Baudry

(ejtsd: bódri) Pál, francia festő szül. La Roche sur Yonban (Vendée) 1828 nov. 7., megh. Párisban 1886 jan. 17. Szülővárosa ösztöndijjal Párisba küldötte, ahol Drölling és Sartoris tanítvány a volt. 1850. Rómába ment s a klasszikus, különösen pedig a velencei mestereket tanulmányozta Első müve: A gyermek és a szerencse, és több dekorativ munkája a velencei iskolára vall. Párisba visszatérvén, 1861-ig arcképet festett; más műfajbeli alkotásai ebben a korszakban: A Vesztaszűz büntetése (1857) és Vénus toiletteje (1859). A történeti testész terén első jelentékeny lépését 1861-ben tette Corday Sarolta és Marat jelenetével, de 1863, a Gyöngy és hullám cimü képpel ujra visszatért az ideálista festéshez, amelyhez különösen finom érzéke volt, mely megóvta attól, hogy a közönséges érzékiségbe, akadémiai hidegségbe vagy alacsony naturalizmusba sülyedjen. 1864. az olasz freskóképfestés s különösen Michel Angelo tanulmányozására Rómába ment s ily impressziókkal telve hozzáfogott a párisi új opera foyerjának festéséhez. Tiz esztendeig dolgozott a mennyezet három nagy freskóján és az oldalfalak festményein. A nyolc muzsa alakján Michel Angelo hatása félreismerhetetlen, a többi festmények szinezése és fölfogása Veronesere és Primaticcióra emlékeztet. Főműve a párisi semmítőszék mennyezetfestménye, mely az igazság megdicsőítését ábrázolja. E festményében a forma nemessége a szinezés harmonikus nyugodtságával és a kompozició merészségével egyesül. Az 1881-iki Salon diszérmével tüntette ki érte a művészt. 1882. az Igazság allegóriája, majd az Ámor és Pszikhé menyegzőjét ábrázoló mennyezetkép hozott újabb dicsőséget. B. arcképeit is a. keresetlen finomság és előkelő szinezés teszi kiválóakká.

Baudry d'Asson

(ejtsd: bodri dasszon) Léon Charles Armand de, francia képviselő, szül. Rocheserriére-ben (Vendée) 1836 jan. 15. 1876., mint a legitimista-párt hive a képviselőházba jutott és itt heves közbeszólásaival gyakran megzavarta a más pártbelieket. E miatt sokszor kijutott a része az elnöki rendreutasításokból. 1880. karhatalommal távolították el a kamarából. 1888. Boulanger-párti lett. A Panama-botrány napjaiban hevesen kikelt a gyanuba fogott, volt miniszterek ellen.

Bauer

1. Lajos, 1848-49-i honvédőrnagy, 1815 körül született Nagy-Enyeden. Katonai kiképeztetésben részesült s 1848-ban a forradalom kitürésekor főhadnagy volt a 31. gyalogezredben. A honvédséghez lépvén át, Bem főhadsegéde majd deési térparancsnok lett. A zsibói fegyverletétel után 10 évi várfogságra itéltetett, s fogságának letelte után meghalt. Emlékiratait (az 1849. piskii csatáig) Makray László adta ki: Bauer őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyományai. (Pest 1870.)

2. B. Simon dr., állami főreáliskolai tanár. szül. Budapesten 1851 máj. 4., ugyanott végezte a gimnáziumot, 1870-ben Bécsbe ment, hol három évig a bölcseletet, pedagógiát és német filologiát tanulmányozta. Rövid ideig tartó külföldi utazása után 1874-ben visszatért hazájába, letette a tanári vizsgálatot s előbb Szegeden, majd 1890. Lőcsén lett rendes tanár. Munkái: Gondolkodás és tudás. Szeged 1876. Goethe: Iphigenia auf Tauris. Bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel, Bpest 1880. Goethe: Egmont, U. o. 1887. Schiller: Die Braut von Messina, U. o. 1889. (Mind három a Jeles Irók Isk. Tárában.) Leibnitz: Kisebb filozófiai művei magyarra fordítva, egy bevezető tanulmánnyal Leibnitz élete és rendszeréről. L. o. 1890. (A Filozofiai Irók Tárában.)

Bauer

1. Adolf Bódog, orosz tábornok, szül. 1667., megh. 1717. Nagy Péter cár alatt XII. Károly ellen harcolt s mint lovassági tábornoknak jelentékeny része volt a lesznói győzelem kivivásában a kitüntette magát a poltavai csatában is.

