Bethlehemi gyermekgyilkosság

nevezete alatt maradt fenn Herodes zsidó királynak azon embertelen cselekedete, mely szerint Jézus születése után Bethlehemben minden két éves és két évnél ifjabb gyermeket lemészároltatott, azzal a gonosz szándékkal, hogy így Jézust is megölje. A szinoptikus evangéliomok közül ez eseményről csakis Máté emlékezik meg (2, 16-18).

Bethlehemiták

Szerzetesrend Cambridgeban, Angliában, a XIII. században. 1257. még Math. Pari szerint Cambridgeben laktak. Ruházatuk olyan forma volt, mint a domonkos rendüeké, csakhogy mellükön ötsugaru vörös csillagot hordtak, közepén kettős körrel, mely a napkeleti bölcseket Bethlehembe vezető csillagot jelképezte. Igy neveznek még egy amerikai szerzetesrendet, férfi és női tagokkal. A rend betegápolással és elemi tanítással foglalkozik: főnökük Guatemalaban lakik, alapítójuk Botencourt Péter 1667-ben egy egyszerü szabó és sekrestyés volt. A rend el van terjedve Limában, Mexikóban, sőt a kanári szigeteken is. XI Ince pápa erősítette meg a rendet 1687-ben XI. Kelemen pedig 1707. uj kiváltságokkal ruházta föl. Öltözetük a kapucinusokéhoz hasonlít, csakhogy corda helyet szijat hordanak, nyakukban pedig Jézus születését ábrázoló érmet. - B. néven nevezték még a husszitákat is a prágai Bethlehem nevü kápolna után, amelyben Husz János prédikálni szokott.

Bethlehemjárás

l. karácsonyi miszteriumok.

Bethlen

régi erdélyi, az Apaffyakkal egy eredetü család, melynek őse But a monda szerint Szt. István hugától Saroltától és a francia eredetü Cornes Vilmostól származott. Ez azonban a mesék közé tartozik. Oklevelek szerint a B. család az Apaffy, továbbá somkereki Erdélyi. Becsei és Báthmonostori Töttös, Léli és más családokkal együtt a Becse-Gregor nemzetségből vette eredetét. Ez a nemzetség krónikáink szerint csakugyan Franciaországból a Cornesnek nevezett Vilmostól ered, ez azonban csak a XII. század közepe táján költözhetett be, ha ugyan ő jött be, mert a nemzetség alapítoi Becha és Gregor III. Béla király kortársai voltak, kit - mint Kézai mondja - «sok ideig a görög császárnál tartottak».

[ÁBRA] Bethleni Bethlen címer. Itkári Bethlen címer.

A nemzettség okiratilag 1258. lépett fel először, midőn egyszerre 8 tagja említtetik: János ispán fia Apa, Demeter fia Dénes, János, Ernei, Lőrinc prépost, Lőrinc fia Lőrinc, Gergely és Becha fia Dénes ispán, kik a nemzetségükbeli Both ispán birtokán osztozkodtak. János fia Apának két fia volt: Gergely (régebbi genealogusok sz. György) és Jakab, kik a XIII. század végén s a XIV. század elején éltek; amaz ivadék nélkül halt el; emez alapította a betleni Bethlen családot. Régebbi genealogusok János fiát Apát szintén Jánosnak nevezik s még két fiut tulajdonítanak neki, t. i Pétert és Miklóst, kinek fia Gegus mester az Apaffy-családot alapította. Ugy látszik Miklós a legidősb fia volt Apának, mert a fiát Gegus mestert az 1298-1325 közti oklevelek Apa fiaival együtt emlegetik, mint legközelebbi vérrokonukat; Péter pedig az iktári B. család alapítója lehetett, bár a régebbi genealogusok nem őt, hanem Apa nagyapjának (Olivérnek ?) szintén Péter nevü testvérét tartják az iktári ág ősének. Oklevelek után azonban a betleni és iktári B. és az Apaffy-családot nem tudjuk összekapcsolni csak annyi bizonyos, hogy a XIII. század második felében ágaztak el. Az iktári ágnak legkiválóbb tagjai: B. Domokos V. László idejében erdélyi vajda. Fia B. János Zsigmond királytól uj nemesi cimet nyert, a mezőben két hattyuval, annak emlékéül, hogy B. a király jelenlétében egy lövéssel két hattyut nyakon lőtt keresztül. Fia B. Balázs, II. Ulászló király főkamarása. Másik fia, B. Antal, Apaffy Mihály erdélyi vajdának gyámja 1447 B. Gábor a fentemlített Domonkos idősebbik fia, részt vett a mohácsi (1526) ütközetben 6000 lándzsás élén, melyből megszabadulván Szapolyai tanácsosa és udvari hadainak főkapitánya lett. B. Elek erdélyi alvajda s Szapolyai bizalmas embere. B. Gergely, Szapolyai tanácsosa, kinek halála után Izabella hűséges embere volt ki diplomáciai küldetésekkel bizta meg. Többek közt 1553. elküldte Tujgán basához, azzal a kérelemmel, hogy ez eszközölje ki a szultánnál, hogy Izabella fiával Nagyváradra mehessen lakni, hová sokan hivják és küldjön Petrovicsnak, ki Munkácsról 5000 emberrel Várad elfoglalására akar menni segítséget. Midőn 1567. János Zsigmond megbizásából Tur felé járt, az ónodi várat őrző katonák megölték. B Farkas, Báthori István erdélyi vajda, később lengyel király tanácsosa és hadainak főkapitánya. Fia

