Beszédes

1. József; mérnök, szül. Magyar-Kanizsán 1787 febr. 13., megh. 1852 febr. 29. Tanulmányait 1800. Szegeden kezdte és Pesten végezte 1808-1809-ig a mérnöki és mezőgazdasági tudománnyal foglalkozott; 1810. mérnöki szigorlatokat tett. Első mérnöki alkalmazása a Sárviz szabályozásánál volt. 1814. Esterházy Károly grófhoz szegődött oly föltétellel, hogy csakis vizmunkálatokkal fog foglalatoskodni. 1814-1819. Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony, Nyitra és Vas vmegyében több kisebb folyót szabályzott, völgyeket szántott ki, vizi malmokat épített stb. A Kapos vizének szabályozó tervei is tőle valók. 1819. a szépművészetek és a filozofia doktorává avatták, 1819-1820-ig mint sárvizi igazgató mérnök foglalatoskodott, és a szabályozó munkákat 1821. a társaságnak Fehérvárott tartott ülésén részletesen ismertette. Ez volt a legelső magyar műszaki értekezések egyike. A társaság a szóban folyó szabályozást Fehér, Tolna, és Veszprém vm. területén Beszédes terve szerint 1835. végrehajtatta. A Sió vizének szabályozását is ő végezte és tervet dolgozott ki a Balaton tava vizszinének leszállításáról. Az ő műve a Baja és Báta közt végzett Duna szabályozás is. 1827-1828-ig Leopoldschlagtól Lertig építendő vasút vonalát tervezte, Széchenyi István gróffal pedig a Vaskapu hajózási akadályainak elhárítása ügyében Konstantinápolyig utazott. Kiválóbb művei közé tartozik még az 1832-1840. épített fehér-körösi malomcsatorna, a három Körös, a Tisza, Topolya, Ondova. Latorca, Laborc és a Duna-Tiszaközti nagy csatorna.1840-1849-ig a Pozsonytól Szolnokig épített közp. vasút igazgató mérnöke volt. Am. t. akadémia 1831 febr. 17. levelező tagjául választotta. Beszédesnek számot tevő irodalmi munkássága is van. Cikkei a magyar műszaki irodalom alapját vetették meg. Irt a Tudományos Gyüjtemény 1830, 1831, 1836 és 1837., a Mérnök, Századunk 1840 és a Jelenkor, Társalkodó 1836 és 1837-ik évfolyamaiba. Önállóan jelentek meg: Magyarország vizépítészetéről (1831); Kolozsvártól Grácig hajózható országos nagy csatorna (1839); Mérnöki iránylatok (1843) és a Duna-tiszai hajózható csatorna cimü művei. V. ö. Magyar mérnökegylet közlönye 1869-ik évfolyam.

2. B. Kálmán akadémiai festő szül. Dunaföldváron 1832 aug. 4. A művészet elemeit idehaza elsajátítván maga tovább képezése végett Olaszországba ment hol éveken át a művészet remekeinek másolásával foglalkozott. Másolta többek közt Velencében Tizian hires Assuntá-ját is. Olaszországból visszatérve egyideig hazájában tartózkodott s a képes lapok számára készített illusztrációkat; majd később Konstantinápolyba tette át lakását hol jelenleg Széchenyi Ödön gróf tűzoltó-parancsnokságánál mint osztálytiszt van alkalmazva. B. az irodalmi téren is fejtett ki tevékenységet: kedvvel ismertette az olaszországi művészeti viszonyokat s érdekes adalékokat szolgáltatott a régi magyar képirás történetéhez. 1877 óta törökországi leveleivel szokta fölkeresni a lapokat.

