nagybirtokosok kezében van, ellenben a többi házi állatot a paraszt birtokosok tenyésztik. A B.-i lovak középnagyságunak, csontosak s mezei munkára nagyon alkalmasak; a lótenyésztés 20 év óta nagyot fejlődött. A marhatenyésztés általában véve sokkal jobb az országos átlagnál, de a közlegelők hiánya annak gyorsabb emelkedését tetemesen megnehezíti. A tejtermelés különösen a belyei uradalomban igen jelentékeny (évenkint 1 1/2 millió liter tej); ugyanez a marhahizlalásban is kitűnik. A juh-, de különösen a sertéstenyésztés igen jelentékeny s a B.-ban tenyészett sertés kitünő minőségű.

A lakosság száma

(1891) 322,285 egy km2-re tehát 63 lakos jut. 1881-ben 293,414 lévén a népesség száma, a szaporodás 28,021 lélek vagyis 9.6 %. A lakosok közt van 168, 376 magyar (52.2 %), 112,896 német (35.0 %), 20,129 horvát (6.2 %) és 16,246 szerb (5.1%); a magyarság, melynek 10 évi szaporodása 10.0 %, a megye nyugati és déli részében lakik legtömegesebben, úgyszintén a DK-i szögletben; É-on a németséggel van keverve, mely a pécs-váradi és mohácsi járáson át széles sávban Dárda felé húzódik; a szerbek Mohácstól D-re a Duna és Dráva partján laknak, a horvátok csak kisebb szigeteken élnek Pécstől D-re és K-re és Uj-Bezdán táján. Hitfelekezet szerint van 240,423 rom. kat. 13,389 gör. kel., 13,740 ág. evang. 45,170 helv. és 8789 izrael. A lakosság főfoglalkozása a földművelés és állattenyésztés (l. fenn), j elentékeny azonban az ipar és kereskedelem is.

Az ipar legnevezetesebb ágai

a kőszénbányászat, mely a Duna gőzhajózási társulat Pécs melletti bányáiban s néhány magán bányában nagyban folyik (1891. évi termelés 4.614,577 mmázsa kőszén, 171,237 mmázsa pirszén, 353,310 mmázsa sajtolt szén); a vas- és fémipar (Pécs), a fazekas-, kályhás- és agyagáruipar (Zsolnay V ilmos világhírű pécsi fayence-, porcellán- és agyagárugyára 650 munkással), a faipar (egy nagyobb asztalosipartelep ésorgonakészítő telep Pécsett), keztyüipar (Pécs), malomipar (59 gőzmalom), szeszipar (2615 szeszfőzde), pezsgőgyártás (Littke gyára Pécsett). Amegyében 7 ipartestület van. A kereskedelem fő cikkei gabona, bor, fa, gyümölcs, gyapjú, zsír, nyers bőrök, égetett mész, sertés és ló; az üzleti élet s a forgalom gócpontja Pécs, nagyobb forgalma van továbbá Mohácsnak, Siklósnak, Szt.-Lőrincnek, Mágocsnak. A közlekedés főerei a Dunán ésDráván kívül, melyen egész hosszában van gőzhajóközlekedés, a vasutak, melyeknek központja Pécs. A m államvasutak budapest-pécsi vonala Dombovártól Szt.-Lőrincig hasítja a megyét, otta barcs-pécs-mohácsi vasúthoz csatlakozik, melyből Villánynál a m. k. államvasutak eszéki vonala ágazik ki. Északon a kaposvár-báttaszéki vonal ismetszi B.-t, végül Pécsről két bányavasút visz a Dunagőzhajózási társulat kőszénbányáiba. Közutja számos és jó; van 120 km. állami útja, 393 km. kiépített és 151 km. kiépítetlen törvényhatósági útja, melyek a közlekedést minden irányban lehetővé teszik. A közgazdasági viszonyokat tá mogatja az osztr.-magy. bank pécsi fiókja, 1 ta karék- és hitelegylet, 7 takarékpénztár s 11 szö vetkezet.

A közművelődés

elég jó lábon áll: a 7 éven felüli lakosságból ugyan (1881) 78,520 (33.5 %) nem tud sem írni, sem olvasni, de az (1890) 51,351 tanköteles gyermek közül csak 1530 (3.2 %) nem jár iskolába; a 358 község közül 319-nek van helyben iskolája, 36 más községben járatja gyermekeit, 4-nek nincs semmiféle iskolája. Az iskolák száma 420, a tanítóké 567. Van továbbá 5 kisdedóvó, 1 r óm. kat. tanítóképző intézet (Pécs), 5 alsófoku ipariskola, polgári iskola (Siklós), 1 keresk. iskola (Pécs), 1 állami agyagipariskola (Mágócs), 1 cisz tercita főgimnázium, 1 állami főreáliskola, 1 (püspöki) jogakadémia, 1 r óm. kat. (püspöki) hittani intézet (mind Pécsett). Pécs általában az anyagi és a szellemi műveltség központja, a társadalmi élet s az üzleti tevékenység gócpontja; mellette a megyének egyik helye sem vergődött nagyobb jelentőségre.

