1. lgost, német festő, szül. Rorsachban a Boden-tó mellett 1804., eleinte Karlsruheban és Párisban építészetet tanit, későbben azonban teljesen az épitészeti festészetre adta magát, mely szakban kiválót alkotott ugyan, de festményei minden tetszetősségük, kiváló fény- és szinhatásuk mellett sem viselik magukon a valóság jellegét. Egyes kolostor-interieur-jei a genre-festéshez közelednek. B. 1853. Baden nagyhgség régiségeinek örévé lett. Fő művei: A freiburgi és straszburgi székesegyházak (Karlsruhe), Jeanne de France, A bourges-i kolostorban, Délnek idején a kolostorban, A botanizáló trinitáriusok stb.
2. B. Hermann, német teologus és tanférfiu, szül. Lotte-ban (Vesztfália) 1834 ápr. 20. 1861-ben szemináriumi igazgató Mörsben; 1868. kormányszéki tanácsos, továbbá iskola- és konzisztóriumi tanácsos minőségben Wiesbadenbe helyezték át, ahol is a korábbi nassaui hercegség és a M. m. Frankfurt szabad város népiskoláinak szervezetét sikerült porosz mintára átalakitania. Wiesbadenben a gyakran ott időző I. Vilmos császár személyesen megismerte őt, s Berlinbe hivta. 1890. mint titkos főkormányszéki tanácsost és előadó tanácsost a kultuszminiszterium közoktatási osztályához helyezték át. Tevékeny részt vett a Falk miniszter által 1872 nyarán egybehivott tanácskozásokban, melyek eredménye az 1872 okt. 15-iki Általános határozmányok lett. Mint iró különféle folyóiratokban és pedig főként a Kögel, Frommel és Baur által kiadott Neuen Christoterpe-ben vitt szerepet; pl. ennek 1890. évfolyamában Die Wiedertäufer in Münster cimű értekezése látott tőle napvilágot.
3. B. Hieronymus, német kiváló processzualista, szül. 1792., megh. 1876. Előbb landshuti, majd müncheni egyetemi tanár. Művei: Ueber die Aenderung des Klaglibells (1819), Vorträge über den gemeinen ordentlichen Zivilprocess (1828 és 1869), Theorie der summarischen Processe (1830 és 1859) Theorie des Konkursprocesses (1868).
4. B. János, született Rainban Bajorországban 1572., megh. mint ügyvéd Augsburgban 1625. I. Lipót császár nemesi rangra emelte, hitsorosai ügyük buzgó védelméért az «Os protestantium» jelzővel dicsőitették. Legnevezetesebb munkája az Uranometria, Augsburg 1603, 51 lapból álló csillagabrosz, melyben az álló csillagok jelölésére először használja a ma is dívó görög és latin betűket. Az Explicatio characterum aeneis tabulis insculptorium addita, u. o. 1654, c. munkájában e térképeket magyarázatokkal kiséri.
5. B. József, német esztétikus, szül. Prágában 1827 jun. 13. Előbb jogot tanult, de csakhamar esztétikai s irodalomtörténeti tanulmányokra adta magát. 1865 az esztétika magántanára volt Prágában, 1871 óta ugyane tárgynak rendkívüli tanára a bécsi műegyetemen. 1876 s 1882 közt ismételt hosszabb utazásokat tett Olaszországban. Főmüvei: Aesthetik in Umrissen (1863, 2 köt.), Von Gottsched bis Schiller (1863, 2. kiad.; 1869, 3 köt.), Aus Italien (1885). Egy évtizedig (1872-83) a bécsi Presse szini- és műbirálója volt, azóta a Neue Freie Presse közli cikkeit. Jelenleg Németországnak egyik legjelesebb kritikusa és essay-irója, kinek dolgozatait alapos képzettség, helyes itélet és mélyreható fölfogás jellemzik.
