Barcs

kisközség Somogym. szigetvári j.-ban (1891) 4427 magyar és német lak., dohánybeváltóhivatallal; horvát-szlavon belépti állomás, a m. k. államvasut somogyszobb-barcsi vonalának, a déli vasutnak és a mohács-pécs-barcsi vasutnak csomópontja, élénk személy- és áruforgalommal, fakereskedéssel, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, kaszinóval és többféle egyesülettel; gr. Széchenyí Imre és Dénes uradalmán nagy magyarfajtáju gulya van. Hozzátartozik Barcstelep, a vasut kiépítése óta keletkezett kereskedelmi és ipartelep, a barcsi sertéshizlaló részvénytársaság székhelye.

Barcs

(Baracs Borcs). Árpádkori magyar személynév, mely a fehér- és pestmegyei Baracs és a somogymegyei Barcs helynevekben maradt fenn. Régi okleveleink Barch, Baroch, Borch és Boroch alakban említik, de nem mindegyiknél tudható, hogy Barcsnak vagy Baroknak ejtendő-e? (l. Barok.) A B. név azon személyneveink közül való, melyeket a Volgamenti török elemek honosítottak meg eleinknél; analogiáját a kazak-kirgizeknél a Borcsi nemzetség nevében találjuk. Mellőzve a Csák nemzetség Barch, Baroch nevü tagjait, a következő személyek ismeretesek e néven az Árpádkorból: a XII. század elején Sececen (Szécsény) faluból Boroch, kit többed magával László mester udvari ispánja Ambrus előtt ugyanazon falubeli Pisco öt márkáért bepörölt s a felek a tüzes vaspróba előtt ugy egyeztek ki, hogy az alperesek Pisconak fizetnek három fertót, a biró diját is kifizetik, a pristaldust pedig közösen elégítik ki (Vár. Reg. 76. Endl. 658. l.); egy 1228-iki okmány Leustach ispán apját és testvérét nevezi Borchnak (Árp. uj. Okl. VI. 460, 462); egy 1263-i pedig az elhalt Miklós apját említi Baroch néven; előfordult a név az Agha nemzetségbelieknél is, kik közül 1278-79-ből ismerjük Borch fiát Borchot. (Mon. Zagrab. I. 193, 195, 199. Árp. uj Okl. XII. 264.)

Barcsay

-család (nagybarcsai báró és nemes), Erdély egyik előkelő ős családja, melynek első ismert törzse. Márkhorvát bán szt. László korában élt.

[ÁBRA] Barcsay-család címere.

Hunyad vármegyében Nagy- Barcsát, továbbá a pestényi és szálfalvi részeket mint első foglalást birják. A Hunyadiak korában élt Tamás és János, kik Mátyástól 1462-ben Hunyad vármegyében Szent-András, Városvíz, Bucsum helységeket, majd Aradvmegyében Tót-Varagyát és Nagy-Barcsát nyerték királyi adományként. Az említett két testvértől következőképen ágazott le a család II. Ákos erdélyi fejedelemig:

[ÁBRA]

II. Ákos fejedelem testvérei: III. Gáspár, II. András, I. Ábrahám, I. Mihály és II. Sándor. Az első II. Rákóczi György fejedelem lovas hadainak főkapitánya volt s mint ilyen 1657. résztvett a szerencsétlen kimenetelü lengyelországi hadjáratban és II. Andrással Ákos testvérük fellépésének estek áldozatul. I. Ábrahám (megh. 1716) és I. Mihály (megh. 1713) II. Rákóczi Ferenc hivei voltak. Ez utóbbi nejétől, Bánfi Katától, származott I. Gergely zarándi főispán, ki 1730. báróságra emeltetett. Testvére II. Mihály; ennek másodunokája II. Gergely, kinek nejétől Barcsay Zsuzsannától származott III. Ákos, forradalmi honvédkapitány cs. és kir. kamarás, országgyülési képviselő. Gyermekeiben él I. Mihály ágazata. II. Sándornak Fodor Klárától származott gyermekei közül II. Tamás és Pál alapítanak napjainkig virágzó ágakat. Az előbbinek másodunokái III. Ábrahám (l. alább), ezredes és költő, s II. Zsigmond, kinek ismét unokái: III. László (szül. 1802., megh. 1880) 1848. tartományi biztos, 1873. hunyadi főispán, s III. Zsigmond. Ezek gyermekeiben él II. Tamás ága. Pálnak utódai között jelentékeny szereplő nem fordul elő.

