Bartosságh

József, gazdasági iró, szül. Aradon 1782 dec. 8., megh. Pesten 1843 szept. 25. Szülővárosában apja sóhivatali tiszt volt. Tanulmányait Bécsben fejezte be, utóbb katona lett, aztán a keszthelyi Georgiconba lépett, hol 1802. végezte be tanulmányait. Innen Veszprém vármegyébe, később Baranyavmegyébe, a Czindery-féleuradalomba jutott, hol a juhászat terén nagy tevékenységet fejtett ki. 1813-ban Batthyányi József gr. meghatalmazottja; utóbb pallini Inkey Antal iharosberényi jószágának igazgatója lett. 1817-ben özv. Esterházy Borbála grófnő dárdai, 1818-ban Apponyi Antal gróf uradalmainak volt igazgatója, 1826-ban pedig Pozsonyba költözött, hol nyugalomba vonulva, az Apponyi-féle könyvtárt rendezte; részint Villányon (Baranya vmegye) saját birtokán élt, hol gazdasági irodalommal és szőllőtermeléssel foglalkozott. Több folyóiratban számos gazdasági cikket irt magyar és német nyelven; önálló munkái leginkább németül jelentek meg. B. különösen sokat foglalkozott a juhtenyésztéssel, hazai viszonyainkra való különös tekintettel, s e téren kiváló tekintélyt és elismerést vívott ki. E tárgyban következő c. munkája jelent meg: Gyakorlati javaslatok a birkatenyésztés körében, 1840. Érdemei elismeréséül a Georgicon tiszteletbeli ülnöke s a moszkvai gazdasági egyesület tagja volt; a magyar gazdasági egyesület létesítésében is tevékeny részt vett. Utolsó éveit Pesten töltötte, hol meg is halt. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv és Szinnyei J., Magyar irók.

Bartoszewicz

(ejtsd: -sevics) Julián, lengyel történész, szül. Bialában 1821 jan. 17., megh. Varsóban 1870 nov. 3. A pétervári egyetemen tanult, varsói tanár és könyvtárnok volt és szerkesztette a Dziennik Warszawski (ejtsd: -savszki) c. lapot. Történeti művei közül fölemlítendők: Królewicze biskupi (Varsó 1851) Német urak Szaniszló Ágost udvaránál (u. o. 1852), Lengyelország nevezetes emberei (3 köt., Pétervár 1853-1856) Historya literatury polskiej (Varsó 1861) Hetmany polscy, Dzieje Unii (A görög-katolikus egyesülés története), O Annie Jagielonce, Codex diplomaticus Regni Poloniae (Varsó 1850). Összes művei 11 kötetben 1877-82. jelentek meg Krakóban.

Bartsch

az Oder mellékfolyója; Posenben ered; Militschnél hajózhatóvá lesz és Szilézában, Glogautól 14 km.-re torkol; hossza 165 km.

Bartsch

1. Ferenc dr., nagyprépost, szül. Bazinban 1814 okt. 7. Iskoláit Pesten végezte; mint a kegyesrend tagja tanárkodott Podolinban, Pesten és Szent-Györgyön. Azután kilépett a kegyesrendből s a gyulafehérvári lat. szert. káptalan nagyprépostja lett. Munkái: Számtan az arányok által megfejthető számozás nemeiről, Buda 1842. Elemi számtan, l., 2., 3. rész, Buda 1842-45.

2. B. Samu dr., állami tanítóképző - intézeti igazgató Baján, szül. Iglón 1845 szept. 29. Eperjesen elvégezvén az ág. evang. teologiát, 1868-1870-ben Berlinben és Tübingában a természettudományokkal foglalkozott. Eleintén a nyiregyházi evang. tanítóképző igazgatója volt. 1871 óta tanár, 1878 óta igazgató a bajai tanítóképző-intézetben. Munkái: Die Rjelderthiere und ihre bei Tübingen beobachteten Arten, Stuttgart 1870. A szépirás tanításának alapos módszere, Baja 1872 (Kovacsiccsal); Szorzó számok a métermértékekhez, u. o. 1875; Rotatoria Hungarica. A sodróállatkák és Magyarországban megfigyelt fajaik, Budapest 1877.