6. B. Róbert, német regényiró (irói néven Byr Róbert), szül. Bregenzben 1835 április 15., az 1859. hadjáratban mint osztrák tüzérkapitány vett részt, de 1862. megvált a katonaságtól, hogy csak az irodalomnak éljen. Igen sok regényt és novellát irt, melyek közül Kantonirungsbilder (1860), Österreichische Garnisonen (1863) és Auf der Station (1865) a katonai életet rajzolják. Egyéb ismertebb regényei: Ein deutsches Grafenhaus (1866), Der Kampf ums Dasein (1869), Sphinx (1870), Larven (1876), Sesam (1880), Unversöhnlich (1882), Andor (1883), Lydia (1883), Soll ich? (1884), Kastell Ursani (1885) stb. Drámái: Lady Gloster (1869) és Der wunde Fleck (1872) nem sikerültek. Ujabban erélyesen védelmezte sógorát, Meissner Alfrédet (l. o.) Hedirch vádjaival szemben.
járási főhely Calvados francia départementban az Aure partján, termékeny vidéken (1886) 8347 lak., csipkekészítéssel, pamutfonókkal, porcellángyártással, élénk marha-, ló- és isignyinek nevezett vajkereskedéssel. B. több utcája egészen középkori képet nyujt; több háza a XV. és XVI. századbál való; székesegyházát 1207. gót izlésben ujra építették; portaléja igen szép; régi, (a XI. századból) kriptája fenmaradt, éppen ugy a kövezete is. 17,000 kötetet tartalmazó nyilvános könyvtárában örzik a hires B.-i himzést, mely 70 méter hosszu és 50 cm. széles vászon-szalagon ábrázolja Angolország meghódítását a normannok által. Állitólag Hódító Vilmos neje Matild királyné himezte volna. Körülbelül 1100. készülhetett. Azelőtt nagyobb ünnepeken a székesegyházban kifüggesztették, később feledékenységbe merült és a XVIII. század első felében Montfaucon fedezte föl. A régi püspöki palota ma városháza. A régi Augustodunum későbben Neustria egyik legkiválóbb grófságának volt székhelye; 1417-50. angol uralom alatt állott. A XVII. században a Nu-pieds forradalmának leverése után sokat szenvedett. L. Berghon: Bayeux et ses environs 1860.
grófság Wisconsin északamerikai államban, a Felső tó partján; területe 3200 km2. 564 lak. Főhelye: Bayfield.
(ásv.) rézólom-hidroarzenát. Apró, fűzöld gumókban Angliában (Cornwall).
Péter, francia bölcsész és történész, született Languedoc Carlt nevü helységében 1647 november 18., meghalt 1706 december 28. Első oktatását atyjától, ki református hitszónok volt, nyerte. Toulouseban, hol a jezsuita kollégiumban a bölcsészettudományokban nyert oktatást, áttért a kat. vallásra, de már másfél évvel rá, 1670. családja unszolására ismét visszatért előbbi felekezetéhez és hogy a hitehagyottság törvényes következményeit kikerülje, elment Genfbe, hol Cartesius bölcsészetét tanulmányozta, később visszatért Franciaországba és Rouenban és Párisban magánoktatással foglalkozott. 1675. Szedanba, a bölcsészettan tanárává neveztetett ki. Midőn XIV. Lajos 1681-ben a református tanintézeteket megszünteté, elhagyta Szedánt és Rotterdamba ment, ahová meghivást kapott az ottani egyetem bölcsészeti tanszékére. Itt neve közlése nélkül, mely azonban nem sokáig maradt titokban, kiadott néhány iratot, melyek megalapíták irodalmi hirnevét és pedig: egy levelet az üstökösökre nézve fenálló előitéletek ellen: Pensées diverses sur la cométe (Köln 1682 és 1683), egy cáfolatot Maimburg Lajos jezsuita által kiadott történelem ellen Critique générale de l'histoire du calvinisme de Maimbourg (Ville-Franche 1682. és folytatásait 1695, 1694 és 1704) a katolikusok és protestánsok egyaránt kedvezően fogadták és egy havi folyóiratot: Nouvelles de la république des lettres, melyet 1684-87. szerkesztett. A nantesi ediktum visszavonása és a királyi eretneküldözők dicsőítői ellen B. névtelenül közölt két iratban hatalmasan kikelt és pedig: Ce que c'est, que la France toute catholique sous le régne de Louis le Grand és a Commentaire philosophique sur ces paroles de l'évangile: Contrains les d'entrer etc. Jurien kálvinista teologus támadásai folytán, annak dacára, hogy a vele folytatott hosszu és heves irodalmi vitában igen ügyesen védekezett, B. 1693. hivatalától elmozdittatott. Most egész idejét főmüvének: a Dictionnaire historique et critique szerkesztésének szentelte (Rotterdam 1695-97. Legteljesebben kiadva Desmoizeaux által Amsterdam és Leyden 1740. 