1. B. Ádám József (bethleni), jeles katona, született 1724., meghalt 1772. Már 19 éves korában annyira kitüntette magát, hogy százados lett, 1744-47. a Rajna, Recour, és Saufeld mellett pedig oly vitezül harcolt, hogy őrnaggyá, a hétéves háboru kitörésekor 1753. pedig alezredessé lett és nemsokára tábornokká. Nagy része volt Laudon tábornagy mellett a kunersdorfi győzelemben, melynek elismeréséül a 10. huszárezred tulajdonosa lőn. A Linde wiese mellatti győzelem kivivása után visszavonult erdélyi jószágára.

2. B. András gróf, földmívelési miniszter, született Kolozsvárott 1849. Jogi tanulmányait a budapesti, brüsszeli és lipcsei egyetemeken végezte, azután nagy utazásokat tett és kiválóan nemzetgazd. tanulmányokkal foglalkozott. Nemzetgazdasági cikkei Magyarország fontosabb kérdéseiről méltó figyelmet keltettek. 1873-82. a képviselőház tagja volt; 1882. Brassó vármegye főispánjává nevezték ki, majd ideiglenesen Szeben vármegye vezetésével mint szász comest is megbizták. Nehéz állásában - mivel e két vármegye a nemzetiségi izgatások főhelye volt - kiváló érdemeket szerzett azáltal, hogy a szászokat a magyar állameszme számára megnyerte. Tapintatos fellépése s fáradozásai Brassó iparának emelése körül nagy népszerüséget szereztek neki a szászok körében is. 1890 márciusban mint földmivelésügyi miniszter a Szápáry-minisztériumba lépett. Tagja az 1892 novemberében megalakult Wekerle-kabinetnek is. Szakjában, mely eddig meglehetősen el volt hanyagolva, nagy buzgóságot és munkásságot fejt ki. Különösen nagyfontosságu terve: az állami javakat kisebb részekben bérbe adni, egy tehetősebb bérlőosztály alakításának előmozdítására, és a telepítést lehetőleg előmozdítani. Az árvizmentesítésre és folyószabályozásra szintén nagy gondot fordít.

3. B. Domonkos, cs. kir. kamarás, Erdély leggazdagabb főura, az iktári Bethleneknek e században egyik tagja. Meghalt 1866., vele kihalt a Bethlenek iktári ága. A nemzeti jólétről (Bécs 1831) cimen könyvet irt.

4. B. Elek (bethleni), kir. kamarás, szül. 1777., megh.1841. Nagy készültséggel és előszeretettel foglalkozott magyar történeti és közgazdasági tárgyakkal és a hazai diplomatikában és történetben nagy jártassága volt. Műveit német nyelven irta, hogy mint maga irja a külfölddel könnyebben megismertethesse. Munkái: Ansichten von Siebenbürgen (Pest 1818). Geschichtliche Darstellung des deutschen Ordens in Siebenbürgen, Wien und Leipzig 1831. Halálfő. Vigj. 2 felv. (Fordítás.) Több munkája maradt kéziratban, melyek közül legérdekesebb göttingai koburgi s kopenhágai uti naplója 1795-97-ből (ismerteti Torma Károly a kolozsvári N. Naptárban 1867.) és Ideen eines siebenbürgischen Patrioten 1809-ből, melyet Miksa főhercegnek nyujtott be.

