Bluhme

1. (Blume) Frigyes, német jogtudós, szül. 1797., megh. 1874. Egyetemi tanár volt Halléban, majd Göttingában, később - miután egyideig mint felebbviteli törvényszéki tanácsos Lübeckben működött - Bonnban. Több római és germán jogemlék kiadását eszközölte. Rendszeres művei: Grundriss des Pandektenrechtes és Kirchenrecht der Juden u. Christen.

2. B. Keresztély Albert, dán államférfiú, szül. Kopenhágában 1794 dec. 27., megh. 1866. dec. 10. Alkalmazást nyert a keletindiai gyarmatok kezelésénél 1848 márc. 24-től nov. 15.-ig kereskedelmi miniszter, 1851. külügyminiszter, 1852. miniszterelnök, 1853. ismét külügyminiszter, 1852. miniszterelnök, 1853. ismét külügyminiszter volt. A krimi háború alatt Dánia semlegessége fölött őrködött s jelentékeny védelmi eszközökről gondoskodott. A költségvetés túllépése miatt ugyan (1854 dec.) társaival együtt vád alá helyezték, de a birodalmi törvényszék felmentette (1856 jul. 26.). A szerencsétlen 1864-iki háború után harmadszor lett külügyminiszter. Megkötött a bécsi békét s védelmezte is az országgyülésen. Az alkotmány-revizó alkalmával teljesen visszavonult (1865 okt.).

Blum

1. Ernő, francia szinműíró, szül. Párisban, 1836 aug. 15. Temérdek bohózatos darab szerzője. Híressé vált Rose Michel c. drámájával. Művei közül említésre méltók: Belle Lurette, La château de Tirelarigot, Adam et Éva, Les femmes nerveuses, Le parfum stb.

2. B. János, német publicista, B. Róbert fia (l. o.), szül. Lipcsében 1841 jun. 8. Az északnémet országgyülés tagja volt 1867-1870. Az 1870-1871-iki hadjáratban mint a Daheim levelezője, a főhadiszállást Párisig követte. 1871-78. szerkesztette a Grenzbote-t. Művei: Commentar zum deutschen Strafgesetzbuch (Zürich 1870); Sächsischer Rechtsfreund (1870); Die erste Frucht des Deutschen Staatssocialismus (1881); megírta édes atyjának életét s a következő szépirodalmi műveket: Dunkle Geschichten (novellák, Berlin 1874); Aus unsern Tagen (regény, Magdeb. 1876); Junius és York (drámák, 1884). Braun H. közreműködésével az Annalen des Reichsgerichts c. folyóiratot szerkeszti 1879 óta. 1891. megjelent tőle: Der Kanzler von Florenz (regény) és Die Lügen unserer Socialdemokratie. 1892; Ein Besuch in Varzin beim Fürsten Bismarck (Lipcse), 1893. pedig Juvalta, Socialer Roman (3 köt.).

3. B. János Reinhzard, német mirelogus, szül. Hanauban 1802 okt. 28., megh. Heidelbergában 1883 aug. 22., ahol 1838 óta működött mint az ásványtan tanára. Kiváló érdemeket szerzett a pszeudomorfizmus tanának fejlesztése körül; főbb munkája e tárggyal foglalkozik: Die pseudomorphosen des Mineralreiches (Stutgart 1843); Erster Nachtrag 1847; zweiter 1852; dritter 1863; vierter 1870. Egyéb munkái: Taschenbuch der Edelsteinkunde (Stutt. 1828, 2. kiad. 1834); Lehrbuch der Oryktogosie (u. o. 1833. 4. kiad. 1874); Luthurgik, oder Mineralien und Gebirgsgarten in ihrer technishen Anwndung (u. o. 1840); Grundriss der Mineralogie und Geognosie (Heidelberg 1850); Handbuch der Lithologie oder Gesteinslehre (Erlangen 1860); Die Mineralien nach dem Kristallsystem geordnet (Lipcse 1866).

4. B. Károly Lajos, német zeneszerző és szinműiró, szül. Berlinben 1786., megh. 1844 jul. 2. Munkái: Ich bleibe ledig, Das laute Geheimniss, Erziehungsresultate, Schwärmerei nach der Mode, Zampa (Herold oprerájának szövege), Der Schiffs- kapitän, Kanonikis Schuster stb.