B. (II.) Ákos (nagybarcsai), szül. 1619., megh. 1661 julius hóban. Fejedelmi udvarban nevelkedett. 1642-ben Konstantinápolyban képviseli urát, I Rákóczi Györgyöt, majd később az oláh és moldvai udvaroknál járt követségben. Érdemeiért Rákóczi 1644 dec. 20-án lugosi és karánsebesi bánná, 1648-ban pedig hunyadi főispánná nevezi ki. 1657-ben II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata alatt Erdély helytartója volt. A hadjárat szerencsétlen kimenetele után a török nagyvezér 1658 szept. 14. fejedelemmé nevezte ki, melyet ő csak addig vállalt el, míg Rákóczi a törököt kiengeszteli, mit a Segesvárott október elején tartott gyülés el is fogadott. Rákóczi azonban 1660 máj. 22-én a monostori mezőn megütközött a törökkel, hol megveretett s maga is elesett. Ekkor a népszerü Kemény János állott a Rákóczi-párt élére, ki, miután Barcsay Gáspár seregét Örményesnél megverte és a fővezért megölte, egész Erdélyt hatalmába kerítette. E vereség B.-t annyira meghatotta, hogy 1661 január 6-án a fejedelemségről lemondott s a rendeket hűségi esküjök alul feloldotta. Később pártfelei közt ujra izgatni kezdett; mire Kemény Görgény várában őrizet alá fogta, s innen Kővárra szállítása közben julius elején megöletett. B. korához képest, mint egykoruak feljegyezték, művelt és tanult ember volt. Uralkodásának legmaradandóbb emléke, hogy Erdély címere 1659 május 24. a szász-sebesi országgyülésen határoztatott meg.

B. Ábrahám (nagybarcsai), költő, a franciás iskola egyik tagja, testőr és ezredes, a B. fejedelmi házból származott, szül. Piskiben, Hunyad vármegyében 1742 február 2-án, megh. Csórán, Fehér vmegyében, 1806 márc. 3-án. Tizenhat éves koráig a nagyenyedi ref. kollégiumban tanult, mialatt atyját, anyját egy hét alatt elveszté. Hunyad vmegye ajánlására 1762-ben a magyar testőrségbe jutott, melynek egyik legdelibb tagja volt. Itt Bessenyeivel és Báróczival szövetkezett a nemzeti műveltség és irodalom előmozdítására. 1767-ben átlépett a rendes hadsereghez, ezredével az ország több vidékén állomásozott, így Nagy-Szombatban is, hol az ifju Ányos neki mutatta be első gyüjteményét s tőle nyert első buzdítást és vezérlést a költészetben. Miután gróf Bethlen Zsuzsannát nőül vette, 1778-ban részt vett a bajor örökösödési háboruban, tiz évvel utóbb pedig a török hadjáratban; ezután alezredesi (testőr-főhadnagyi) ranggal visszahelyezték a testőrséghez, hogy a fiatalabbak nevelését vezesse. Barátságát ekkor is jeles férfiak keresték s II. József és II. Lipót előtt nagy kegyben állt; 1794-ben ezredesi ranggal nyugalomba vonult, aztán Erdélyben lakott és köztisztelettől környezve élt ott szélütés következtében történt haláláig. Irói hatása korántsem oly jelentékeny, mint Bessenyeié vagy Báróczié. Maga verseket irt, különféle állomáshelyeiről testőrbarátaihoz és Oroszyhoz meg nagyrészt Ányoshoz intézve; versei nem is mind önálló darabok, hanem sokszor egyes levelek prózával vegyített részletei. Többnyire elmélkedő tartalmuak, a hazai nyelv és műveltség ügyét, az emberi társaság viszonyait beszélik meg, baráti érzelmekről, idilli kedvtelésekről szólnak, leginkább a költői levél formájában, kellemes, választékos társalgó hangon, a franciás iskola szokott alexandrinjében, de sem a tartalomban, sem a nyelvben nem sok eredetiséggel. Síma verseiért akkoriban elegáns poétának nevezték. Legfőbb érdeme, hogy irótársaiban ő is ápolta buzdító verseivel a sikerben való hitet s magánkörben is nagy hatással buzgólkodott az irodalom pártolása érdekében. Verseit maga nem adta ki, hanem barátai és tisztelői bocsátottak közre apránkint egyet-mást. Első megjelent darabja a Baróczi Marmontelje előtt áll 1775.; utóbb Bessenyei György Társaságában jelent meg több verse 1777-ben; Révai Két nagyságos elmének költeményes szüleményei cím alatt 1789-ben B. és Bessenyei verseiből meglehetős gyüjteményt adott ki; utóbb is közölték egyes folyóiratok néhány versét (M. Museum II., Erdélyi Muzeum I., Figyelő 1873), néhány darabja azonban jelenleg is kéziratban van. V. ö. Barcsai Ábrahám élete s némely versei, Erd. Muz. l.; Toldy, Magyar költők élete; Beöthy, Irodalomtört.; Ballagi Aladár, a m. kir. testőrség története.

