Bizmut kloridjai

A bizmut 2 kloridját ismerjük, ezek: B.-i klorid (BiCl3) és a B.-o-klorid (B.-klorür, Bi2Cl4). A B.-i-klorid előállítható B.-ból, ugy hogy azt klórgázban hevítjük. Ugy is előállítható, hogy B.-oxidot sósavban oldunk, és az oldatot nagyon besürítjük; a nagyon tömény oldatból kristályvizzel a B.-klorid kiválik. A kristályokat retortában hevítve eleinte viz és sósav távoznak, utóbb a tiszta B.-klorid desztillál át. Szintelen kristályos tömeg; olv. pontja 225° körül, forr. p. 430° C. körüI. Vizben és borszeszben oldható; oldatát vizzel meghigítva a B.-klorid elbomlik, és B.-oxiklorid BiOCl keletkezik, és fehér csapadék alakjában leválik. Az alkali fémekkel kettős sókat képez. A B. a jóddal, brómmal, fluórral a kloriddal analog vegyületeket képez.

Bizmutkobalt

(ásv.), bizmut tartalmu smaltin. Lelőhelye Szászország: Schneeberg. Bizmutnikol, 1. Grünauit.

Bizmut nitrátok

Ismerjük a szabályos B.-nitrátot (szab. salétromsavas B.) Bi(NO3)3, továbbá számos bázisos B. nitrátot, amelyek a B.-oxid és a szabályos só vagy a bizmut-hidroxid és a szabályos só vegyületeinek tekinthetők. A szabályos B. nitrát ugy készül, hogy B.-ot salétromsavban oldanak, és az üveggyapoton megszürt oldatot besürítik. A töményoldatból a kihüléskor a B.-n. 10 molekula vizzel kikristályosodik. A só kevés salétromsavval megsavanyított vizben változatlanul oldódik; az oldatot fölhigítva bázisos B. nitrát válik le fehér csapadék alakjában. A leváló bázisos só összetétele nagyon függ a körülményektől. Igy a folyadék hőmérséke, a fölhigításra használt viz mennyisége mind olyan tényezők, melyek a leváló csapadék összetételét befolyásolják. Általában mondhatjuk, hogy minél több a higító víz mennyisége, a csapadék összetétele annál inkább közeledik a B. hidroxidéhez. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos Bismutum subritricum, körülbelül a következő összetételü bázisos bizmutnitrát: Bi(OH)2NO3, és ugy készül, hogy a kristályos szabályos B. nitrát egy sulyrészét 4 s. r. hideg vizzel lehetőleg egyenletesen eldörzsölik, és az igy kapott elegyet 21 s. r. forró vizbe öntik. A kevés vizzel kimosott csapadékot, közönséges hőmérséken megszárítják. Fontos gyógyszer, amelyet a belek hurutos bántalmainál, továbbá dizentéria és kolera ellen használnak. Kozmetikus kenőcsökbe és kendőző porokba is alkalmazzák.

Bizmutoferrit

(ásv.) vastartalmu bizmut-szilikát Lelőhelye Szászország (Schneeberg).

Bizmutokker

(ásv.) bizmutoxid (Bi2O3); többnyire puha, zöldes sárga föld; bevonat quarcon és smaltinon, ritkán álalakokban bizmutin után. A szászországi bizmut-tartalmu kobalt- és nikkolérc-teléreken (Schneeberg, Johanngeorgenstadt, Joachimsthal) lelik. A bizmut oxidációi terméke. Bizmutot olvasztanak ki belőle.

Bizmutoszferit

(Bismutosphärit, ásv.), bázisos bizmutkarbonát.

