Bensheim

kerületi székhely Stakenburg hesseni tartomány, (1890) 6414 lak., Bőr-, papir-, dohánygyártással, szőllőtermeléssel.

Benszülött

valamely országnak határain belől született emberek, az ország törzsökös lakói, ellentétben a jövevényekkel, beköltözöttekkel.

Bent

Tivadar, angol archeologus, klasszikai nyelvtudós és utazó. Legtöbbet kutatott a görög szigeteken és ősrégi kisázsaiai városok szinhelyén. Discoveries in Thasos (Athenaeum 3113. és 3117. sz. Visit to Samos. Journ. of Hellenic Studies VII.). The aquaduct of Samos. (Athenaeum 3059. sz.) Byzantine Palaces. (Engl. Historial Rev. II. 1887). Researches among the Cyclades. (Journ. of Hellen. Stud. V. 41.) Rock-cut tombs of Carpathos. (Athenaeum 3002. sz.) Prehistorie remains in Autiparos. (Journal of tho Anthropologicai Institute XIVl.) Dicoveries in Asia Minor. (Journ. of Hell. Stud. IX. 82.) Three ancient cities on the coast of Asia Minor. (Athenaeeum 3161. sz.) E munkában B. az általa ujonnan feltalált Kasarea, Lydae és Karya városok fekvéséről értekezik. The Lord of Chios. (Engl. Historical rev. IV. 1890. Ez értekezésben Chios sziget történetét mondja el a genuai Giustinianik korában.) 1890. a londoni archeologiai társulat azzal a feladattal bizta meg, vizsgálná meg a Zambesi partján az aranybányák közelében fekvő, 1874. Moauch által feltalált őskori város, Timbambie romjait és az ott talált feliratokat és feltünő szobrokat. B. eleget tett e megbizásnak és becses diszmunkában számolt be kutatásairól The ruined cities of Mashonaland. Lond. 1893. Mutatványokat l. az Illustrated London News 1892. dec. 31. számába); vajjon azonban Zimbawe várost a feneciaiak alapították és vidékén kereskendő-e a zsidók Ofirja? avagy az Achaimenidák által alapított gyarmat? a talált műemlékek pedig csakugyan persa eredetüek-e? e kérdésekre B. sem tud határozott választ adni. V. ö. Rie Ruinen von Simbambya (Petermann, Geogr. Mitthg. 1892. 383 l.).

Ben tenuto

(ol.), zeneelőadási műszó, annyit tesz mint jól kitartva. Oly esetben használják, mikor egyes hangokat v. valamely hangcsoport egyes hangjait szigoruan értékük szerint ki kell tartani.

Benth

növénynevek mellett Bentham Gy. nevének rövidítése. L. o.

Bentham

(ejtsd: benthem), 1. György, angol botanikus, szül. Stokeben, Plymouth mellett 1800 szept. 22., megh. 1884 szept. 10. Ifjuságát részben Szt.-Pétervárott, részben Montpellierben élte le (1814-26) s itt a Pirenéi hegység flóráját buzgón tanulmányozta. Később Londonban jogot tanult s 1882. birói hivatalt viselt, melyről a következő évben leköszönt, hogy kizárólag a növénytannak élhessen. Beutazta Európának nagyobb részét. 1830. a londoni kertészeti társaságnak titkára, majd a Linean-Society-nek elnöke lett. Első művet: Catalogue des palntes indigénes des Pyrénées et du Bas-Langueoc (Páris 1816) csakhamar követték: Labiatarum genera et species (London 1832-36), Handbook of the British Flora (u. o. 1858-65), Flora Honkongensis (u. o. 1861), Mullerrel együtt Flora Australiensis (u. o. 1863-70), Hockerral írta: Genera plantarum ad exemplaria imprimis in haberiis Kewensibus servata definita (u. o. 1862-83, 3 köt.), Scrophularineae Indicae (u. o. 1835), Commentationes de Leguminosarum generibus (a bécsi muzeum évkönyveiben), Plant Hartwegianae (London 1839-58); Outlines of elementary botany as introductory to local floras (u. o. 1860). Ő dolgozta fel továbbá a Salphur-expedició növénytani eredményét; Martius Flora Brasiliensis c. negyszerü művében megírta a Papilionaceákat, De Candolle Prodromus systematis regni vegetabilis c. munkájában pedig az ajakosakat, a Scofularineákat, a Polemoniaceákat és Stackhousiaceákat.