B. László (nagybarcsai báró), szinműfordító, cs. és kir. kamarás, Hunyad vmegye főbirája, szül. 1772., megh. 1810. Mint Kolozs vmegye alispánja, Boér Sándorral együtt a mult század végén az Erdélyi Játékos Gyüjtemény c. színműsorozatot indította meg; tőle való a gyüjteményben öt darab. A Schillerből (rosszul) fordított Tolvajok-at magyarosságáért többször előadták. Kevésbbé sikerültek: Fayel s a Rendtartó házi Gazda. Több figyelmet érdemel: A gyermeki szeretetnek ereje (1810), Schröder után szabadon fordított darab, bár ez sem ment lélektani botlásoktól. Legkülönb A jártas-keltes vőlegény (1793), melyben B. ügyes átdolgozónak bizonyul s némi vígjátéki életet tud teremteni. Egyik mulatságos alakjában, báró Mélyföldiben, először van gúny tárgyává téve magyar színpadon a főnemesi osztály léhasága, pazarlása, külföldieskedése. Fia, szintén László (1802-1880), huszártíszt, majd hunyadvmegyei főbiró s a forradalomban nemzetőri főparancsnok, sokat foglalkozott Barcsai Ákos erdélyi fejedelem életével egy akkor kezénél volt Vita Achatii Barcsai c. latin munka után, de dolgozata az 1840-iki pusztítások alatt tönkrement; adott ki egy kötet költeményt is.

Barcs-pakráci

h. é. vasút. Épült 1884/85-ben. Hossza 123.8 km., főiránya Barcs-Verőce-Daruvár-Pakrác. Szárnyvonalai Szuhopolje-Szlatina és Bastájó-Zdence. Alaptőkéje 11 millio. Ebből 5 millio törzs-, 6 millió elsőbbségi részvény; melynek jövedelmezőségét 300,000 frt erejéig az üzletet kezelő szab. cs. k. déli vasút garantálta. A vonal hegyijellegü, 4 vízválasztóval. Legnagyobb emelkedése, 25 ‰, a kanyarulatok legkisebb sugara 150 méter. A vonal nagyrésze csuszásra hajlandó oldalakon halad, a nagy töltések és bevágások biztosításán még most is nagyban munkálkodnak. Érdekes hidja a Drávahid a déli vasut barcsi állomásának közelében.

Bárczay

Ödön, szül. Abauj vármegyében Bárcán. Házi nevelést nyert, később Eperjesen, Bécsben és Heidelbergben tanult s bejárta Európa nagyobb részeit és a keletet. 1860-ig gazdasági és tudományos foglalkozásnak élt, 1861. képviselő lett és a határozati párt tagja volt. A felső-magyarországi muzeum egyik alkotója és elnöke. A nagyidai kerületet képviselte az országgyülésen s főként kulturalis ügyekben vett tevékeny részt. A közoktatásügyi bizottság tagja s tevékeny részt vett a középiskolai törvényjavaslat létrejöttében.

Bard

falu Torino olasz tartományban, a Dora Baltea bal partján, 450 lak. Mellette egy magaslaton egy erőd áll, ez uralkodik a völgyön. A franciák 1800, lerombolták; 1824. Károly Albert király ujra felépíttette.

Bárd

szekerce-alaku, de szélesebb pengéjü, vasból való vágó és faragó eszköz. Konyhai B., mellyel a szakácsok a húst koncokra vagdalják. Ács-B., mellyel az ácsok a munkába vett fát simára egyengetik, máskép símító B.-nak is nevezik. Mészárosok B.-ja, melyet a taglósok használnak. Bárddal bárdolni a. m. B. által a görcsös és szálkás gerendát simára egyengetni. Bárdolatlan, ami kisímítva, kiegyengetve nincsen. Átvitt értelemben a. m. műveletlen, udvariasság nélküli.

Bardai

Tibeszti egyik főhelye a Szaharában, 1500 lak., datolyatermeléssel.

Bardaji

y Azora (don Eusebío de), spanyol államférfiu, szül. Hueteban (Ujkasztilia) 1765., megh. Madridban 1844. Nagy szerepet vitt Spanyolország mozgalmas politikai életében. Részt vett a bayonnei értekezletben (1808); követ volt Turinban (1816) és Párisban (1821). Több ízben meg volt bízva minisztériumok alakításával. 1837. a politikai élettől teljesen visszavonult.

Bardanes

Fülöp, nemes örmény családból származó kelet-római császár, kit a Chersonba száműzött Justinianus ellenében trónkövetelőnek állítottak fel. 711 őszétől fogva 713-ig a bizanci birodalom császára volt. 713-ban több bizanci nemes szemevilágától megfosztotta.


Kezdőlap

˙