5. B. Farkas (bethleni) jeles történetiró szül. 1639., megh. 1679 dec. 30. II. Rákóczy György nagy tudománya miatt követségekre használta. 1662. Kemény Simon hive, amiért nóta-pörbe fogták, de fölmentetvén, Apaffy 1663. konziliárussá nevezte ki. 1667. Fehér vármegye főispánja lett, 1678. pedig Konstantinápolyba járt követségben. Nagybecsü történelmi munkát hagyván hátra tizenhat könyvben, annak kinyomatása céljából testvére, Elek, Keresden nyomdát állíttatott. A munkát 1684. kezdte nyomatni, de Tököli Imre beütése miatt 1690. a 832-ik lappal félbe kellett hagynia. Az így félig elkészült példányok idővel megromlottak s maga az eredeti kézirat is elveszett. A hiányzó részeket a másolatokból pótolván, Benkő József kiadta 1782 93. Nagy-Szebenben hat kötetben ily cimen: Historiarum Pannonico Dacicarum libri X. a clada Mohacsensi 1526 usque ad finem seculi. Előszóval és jegyzetekkel. Magyar fordítása Erdély historiája 1526-1741. a nemzeti muzeumban.

6. B. Farkas (bethleni), szül. 1813., meghalt 1870. Az 1824. országgyülésen a szabadelvü ifjuság vezére volt s mindvégig megmaradt elvei mellett. Részt vett a megyei élet küzdelmeiben és 1841. jelent meg először az országgyülésen mint megyéje követe, 1846. pedig ahhoz a szabadelvü kisebbséghez tartozott, mely a kornak meg nem felelő urbéri törvény eltörlését kivánta. Az uniónak lelkes hive, melynek kimondása után az erdélyi részekre a postaügy főigazgatójává neveztetett ki. A szabadságharc után bonyhádi birtokára huzódott és különös szenvedéllyel fordult a gyümölcstenyésztés felé s egyike lett Erdély legkitünőbb pomologusainak. 1861. Küküllő vármegye főispánja, 1865. haláláig országgyülési követe. Irt több nemzetgazdasági cikket s egy munkája önállóan is megjelent, címe: Szőllőmívelés és borászat körüli tapasztalások. (Pest 1868.)

7. B. Ferenc (bethleni), I. Rákóczy György főudvarmestere és tanácsosa, 1639. Fehérmegye főispánja, több izben követségben járt. A törvénytudományokban jártas s kora kiválóbb unitárius vezérférfiaival állandó levelezésben volt. Műve az 1653 gyulafehérvári országgyülés elé terjesztett Compilatae constitutiones regni Transylvaniae. Claudiopoli 1669 (magyar szöveggel 1695).

8. B. Ferenc, született 1801. Lefordította Hugo Viktor Borgia Lucretia c. szomorujátékát magyarra, melyet többször adtak a pesti szinpadon. Két szinművet is irt: En, vigj. 1 felv. (előadatott a nemz. szinházban 1841 jun. 16.) és Saturn kórosok, bohózat 3 felv. (E két utóbbi kéziratban a nemz. szinház könyvtárában.)

