Bassano

v. da Ponte, olasz festő-család. Id. Pranc. da Ponte vicenzai születésü volt, de Bassanoban telepedett le. Fia, Jacopo da Ponfe, (1510-1592) a Bassaniak sajátos irányának megalapitója. Már fiatal korában Velencében tartózkodott s Tizian és Bonifazio nagy befolyással voltak reá. Főleg bibliai tárgyakat festett, de az esemény majdnem másodrangu jelentőségüvé lesz, olyan terjedelemben és gonddal dolgozza ki a tájképet, annyira szeret állatokat festeni. Azért gyakran megfestette az első emberpárt, Noé bárkáját, a pátriárkákat, stb. Ezen sajátságokat valamint élénk szinezésre való törekvését szépen föltünteti a budapesti országos képtárban levő két kép a mester műhelyéből (107, 120). Az egyik azt a jelenetet ábrázolja, mikor az angyalok a pásztoroknak Krisztus születését jelentik az utóbbi Krisztúst Emauszban. Különösen ez az utóbbi realisztikus ábrázolásánál fogva érdekes és rendkivül emlékeztet a németalföldi festők hasonló tárgyu képeire. Ugyancsak az országos képtárban van B.-nak egy bibornokot ábrázoló rendkivül finom és jellemzetes képe (108). Mind a négy fia festő volt. Giov. Battista (1553-1613) és Girolamo (1560-1622) csak atyjuk műveit másolták. lfj. B. Francesco (1541-1597), ki Velencében telepedett meg, legközelebb áll atyjához, de rajza durvább, technjkája üresebb, szinezése nehézkesebb és szárazabb, mint atyjáé. A budapesti orsz. képtárban látható egy alvó pásztort ábrázoló képe (119). B. Leandro (15581623) önállóbb művész, ki némileg Paolo, Veronesére emlékeztet. (Ő is Velencében tartózkodott és főleg arcképeket festett, melyek keresetlen valóságuk által tünnek ki és előkelőbb magatartásuak, mint atyja és bátyja arcképei.

Bassée

(La; ejtsd: básszé), kis város Nord francia départementban, 23 km: re Lilletől, (1886) 3678 lak., répacukor-, szines papir-, vászon- és pótkávégyártással, gabona-, bor- és szénkereskedéssel.

Basse-contrainte

l. Ostinato.

Basse-contre

(franc.) annyit tesz mint: mély basszus hang (második basszus), hasonlóképen mint Haute-contre a magas (női) hangok mélyebbike. t. i. Alt. Olasz.: Contralto.

Basse fondamentale

l. Törzsalhang.

Bassein

(ejtsd: hasszin), 1. angol Birmábán; az ugyanilyen nevü kerületnek (ter.: 22,000 km2, lakosainak száma (1881) 389,419) főhelye, az Iravadi torkolatának legnyugatibb ágánál, amely tőle kapta nevét. (1881) 28,147 nagyobbára Buddha vallását követő lakosa van. Falai alá a legnagyobb hajók is eljuthatnak, azért élénk a kereskedése; évi forgalma 21 millió forint; a kivitel tárgya majdnem kizárólag rizs, 1852 óta angol birtok. 2. város Elő-Indiában, Bombay elnökségben, B. szigetnek (hossza: 18 km.) D.-i végében; (1881) 10,357 1.; egykoron hires város volt, most részben romokban hever; 1775 óta az angoloké.

Basselin

(ejtsd: bászlen) Olivér, XV. századbeli normandiai népköltő; molnár volt Vaux de Vireben (hol még ma is. mutogatják a «moulin Basselinn-t) s egy vig társaság élén állott, mely komoly és vidám, harcias és politikai dalokat kedvelt, amelyek messzire elterjedtek s ezek szerzőjéül különösen B. t ünnepelték. B. csatában esett el az angolok ellen való harcban. Dalaiból semmi sem ismeretes s a neve alatt 1811 óta közzétett közlemények szerzője Jean le Houx, virei ügyvéd, ki 1616. halt meg. A val-(vau)-de-viri dalok nevéből: «Vaux-de-Vire», származott a vaudevilleu szó. V. ö. Gasté: Chansons normandes du XV. siecle (Caen 1878).

