Batizfalu

(Botzdorf; Batizowa), kisközség Szepes vármegyének tátrai járásában, (1891)896 tót lakossal kik gyolcsszövéssel cserépedénygyártással és pisztrángfogással foglalkoznak, van itt postahivatal és postatakarékpénztár.

Batizfalvi

1. István, főgimnáziumi tanár, szül 1824 október 26. Rimaszombaton, középiskoláit 1824-42. az osgyáni és rozsnyói gimnázíumban, a magasabb tanfolyamokat Kézsmárkon, Szarvason és Sárospatakon végezte. A szabadságharcban tevékeny részt vett. A harc lezajlása után tanár lett Rozsnyón s 1860-ban Budapesten az evang. főgimnáziumban. Pedagógiaí műveket és tankönyveket irt, melyek több kiadást értek. Mnnkái: Történeti életrajzok, Pest 1852; Aranybánya, u. o. 1852 (mindkettő Ballagi Károllyal); Magyar királyok és vezérek arcképcsarnoka,. u. o. 1863: A magyarországi prot. egyház története, 1888. és számos iskolai tan- és kézikönyv. Szerkesztette a Heckenast által 1859-64 közt kiadott Ismerettárt (10 k.) Az 1861-ki magyar orsz. gyülés 3 köt. (Pest 1861.), A Magyar Nép Lapját 1863, s Ballagi Mórral 1861-63-ig a Házi kincstárt.

2. B. Sámuel orvos, a testegyenészet magántanára a budapesti egyetemen, a m. t. akadémia l. tagja, szül 1826. Rimaszombatban. Résztvett a szabadságharcban. 1849-ben kezdte meg orvosi tanulmányait, 1855-ben avattatott doktorrá, 1864-ben kórházi segédorvos, 1855-ben Balassa sebészeti tanszéke mellett tanársegéd lett, 1856-ban tanulmányutat tett kültföldön és ez alkalommal meglátogatott minden hiresebb egyetemet, 1859 óta egy sebészi és testegyenészeti magángyógyintézetet tart fenn, mely utóbb hidegvizgyógyintézettel is kiégészíttetett. Értekezésein és statisztikai közleményein kivül, melyek szaklapokban jelentek meg, nagyobb munkái: Növénytan vagy a növénygyüjtés, szárításának egyszerü módja. Pluskal J. után. Gyakorlati testegyenészet stb.

Batizfalvi-csúcs

Szepesvárm.-ben a MagasTátra egyik (2464 m. magas) csúcsa a Gerlachfalvi csúcs és Vaskapu közt, a Batizfalvi völgy hátterében; a völgyben 1894 m. magasságban a Batizfalvi tó fekszik, melyhez Hági felől juthatni. V. ö. Weber Rezső: A Batizfalvi tó. (Magy. Kárpátegy l. évk. 1878. V. 2-13.) Kolbenheyer K.: Die Hohe Tátra. Teschen 1890.

Batizi

1. András, magyar reformátor és vallásos költő. Tanítója Gálszécsi István gyulai tanító és lelkész volt, a wittenbergi egyetemre ment 1542., onnan Melanchton ajánlta Perényi János ugocsai főispánnak, előbb ujhelyi, majd tokaji ref. lelkész, ily minőségben volt jelen az erdődi zsinaton 1545. Művei: Keresztyén tudományról való könyvecske, káté népiskolák számára, Krakó 1550: 2. kiad. Kolozsvár 1555. Bod Athenása-ban tévesen tulajdonította a kátét Batizi Mihálynak. Hat templomi éneke cimét elősoroija Bod Athenása. Irt többrendbeli vallásos költeményeket 1540 és 1546. közt Gedeonról, Zsuzsánnáról, Jónás prófétáról, Izsák pátriárkáról Nabukodonozor királyról a teremtésről melyek, egy része Debrecenben (1596) és Lőcsén (1628) értek uj kiadást. V. ö. Szabó: Régi magy. könyvtár. Bod: Athenas. Balogh F.: Magy. Prot. Egyh. tört. Részletei. Ferenczy: Magyar irók. Régi magyar költők tára II. kötet 1880. B. zenével is foglalkozott s már Kassán, hol mint iskolatanító működött 1530-ban, kezdett egyházi énekeket készíteni, melyekhez a zenét is ő irta. A Hoffgreff-féle ének-gyüjteményben több éneke maradt fenn; többek közt Isác patriarka szent házasságáról. A drága és istenfélő vitéz Gedeonról szóló dalok. Jónás prójétának históriája. Szép rövid história miképen Susanna a két vén biráktól hamisan elárultatván, halálra itéltetett, továbbá Historia Nábnkadnezár királyról és a nagy birodalmakról. A két első dalt Mátrai Gábor közl. 1859-ben a m. tud. akadémia meg bizásából kiadott énekgyüjteményében. Szilády Áron tizenöt énekét közli a Régi M. Költők Tára II. kötetében. Dallamai bár a Goudimel és Le Roy-féle zsoltár-stilusban vannak irva. azért mégis van bennök igen sok eredeti magyar jelleg, és énekei mind dallamosok is.