9. B Gábor (iktári), erdélyi fejedelem (1613-1629), a XVII. század egyik legkimagaslóbb, legnagyobb alakja. Szül. Illyén 1580., megh. 1629 nov. 15. Tiz éves korában anyai nagybátyjához, Lázár Andráshoz került a szárhegyi várba, aki őt neveltette és taníttatta. Ifjukorát Báthory Zsigmond udvarában tölté s már 16 éves korában részt vett a havasalföldi hadjáratban, 1600. pedig maga vezetett hadjáratot Mihály vajda ellen Báthory Zsigmond részéről. Báthory leköszönvén a fejedelemségről, Bethlen Székely Mózes ellen Bocskayt segíté a fejedelmi székbe, kinek felkelésében mint tábornoka és főtanácsosa vett részt. Bocskay halála után Báthory Gábort segíté a fejedelemségre, de ettől méltatlanul üldözőbe vétetvén, Bethlen kénytelen volt török földre menekülni, honnan 1613. nagy sereggel jött Báthory ellen, ki Nagyváradra menekült, hol Géczi Szilasi János és Ladányi Gergely hajdukapitányok megölték. Báthory halála után a bécsi kormány oly fejedelmet kivánt Erdély kormányára juttatni, ki inkább Bécs, mint Konstantinápoly felé hajoljon. De a török is minden áron meg akarta tartani e fontos és gazdag tartományt s ezért Bethlen Gábort nevezte ki erdélyi fejedelemmé, kinek választását az okt. 23. kolozsvári országgyülés is helybenhagyta II. Mátyás eleinte vonakodott elismerni B. fejedelemségét, de miután ez a bécsi béke főbb pontjait elfogadta, Mátyás is elismerte őt 1615. Alig szilárdult meg B. uralma Erdélyben, mikor a harmincéves háboru kitörése alkalmat szolgáltatott neki, hogy a magyar alkotmány és vallásszabadság védelmére fegyvert fogjon. Mig II. Ferd. a csehországi fölkelőkkel volt elfoglalva, B. 1619-ben Magyarországba vezette hadait s rövid idő alatt az egész felvidék melléje állt, sőt Pozsonyt is a kir. koronával együtt hatalmába kerítette. Mindazáltal nem volt ellene a békének s ennek előkészítése végett a fegyverszünetnek. Az alkudozások Pozsonyban, utóbb Kassán, majd Besztercebányán meg is indultak; de mivel B. szövetséget kötött Frigyes cseh királlyal, s a békébe a cseheket is be kivánta foglalni, amit II. Ferd. ellenzett: az alkudozások meghiusultak s a fölkelő rendek a beszterceb. országgyülésen 1620 aug. 25 magyar királlyá választották B.-t, aki elfogadta ugyan a címet, de magát megkoronáztatni nem engedte. Erre a harc megujult mind a két részen s folyt mindaddig, mig a csehek veresége a fehérhegyi csatában uj fordulatot adott a dolgoknak. Csehországban II. Ferd. kerekedett fölül s rettenetes bosszut állott a legyőzötteken. B. sem látta a háboru folytatását tanácsosnak; 1621 dec. 31. megkötötte a békét II. Ferd.-dal Nikolsburgban. Visszaadta a koronát és az elfoglalt várakat s lemondott a kir. cimről; II. Ferd. viszont megerősítette a bécsi békekötést, az 1608. évi törvényeket s megigérte, hogy a sérelmek orvoslására hat hónap alatt orsz. gyülést hirdet. B. ezenfelül a maga számára kikötötte a német bir. hercegi cimet és Tokaj, Munkács, Ecsed váraival együtt a hét felső-tiszai vármegyét. B. még kétszer fogott fegyvert II. Ferd. ellen mint a habsburgellenes európai hatalmak szövetségese: 1623. és 1626. amaz a második bécsi, emez a pozsonyi békével ért véget, amelyek uj erősséggel látták el a nikolsburgi békét. Második fölkelése után B. megkísérlette a közeledést a bécsi udvarhoz s hajlandó volt a török ellen szövetkezni II. Ferdinánddal, ha ez felhagy a protestansok üldözésével s egyik lányát neki feleségül adja. II. Ferdinánd azonban nem bizott B. ajánlatában s nem tartotta elfogadhatóknak a szövetség föltételeit. Ily körülmények közt B kénytelen volt lemondani a török elleni küzdelmekről, melyet élete főfeladatának szeretett volna választani s tovább haladt a megkezdett úton. Bécsben visszautasíttatván, a brandenburgi választófejedelem lányát, Katalint vette feleségül s szorosabban szövetkezett az európ. prot. hatalmakkal. Mint Gusztáv Adolf, svéd király szövetségese, a németországi protestansok megsegélésén felül a lengyel korona megszerzésére is törekedett; de egyre sulyosbodó betegsége gátat vetett tervei megvalósítása elé és idejekorán sírba vitte a nagy fejedelmet, miután második nejét, Brandenburgi Katalint (első neje, Károlyi Zsuzsánna, meghalt 1622-ben május hó 13-án) fejedelemnővé választatá, melléje rendelvén öccsét Istvánt tizenkét tanácsossal. Bethlen Gábor korának legkiválóbb alakja volt. Jellem, ész, erő, ügyesség s rendkívüli tudományos ismeretei mind hozzájárultak ahhoz, hogy őt naggyá tegyék. Buzgó református volt, ki a bibliát huszonhatszor olvasta el, de aki azért a katolikusokat nem üldözte, sőt a jezsuita Káldyt, a biblia fordítóját segélyezte is nyomda felállításában: Korának legkiválóbb tudósaival, államférfiaival levelezésben állott s maga is irt egyházi énekeket. E levelezés megjelent: Lettres de Bethlen Gábor au Roi de Tartarie, translated d'Aleman en François (1621). Bethlen Gábor kiadatlan politikai levelei. Kiadta Szilágyi Sándor 1879. Bethlen Gábor fejedelem levelezése. Kiadta Szilágyi Sándor 1866. Tábori instrukciója és Testamentoma kézirati másolatban megvan a nemzeti muzeumban. Életrajzát legkimerítőbben megirta Gindely Antal cseh történetiró. Magyarul megjelent Acsády Ignác fordításában: Bethlen Gábor és udvara cimen (1890. Magy. Tört. Életrajzok). A Bethlen alapította főiskola, mely róla elnevezve ma is fennáll Nagy-Enyeden, Magyarország leghiresebb prot. főiskolája (l. o.).