Közigazgatás

B.-ben 7 járás és 1 sz. k. város van, u. m.:

[ÁBRA]

A községek általában véve középnagyságuak; 5000-nél több lakosa csak Mohácsnak (14,403) és Duna-Szekcsőnek (5385) van; 2-5.000 lakosa 20 községnek van. Székhelye Pécs. Az országgyűlésbe B. 7. Pécs városa azonkívül egy képviselőt küld.

Egyházi tekintetben az egész megye (99 r óm. kat. egyház) a pécsi egyházmegyéhez, a fennálló 23 gör. kel. egyház a budai g. kel. püspökséghez, a 7 evang. egyház a dunántúli, a 81 helv. egyháza dunamelléki egyházkerülethez tartozik; az izraelitáknak 7 helyen van anyakönyvi hivatalok. Tör vénykezési szempontból az egész megye a pécsi kir. ítélőtábla és törvényszék alá van beosztva; Pécsett, Pécsváradon, Szt.-Lőrincen, Dárdán, Mohácson, Sásdon és Siklóson kir. járásbiróság van, a 4 utóbbi telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva; Pécsett van kir. főügyészség, sajtóbiróság, pénzügyi biróság; bányaügyekben B. a pestvidéki bányabírósághoz tartozik. 5 helyen (Pécs, Dárda, Mohács, Sásd, Siklós) kir. közjegyző ség van, melyekre a pécsi közjegyzői kamara hatásköre kiterjed, Pécs egyúttal ügyvédi kamara székhelye. Hadügyi tekintetben B. a budapesti hadtestparancsnoksági területhez s a pécsi 52. sz. hadkiegészítési parancsnokság alá, a 19. sz. honvéd gyalogezredhez (a kerületi parancsnokság székhelye Székes-Fehérvár), a 60. és 61. sz. népfölkelési járáshoz tartozik; utóbbiak B. területén a 60. és 61. sz. I. oszt., és a 156. és 157. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat alakítják; Pécs egyúttal a 8. sz. honvéd huszárezred I. osztályának állomási, és a 8. sz. népfölkelő huszárosztály felállítási helye. A csendőrszárnyparancsnokság Pécsett, a szakaszparancsnokság ugyanott és Mohácson székel; a fölöttes törzsparancsnokság a székes-fehérvári.

Pénzügyi tekintetben az egész megye a pécsi pénzügyigazgatóság alá tartozik, van benne 5 adóhivatal (Dárda, Mágócs, Mohács, Pécs, Siklós) és 3 pénzügyőrség (Pécs, Siklós, Mohács). Ipari és ke reskedelmi tekintetben a pécsi kamara területéhez van beosztva; államépítészeti hivatala és közúti kerületi felügyelője Pécsett székel, posta- és távirdai ügyekben a pécsi igazgatóság kerületébe tartozik. Állami erdőfelügyelősége Pécsett van; méntelepe vagy teleposztálya nincs. Siklóson se lyemtenyésztési főfelügyelőség van, Pécs egy bo rászati és szőllőszeti kerület széke. Kulturmérnöki hivatala Budapesten van; folyammérnöki hivatala Zombor és Eszék. Gyógyszertára 22 van (ezek közül Pécsett 5).

Története

B. kedvező fekvésénél fogva már a legrégibb időtől fogva az anyagi jólétnek kedvező feltételeivel bírt. Midőn a magyarok elfoglalták, a kelták és rómaiak idejéből való virágzásnak számos ma radványát találták itt. Árpád Etének adományozá e vidéket, fiának Kalannak nemzetsége itt telepe dett le s itt évszázadokig virágzott. E vidék már akkor is népesítve volt, miért is Szt. István B. vármegyét és a pécsi püspökséget alapította; Pécs már a magyarok letelepedése idején jelentékeny város volt, de Vatha lázadása alatt sokat szenvedett. Figyelmet érdemel, hogy Pécs környékén még ma is sok szomszédos falu, a honfoglaló magyar hősök neveit viseli, u. m. Árpád, Bogád, Szabolcs, Hetény, Várkony, Budafa, Abaliget, Gyula, Bélavára (a mai Belvárd), Baksa, Ocsárd stb., ami tanusítja hogy mily hatással bírt a honfoglalás ezen vidék ujjá rendezésére. Pécsen kívül nemcsak az egyházi életnek, hanem általában a magyar-keresztény műveltségnek hatalmas támasza volt a Szt. Istvántól alapított pécsváradi b enedekrendi apátság, Baranyavár mint a megyei élet központja lett nevezetessé s a társadalmi érdekek a Duna és Dráva mentében is fejlődtek. E fejlődésre nagy hatással voltak a rómaiak által épített s a megalakult B. lakosainak a XI. század után is közlekedési eszközökül szolgáló nevezetes útvonalak, melyek Mursából (a mai Eszék) kiidulva, Bellye, Baranyavár Szekcsö, Báttaszék, Szegszárd, Tolna, Földvár Pentele, Adony és Ercsény érintésével Aquincum-ig (Ó-Buda) vezettek. B. megye a keresztes hadak történetében is fontos volt mindazon keresztes csapatokra nézve, melyek Magyarországon keresztül vonultak, s az említett útvonalat használhatták. Az 1241-iki tatárjárás B. megyét is teljesen elpusztítá, s csak IV. Béla király bölcs intézkedéseinek köszönhette, hogy csakhamar újból felvirágzott. Ez időben alapítá Eusebius esztergomi kanonok az irughi erdőben (Jakab-hegy) a pálosok rendjét. A XIV. század legnevezetesebb eseménye a pécsi egyetem (stúdium generale) keletkezése volt, melyet Nagy Lajos magyar király Vilmos pécsi püspök hozzájárulásával alapított s V. Orbán pápa 1367-ben megerősített. A XV-XVII. századokban B. sok nevezetes esemény színhelye volt; az 1526. mohácsl cs ata után B. a törökök által 1543-ban elfoglaltatott s 1689-ig maradt hatalmukban; Pécs azonban a török korban is virágzó város maradt; az Eszéktől Dárdáig vezető római töltést Szolimán császár kijavittatta, de Zrínyi Miklós 1664-ben szétromboltatta s a vele kapcsolatos erősségeket felégette. A törökök továbbá B. megyét annyira megnépesítették, hogy 1680-ban Aga basa 11,000 katonát nyert innen. A törökök kiüzetése után I. Lipót B. földjének nagy részét Veterani tábornok (Dárda), Jenő herceg (Bellye) Batthyány Ádám (Boly) Caprara (Siklós), Souchez (Üszög) s Preuner hadvezéreknek (Szt.-Lőrinc) adományozá; Pécs városa is akkor nyerte vissza régi jogait s birtokait. A Rákóczy-féle felkelés (1703-6) óta a megye békéje zavartalan maradt.