Beszéd- és értelemgyakorlatok

az elemi népiskolák I. és II. osztálya számára kiszabott tantárgy. Ezzel és ily módon tanítják a gyermeket nyolc esztendős koráig az ismeretágak szerint különváló tantárgyakra. A B. a gyermeknek az iskolán kivül szerzett ismereteire támaszkodnak a későbbi tantárgyak szerint való tanítás pedig a B.-ban szerzett ismereteken alapszik. A B. a népiskola minden egyéb tantárgyaitól eltérnek annyiban, hogy nem egy bizonyos tudományágból veszik legtöbb anyagukat hanem felölelik az emberi ismeret minden köréből az alapvető fogalmakat. Ez oknál fogva nem is lehetett mint a népiskola többi tantárgyát valamely tudományág szerint elnevezni hanem alaki célja szerint B.-nak nevezték mint ahogy a franciák «leçons des choses» tárgytanitásnak a németek pedig «Anschauungsunterricht» szemléleti oktatásnak. A B. alapján a tanító szemlélteti és megbeszéli a gyermekekkel a szemkörébe eső tárgyakat és a környezettel való érintkezésből eredő erkölcsi alapviszonyokat. Az igy szerzett fogalmakat azután a tanító a tanulókkal feldolgoztatja azaz velök ítéltet következtet osztályoztat elvonat stb. A B. tanmenete különböző. Vannak akik a következő szemléleti köröket veszik fel egymásután: az iskola ami benne van és történik; a szülői ház annak tárgyai családi élet házi állatok; a helység annak lakosai különféle szempontból a helység határa növények ásványok geográfiai alapfogalmak: természeti tünemények idő időjárás stb. Mások meg az alkalomszerüséget hangsulyozván az évszakot használják a B. keretéül s felveszik szemléltetés tárgyául p. ősszel iskola-kezdet idején az iskolát iskolai élet gyümölcsöt gyümölcsaszalást szüretet vándormadarak költözését stb. V ö. Nagy László Vezérkönyv a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában; Peres Sándor A beszéd- és értelemgyakorlatokról Budapest 1888.

Beszédmodor

szavainknak az a kiejtése és összefűzése mely beszédünknek sajátos jelleget kölcsönöz és mely egyes vidékek lakosságát és bizonyos életpályákon működő egyéneket jellemez (nógrádi dialektus székely tájszólás katonai papi beszédmodor). Ha ez elüt a közönséges művelt beszédtől akkor modorosság. A tanítónál a jó beszédmodor fontos. mert ettől függ részben az oktatás sikere miután a könnyen érthető, szabatos tanítás főleg az előadásban nyilvánul. A kérdésben az alapszó helyes kiemelése fontos nagyon, és a tulzás, a pédáns, a kellemetlen, az iskolamesterszerü prédikáló beszédben nyilvánul. A gyermekek nagy része amikor az iskolába lép helyesen beszélni alig tud a tanító saját beszédmodorának önkéntelen utánoztatásával sajátíttathatja el legkönnyebben a helyes beszélést.

Beszedni

(ném. einholen. ol. alara ang. to haule in) egy a hajón kivül lévő vagy csüggő kötelet behúzni kifeszített vitorlákat ujra bezárni általában oly tárgyakat behúzni melyeknél a behuzási cselekmény nem függőlegesen hanem inkább vizirányosan történik.