10. B. Gábor (bethleni), országgyülési képv., született 1837., az erdélyi közművelődési egylet (Emke) elnöke, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja.

11. B. Gergely (bethleni), Bem egyik legkedvesebb hadsegéde, ki Medgyesnél rettenthetlen bátorságával és vitézségével tünt ki. Később az olaszországi magyar légió egyik vezére volt.

12. B. Gergely, Iktári Miklós fia. Élt 1393-1413. években. 1407-ben résztvett a bosnyák háboruban. Birtokos volt Iktáron (Temes vm.) Seprősön (Arad vm.) és Gyomán (Békés vm.) volt az, kitől a fejedelemségig felemelkedett (de a hethleni Bethlenektől egészen különböző) Iktári Bethlen család származott s akiről az Bethlen nevezetét vette. (Békésvmegyei oklevéltár 22-26.)

13. B. Imre (bethleni), kir. kamarás, több vármegye főispánja, megh. 1834. Munkái: A postatzug, vagy a nemes uralkodó indulatok, vigj. két felv. (fordítás). Második Rákóczy György ideje (Nagy-Enyed 1829).

14. B. István (iktári), a fejedelem öccse, mármarosi és hunyad vmegyei főispán, megh. 1648., ennek halála után a fejedelem neje Brandenburgi Katalin mellé rendelt kormányzó, kinek letétele után 1630. megválasztották fejedelemmé, de ő csak rövid ideig viselte e méltóságot és Rákóczy György javára még abban az évben lemondott. Még heidelbergi tanuló korában kinyomatta beszédét: Declamatiuncula de nativitate Jesu Christi. (Heidelbergae 1620.)

15. B. János (bethleni), történetiró, szül. 1613., megh. 1678. Korán árvaságra maradván, mostoha apja Macskási Ferenc neveltette. Tanulmányait a frankfurti egyetemen végezte 1630., II. Rákóczy (György fejedelem magával. vitte Lengyelországba és 1657. krakói parancsnokká., 1659. kancellárrá, 1662. Fehérmegye főispánja és Udvarhelyszék főkapitánya lett. A Bethlen Gábor alapította főiskolát, mely a török pusztítások elől Kolozsvárra helyeztetett át, az ő tanácsára helyezték vissza Nagy-Enyedre. Ő maga is alapított főiskolát Udvarhelyszéken. Munkája: Rerum Transylvanicarum libri quatuor (Szeben 1663. és Amsterdam 1664. Németre fordította Tröster János: Das bedrängte Dacia cimmel. Megjelent 1666. Nürnberg). Ujra kiadta Horányi a szerző életrajzával két kötetben Bécs 1682-83 Historia rerum Transylvanicarum ab anno 1762 ad a. 1673. prodicta et concinnata.