2. B. Jeromos, angol jogtudós s iró, szül. Londonban 1748 febr. 15., megh. 1832. jun. 6. Szellemi tehetségei korán kifejlődtek s már tizenhárom éves korában az oxfordi egyetemet járta. Apja koronaügyész, a legkedvezőbb kilátások közt vezette be a fiatal jogászt a nyilvános életbe. B-nek azonban csakhamar elment a kedve az ügyvédi pályától, melyről vissza is lépett s elméleti kérdések tanulmányozására adta magát. A legmagasb államtudományi s nemzetgazdasági problemák képezték kutatásának tárgyát. B. az u. n. hasznossági elmélet, az utilitarizmus megalapítója. Ez álláspontjából indulnak ki nemzetgazdasági nézetei is. Alapul fogadott tételéből, hogy a cél a «a legtöbb ember számára a lehető legnagyobb boldogságot megszerezni», vonja le a következéseket s korának szellem szerint arra az eredményre jut, hogy csak a tiszta demokratizmus és individualizmus hozhatják meg azt a boldogságot. Ezt hirdeti következetesen már A manual of Politikai Economy c. munkájában s evvel lesz mint nemzetgazda az individualista-iskolának egyik legtipikusabb és legkövetkezetesebb tagjává. Csatlakozott Smith Ádámhoz és lelkesen hirdette a «laisser faire et laisser passer» elvét. Ezért ellensége a birtok mindennemü megkötésének és kivánja a mezőgazdaságban is a földbirtok eladásának és megszerezhetésének teljes szabadságát; ezért támadja meg már 1787. megirt, de csak 1816. megjelent Defence of usury c. hires művében az uzsoratörvényeket és sürgeti, hogy rontsák le teljesen a tőkének korlátait is. Az állam fölfogásában azonban eltér B. Smithtől s rámutat ez utóbbinak több tévedésére. Az állam adjon biztonságot és szabadságot. De emellett igyekszik enyhíteni is a szegény és gazdagok közti ellentétet s ezért B. nem kárhoztatja az öröklési jog megszorítását. Büntetőjogi elméletének alapfelfogása az, hogy: A büntetés közérdekben nélkülözhetlen, e nélkülözhetlensége képezi a büntetés alapját. Célja a büntetésnek az általános és a különös megelőzés, mely utóbbit jelesül a büntetés az által ér el, hogy a visszaesést a büntetés tartama alatt fizikailag lehetetlenné teszi, másrészt elveszi a büntettesnek kedvét és bátorságát a büntett ismétlésétől. Az előbbi cél szempontjából pedig szükséges, hogy a büntetés összértéke (súlya) a bűntett által elérni remélt előnynek értékét meghaladja; a bűntettesnek látnia kell, hogy a bűntett elkövetése által: «többet veszthet, mint nyerhet». Elméletét, a már nevezetteken kivül, következő főbb műveiben fejtette ki: A fragment on government (1776), Ujból kiadta Montague F. C. (London 1891.) Introduction to the principles of morals and legislation (1789, új kiad. 1871); Panopticon, or the inspection house (1791), mely a börtönépítészetben korszakot alkot. Az ajánlott új építésmódnak jellege: az egy pontból való átnézhetőség; a Franciaország számára elkészült Plan for the organisation of the judicial etablishement. A parlament reformjával foglalkoznak: Plan of parliamentary reformjával foglalkoznak: Plna of parliamentary reform (1817) és Radical reform bill (1819), valamint Essai on political tactices (1791) francia feldolgozása Dumont-tól Essai sur la tactique des assemblées legislatives (1815). A bizonyítási jogelméletét tárgyalja: Rational of judical evidence (1817(, melyben egyúttal az egész angol birósági eljárásnak kritikai ismertetése található. Tanainak rendszeres kifejtését adja tanítványa Dumont Etienne Traités de legislation civile et pénale (1802 és 1858) és Théorie des peines et des récompenses c. műveiben. Törekvéssel a gyakorlati amerikaiaknál találtak leginkább visszhangra.

Benthamia

Lindl. (növ.), a somfélék génusza, A B. fragifera Lindl. Nepal örökzöld díszcserjéje; szamócaféle gyümölcse ehető.

Bentheim

kerületi székhely Osnabrück porosz közigazgatási kerületben és Steinfurt-Bentheim mediatizált grófság főhelye, Osnabrücktől 44 kilométernyire- 81890) 2361 lakossal; kőbányákkal, ásványvízforrással, pamutszövéssel, szép kastéllya és parkkal. - Bentheim grófság, jelenleg járás (Kreis) 916 négyszögkilométer területtel, 32 606 lakossal, e területnek egy része gabonatermő föld, másik része azonban csak legelőkül szolgál.

Bentheim

hercegi család, 1140. hűbérül kapta a bentheimi grófságot, 1421. e grófság Güterswick-i Eberwyn-re szállt, B. Bernát gróf nővérének unokájára, ki a steinfurti grófságot is megszerezte (1847) és ezóta a család a Bentheim-Steinfurt címmel él. Jelenleg a család két ágra oszlik, a B.-Tecklenburg-Rheda és a Bentheim-Steinfurt ágra. Birtokaik Vesztfáliában és Hannoverában fekszenek. Az első ágnak Gusztáv herceg jelenlegi feje. szül. 1849., legidősebb fia: Adolf (szül. 1889.); a második ágnak feje mostanában Alexis herceg, szül. 1843 okt. 26. 1881. Waldeck Paulina hercegnőt vette nőül. Legidősebbik fia: Elberwyn (szül. 1881). Mindkét senior a porosz urak házának örökös tagja.

Bentheim-Steinfurt

Vilmos Belgicus B. herceg, osztrák altábornagy, szül. 1782 ápr. 17., meghalt Villafrancaban 1839 okt. 12. Osztrák szolgálatba lépett 1799. Hősiesen harcolt Aspen és Wagram mellett, ahol a zászlóval kezében ismét nekiment az ellenségnek visszavert ezredével. Kitünt Drezda és Kulm mellett (1813) és az általa szervezett osztrák-német légióval déli Franciaországban (1714). A párisi béke után diplomáciai kiküldetésben járt Londonban és Párisban. Altábornagy és Pádua parancsnoka lett 1827. Az egyházi államban kitört fölkelést (1831) csekély erővel ügyesen elfojtotta.


Kezdőlap

˙