Bizmut oxidjai

és hidroxidjai. A bizmut 4 oxidját ismerjük; ezek a B.-dioxid Bi2O2, a B.-trioxid Bi2O3, a B.-tetroxid Bi2O4 és a B.-pentoxid Bi2O5. Közöttük a legjobban ismert és legfontosabb a B.-trioxid v. egyszerüen B.-oxid, mely vegyület a bizmutból képződik, ha azt oxigénben elégetjük. Előállításához többnyire a B. szubnitrátot használják, amely vegyületet folytonos keverés közben mindaddig hevítik, mig barnavörös gőzök többé nem fejlődnek. Az igy előállított B.-oxidsárga alaktalan por, amely vizben oldhatatlan. Erős hevítéskor megolvad és a kihüléskor kristályos tömeggé mered meg. A B.-sók oldataiból kálium v. nátrium hidroxid oldat fehér csapadékot választ le; a csapadék B.-hidroxid Bi(OH)3. A lúgos folyadékot csapadékostól felforralva, a kezdetben fehér csapadék sárga szinüvé lesz, mert a B.-hidroxid vizvesztés folytán B.-oxiddá alakul. A B.-oxid gyönge bázis, de azért savakat telít és azokkal a B.-sókat alkotja. A B.-dioxid (B.-oxidul, B.-o-oxid) előállítható ugy, hogy B.-klorid oldathoz stannokloridoldatot, majd fölös hig kálilugot elegyítünk, amidőn barna csapadék alakjában leválik. Az igy előállított B.-dioxid még stanno-hidroxid tartalmu, de töményebb káliluggal való pállítással megtisztítható. Nagyon könnyen oxidálódik és B.-trioxiddá alakul. A B.-tetroxid előállítható ugy, hogy B.-sóoldatba klórt vezetünk, majd kálilúgot elegyítünk a folyadékhoz. A levállott sárga csapadékot ezután még alklórsavas kálium oldatával kell főzni, amidőn sötét barna szinüvé lesz. Az így kapott vegyület a B.-tetroxid. A B. pentoxid előállítása B--oxidból történik, a melyet B.-sóoldatból forrón, kálium-hidroxid-oldattal leválasztottunk. Az igy kapott B.-oxidot nagyon tömény kálilúgba bele elegyítjük, és a folyadékba folytonos forralás közben klórgázt vezetünk. A B.-oxid ilyenkor B.-savas kálium és B.-savvá alakul; a csapadékot hig salétromsavval pállítva, B.-savvá HBiO3 lesz, mely vörös por alakjában visszamarad. A savat 120°-on megszárítva, anidridjévé vagyis B.-pentoxiddá alakul. Ugy a B.-dioxid, mint a tetroxid és pentoxid, alig tanulmányozott vegyületek.

Bizmutoxiklorid

(bázisos bizmutklorid) BiOCl. E vegyület fehér kristályos csapadék alakjában leválik, ha B.-klorid kissé megsavanyított oldatát vizzel jól felhigítják. A csapadékot kimosás után megszárítják. Hófehér nehéz por, amely vizben nem oldódik; hig savak könnyen feloldják. Kendőző szerül használják (Perlweiss, Blanc de Perle v. Blanc d' Espagne).

Bizmut ötvények

A bizmut ötvények olvadáspontja tetemesen kisebb, mint azt az ötvény fémek olvadáspontjából következtetni lehetne. Sok bizmut ötvényt pedig nagy ridegsége és az ötvény fémek sűrüségénél jóval kisebb sűrüsége jellemez. Régebben a bizmut ötvények könnyü olvadékonyságát arra használták fel, hogy a gőzkazánon alkalmazott biztosító cső kúpot ily ötvény lappal zárták el, azt gondolván, hogy a tulságosan hevített gőz az ötvényt megömleszti és a gőz a szabadba surranhat, azonban e teoriát több sajnos tapasztalat cáfolta meg. Sok kazán robbant szét, mielőtt ez az ötvény megomlott volna. A könnyen olvadó bizmut ötvények közül kiemelhetjük a Newton és a Rose-féle összetételt. A Newton-féle fém 8 rész bizmut, 5 rész ólom és 3 rész ónból áll és 94.5° C.-on olvad. Rose ötvényét 2, illetve 8 rész ón 1, illetve 3 rész ón és 1, illetve 8 rész ólomból alkotja, az első 93.75, a második 79° C.-on olvad. Az alábbi táblázat világos képet nyujt arról, hogyan változik az ólom és ón hozzátételének mennyisége szerint az ötvény olvadó pontja.

[ÁBRA]

A nagyon kemény bizmut ötvényeket clichék, jelesül szövetnyomó hengerek készítésére használják. E célra 48 s. rész ón, 32.5 s. r. ólom, 9 s. r bizmut és 10.5 sr. antimónból álló ötvény szolgál. A bizmut ötvényekből igen finom bevonatokat is készítenek, mert kihüléskor nagyon kiterjednek és a tárgy legfinomabb részét is kitöltik. Efféle összetételek a következők:

[ÁBRA]

Ezek közül legfinomabb szövete az elsőnek van. Az utolsó ötvény legkönnyebben olvad (70° C.-on), azonban oly fémekhez, melyek könnyen foncsorozódnak, nem használható.

A 3 s. r. ólomból, 2 s. r. ónból és 2.5 s. r. bizmutból álló ötvényt üvegragasznak is használják. Mivel a közönséges ragaszt a petróleum feloldja, v. igen megpuhítja, ez a fémragasz különösen a lámpások üvegből készített petróleum-tartóira való fémrészek felerősítésére igen alkalmas.

Bizmutpát

(ásv.), l. Bizmutit.


Kezdőlap

˙