Biró

1. János báró, szül. 1784. Alsó-Ábrányban, megh. u. o. 1881 jul 25. Mint huszárszázados vett részt az 1813. hadjáratban, s rettenthetetlen bátorságának több izben fényes tanujelét adta. A St. Hermagor, Calliano, Roveredo és St. Marco mellett vivott csatákban tünt ki. 1817. nyugalomba vonult s 1823. bárói rangot kapott.

2. B. Lajos, zoologus: szül Tasnádon 1856 aug. 29.; gimn. tanulmányait Zilahon végezte és 1875. Debrecenben teologussá lett; később a budapesti egyetemet hallgatta és Kecskeméten ev. ref. főgimn. helyettes tanár lett. Különösen a gyakorlati entomologia terén szerzett magának érdemeket és szakközleményei a Rovartani lapokban jelentek meg. Nagyobb dolgozatai: Adatok Zemplén megye természetrajzi ismeretéhez, mely a Magy. orvosok és Természetvizsgálók XII. évi munkálataiban jelent meg és az említett megye bogárvilágát ismerteti.

3. B. Márton, veszprémi püspök, szül Padanyban, Pozsony vmegyében 1696 ápr. 15., megh. 1762 aug. 10. Teologiai tanulmányait Veszprémben végezte s először bicskei pap, majd veszprémi kanonok lett. Az 1741. országgyülésen tartott beszédével oly feltünést keltett, hogy Mária Terézia 1744. veszprémi püspökké nevezte ki. A tudományoknak és művészeteknek lelkes pártolója volt, ő maga is irt egy pár vallásos tartalmu munkát. Különösen az Enchiridion című keltett nagy vihart a protestánsok ellen intézett kiméletlen támadásaival, annyira, hogy N. Frigyes diplomáciai uton tiltakozott ellene a pápánál, és Mária Terézia is kifejezte B.-nak rosszalását.

4. B. Mátyás, l. Dévai Bíró Mátyás.

5. B. Tamás, miniszteri osztálytanácsos, szül. Mező-Túron 1850. nov. 19. Iskoláit Mező-Túron s Budapesten járta, majd rá az egyetemről fölment Bécsbe, hol az egyetemmel egyidejüleg a keleti akadémiát is végezte. Mint fiatal orientalista több értekezést tett közzé a hirlapokban s egy-két műforditást, ugyszintén nyelvészeti tanulmányát Vámbéry Á. fölolvasta a magy. tud. akadémia ülésein. Csakhamar azonban a közgazdaság felé fordult s a miniszteriumba lépve és a külkereskedelmi s vámpolitikai ügyekkel foglalkozva ezekben kiváló szakférfiuvá vált, mely minőségben számos nemzetközi szerződés megkötésében kiváló szerep jutott neki. Az ezen szerződések becikkelyeztetéséről szóló törvényjavaslatok s megokolások nagy része az ő tollából került s különösen a svájci szerződés megokolása a képviselőház közgazdasági bizottságában osztatlan elismerésben részesült. Szerkesztője volt hét éven át a volt földmivelési miniszterium kiadta Közgazdasági Értesítőnek; a kereskedelmi muzeum ujra szervezése, valamint a keleti kereskedelmi tanfolyam, úgyszintén a tudakozódó iroda létesítése az ő nevéhez van füzve. A kitüntetések sem maradtak el; ő felsége a Ferenc József-rend lovag-keresztjét, a német császár a vörös sas-rendet adományozta neki.

Birodalmi fejedelmek

voltak az egykori német birodalomnak hercegei s hercegesített grófjai, érsekei, püspökei, apátjai, kik a birodalmi gyülésen szavazattal birtak. Eredetileg e méltóság valamely egyházi vagy világi uradalommal járt. Régi fejedelmi házaknak neveztetnek azok, melyek e méltóságot 1582 előtt, uj fejedelmi házaknak pedig azok, melyek e méltóságot 1582 után kapták meg.