16. B. János (bethleni), szül. 1811., megh. 1879. Jogi tanulmányai végeztével a közpályára lépett és csakhamar az erdélyi ellenzék vezére lőn. 1841. kezdve Udvarhelyszék képviselője, 1848. a székelység egyik vezére az agyagfalvi gyülésen. A szabadságharc után sokat fáradozott a nemzeti szinház állandósításán, melynek 1855-től kezdve egyik felügyelője volt. Részt vett az erdélyi muzeum alapításában és a ref. egyházi és iskolai ügyek fejlesztésében. Az októberi diploma kibocsátása után támadt politikai mozgalmak egyik vezetője. 1865. tevékeny részt vett az országgyülésen, mint Udvarhelyszék követe. Számos cikket irt az 50-es és 60-as évek hitlapjaiba s főleg az abszolutizmus alatt a P. Naplóba irt cikkeivel tartá fenn a magyarországi és erdélyi magyar párt közti viszonyt. Kelet cimü lapot alapított Teleki gróffal együtt, melynek vezére és éltető lelke B. volt.

17. B. Kata (bethleni), nagy müveltségü irónő, szül. Bonyhán 1700 nov. 25., megh. 1759. 17 éves korában férjhez ment gr. Haller Lászlóhoz, ennek halála után pedig Teleki Józsefhez. Bod Péter tartotta felette a gyászbeszédet, ki udvarát, melyben hat évet töltött mint B. udvari papja, jól berendezett zárdához hasonlítja; élete mások előtt példa és világos tükör volt, szent elmélkedésben teltek napjai. Kedvelte a tudományokat s jártas volt az orvosi tudományokban, de csak a szegényeket gyógyította. Igen szép könyvtára volt magyar könyvekből melyet a nagy-enyedi kollegiumnak hagyott. Munkái: Bujdosásnak emlékezetköve Debrecen 1733., mely. azóta már tiz kiadást ért. Védelmező erős paizs. Irta Hévizen 1751. Megjelent 1759. Szeben. Életének maga által való leirása. Hely és név nélkül. (Ujra kiadta K. Papp Miklós, Kolozsvár 1881. Uj kiadás 1892.).

18. B. Katalin (bethleni), II. Apaffy Mihály neje. Neki tulajdonítják a «Mint gyors szarvast, ha vadász sért» kezdetü szép éneket, melynek költői szépségeire már Kazinczy Ferenc is figyelmeztette az irodalmat.