3. B. Ádám lovag osztrák művészettani iró, született Bécsben 1757 aug. 17., meghalt Hietzingben, Bécs mellett, 1821 aug. 26. Miután a rézmetszésben kiképezte magát, a bécsi cs. kir. könyvtár és a Savoyai Eugén alapította rézmetszetgyüjtemény alkalmazottja, 1816-ban első őre lett. 1812. lovaggá emelték. Főműve a Peintreur (Bécs 1802-1821, 21 köt., uj kiadás Lipcse 1866), mellyel az ujabb rézmetszet-irodalom megalapítója lett és mely még ma is igen nagy tekintélyben áll. Azonkivül kiadta Guido Reni, Rembrandt, Lukas van Leyden, Molitor stb. műveinek kritikai jegyzékét, Dürer, Burgkmair stb. több fametszetsorozatát ujra kiadta és maga is mintegy 500 kitünő rézmetszetet készített.

4. B. Károly, kiváló német filologus, ki ugy a germán mint a román filologia terén jeles és rendkivül gazdag munkásságot fejtett ki, született Sprottauban 1832 febr. 25., megh. 1888 febr. 19. Heidelbergben, hol 1871 óta egyetemi tanár volt. Előbb (1858-tól) Rostockban volt tanár. Igen sokat irt; sok ó-német, ó-francia és provençal művet adott ki; kiváló szakférfiu volt a metrika terén. Fő kiadványai: A Stricker - féle Nagy Károly (1857) Berthold von Holle (1858), Mittelhochdeutsche Gedichte (1860), Meleranz (1861), A kolmari kézirat mesterdalai (1862), Deutsche Liederdichter des XIV. Jahrhunderts (2. kiad. 1879), Herzog Ernst (1869), Partonopier und Meliur (1871), Reinfried von Braunschweig (1872), Hugo von Montfort (1879), a Nibelungének (1870-80, 3 köt.), a Klage (1875), A svájci minnedalosok (1886) stb. Népies, magyarázatos kiadásai: Kudrun (4. kiad. 1881), Wolfram von Eschenbach (2. kiad. 1875, 3 köt.), Das Rolandslied (1874) stb. Tudományos kutatásai: Über Karlmeinet (1861), Albrecht von Halberstadt und Ovid im Mittelalter (1861), Untersuchungen über das Nibelungenlied (1865, ezzel a nibelung-kérdésnek uj korszaka indul meg). A román filologia terén: Denkmäler der provençalischen Literatur (1856), Peire Vidals Lieder (1857), Chrestomathie provençale (4. kiad. 1882), Grundriss zur Geschichte der provençalischen Literatur (1872), Chrestomathie de l'ancien français (5. kiad. 1884), Altfranzösische Romanzen und Pastourellen (1870). Műfordításai: Burns dalai s balladái (1865), a Nibelungének (2. kiad. 1880), Dante Isteni szinjátéka (1876), Régi francia népdalok (1882). A metrika terén főművei: Der saturnische Vers und die altdeutsche Langzeile (1867) és Dielateinischen Sequenzen des Mittelalters (1868). Azonfelül kiadta Koberstein és Gervinus Irodalomtörténeteinek 6, ill. 5. kiadását és uj kiadásban Dietz műveit a troubadourok költészetéről és életéről, 1869 óta pedig a Germania c. jeles germanista folyóiratot szerkesztette. Költeményei: Wanderung und Heimkehr (1874). Kisebb dolgozatai s fölolvasásai: Gesammelte Vorträge und Aufsätze (1883). A jelen századnak legképzettebb és legműveltebb szaktudósainak egyike, kinek minden művét alapos tudomány és vonzó előadás jellemzik.