Beszédrészek

(partes orationis). azok a főosztályok melyekbe a szókincset be szoktuk osztani a szóknak (nem jelentésük hanem) nyelvtani szerepük és viselkedésük szerint. A B.-ek rendszere a görög filozofusoktól származik. Platón csak névszót és igét különböztetett meg Aristoteles már négy B.-t a sztoikusok ötöt-hatot. Az alexandriai grammatikusok az összes görög szókat nyolc osztályba sorozták; ezt a fölosztást fogadták el némi módosítással és szaporítással a római nyelvtanirók ez divik maiglan a legtöbb nyelvtanban. E szerint van: ige (verbum) főnév (substantivum) melléknév (adjectivum) névmás (pronomen) számnév (numerale) határozó szó (adverbium) előszó v. névutó (praepositio- v.postpositio); ami p. a latinban előszó az a magyarban névutó (post meridiem: dél után) kötőszó (conjunctio) névelő (articulus) és indulatszó (interjectio). De ezeken kivül még egy fontos beszédrészt kell megkülönböztetni: az igenevet (nomen verbale) melyet ezelőtt az igéhez számítottak. (L. az egyes beszédrészeket a maguk helyén.) Mindezeket három nagy csoportra lehet osztani: indulatszókra melyek a mondatnak nem organikus részei: viszonyszókra melyek a mondatok s mondatrészek viszonyítására szolgálnak (egyrészt a kötőszók másrészt az előszók és névutók); s végre fogalomszókra melyek maguknak a fogalmaknak képviselői. Némely beszédrészeket nem lehet szigoruan elhatárolni egymástól: p. ezek a szócskák: itt, ott határozó szók, mert mindig helyhatározók. de egyszersmind névmások mert ilyen főnévi helyhatározókat helyettesítenek: a földön a falnál a fiókban az ágy alatt. Az ujabb összehas. és tör. nyelvtudomány bebizonyította, hogy lényeges különbség csak az ige (verbum) s a névszó (nomen) között van a többi fogalomszó és viszonyszó (sőt az indulatszók egy része is) a nyelvtörténet folyamán fejlődött jobbára a névszókból. Indogermanista nyelvészek néha azzal kicsinyítik a magyar s általában az urálaltáji nyelveket hogy még az igét s névszót sem tudják egymástól pontosan megkülönböztetni mert p. a névszót is személyragozzuk: napom, napod, napja mint kapom, kapod, kapja. Pedig alig találkozott még magyar ember aki a napom alakot igéül vagy a kapom szót névszóul alkalmazta volna. Nem is lehet mert a névszó s az ige személyragos alakjai egész külön sorokat képeznek a nyelvérzékre nézve melyek egymás közt sok tekintetben különböznek p. mindjárt a többesben: napunk, napotok, napjuk, de kapjuk, kapjátok, kapják. (V. ö. erre nézve bővebben: Simonyi: A magyar nyelv I. 91-94.)

Beszegés

A ruhanemüek szélének behajtása s levarrása. - B.-nek nevezik a mezőgazdaságban a szántóföldön végzett vetési munka befejezése után még elegyengetik a földet a tábla szélein s azután az egész táblát lehetőleg egyenes vonalban ügyesen hozott barázdával beszegik mi a vetés végbefejezését jelenti s az elvetett földnek rendes tetszős külsőt ad.

Beszegődés

alatt a cselédek szolgálatba lépése értendő. A B. alkalmával a szolgálatba fogadó közönségesen foglalót ad amivel a szolgálati szerződés kezdetét veszi. A mezőgazdaságnál alkalmazott cselédek beszegődésének ideje és módja nemcsak vidékenkint hanem az egyes cselédnemekre nézve is különböző s a bevett többnyire régi népszokáson alapuló B.-től való eltérés ha az talán több tekintetben kivánatos volna is nagy nehézségekkel jár. A B. módjára és következményeire nézve a cselédtörvény foglal magában határozatokat.

Beszélő címer

(armes parlantes. Redendes Wappen) melynek alakjai a pajzsban vagy sisakdiszben a tulajdonos nevére nézve vonatkozással birnak. Fél-beszélő cimerek melyek csak részben fejezik ki tulajdonosuk nevét (p. egy rózsa: Rosenberg). B.-k Magyarországon a Huszár Török Hertodt (feketében koronás csontváz) Holló Farkas stb. családok cimerei.

Beszélő cső

készülék melynek segélyével egyik emeletről a másikba vagy a ház kinyitó csarnokából avagy lépcsőházából az egyes emeletek lakóival lehet szóval közlekedni. Rendesen villámos jelzővel kapcsolatosan alkalmazzák. A B. vezetéke 25 mm. átmérőjü cink- vagy sárgaréz-bádog cső mely a falba van eresztve vagy a falhoz hozzá erősítve. A két végén fa, elefántccsont, vagy fémből készült szádja van mely viaszos vászonnal v. gummival bevont és selyemszövettel burkolt huzaltekercsből álló csavartömlővel van a vezetékhez erősítve. A B. szádjai néha jelző sippal is vannak ellátva. Sikerrel csak kisebb távolságokban lehet alkalmazni.

Beszély

a nyelvujítás korában alkotott műszó a novella magyar kifejezésére ujabban inkább elbeszélésnek nevezik; amennyiben a két név közt mégis különbséget tesznek az annyiból áll hogy B. néven rendszerint a kerekebb alkotásu befejezetlenebb meséjü és rövidebb terjedelmü elbeszéléseket értik. L. még: Elbeszélés, Novella.


Kezdőlap

˙