2. B. Antal, német büntetőjogász, szül. Marburgban 1772. megh. 1843. Eredetileg a Feuerbach elrettentési elméletének hive, később az intési elméletnek alapítója, amely a lélektani hatást és a büntetendő cselekmények elkövetésétől való visszatartóztatást nem az érzékiségre gyakorolt kényszer, hanem az értelemhez szóló a bűntett következményeire figyelmeztető intés által akarja előidézni. Művei: Grundsätze des Criminalprocesses (1805), későbbi átdolgozásában Lehrbuch des Strafprocesses (1835); Lehrbuch des Naturrechtes (1808); Grundlinien de: philosophischen Criminalrechtes (1825); Lehrbuch des Strafrechtes (1827) és Die Warnungstheorie (1830). Jelentékenyebb monográfiái: Abhandlungen aus dem Strafrecht und dem Strafprocess 1840-1843. 3 kötetben jelentek meg. A jognak más ágaival is foglalkozott, s jelentékeny része volt a hannoverai btkv és btő perrendtartás szerkesztésénél.

3. B. Bruno, a bibliai itészet mezején munkálkodó tudósok között a legszélsőbb radikálizmus képviselője, született Eisenbergben 1809 szept. 6-án, megh. 1882 ápr. 15-én. Atyja az ottani porcellángyárban festő volt. Középiskoláit Berlinben végezte, majd az itteni egyetem hallgatója lett, a teologiai tanulmányait Hegel virágzó korában végezte. Tanulótársai között volt Strausz Dávid is. Altonstein miniszter a bonni egyetemhez nevezte ki tanárnak. Itt irta e két müvét: Kritik der evang. Geschichte des Johannes, Bréma 1840 és Kritik d. evang. Geschichte der Synoptiker, Lipcse 1841, melyekben azt fejtegeti, hogy a tulajdonképeni ős-evangélium, Márk evangeliumában foglaltatik, ebből szivárogtak át az evangeliumi tudósítások más evangeliumi iratokba, ugy hogy ezek csak hibás visszhangjai az ős evangeliomnak és nemcsak Lukács evangeliuma és az azután keletkezett Máté evangeliuma, de mindenek felett a negyedik evangelista mesterkélt és célzatos modoru irata elárulják keletkezésük későbbi korát. Az evangeliumokról, még inkább Jézus személyéről vallott túlzásai széles körben nagy felháborodást okoztak s azt eredményezték, hogy állásáról elmozdíttatott. Ez időtől fogva Berlin mellett nixdorfi kis falusi jószágán élt, hivatal nélkül, de az irodalmi téren annál nagyobb tevékenységet fejtve ki. Das entdeckte Christenthum címü művében önté ki először mérgét, majd az Allgemeine Literatur-Zeitung-ot alapította, de amely a következő évben már megszünt. Ezután főkép a XVIII-XIX. századok történelmével foglalkozott, de a nélkül, hogy kiválóbb nyomokat hagyott volna maga után. Ide vágó művei: Geschichte der Politik, Cultur u. Aufklärung des XVIII-tan Jahrhunderts, 4 köt. 1843-45. Geschichte Deutschlands unter d. franz. Revolution u. der Herrschaft Napoleons. 1846, Geschichte d. franz. Revolution. Der Untergan, d. Frankfurter Parlaments 1849. Die bürgerliche Revolution in Deutschland seit d. deutschkatholischen Bewegung 1849. Később visszatért korábbi munkássága mezejére: Kritik d. Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs, 3 Bde 1850. Apostelgeschichte Berlin 1850. Kritik d. Paulinischen Briefe, Berlin 1850. Ezekben is az a vezérgondolat, mely fentebb említett műveiben, de ezek már semmi zajt sem keltettek.

4. B. Edgár, publicista, B. Bruno öccse, szül. 1830., megh. Charlottenburgban 1886., akinek kritikai irányához szegődött. Első művében bátyja védelmére kelt: Bruno B. und seine Gegner (1842). Következő művét: Der Streit der Kritik mit der Kirche und dem Staat Bern (1843), elkobozták Poroszországban, szerzőjét meg négy évi várfogságra ítélték. A negyvenes években élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki a francia forradalomra, a délnémet alkotmányos küzdelmekre, Luther tanaira vonatkozólag; 1849 után felváltva Altonában, Flensburgban, Londonban és Hamburgban tartózkodott. Ez idő alatt a szélső radikalizmus táborát elhagyva, az ortodoxia s a vele mozgalom szolgálatába szegődött. Utolsó művei voltak: Das Kapital und die Kapitalmacht (1884 és 1888).

5. B Ferenc, szobrász, szül. 1798-ban Bécsben, megh. 1872 márc. 14., eleinte Klieber, középszerü szobrász műtermében tanult, de csak Rómában, Thorwaldsen hatása tette a szigoru klasszikus irány hivévé. Minthogy azonban nem volt meg benne az alkotás könnyedsége és a művészi képzelet, igen kevés nagyobb munkát alkotott és ezeken is meglátszik, hogy alkotójuk mindenekelött tanár volt. A bécsi Belvedereben látható Pietája 1841-ből. Legjobb művei a Jägerzeil-ben levő János-templom homlokzatát diszitő alakok, melyeket Klieberrel együtt készített.