Baranya-csatorna

Baranyamegyében, a Mecsek-hegység északi lejtőiről a hertelendi völgyben összegyülő vizek (Kaszanya-patak, husztóti patak) levezetésére szolgáló csatorna; Komlónál veszi kezdetét s Nagy-csatorna, B. név alatt Ba ranyamegye É.-i határáig húzódik, ahol Dombovárral szemben a Kapos-csatornába ömlik. A belé ömlő patakok völgyei mind igen vizenyősek, amiért fölös vizük levezetése szükségessé vált. Völgyét Dombovártól Oroszlóig a Budapest-pécsi vasútvonal és az országút is követi.

Baranyai

1. István, az orsz. gazdasági egyesület titkára, szül. Pesten 1848 febr. 5.; tanulmányait a műegyetemen és a hohenheimi gazd. akadémián végezte; 1885. az orsz. gazdasági egylet titkára s a Gazdasági Lapok társszerkesztője, később a Gyümölcsészeti és konyhakertészeti füzetek szer kesztője lett.

2. B. Pát (de Muche), első protestáns pap vagy tanító Székesfehérvárott; 1545-ben halt meg. Irt egy költeményt a tékozló fiuról, mely a XVI. század egyik legjobb verselöjének tünteti fel. (L. Régi Magy. Költők Tára II.)

Baranyai hegycsoportok

neve alatt foglalja össze Hunfalvy a Baranya vmegyében emelkedő P écsi vagy Mecsek hegységet, a Siklósi hegységet és a Bodolyai hegycsoportot. L. azokat.

Baranyai ref. egyházkerület

Baranyában és Szlavóniában a reformácio korán meghonosodott, különösen az énekeivel és egyházi heszédeivel közkedveltségűvé lett Sztáray Mihály buzgólkodása következtében, ki 7 év alatt egymaga 120 egyházat térített át. Ez egyházaknak ő egyszersmind püspöke is volt, s Baranyából távozása után is a baranyai és szlavoniai egyházak külön kerületet és négy egyházmegyét képeztek, u. m. az alsó-baranyai vagy veresmarti, mohácsi, felsőbaranyai vagy ormánsági, és a pozsegai vagy valkói egyházmegyéket. Sztáray után Szegedi Kiss István laskói lelkész volt a baranyai püspök, mikor pedig a ráckevei egyházkerület hívta meg lelkészül, innen kormányozta a baranyai és az alsó dunamelléki egyházkerületeket. Szegedi K. halála (1572) után ismét különvált a baranyai kerület a dunamellékitöl, sőt egy ideig volt külön felső-baranyai s külön alsó-baranyai kerület is. A XVIII. század elején (1705) Gyimóthy István baranyai ref. püspök menekülni kényszerülvén, 1712-ig püspök nélkül voltak a baranyai egyházak, amikor mint alsó- és felső-baranyai egyházmegyék a dunamelléki kerülethez csatlakoztak s az idő óta ennek részeit képezik. Baranyai püspökök voltak: Sztáray (1554-ig) Szegedi Kiss István (1554-1572), Eszéki István (1575-ig), Veresmarti Illés hercegszőllösi lelkész (1563-1580), Laskai Lőrinc (1608-1613), Laskai János (1613-1629), Petri György (1629-45), Halasi Bálint (1645-1665), K. Veresmarti István (1665-1678), Veresmarti János (1678-1699) és Gyimóti István (1699-1705).


Kezdőlap

˙