19. B. Mihály (bethleni), életéről keveset tudunk. Irt egy Itinerariumot (1691-95), mely azonban kiadatlan maradt.

20. B. Miklós (bethleni), Erdélynek egyik legkiválóbb államférfia, nagytudományu iró, szül. Kisbunon, Udvarhely vmegyében, 1642 szept. 1., megh. 1617. okt. 17. Bécsben. Eleinte Kereszturi Pál vezetése alatt a gyulafehérvári, majd Apácai idejében a kolozsvári kollégium növendéke volt. A II. Rákóczy György uralkodásának vége felé kitört zavargások alatt 1658-1661. folyvást menekülnie kellett egy helyről a másikra. 1661. Csernátoni Pál vezetése mellett külföldi egyetemekre indult. Előbb Heidelbergában, majd Utrechtben, végül Leidában tanult. 1663 végén Londonba ment, innen 1664. Franciaországba utazott. Mindkét helyen nagy kitüntetésekben részesült az illető királyi udvar részéről. Még ez évben hazatérvén, minthogy eddig sokoldalu tanulmányainak befejezéseül a katonai életbe is bele akarta magát élni, egyéb hadjáratok hiányában tevékeny részt vett a Balassa Imre által bitorolt Divény vára elfoglalásában. Nemsokára Udvarhelyszék főkapitánya és katonai parancsnoka lett. A Béldy-féle összeesküvés alkalmával gyanuba esvén, Fogarasban fogságra vettetett, melyből csak egy év mulva, 1667. szabadult ki. Ezután mind nagyobb szerepet kezdett játszani Erdély közéletében. A Tököly-féle hadjáratban 1681. főstrázsamester volt, a következő évben pedig generális lett. Később Kővárvidék főkapitánya, Mármaros vmegye főispánja s 1689. belső titkos tanácsos lett. Erdély ez időbeli szorongatott és kétes helyzetében mindent elkövetett, hogy annak vallási és politikai szabadsága megóvassék, s ha nem sokat vihetett ki, nem rajta mult. A zernyesti szerencsétlen ütközet után személyesen fölment Bécsbe, hol aztán sikerült kieszközölnie a Leopoldinum Diplomát, mely Erdély vallásos szabadságát meglehetősen biztosítá. Erdély kormányzójává az 1691. évi országgyülésen vele szemben hat szavazattöbbséggel Bánffy György választatván, ő főkancellárrá lett. Miután Bánffy, ki nem sokkal azután a katolikus hitre tért, állását folyvást arra használta fel, hogy a katolikusok uralmát biztosítsa, számos alkalommal jött összeütközésbe Bethlennel, ki korában a hazai protestáns egyháznak legkiválóbb és legbuzgóbb férfia volt, amennyiben nemcsak gondnoka vala az enyedi és kolozsvári kollégiumoknak, valamint az erdélyi ref. anyaszentegyháznak, hanem egyszersmind atyjával, B. Jánossal együtt megalapította az udvarhelyi kollégiumot s folytonosan segítette a marosvásárhelyit, sőt számos papjelöltnek külföldi tanulmányozásuk költségeit ő hordozta, végül pedig kieszkzölte, hogy az egy ideig elvont cameraticum beneficium pénzértékben megállapított összege rendesen kiszolgáltattassék. Irigyelte a kormányzó azt a nagy tekintélyt is mellyel Bécsben rendelkezett Bethlen, kit a császár 1696. gróffá. nevezett ki és 40000 forinttal ajándékozott meg. Erdélynek Rabutin katonai parancsnoksága idejében kiállott sanyaruságai Erdély jövőjének biztosítására terveket érleltek meg benne, melyeket irásba foglalván, a bécsi holland követhez akart küldeni, levele azonban Rabutin kezeihez jutván, annak alapján felségsértési per alá fogatott s 1704. börtönbe záratott. Később Bécsbe vitték, hol szabadságát visszanyerte ugyan, de Erdélybe sohasem tért vissza. Egyháza és hazája érdekében véghez vitt nemes és nagy tettein kivül nagyszabásu irodalmi működése is fentartja nevét, emlékét. Művei: Falsitas toti mundo detecta (Bársony György ellen. Kolozsvár 1672). Austriaca Austeritas (Kolozsvár 1672). Austriacae Austeritatis continuatio. (Az előbbivel együtt jelent meg.) Justi de Palma Florentini, Austriacae Austeritatis ejusdemque Continuationis Confirmatio (Kolozsvár 1673). Apologia ministrorum evangelicorum Hungariae ad innocentiam suam Orbi Christiano declarandam (Kolozsvár 1677). Epistola ad ministros exules. H. és év n. (1677). Corona moralis Josepho I. a Regio Gubernio et toto populo Transylvanico oblata. Claudiopoli 1703. Memoires historiques contenant l'histoire des derniers troubles de Transilvanie. Amsterdam 1736. (Magyarul Kolozsvárott jelent meg 1804. ily cimmel: B. M. ifjukori életének leirása) Élete, magától igazán iratott, kit az Isten tud, Pest 1858-60. Noé galambja 1704. (Kéziratban.) Több más kézirata is maradt fenn.

21.B. Miklós (bethleni). szül. 1819. Jogi tanulmányai végeztével katonai szolgálatba lépett és a szabadságharc alatt mint a Mátyás-huszárok őrnagya Erdélyben 14 ütközetben vett részt. A világosi fegyverletétel után elfogták, várfogságra itelték, melyből kiszabadulvan, Pestre jött s hirlapirással foglalkozott. Több tárcát és számos sportcikket irt a «Fővárosi Lapok», «Egyetértés», «Vadász- és Versenylap»-ba.

22. B. (Bolnai) Miklós (bethleni), regény-és szinészeti iró szül. 1831 aug. 18. A szabadságharcban százados volt, ennek leveretése után a szinészethez való nagy vonzalmának engedve, Bolnai néven tagja lett a nemz. szinháznak. Később Párisba ment, 1866. Jičinnél sulyosan megsebesülvén, Pestre jött s 1868-tól állandóan itt él. Irt regényeket, elbeszéléseket; politikai és szinészeti cikkeket a hazai és külföldi lapokba. Szerkesztette a Szinházi Naptárt, Népszinházi évkönyvet a Diplomatische Wochenschriftet, a Honvéd c. katonai lapot. Jelenleg a Correspondance Hongroise címü kőnyomatos lap kiadója és szerkesztője. Önállóan megjelentek: Angyal Bandi és a szép Juliska ( Kolozsvár 1846). A magyar. kérdés európai szempontból (Pest 1864). Ein Wort an Deák (Wien 1865). A történelem regénye (Budapest 1888). Divatos erkölcsök. Dráma 3 felv. (u. o. 1890.)

