Bergara

l. Vergara.

Berge

(ejtsd: berzs) Henrik, francia tábornok, szül. Párisban 1828 szept. 18., hires katonai család sarja, tüzérparancsnok fia. Metzben végezte a szakiskolát, 1849-ben tiszthelyettes, 1851-ben hadnagy és 1855. százados lett. A mexikói hadjáratban szintén kitünt. 1870. mint őrnagyot a rajnai hadsereghez helyezték át. St-Privat mellett megsebesült; aug. 23. ezredes lett s Metz bukásával hadi fogságba jutott. Békekötés után a vincennesi tüzérezred parancsnoka lett, azután a minisztériumba helyezték át; 1875-ben átvette a 6-ik hadtest egyik gyalogsági dandárának vezetését Mézieres-ben, 1880. pedig a 12-ik hadosztályét Reimsban, s egyszersmind felügyelője lett a lövésziskolának, ahol B. egy uj gyakorlati szabályzatot és harcászatot dolgozott ki a gyalogság számára. 1884-ben a 16. hadtest parancsnokságát vette át Montpellierben és 1889-ben a francia hadsereg főfelügyelőjévé neveztetett ki.

Bergedorf

1. Hamburg szabad városhoz tartozó kerület 85·4 km2 területtel, 18000 l. B. városon (l. alább) kivül magában foglalja az ugynevezett Vierlande-t, négy községet. B. vagy Landherrenschaft B. sik és nagyon termékeny föld, amelyen a gabonanemüeken kivül sok gyümölcsöt és zöldséget termesztenek és sok szarvasmarhát tenyésztenek: - 2. város a Bille mellett Hamburgtól 15 km.nyire (1890) 6700 lak., régi kastéllyal, tégla-, sörgyártással, üveghutákkal és élénk magkereskedéssel. 1867 óta tartozik Hamburghoz.

Bergell

(Val Bregaglia vagy Precala), a sebes vizü Maira vagy Mera 25 km.-nyi hosszu völgye Graubünden svájci kantonban és Sondrio olasz tartományban. É-i része a magas hegységek jellegével bir, déli részében már jóval melegebb; amott a havasi gazdálkodás, emitt a földmivelés az olasz nyelvü lakosság főfoglalkozása.

Bergen

1. stift vagyis tartomány Norvégiában Trondhjem, Krisztiánia, Kristiansund és az Északitenger közt, amely keskeny öblökben, fjordokban nyúlik be a szárazföldbe és ott számos szigetet alkot. Földje hegyes és kevésbbé termékeny. Területe: 39364 km2, (1891) 312600 lak. A tartomány magában foglalja B. várost, Nordre (É-i) és Söndre (D-i) Bergenhuus kerületeket és Romsdal Söndmore járását.

2. B. stift fővárosa, Kristiania után Norvégia legjelentékenyebb városa és Söndre Bergenhuus székhelye, a Byfjord partján, amely a város mögött szép medencét alkot; ennek partjai szép fasorokkal vannak beültetve; (1891) 53686 lak. A városnak nagyobbára szűk utcái a partok mentét követik, de villák és cottage-ok minden irányban el vannak szórva. B. három részből áll: a tulajdonképeni városból, Sandvigenből és Nöstetből; a házak majdnem mind fából épültek; éppen ezért monumentális épületei nincsenek. Tereinek száma 6; legszebb és legélénkebb a Torvet vagyis halpiac és a városháztér. A kikötő bejáratánál áll a Bergenhuus citadella, amelyet, Bergen alapítója Olaf Kyrre építtetett és amelyben Norvégia és Dánia egyesítése előtt gyakran laktak a norvég királyok. Templomai (5) közül a legérdekesebb és legszebb az, amely a XII. századból való; egyedül ennek van két tornya; szép épülete még a városháza; a börtöne, a régiségekben és különösen az ország természeti viszonyait teljesen feltüntető tárgyakban gazdag muzeum. B. ipara nem jelentékeny; csupán hajóépítésre, szappanfőzésre és keztyükészítésre szorítkozik. A lakosság fő kereseti forrása a kereskedelem; a partvidékekről a norvégek nagyobbára ide hozzák, évenkint kétszer tartott vásár «stävne» idején, főképen a halászat termékeit és itt cserélik be azokat pálinkáért, dohányért, gabonáért, lisztért, posztóért, gyarmatárukért stb. Jelentékeny kereskedelmi cikk még a fa. Magának a városnak (1889) 350 hajója van 103936 tonnatartalommal. 1889. B. kikötőjében 1352 hajó fordult meg több mint fél millió tonnatartalommal. A kivitel főcikkei: heringek, tőkehalak, tengeri rákok, egyéb halászati termékek és fa. B.-ben az osztrák-magyar monarkiának konzula székel. B. 1070. alapíttatott: a német hanzavárosok itteni ügyvivőségei 1445. nyertek megerősítést, de 1559. őket a norvégek elüzték.

3. B., község Kassel porosz kerületben (1890) 3703 lak. 1759 ápr. 13-án a harmadik sziléziai háboruban a franciák Broglie vezérlete mellett a porosz-hannoverai csapatokat, akiket Braunschweigi Ferdinánd vezérelt, itt megverték. - 4. B., város Belgiumban, l. Mons. - 5. B., község É.-Holland hollandi tartományban Alkmar közelében, ismeretes az 1790 szept. 19-én itt vivott ütközetről, amelyben a francia-holland csapatok Brune és Daendels vezérlete alatt a Yorki herceg vezérelte angolorosz had egy részét megverték, aminek következménye okt. 10-én az alkmari egyezség és az orosz-angol csapatoknak elvonulása volt. - 6. B., county New-Yersey é.-amerikai államban, 864 km2 területtel, Hackensack főhellyel.

