Bernuth

1. Ágost Móric Lajos Henrik Vilmos, porosz igazságügyi miniszter, szül. Münsterben (Vesztfália) 1808. márc. 11., megh. Berlinben 1889 ápr. 26. A berlini főtörvényszékhez hivatott 1845., négy évvel később pedig az igazságügyminiszteriumban előadó tanácsossá lett. 1849. részt vett az első kamarában, mint a szabadelvü párt tagja az alkotmány módosításában. 1859. a poseni felebbezési törvényszéknek elnöke, 1860. pedig az urak házának tagjává s koronaügyésszé lett. 1860-62-ig igazságügyi miniszter volt. Az urakháza alelnöke volt 1875-77. Az észak-német és 1871 óta a német birodalmi gyülésen. a nemzeti szabadelvü párthoz tartozott.

Bernward

hildesheimi püspök, Dietrich tartományi gróf fia, megh. 1122. nov. 20., a hildesheimi káptalaniskolában tanult, III. Ottó császár nevelője, udvari papja, majd 993. Hildesheim püspöke lett. Miután III. Ottót Olaszországba elkisérte, 1018. Hildesheimben a Mihály-kolostort alapította, u. o. templomot építtetett és a várost megerősítette. Mint művész is nevezetes. Az általa épített hildesheimi székesegyház nagy érckapuját mintázta, melyet a szobrászat történetében nevezetes 16 domboru művü bibliai ábrázolás díszít. B. műve továbbá a székesegyház előtt álló érc oszlop, a Krisztus életét ábrázoló domborművekkel. III. Coelestin pápa 1193. a szentek közé sorozta. Das Evangelienbuch des h. B. im Dome Hildesheim (kiadják Schrader G. és Koch F. Hildesheim 1891).

Beroaldo-Bianchini

Natalis Félix, osztrák tábornok, szül. Modenában 1769., megh. Bécsben 1854 nov. 13. Francia szolgálatba lépett 1796. Részt vett a romagnai és anconai küzdelmekben, Ferrara ostromában (hol 1798. fogságba esett), a Minción való átkelésben és Verona fellegvárának bevételében (1800). Az olasz tüzérkar főnöke és az ágyuöntő gyárnak és fegyvertárnak igazgatója lett Páviában (1805). Utóbb az egész olasz tüzérség parancsnoka lett. Azután az olasz hadügyminiszterium feloszlatása alkalmával B. 1814. az osztrák hadbizottság tagja lett és 1816. mint tüzérségi alezredes lépett az osztrák hadseregbe. Végre a fegyvergyár igazgatója lett Bécsben. Érdemeket szerzett az ágyuöntés körül és behozta a nevéről elnevezett, 1848-49. Olaszországban és hazánkban használt 7 fontos hosszu tarackokat.

Berósos

babiloni történetiró, Bel templomának papja Babilonban, Antiochos Soter király (Kr. e. 270-280) uralkodása, idejében megirta Babilon történetét görög nyelven 3 könyvben. Töredékeit, melyek Babilon legrégibb történetére vonatkoznak, Josephus, Eusebios s mások iratai őrizték meg napjainkra.

Berquin

(ejtsd: berrkejel), 1. Arnaud, francia író, a «Gyermekbarát» melléknévvel, szül. Langoiranban 1749-50 körül, megh. Párisban 1791 dec. 21. Idillek és románcok irásával kezdte irói működését, maradandóbb érdemet azonban L'ami des enfants c. (6 kötet) gyermekeknek való beszélygyüjteményével szerzett, mellyel 1784. akadémiai dijat is nyert. Összes művei 1803. 20 kötetben jelentek meg Párisban.

2. B. Lajos, egyike Franciaországban a reformáció első mártirjainak, szül. Artoisban 1490., megh. Párisban 1529 ápr. 22. Erasmus és Luther iratainak lefordítása miatt a parlament 1523-tól fogva üldözni kezdte, kétszer el is fogták, de I. Ferdinánd király és nővére közbenjárására szabadon bocsátották, minthogy azonban elveit annál erélyesebben terjesztette, máglyára itélték.

Berre

(ejtsd: berr), 1. járási székhely Bouches-du-Rhône francia départementben, (1886) 1347 lak., finom (Aixi) olaj készítéssel és halászattal. 2. Étang de B., az ugyanily nevü város mellett fekvő 15.000 hektárnyi, sós vizü laguna, melyet a Touloubre és Arc folyók táplálnak; mélysége 3-10 m., halakban gazdag. A 6 kilometér hosszu Caronto laguna, amelyben csak 1 m. mély járatu hajók mehetnek végig, összeköti a Földközi-tengerrel.

Berrien

két county neve Észak-Amerikában; az egyik Georgia államban, a másik Michiganben van; amanmak fővárosa: Nashville, emezé Berrien-Springs.

Berruguete

1. Pedro, spanyol festő, Avilában és Toledóban élt, a maga korában nagy hirnévnek örvendett és 1500 körül halt meg. Az avilai és toledói templomok számára oltár- és falképet festett, melyeket utóbb Santos Cruz és Juan de Borgona egészítettek ki.

2. B. Alfonz, spanyol művész, az előbbi fia, szül. a kasztiliai Paredes de Navaban, 1480., megh. Toledóban 1561., a XVI. század elején Firenzébe ment, hol Michelangelo tanítványa lett, mesterét Párisba kisérte, majd Firenzébe visszatérve Andrea del Sartohoz csatlakozott. 1520. mint képzett építész, festő és szobrász hazatért s csakhamar a legnagyobb kedveltségnek örvendett. Kiváló alkotása a valladolidi benedekrendi kolostorban a St. Benito el Real oltára. Az oltár festmények közül nyolc maradt fönn Salamankában. Meglátszik rajtuk az olasz iskola hatása a nélkül, hogy B. csak távolról is olasz mesterei magaslatáig emelkedett volna. Jelentősége abban áll, hogy a XV. század szögletesebb, keményebb formáit a XVI. század lágyabb, kerekdedebb idomaival cserélte fel.