Birodalmi gyülés

a római-német birodalomban a három birodalmi rendnek -választófejedelmek birodalmi fejedelmek, szabad birodalmi városok, mint birodalmi törvényhozó testületnek - gyülése. Előbb estről-esetre a császár hivta össze; később - 1663 - óta évenkint Regensburgban tartották. Tagjai régente személyesen tartoztak megjelenni, később követek által képviseltethették magukat. Az elnökség - u. n. direktórium - a mainzi érseket illette. A császár a gyülésre biztosát (commissarius principalis) küldte, aki a gyüléssel közölte a császári propoziciokat s a rendeknek indítványait általvette. A három rendnek mindegyike önálló kuriát, kollégiumot tett s külön tanácskozott. A választó-fejedelmek kuriájában Mainz elnökölt, a tagok száma eredetileg IV. Károly császárnak 1356. aranybullája szerint hét volt, t. i. a manzi érsek mint a német birodalom kancellárja, a kölni érsek mint Olaszország kancellárja, a trieri érsek mint Burgundia kancellárja, a rajni várispán mint birodalmi főtálnok (Truchsess), a szász herceg mint birodalmi főlovász (Marschall), a bradenburgi őrgróf mint birodalmi főkamarás (Kämmerer) és a cseh király mint birodalmi főpohárnok (Mundschenk) a következő hexametrikus vers szerint:

Moguntinensis, Treverensis, Coloniensis

Quilibet Imperii sit Cancellarius horum;

Et Palatinus Dapifer, Dux Portitor Ensis

Marchio Praepositus Camerae Pincerna Bohemus

Hi statuunt Dominum cunctis per Saecula Summum.

A tagok száma az idők folyamán tizre emelkedett, hozzájárulván a fennebbiekhez a vesztfáliai békekötés szerint a bajor herceg 8-iknak; 1692. Hannovere 9-iknek, majd 1777., midőn a bajor kihalt, 8-iknak, mely állapot egészen 1803-ig állott fenn, amely évben az u. n. Reichsdeputationshauptschlus Trier és Köln választói cimét megszüntette, de helyettök Salzburgot, Württembergát, Badent és Hessent választói cimmel ruházta fel. A birodalmi fejedelmek kuriájának (Senatus Principum) két «scamnum»-nak (Bank) nevezett osztálya volt, az egyházi (sc. ecclesiasticum) és a világi (sc. saeculare). Az egyházinak elnökségét (direktoriumát) Ausztria és Burgundia felváltva vitték, s ez állott 315 személyes és 2 kuriai szavazatból (a sváb és a rajnai főpapok számára). Ide tartoztak egyebek között a német rendnek főmestere, s a Szent János-rend. A világiaknak direktóriumát Ausztria és Salzburg felváltva vitték, s ez állott 59 személyes és 4 kuriai szavazatból. A városok kuriája (birodalmi gyülési jogosítványát csak a vesztfáliai békekötés által nyerte) állott 51, majd 1803 óta csak 6 városnak követeiből. A direktórium azt a várost illette, ahol a birodalmi gyülés összejött. Ez a kuria két osztályra (scamnum) oszlott a sváb 37 és a rajnai 14 szavazattal.

Vallásos kérdéseknél az egész birodalmi gyülés két részre oszlott, az u. n. Corpus Catholicorum és a Corpus Evangelicorum-ra, melyek külön tanácskoztak. A direktórium amott a mainzi, emitt a szász választót illette, akit azonban, amióta családostul a katolikus vallásra (1697-ben) áttért, protestáns biztos által kellett helyettesíteni. A három birodalmi rendnek határozata: «Suffragium Imperii» a császárnak helybenhagyásával s a kihirdetéssel vált birodalmi törvénnyé «Conclusum Imperii». Az egy birodalmi gyülésen hozott törvényeknek összességét «Reichsabschied»-nak (Recessus Imperii) nevezték. Az utolsó 1654-ből való (u. n. Jüngster Reichsabchied). A birodalmi gyülésen kívül a birodalmi törvényhozást az u. n. birodalmi választmányok (Reichsdeputation) is gyakorolták, amelyeknek a birodalmi gyülés megbizásából hozzájok utasított ügyekben hozott határozataik a császári szentesítés után birodalmi törvény erejével birtak.

Birodalmi hadsereg

(német). A Német birodalom állandó szárazföldi és tengeri hadereje. A tengerészet teljesen egységes. A szárazföldi hadsereg a négy nagy állam, nevezetesen Porosz-, Bajor-, Szászország és Württemberga kontigenseiből áll; a többi szuverén német állam kontigensei külön katonai egyezmények alapján a porosz kontingensbe vannak beolvasztva. A kontingensek felett a császár főhadúri joga által korlátolt haduri jogot gyakorol az illető állam fejedelme. - A császárt illeti ugy békében, mint háboruban az összes kontingensek felett a fővezérlet és szemlejoga. Belszervezet, kiképzés, fegyverzet a kontingensekben egyforma. - A katonaügyi összes törvényhozás a B. hatáskörébe tartozik. Az összes haderő költségei birodalmilag viseltetnek. A katonai szolgálati kötelezettség általános és csakis személyesen teljesíthető a Német Birodalomban. Besoroztatik és szolgálatköteles mindenki, aki arra szellemileg és testileg alkalmas.