Bergen

Dirk, németalföldi festő. A. van de Vende tanítványa és szolgai utánzója; életéből csak azt tudjuk, hogy 1661-1670. Haarlemben lakott. Pásztoridilleket ábrázoló festményei a gyüjteményekben gyakoriak.

Bergengócia

l. Operencia.

Bergenhuus

l. 1. Bergen.

Bergen-op-Zoom

(v.Berg-op-Zoom ejtsd:-zóm), megerősített város Észak-Brabant hollandi tartományban, a csatornázott Zoom partján, közel ama helyhez, ahol az Escaut keleti ágába torkollik (1890) 12667 lak., mocsárokkal környékezett, 1699-1700. Coehom mérnöktől épített egykori várát sokáig bevehetetlennek tartották. Antverpennel szemben kereskedelmi jelentősége nagyon megcsökkent. Föbb iparágai a tégla-és a sörgyártás meg a cserépedénykészítés; ujabb időben az osztriga tenyésztése is jelentőssé vált. A németalföldi szabadságharcban 1577. a fölkelők elfoglalták és a spanyolok több támadását (1588, 1597, 1605 és 1622) visszaverték. A franciák azonban 1747. Löwendahl marsall vezérlete mellett elfoglalták; az aacheni béke a hollandoknak visszaadta. 1795. Pichegru ismét elfoglalta a franciák részére; az angolok 1813. ostrom alá fogták a francia őrséget, de a várat elfoglalni nem tudták; csak a párisi béke szolgáltatta ki. Falait 1867. lerombolták.

Berger

1. András, kapitány a 31. gyalogsági ezredben, szül. Nagyszebenben 1859.; atyja kivánsága szerint előbb orvosnak készült és külföldi egyetemeken tanult, de azután katonai pályára lépett. Egyike a legkiválóbb erdélyi turisták- és vadászoknak; a Kárpátok alapos ismerője. Az 1893. év telén úttörő kisérletként hócipőn átkelt századával a jéggel borított határláncon Romániába.

2. B., Illés, történetiró és költő, született Breznóbányán 1562., meghalt 1644. A heidelbergai egyetemen tanult s visszatérve hazájába előbb Pozsonyban, majd Trencsénben működött mint tanár, mig Mátyás főherceg 1604. magy. kir. hisztoriográfussá nevezte ki. Fontosabb művei: Rapsodiae de cruce insignis regni Hungariae. (Olmütz 1600. Versekben irt történelmi dolgozat.) Idyllia de virtute bellica. (Prága 1603 ) Jebilaeus de origine, errore, restutione s coronae regni Hungariae. (Bécs 1608.) 3 kötetes nagy magyar történel met is irt, de ennek kézirata elveszett. V. ö. Szinnyei: Magyar irók.

3 B. János (Ev.), hittudor, esztergom-főegyházm. áldozópap és egy. r. t., szül. Budapesten 1841 nov. 23. Tanult Pesten, N.-Szombatban, Bécsben. 1874 óta a bpesti egyet. teol. karán az ó-szövetségi tudományok és értelmezéstan a szentirás-magyarázat s a héber nyelvny. r. tanára. 1880-81. az egyetem rektora volt; ekkor kapta meg a III. oszt. vaskoronarendet, 1883. pedig a jog- és államtudományi karnál a kánonjogtudori szigorlatoknál primás-érseki biztos és vizsgáló lett. Fiatalabb korában a szépirodalommal is foglalkozott és magyar sőt görög költeményeken kivül különféle ünnepélyes alkalmakra magyar és latin ódákat is irt. Esztergomban Mejer István alatt a Korkérdések s Ismeretterjesztő Népiratok kiadásával foglalkozott (1868-69) és az ottani irodalmi egyletnek titkára volt. Vegyes tárgyu cikkei a Pesti Hirnökben, Magyar Sionban és a Religióban jelentek meg. V. ö. Szinnyei: Magyar irók.

4. B. János (pleissei báró), osztrák tábornok, szül. Nagy-Martonban Sopron vm. 1768., megh. Sopronban 1864. Katonai kiképeztetésben részesült s 1786. mint hadapród a hadseregbe lépett. Résztvett az 1787-89. török hadjáratban, hol Belgrádnál sebet is kapott, valamint a francia háborukban 1793-1815: Kitüntette magát Werwichnél (1793), Würzburgnál (1796), Hausennél (1809), Lipcsénél (1813), St.-Julien és Les Lusiettes mellett (1814). Fokonkint ezredessé lépett elő és a Mária Terézia lovagrendjét kapta a pleissei báró cimmel. 1824. vezérőrnaggyá nevezték ki. 1831. Tirol katonai főparancsnokságát vette át s nem sokkal utóbb altábornaggyá lépett elő. 1837. Temesvár, 1844. pedig Arad várparancsnoka lett. A magyar szabadságharc alatt megbecsülhetlen szolgálatot tett a bécsi udvarnak az által, hogy Arad várát a magyar hadsereg ellen 9 hónapig szivósan védelmezte. Jutalmul táborszernagyi méltóságot és a Lipótrend nagykeresztjét kapta. 1850. nyugalomba vonult.


Kezdőlap

˙