Berry

Franciaország egykori tartománya Orleanais, Nivernais, Bourbonnais, Marche, Poitou és Touraine között. Hossza: 160, szélessége: 120 km. A Cher a K-i Haut-B.-re (fővárosa Bourges) és a Ny-i Bas-B.-re (fővárosa Châteauroux) osztotta. B. dombos, középszerü termékenységü föld. Ma, Cher és Indre départementok nagyobb, Loiret, Creuse és Vienne kisebb részeit alkotja. Lakóit berruyer vagy berrichonnak hivják. Caesar B. gallus lakóit (bituriges) csak nehezen tudta leigázni. A frank királyok idejében Bourges, Sancerre, Déols stb: grófságokra oszlott. 1860. Jó János B.-t hercegségre emelte és 3. fiának Pompás Jánosnak, VII. Károly pedig másodszülött fiának adta. XI. Lajos a koronához csatolta. Ez idő óta több francia királyi herceg kapta apanage-ul vagy tisztán cimül; a többi közt X. Károly másodszülött fia, kit 1820. meggyilkoltak. L. Labbe: Histoire abrégé du B. 1840.

Berry

1. Károly Ferdinand, artoisi gróf, B. hercege, Artois gróf (a későbbi X. Károly királynak) és savoyai Mária Teréziának 2-ik fia, szül. Versaillesben 1778 jan. 24., megh. Párisban 1820 febr. 14. 1789. szülőivel Turinba menekült, azután Condé alatt hazája ellen harcolt, később pedig ugyancsak Condé csapatával orosz szolgálatba szegődött. E csapat feloszlása után (1801) atyjához ment Holyroodba, ahol egy Brown nevü angol nővel morganatikus házasságra lépett; e házasságot azonban XVIII Lajos nem ismerte el törvényesnek. B. e házasságából 2 leány származott, kik közül az egyik Charette marquis-, a másik Faucigny herceghez ment nőül. I. Napoleon bukása után a herceg 1814 ápr. 13. a cherbourgi kikötőben partra szállt és Párisba sietett, 1815. pedig, midőn Napoleon Elba szigetéről visszatért, B. a Páris környékén elhelyezett csapatokat vezényelte, de márc. 20. kénytelen volt az udvart Gentbe követni és csak a szövetségesek győzelme után, jul. 8. tért vissza Párisba, hol 1816-ban Karolina Fernande Luizával. I. Ferenc nápolyi király leányával lépett házasságra. A monarkisták e házasságtól várták a Bourbon-család idősb ágának tovább származtatását. Még mielőtt azonban a várva-várt trónörökös megszületett, egy Louvel nevü fanatikus B. herceget 1820 febr. 13. az operaház küszöbén tőrrel halálosan megsebesítette, ugy hogy a herceg másnap meghalt. 7 hónappal később özvegye csakugyan fiul szült. (Chateaubriand, Mémoires touchant la vie el la morte du duc de B. Páris 1820.) V. ö.: Thomassin, Die Ermordung des Herzogs von B. (München 1892).

2. B. Karolina Ferdinande Luiza, B. hercegnője, I. Ferenc sziciliai király leánya, szül. 1798 nov. 5., megh. Brumienseeban, Stájerországban. 1876 ápr. 16. Az előbbivel (B. herceggel) 1816. kelt egybe, 1820 febr. 14 özvegységre jutott, 7 hónappal később szülte a bordeauxi herceget (V. Henriket). A hercegnő jóformán az egyedüli tagja volt a régibb Bourbon-családnak, ki iránt a nép még némi hajlammal viselkedett. A juliusi forradalom után (1830) fiával Franciaországban akart maradni, hogy fiának a trónöröklést biztosítsa, de X. Károly ezt nem engedte, mire a hercegnő eleinte Angolországban, azután Nápolyban s 1832 óta Modenában élt. Innen 1832 ápr. 24. Marseillebe indult, hol pártja hiába kisérelte meg ápr. 30. a városban javára a felkelést előidézni. Innen álruhában Veleneébe menekült, hol a du Guigné nővérek házában, Nantesben, öt hónapig rejtőzködött. Árulás következtében a kormány nov. 7. elfogatta és a blayei fellegvárba vitette, hol a közcsodálkozásra gyermeket szült. Azt vallotta, hogy 1831. Luccesi-Palli nápolyi marchesével 2. házasságra lépett. Vallomása nagy csorbát ejtett jó hirnevén és eddig tekintélyén, annyira, hogy a kormány további letartóztatását fölöslegesnek tartotta és szabad lábra helyezte. 1833. Blayeből Sziciliába indult, azóta majd Ausztriában, majd Olaszországban élt és végre Velencében telepedett le, hol 2-ik férje (ki a della Gracia hercegi cimet kapta volt) 1864. meghalt. Nauroy-nak 1889. Párisban kelt La duchesse de B. cimü röpirata szerint valótlan ama hir, hogy a hercegnő Lucchesi-Palli gróffal titkos házasságban élt s hogy ez utóbbi apja a Bleyeben született gyermeknek. A hercegnő csak kiszabadulása után, Rómában lépet házasságra a gróffal, kit azután több gyermekkel ajándékozott meg.


Kezdőlap

˙