Bartsfüve

kantusfű (növ., Bartsia L.). E növény Bartsch József königsbergi orvosról (megh. Surinamban 1738.) kapta nevét. A Rinanthus-féle tátogatók génusza; Európában 3 faja van. A rokon génuszoktól magva éleinek zászlónemü képződése különbözteti meg. Hazánk havasain egy faja, a B. alpina L. terem; lila virágu fű, alacsony, átellenes és szárölelő levelei vannak.

Barttelot

Ödön Musgrave, afrikai utazó, szül. Hilliersben, Angliában 1859. Szolgált Afganisztánban, Egyiptomban, Szudánban. Azután 1887. Stanley amaz expediciójához csatlakozott, amely Emin pasa fölszabadítására volt kiküldve. Mint az utócsapat vezére, az Aruvimi folyónál a jambujai megerősített táborban maradt, mig a Tippu-Tipptől igért teherhordók meg nem érkeztek és 1888 jun. 11-én el nem indulhatott Stanley után. De kegyetlensége miatt kisérői már egy hét mulva megölték. Bátyjától, B. György Walter őrnagytól jelent meg: The life of Edm. Musgr. B. (London 1890. Németül: Stanleys Nachhut, Hamburg 1891).

Bártum

egy nubiai (afrikai) törzs neve.

Bárúch

(héb., a. m. áldott), Nérijjának fia, Jeremiás prófétának barátja, aki ennek beszédjeit leirta és a jeruzsálemi templomban a nép előtt felolvasta, amiért a prófétával együtt el kellett rejtőzködnie. Miután Nebukadnezár Jeruzsálemet elpusztította, Bárúch eleinte Jeremiással együtt Palesztinában maradt s Nebukadnezár helytartójánál, Gedaljánál tartózkodott, ennek meggyilkoltatása után Jeremiással együtt kénytelen volt Egyiptomba menni. Bárúchnak később két apokrif könyvet tulajdonítottak. Az egyik: Bárúch apokalipsise csak szir nyelvü fordításban maradt reánk s valószinüleg palesztinai zsidó irta olyan időben, melyben Titus Jeruzsálemet már elpusztította volt. E könyvben Bárúch leirja élményeit, elmondja látomásait, vigasztalja népét, megjósolja megváltását, az elnyomó pogányok pusztulását és a zsidókat az Isten és az ő törvénye iránt való hűségre inti. A másik apokrif munka a Bárúch könyve néven ismeretes s két részre oszlik. Az első (1-3, 8.). a babiloni fogságban levő zsidók bűnvallomása, a másik (3, 9-5, 9.) tanítást és vigasztalást tartalmaz. A két rész között szorosabb összefüggés nincs, azért némely tudósok a könyvet két szerző munkájának tekintik, mások meg éppen három szerző művének tartják. Az valószinü, hogy a könyv kevéssel a Kr. u. 70. év után keletkezett. V. ö. Schürer, Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi. II. Leipzig. 1886. 638-645. l. 721-726. l.

Barussi

József Fülöp, olasz tudós utazó, szül. Mondoviban 1801., megh. Torinóban 1875. Mint egy torinói liceum tanára utazásokkal töltötte iskolai szüneteit. Bejárta egész Európát és Kis-Ázsiát s utazásairól: Peregrinazioni autunnali (Turin 1841-42), Viaggio in Oriente és Da Torino alle Piramidi c. műveket bocsátott közre. Számos cikke jelent meg a piemonti hirlapokban és folyóiratokban a nevezetes tudományos felfedezésekről.

Barvani

(Burwance), 1. hűbéres fejedelemség Elő-India középső részén. Területe: 3575 km2 (1881) 56,445, nagyobbára bil lakossal, a kik jobbára állattenyésztők, sokan gabona-, gyapot- és opiumtermesztéssel is foglalkoznak. 2. Fővárosa B. fejedelemségnek a Nerbada balpartján (1881) 5581 lak.; kettős fal keriti.


Kezdőlap

˙