4 köt.). Élete utolsó éveiben heves küzdelme támadt Clerckel és Jaquelotval, kik őt azzal vádolták, hogy a kereszténységet, sőt a vallást egyáltalában aláásni szándékozik. E viták elkeserítették élete utolsó napjait, fokozták amugy is gyenge testi szervezetének bajait, melyek (semmiféle orvosi segélyt nem akarván igénybe venni) halálát okozták. B. az ujkori skepticizmus képviselője. Szerinte az emberi ész sokkal alkalmasabb a tévedések felderitésére, mint tényleges megismerés elérésére; védelmezte az erkölcsi és jogi meggyőződésnek függetlenségét a vallási dogmával szemben. Mélyreható kételyei által jelentékeny befolyást gyakorolt az egész XVIII. század szellemi fejlődésére. (Feuerbach: Pierre Bayle. Ein Beitrag zur Geschichte der Philosophie und Menschheit. 2. Aufl. Leipzig 1848.) V. ö. Damiron, Étude sur B. (1850.) Deschamps, la genése du sceptisme érudit chez B. (1879). P. Janet, Hist de la scfence politique etc. (1887, 3. kiad.). Jurien (1886) Denis, B.-t 1892. jelent meg levelezésének egy része: Choix de la correspondance inédite I. Lettres inédites. Kiadta Gigas E. (Kopenhága).
vagy Bailen, város Jaen spanyol tartományban, Andaluziában, néhány km.-re a Guadieltől, olajfákkal beültetett termékeny vidéken, (1887) 8580 lak., üveg- és szappankészítéssel. 1808 jun. 22. itt adta meg magát. Dupont de l'Etang francia vezér a Castanos vezérlete alatt álló spanyoloknak. Andaluzia legjobb lovai B. környékéről valók.
(ejtsd: béli) Ada Ellen, Edna Lyall néven ismert angol regényirónő ki a Won by waiting (1879) c. elbeszéléssel lépett föl s természetes előadási modorával és józan moráljával csakhamar igen kedvelt lett. Nevezetesebb müvei: Donovan (1882), We two (1884), In the golden days (1885), Knight erraot (1887) A hardy Norseman (1889).
(ejtsd: bén) Péter, angol iró, szül. Fooertyben (Skótország) 1830 okt. 19. Aberdeenben, teologiát végzett, azután ujságiró lett, s több lapot szerkesztett Glasgowban, Edinburghban és Londonban. Szabadelvű teologus és szellemes irodalomtörténész nyilatkozik meg munkáiban: The christian life, social and individual (London 1855), Essaysin biografical criticism (Boston 1857, 1858), The testimony of Christ to christianity (1878), Lessons from my masters, Carlyle, Tennyson and Ruskin (1879); Two great English women, Mrs. Browning and Charl, Bronte (1880), Martin Luther, his life and work (1887 2 köt ) stb.
(ejtsd: bénsz) Tamás Spercer, angol bölcsész, szül. 1823 márc. 24., megh. 1887 máj. 30. A Bristole College-ben s az edinburgi egyetemen tanult, ahol Hamilton Vilmosnak, a logika tanárának segédje is volt 1851-55. Ekkor írta logikai művét: An essay on the new analytic of logical forms és fordította meg magyarázta Arnauld Antal művét: Logique de Port Royal, mely 1874-ig 7 kiadást ért. 1857-1863-ig szerkesztette a Daily News-t, egyuttal vizsgáló volt a logikából és filozoflából a londoni egyetemen. 1864-ben a logika, retorika s metafizika tanszékét nyerte a skót St.-Andrews egyetemen. Ő szerkesztette az Encyclopaedia Britannica 9 kiadását 1873-tól kezdve. Utolsó művei: Speculum Universitates (St.-Andrews); Alma Maters Mirror (1887).
tengerszoros Vancouver és Denman szigetek közt. Ny-i partján, a Beaufort hegység alján kitünő szenet tartalmazó telepek vannak. A Courtenay folyó torkol belé.