6. B. G. A., l. Agricola alatt.

7. B. Gyula, bécsi zsurnaliszta és operettszövegiró, szül. Győr-Szigeten 1853 okt. 15. Leginkább Millöcker számára, Wittmann Hugóval közösen írt operett-szövegei: (Udvari bolond, Hét sváb, Szegény Jonathán. Irt néhány bohózatot is. Szini referense a bécsi Extrablattnak s elméssége folytán a bécsi ujságirói körökben rendkivül kedvelt.

8. B. Karolina, német szinésznő, szül. Heidelbergben 1808 október 10. Rendkívülien elbájoló alakító tehetséggel birt. 1829-ben nőül vette Lipót Koburg herceg, a későbbi belga király, kitől 1831. évben elvált. Igen érdekes emlékiratokat hagyott hátra bécsi, pesti, berlini, hamburgi és drezdai élményeiből. 1824-44 közti időszakban a legünnepeltebb német szinésznő volt.

9. B. Klára. Detlef Károly néven ismeretes német regényirónő, szül. Swinemündében 1836 jan. 23., megh. Boroszlóban 1876 jun. 29. sokáig élt mint zongoratanítónő, és nevelőnő Oroszországban, honnan 1866. tért vissza hazájába. Sok regényt ét novellát irt. A legjobbak: Unlösliche Bande (3. kiad. 1877), Bis in die Steppe (2. kiad. 1871) Ein Dokument (2. kiad. 1878. 4 köt.), Schuld und Sühne (2. kiad. 1874, 2 köt.), Nora (3. kiadás 1876, 2 köt.), Zwischen Vater und Sohn (1874. 2 köt.), Benedikta (1876, 3 köt.), Russische Idyllen (2. kiad. 1880) stb. Különösen érdekesek első két regénye és későbbi novellái, melyekben az orosz életet vázolja. De minden művét biztos jellemrajz és szép előadás jellemeznek.

10. B. Nándor báró, cs. és kir. hadügyminiszter. Szül. Lembereben 1825. Előbb a mérnöki karnál szolgált és részt vett a lembergi lázadás elfojtásában (1848), azután mint tüzérkapitány Magyarországon szolgált. Kitüntette magát az 1859-iki hadjáratban Solferinonál és az 1866-iki hadjratban. Egy ideig Nagy-Szebenben, majd Bécsben volt hadtestparancsnok. Hadügyminiszternek 1888 elején nevezték ki. Kétségtelen, hogy ez idő óta a hadsereg szervezetében több célszerü reform történt s hogy az alkotmányos tényezőkhöz, különösen a magyar delegációhoz való viszony is sokban javult.

11. B. Vilmos, német gépész-mérnök, szül. 1822. dec. 23. megh. 1875. jun 20. Búvárhajók és romboló gépek szerkesztésével foglalkozott, kisérletei az 50. és 60. években nagyban foglalkoztatták német és orosz szakférfiakat; sokat fáradozott a Bodeni tóban alámerült hajók mentésével.

Bauerbach

falu Sachsen-Meiningen hercegségben, Meiningen kerületben 362 lakossal; Schiller midőn Stuttgartból megszökött, 1782. dec.-től 1783. jul.-ig itt élt dr. Ritter néven v. Wolzogen asszony jószágán. A Schiller-szobor régi állapotában még most is látható.

Bäuerle

Adolf, német vigjáték- és regényiró, szül. Bécsben 1784. ápr. 9., megh. utazása közben Baselben 1859 szept. 20. 1809-28. a bécs-lipótvárosi szinház titkára volt. Nagy termékenységet fejtett ki. Bohózatai (Kemisches Theater 1820-26. 6 köt., nem teljes) nagyon tetszettek, de nem magasabb becsük; élce gazdag és eleven, de a földolgozás hanyag és jellemei tulzottak. Egyik állandó komikus alakja, Staberl, a bécsi népies szinpadon rendkivüli népszerüségre jutott. Legismertebbek: Die Berliner in Wien (1813), Der Leopoldstag (1814), Der verwanschene Prinz (1818), Die falsche Primadonna (1818), Die moderne Wirtschaft (1818), Der Tausendsasa (1820), Der Mann mit Millionen (1829), Der Sonderling in Wien (1841), stb., melyek részben magyar átdolgozásban is előadattak, de ma a német szinről is leszorultak. Folyóirata: Wiener Theaterzeitung (1820-47) korának legtekintélyesebb szini lapja volt. Regényei a bécsi életnek nem érdektelen rajzai; a legjobbak: Therese Krones (1855) és Ferdinand Raimund (1855) Horn Ottó álnév alatt adta ki. Későbbi regényei nagyon ponyvaizüek, p. Die Dame mit dem Todtenkopf (1855), Das eingemauerte Mädchen stb. - Neje, Katalin, szül. Ennöckl, megh. 1869., Bécsnek kedvelt művésznője volt.