Basse-lisse

(franc., ejtsd: bász-lisz), a szövés ama módja, melynél a lánc vizirányos helyzetü, ellentétben a haute-lisse (ejtsd: hót-lisz) szövéssel, melynél a lánc helyzete merőleges. L. Szövő-művészet.

Bassen

Bertalan, hollandi festő, születésének helye és éve ismeretlen megh. 1652-ben. 1613. a delfti, 1622-ben a hágai céhbe vétetett föl, 1636-tól kezdve hágai városi építő-mester lett élete végéig. Többnyire renaissance-templomokat és vidám társasággal telt disztermek belsejét ábrázolta. Festményein a távlat kitünő az építészeti részletek kidolgozása világos, szabad és biztos de szinezetük hideg, rajzuk majdnem kemény. Mind e sajátságok szembeötlenek a budapesti országos képtárban levő, 1639-ben festett képén. Festményei láthatók még a szt: pétervári Semeonov-gyüjteményben, Hágában és több német képtárban.

Bassermann

1. Frigyes Dániel, német politikus, szül. Mannheimban 1811 febr. 24., megh. u. a 1855 jul. 29. Kereskedelmi kiképeztetését Páris, Havre, London és Trieszt városokban nyerte. A heidelbergi egyetemet látogatta (1829-1831). Előbb droguista, azután könyvkereskedő lett. 1841. tagja lett a badeni kamarának s a szabadelvü ellenzék vezérévé küzdötte föl magát Megindította a Deutsche Zeitung politikai lapot. Az országgyülésen ő pendítette meg először 1848 febr. 12. egy általános német parlament eszméjét. Márciusban a frankfurti szövetséggyülésen a 17 bizalmi férfiu egyike; azután az előleges parlament és a nemzetgyülés tagja is volt. Az alkotmányozó bizottságban elnökölt és aug. 9-én a birodalmi belügyminiszterium államtitkára lett. 1848 nov. Berlinbe küldtek. Frankfurtba visszatérve, ismertette a berlini állapotokat: a forradalmi néptömeg által terrorizált porosz nemzetgyülés ellen és a miniszterium mellett nyilatkozott, és a Bassermann-féle alakok közmondásossá váltak. Az alkotmányvitában a porosz örökös császárság mellett küzdött ami volt demokrata pártfeleinek arra szolgáltatott okot, hogy renegátnak csufolták. 1849. az erfurti unioparlament tagja volt. Reményeiben csalatkozva, testileg és lelkileg megtörve tért vissza 1851-ben Mannheimba, hol aztán idegbaja öngyilkosságba vitte. V. ö. Allg. Deutsche Biogr. II kötet.

2. B. Henrik, protestáns teologus, született a Majna melletti Frankfurtban 1849 jul. 12. 1868-tól 1872-ig Jenában, Zürichben és Heidelbergben tanult, majd segédlelkész lett Arolsenben (1873); 1876 husvétján Jenában habilitáltatta magát. U. ez évben mint a gyakorlati teologia rendkivüli tanára Heidelbergbe ment, 1880-ban rendes tanár lett, 1883-ban pedig az ev. teol. szeminárium igazgatója és egyetemi lelkész. Művei: Dreissig christliche Predigten (Lipcse 1875); Handbuch der geistlichen Beredsamkeit (Stuttg. 1885); Akademische Predigten (u. o. 1886); Entwurf eines Systems evangelischer Liturgik (u. o. 1888). 1879 óta Ehler-rel a Zeitschrift für praktische Theologie cimü folyóiratot adja ki.


Kezdőlap

˙