2. B. András (1810-1877), református lel-. kész és esperes. Született Técsőn, tanult M.-Szigeten és Debrecenben; 1837. Péterfalván 1841 óta Técsőn lelkész, az egyházat ujjá szervezte, templomot, ískolát építtetett, ékes szólásával alapítványokat szerzett; papí könyvtárt alapított. célszerü elemi iskolai tanrendszert honosított meg, érdemeiért 1856-ban elemi iskolák felügyelőjévé választatott; 1855-ben máramaros-ugocsai esperessé; az egyházlátogatás szabatosabb vezetésére «létkönyv» és «egyházrajz» címü mintairatot szerkesztett, melyek segélyével az egyházmegye szellemi és anyagi jelenrajzát (statisztika) szemlélhetőleg terjeszthette elő. Ereje hanyatlásakor (1872) nyugalomba vonult a teendőktől csak egyházát nem hagyta el. Munkái: Kis Énekléstan. Debrecen, 1851. Kis templom. 1855. V. ö. Prot. Egyh. és Isk Lap, 1887. 41. és 48, sz. Hon. 1877. 342. Sz.

Batiz-Polyán

(Rákosfalva), kisközség SzolnokDoboka várm. magyar-láposij.-ban, (1891) 249 oláh lakossal; több savanyú-forrás mellett a Piatra Mik barlang van, melyból medvecsontok kerültek ki: ugyanitt bronzrégiségeket is találtak.

Batjuska

(orosz; ejtsd: bátyuska, bátcska), a. m. atya, atyuska; leginkább a papokat szokás így szól!tani de általában barátságos, bizalmas megszólításnál is használatos, mint nálunk a bácsi, mely szó éppen a B -ből származott

Batjuskov

Njikolajevics Konstantin, or. költő született Vologdában 1787-.májns 17., megh.-1865 jul. 29. ugyanott. Szt: Pétervárott növekedett, az 1806-i háboru alkalmával beállt katonának; Heilsbergnél megsebesült, később 1809-ig a finn gárdavadászezredben szolgált s mint Rajevszkij tábornok hadsegéde az 1812-14. hadjáratokban is részt vett egész Páris beveteléig. 1816. a külügyi kormánynál kapott hivatalt, majd két év mulva a nápolyi orosz követség katonai attaséja lett, de nemsokára elmebaja támadván, előbb a cseh fürdőkbe utazott, azután, mivel ott ki nem gyógyult, 1822. visszatért. Oroszországba. Miután a következő évben egészen kitört rajta a téboly, rokonai haza vitték Vologdába, a hol még 32 évig élt csondes őrültségében. B., aki Petrarcát és Tassót választotta mintaképül, sokat tett az orosz prozódia fejlesztésére s mint ilyen az orosz irodalomban a legérdemesebbek közt foglalt helyet; behozta az orosz irodalomba az ó-klasszikus formákat, fordította Tibullust, Petrarcát, Tassót stb. Prózai munkáiban, főképen Finnország természeti szépségeinek leirásával foglalkozott. Eredeti művei: elégiák és költői levelek; ezek közt kiváló szépségü az «Umirajuscsij Tassz» (A haldokló Tasso), melyben saját sorsát látnoki erővel énekelte meg. Költeményei összegyüjtve 1850. jelentek meg Szt.-Pétervárott.

Batká

régente bapka is a. m. fillér legapróbb pénznem. Molnár A. szótára szerint (XV II. száz.) a babka cseh pénz és harmadrésze a német krajcárnak. Innen ez a szólás: Egy batkát sem ér.

Bátky

Károly (lővői és felsőbátkai), népiskolai tanító. Szül. Bején, Gömörmegyében 1794., meghalt Kecskeméten 1859-ben. A középisk. tanfolyamokat Sárospatakon elvégezvén, 1817-ben Monorra, azután 1820-ban Gyömrőre ment ref. tanítónak, honnan 1827-ben Alsó-Némedire s innen 1841-ben Kecskemétre vitték; itt működött haláláig. 1817-ben Monoron már a hangoztató módszer szerint tanította az olvasást, de mert ez a rendszer még akkor, legalább Bátky tudomása szerint, az irással üsszekötve nem volt, nem találta természetesnek, s ahelyett, hogy ő kötötte volna össze az irással, abbanhagyta a hangoztatást s a betüztetést kezdte ujra és pedig az iratással összekötve. 1841-ben e rendszerre egy ábécét is irt, de Varga János birálata folytán már a következő kiadásokban a hangoztatásra tért vissza. Az ábécén kivül irt egyéb népiskolai könyvet is.

Batlafélék

(Ibididae) a gólyaalaku fészeklakó gázlómadarak (Grallatores) egyik családja. L. Ibiszfélék.


Kezdőlap

˙