Bauernfeld

Ede, német szinműiró, szül. Bécsben 1802. jan 13. megh. u. o. 1890 aug. 9. Jogi tanulmányainak befejezte után 1826-ban állami szolgálatba lépett, melyet azonban 1848 elhagyott, hogy kizárólag az irodalomnak éljen. Mint a Metternich-ellenes szabadelvü iránynak szószólója már 1842. lépett föl a cenzura ellen (Pia desideria eines deutschen Schriftstellers), mely a szellemi életet Ausztriában lenyügözte, de siker nélkül; s ujból 1848. azok élére állt, kik a bécsi burgba hatoltak és a kormánytól alkotmány létesitését kierőszakolni törekedtek. Később egészen visszavonult a politikai élettől és csak csipős epigrammákban nyilvánitotta mindig modern, szabadelvü hitvallását. Mint iró kezdetben a romantika hive volt (Fortunat, drámai népmese 1835); de Schregvogel (l. o.) tanácsára csakhamar a modern társadalmi vigjáték hivévé s mivelőjévé lett. Legsikerültebb vigjátékai, melyek többnyire magyar szinre is kerültek: Leichtsinn aus Liebe (1831), Die Bekenntnisse (1834), Bürgerlich und romantisch (1835), Das Tagebuch (1836), Grossjährig (1846), Magyar forditásban: Nagykoru. Vigj. 2 felv. Ford. Fekete Samu. (Pest 1847. Eggenberger J. és fia.) Der kategorische Imperativ (1851), Krisen (1852), Aus der Gesellschaft (1867), Moderne Jugend (1869). E darabok mind a társadalom rajzai. A cselekvény többnyire nagyon egyszerü, sokszor szegényes; a jellemek inkább novellaszerü finomsággal, mint drámai erővel rajzolvák; de a dialogus elegáns és művelt, a földolgozott problémák érdekesek, bár ritkán mélyrehatók. Élcben nem szükölködnek e vigjátékok, de igen is humorban és a szatira sokszor nagyon enyhe, nem egyszer kedélyes. Az alakok nem elég változatosak, úgy hogy a különböző darabokban folyton régi ismerősökre akadunk. Komolyabb darabjai (Helene 1833, Ein deutscher Krieger 1844, Landfrieden 1870. Des Alcibiades Ausgang 1882) kevésbbé sikerültek és nem tartották magukat a szinen. Költeményei (2. kiad. 1856) közül igen sikerültek éleces xeniái és a szép eszmékben gazdag Politisches Tagebuch. Utolsó éveiből származik két vigjátéka: Die Verlassenen (1878) és Mädchenrache (1881), regénye; Die Freigelassenen, Bilgundsgeschichte aus Oesterreich (1875. 2 köt.) és szatirikus versei: Aus der Mappe des alten Fabulisten (1879). Legjobb szindarabjait maga gyüjtötte össze: Gesammelte Werke (1871-1873, 12 köt.); a 12. kötet tartalmazza kortörténeti szempontból is érdekes emlékiratait: Aus Alt- und Neu-Wien. A vigjáték modern termékei mellett, melyek a társadalom legfontosabb kérdéseit mélyreható jellemekben testesitik meg és a társadalom fonákságait éles szatirával támadják, B. darabjai nagyon elhalványulnak és már nem igen hatnak a szinről. De a német vigjáték történetében B. mint a 30-as és 40-es évek legkiválóbb és legkedveltebb irója maradandó és kimagasló helyet foglal el. 1892. bizottság alakult Bécsben, hogy szobrot állitson emlékének.

Baugé

(ejtsd: bozsé), járási főhely Maine-et-Loire départementban, egy dombon, amelynek lábánál a Couasnon foly; (1886) 3569 lakossal, olajkészitéssel és festőgyárakkal: XV. századbeli kastéllyal. Az Alrtée-patak itt a föld alá vész és ugy egyesül a Conasnonnal.

Bauges

mészkő-fensik Sovoie départementban az Isére és Are folyók meg az Annecy és Bourget tavak közt; hossza 20, szélessége 12 km., a Chéran foly rajta keresztül; legnagyobb hegye a Trélod (1000 m.). A rajta lévő 13 község egykor szövetséges köztársaság volt.

Bauh.

növénynevek mellett Bauhin testvérek nevének röviditése, l. o.


Kezdőlap

˙