23. B. Miklósné, az 50-es években Izidora név alatt több költeménye jelent meg a szépirodalmi lapokban, melyek összegyüjtve megjelentek ily cimmel: Izidora dalaiból (Kolozsvár 1864).

24. B. Olivér (bethleni), 1848-49. honvéd alezredes szül. Besztercén 1826., agyonlőtte magát Velencében 1892 okt. 23.: szerkesztette a Honvéd című katonai hetilapot s több más hetilapot, kiadta és szerk. az első katonai naptárt.

25. B. Ödön (bethleni), orsz. képv. szül. 1852. Kapitányi minőségben több ideig szolgált a kereskedelmi-tengerészetnél. 1882 óta a bethleni kerület orsz. képviselője. Khinai utazásáról a Vasárnapi Ujság (1868), egyéb kirándulásairól a Földrajzi Közlemenyekbe (1874) irt.

Bethmann

Németalföldről származó tekintélyes család majnai Frankfurtban. A család alapítója B. Simon Móric. Ennek ilyen nevü unokája a banküzletet nagy virágzásra emelte; a hires műpártoló B. Ferenc érdemeit szoborral jutalmazta Frankfurt városa. B. Móric bárói rangra emelkedett: Hollweg János alapította a Bethmann-Hollweg ágat. A Bethmann-féle muzeum Frankfurtban több nagyértékü műkincset foglal magában.

Bethmann

Friderika, hirneves ném. szinésznő, szül. Gothában 1760 január 12. A szinészeti pályára 1777. lépett Mainzban, hol mostohaatyja szinigazgató volt. Eleinte mint énekesnő, később mint játszó szinésznő is jelentékeny sikereket aratott. Mély és gyöngéd érzés, elbűvölő kellem, s kimeríthetlen képzelő erő segíté őt a lelkesültség fölébresztésében, mellyel mindenütt és mindenkor találkozott.

Bethmann-Hollweg

Móric Ágost, kiváló német civilista és romanista, szül. Majna melletti Frankfurtban 1795-ben, megh. 1877. Már joghallgató korában a Niebuhr által felfedezett Gajus megfejtésében vett részt. Tanár, képviselő s miniszter volt. Fűműve: Der Zivllprocess des gemeinen Rechtes in geschichtlicher Entwickelung (1864-74). Más művei: Grundriss zu Vorlesungen über d. gemeinen Zivilprocess (1821): Versuche über einzelne Theile der Theorie des Zivilprocesses (1827); Gerichtsverfassung und Process des sinkenden römischen Reichs (1834); Ursprung der lornbardischen Städtefreiheit (1846); Ueber Gesetzgebung und Rechtswissenschaft als Aufgabe unserer Zeit (1876).

Bethnal Green

(ejtsd: betnel grín), városrész London (l. o.) K-i részében.

Bethome

(Bemeszelisz), Josephus Flavius szerint megerősített város Palesztinában, ahol Alexander Jannaeus makkabeus király Kr. e. 88. az ellene fellázadt farizeusok vezéreit elfogta.

Bethsabé

Salamonnak, a zsidók bölcs királyának anyja, Dávid királynak, előbb Uriának neje. Mikor Dávid vezére, Joab Rabbát, az ammoniták fővárosát vítta, ott volt Uria is. Azalatt történt hogy Dávid palotája tetején sétálva, meglátta Bethsabét, ki a szomszédságban lakott, amint éppen fürdött. Magához hivatta, és házasságtörést követett el vele. Bűnét azzal tetőzte, hogy megparancsolta Joabnak, állítsa Uriát a csatában a legveszélyesebb helyre. Uria el is veszett és Dávid a szokásos gyászidő eltelte után Bethsabét feleségül vette. Isten keményen megbüntette Dávidot gonosz tettéért, ki alázatos szivvel fogadta a megérdemelt büntetést s azután bocsánatot nyert. (Kir. II. 11, 12. fej.).


Kezdőlap

˙