Birodalmi hatóságok

és hivatalok a Német birodalomban azok, melyek a birodalom ügyeinek intézésével foglalkoznak és hatalmuk az összbirodalom főhatalmából ered. Az 1871 ápr. 16. kelt birodalmi alkotmány értelmében közvetetlenül a császár vagy a birodalmi kancellár, az alsóbb ranguak pedig a birodalmi főhatóságok által töltetnek be. A birodalom egyetlen felelős minisztere a birodalmi kancellár. A birodalmi hivatalnokok jogviszonyait az 1873 márc. 31. kelt Reichsbeamtengesetz szabályozza. Fegyelmi hatóságuk végső fokon a lipcsei birodalmi fegyelmi főtörvényszék (Disciplinarhof).

Birodalmi kamarai törvényszék

(Camera Imperii, Reichiskammergericht), a fennállott Német birodalomra nézve illetékes biróság. Alapítása a wormsi birodalmi gyülésen történt 1495-ben. Elnöke (Kammerrichter) mindig birodalmi gróf vagy báró (Freiherr) volt; birói választás utján felerészben juris doktorokból, felerészben a nemesi rendből kerültek ki. A biráknak száma lassankint 16-tól 50-re emelkedett. A doktoroknak nagy fizetésök is volt; a nemesi biráknak fizetés nem járt. A biróságnak székhelye elébb Frankfurt, 1689 óta állandóan Wetzlar. A birodalmi törvényszékeknek második neme volt a birodalmi udvari tanács (Judicium Aulicum, Reichshofrat) mint udvari törvényszék. Elnöke és alelnöke a birodalmi bárók, birái (számra 18) részben juris doktorok, részben a nemesek rendjéből és pedig nem választás, hanem császári kinevezés utján kerültek ki. Az eljárást mindkét biróságra közös u. n. Reichskammergerichtsordnung szabályozta. Az udvari tanácsnak azonban külön, amazt módosító utasítása - u. n. Reichshofgerichtsordnung-ja - is volt.

Birodalmi kancellár

(ném.), a Német birodalom egyetlen felelős minisztere, kit a császár nevez ki és bocsát el. Rendszerint elnöke a porosz államminisztériumnak is; jelenleg a két állás el van választva (gr. Caprivi és gr. Eulenburg). A B. a német császár első hivatalnoka, a birodalmi végrehajtó hatalom fő szerve, legfőbb közigazgatási hatósága. A császár minden intézkedését, kivéve azokat, melyek annak főhaduri jogából erednek, ellenjegyzi. Felelőssége ez időszerint inkább csak politikai, mert jogi felelőssége szabályozva nincs; vád alá a birodalmi gyülés nem helyezheti. Közvetetlen alája rendelvék az egyes birodalmi igazgatási ágak főnökei.

Birodalmi katonai törvények

(ném.). Közöttük legfontosabbak az 1874 máj. 2-iki törvény, Reichsmilitärgesetz; az ezt kiegészítő 1876 febr. 12. törvény a népfelkelésről; és az 1887 márc. 11. törvény. Ez utóbbi szerint a következő hét évre, a hadi létszámot igy állapították meg: 534 gyalogsági zászlóalj; 465 eskadron lovasság, 364 üteg tábori tüzérség; 31 zászlóalj gyalog tüzérség, 19 utász-, 18 szekerész-zászlóalj. Az 1888. évi febr. 11. törv. lényegesen megváltoztatta a legelől említett katonai törvényt. E szerint a szolgálati kötelezettség 3 évig tart a sorhadban, 4 évig ennek tartalékában, 5 évig az első, 7 évig a másodosztályu honvédségben. A népfölkelés a betöltött 17 éves kortól 47 éves korig oly védkötelésekből áll, kik sem a sorhadhoz, vagy tartalékához, sem a honvédség kötelékébe nem tartoznak.

Birodalmi kormány

(Regimentum Imperii, Reichsregiment), a Német birodalomban a közbéke feletti felügyelés végett I. Miksa császár alatt 1500-ban alakított bizottság.

Birodalmi lovagok

l. Lovagintézmény.


Kezdőlap

˙