5. B. Róbert, német politikus, iró és népszónok, szül. Kölnben 1807 nov. 10., agyonlövetett 1848 nov. 9. Bécsben. Gyermekkorát nélkülözések között töltötte. Előbb egy aranyművesnél, utóbb pedig egy lámpa-gyárosnál dolgozott. Azután Kölnben és Lipcsében mint házi titkár s pénztárnok működött és ezen állásában időt s módot nyert a maga kiművelésére s irodalmilag is kezdett működni. A Säshsische Vaterlandsblätter-nek lett főmunkatársa. Része volt a Schiller-egyesület alapításában (1840); 1845. a német-katolikus felekezet élére állott. 1847. lemondott a szinháznál elfoglalt állásáról és könyvkereskedést nyitott; kiadta a Staatslexikon-t. Az 1848-iki márciusi napokban a szász demokrácia őt választotta vezérének. Erre a frankfurti előkészítő parlament alelnöke s az 50-es bizottság tagja lett, a frankfurti parlamentben pedig mint Lipcse képviselője és a balpárt vezére szerepelt. Midőn 1848 okt. Bécsben is kitört a forradalom, a balpárt őt és Fröbel Gyulát küldte az osztrák városba, ahol okt. 26. maga is részt vett a császáriak elleni utcai harcban. Bécs elfoglalása után (okt. 29-én) elfogták s nov. 8-án akasztófára itélték. Hiába hivatkozott mentelmi jogára, Windischgätz nov. 9. kora reggel a Brigittenau-ban főbelövette. E kivégzés egész Németországban óriási feltünést és őszinte szánalmat keltett s a frankfurti parlamentben hóhéroknak bélyegezték a haditörvényszék tagjait. Egyúttal országszerte gyüjtést rendeztek B. családja számára, mely 120.000 márkát eredményezett. B. életrajzával sokan foglalkoztak; a legszebb emléket azonban fia kegyelte emelelte: Robert Blum. Ein Zeitund Charakterbild für das deutsche Volk c. munkában (Lipcse 1878).

Blaumauer

Alajos, német költő, szül. Stiriában 1755 dec. 21., meghalt Bécsben 1798 március 16. 1772. Bécsbe ment s jezsuita-szerzetbe lépett. A rend feloszlása után udvari cenzori állást kapott II. József alatt, ennek halála után azonban tisztéről lemondott s átvette a Gräfferféle könyvkereskedést. Egykor igen kedvelték Abenteuer frommen Helden Aeneas c. Aeneis-travesztiját, melynek erős komikuma és szatirája a modern szokásokat és erkölcsöket ostorozza s melyet magyarra is lefordított. Egyéb költeményeit is nyers komikum, gyakran trivialitás jellemzik. Egyéb munkái: Erwine von Steinhemi (szomorujáték), Vermischte prosaische Aufsätze. Összes művei több kiadást értek (Lipcse, 1801-1803, Bécs 1883).

Blume

Vilmos, porosz tábornok, szül. Postdamban 1835 máj. 10. Részt vett az 1866. és 1870-71. hadjáratokban. 1881. a török-görög határszabályozó bizottság tagja volt. Nemesi rangot nyert 1888. Művei: Die Armee und die Revolution in Frankreich 1789 bis 1793 (Brandenburg 1863); Die Operationen der deutschen Truppen von der Schlacht bei Sedan bis zum Ende der Kriegs (3. kiad., Berlin 1882); Stratigie, eine Studie (2. kiad., 1886).

Blumenau

1. 1850-ben Blumenau bölcsészettudortól alapított gyarmat D.-Braziliában, Santa-Catarina államban, az Itahi v. Itahaji termékeny vidéken, mintegy 30.000, nagyobbára német lak., akik a földet mívelik, s különösen szarvasmarhákat és sertéseket tenyésztenek, részben pedig iparüzők. - 2. A gyarmat fővárosa a Garcia és Itahaji összefolyásánál, mintegy 120 lakóházzal.

Blumenbach

János Frigyes, német természettudós, szül. Gothában 1752 máj. 11., megh. 1840 jan. 22. Göttingában végezte tanulmányait, 1775. doktorrá promoveálták, s már 1776. renkivüli 1878. pedig rendes tanár volt a göttingai orvosi egyetemen. B. egyike a legkiválóbb természetbuvároknak s bizonyos tekintetben a frenologia megalapítója. Ő volt a legelső, aki egyetemen összehasonlító boncolástanból tartott előadást. Gondolatmenete filozofusi volt; nem elégedett meg a tények felsorolásával, hanem a dolgok okait is kutatta. Legkedveltebb tárgya az állattan volt. Munkái: Handbuch der Naturgeschichte (1779), Handbuch der vergleichenen Anatomie (1805), Geschichte u. Beschreibung der Knochen des menschl. Körpers (1768), Über den Bildungstrieb und das Zeugungsgeschäft (1781). Hirnevet azonban B. leginkább első dolgozatának: De generis humani varietate nativa és Collectionis craniorum deversarum gentium decades 1790-1820. c. munkájával alapította meg.

Blumenbachit

l. Alabandin.

Blumenstein

falu és fürdő Bern svájci kantonban, a Fallbach mellett, 8 km.-re Thuntól 858 lak., szép vízeséssel. A fürdő vize vastartalmu; köszvényes és reumatikus bajok ellen használják.

Blumenthal

1. Lénárt gróf, prosz tábornok, szül. az Odera melletti Schwedteben 1810 jul. 30. Hadapród-iskolában nevelkedett s 1827-ben lett tiszt. 1830-33.. a berlini hadi iskolát látogatta, 1848. a nagy táborkarhoz osztották be, 1849 jan. 1. pedig kapitánnyá léptették elő. Bonin táborkarában résztvett a dán hadjáratban, s 1849 májusban a schlewig-holsteini hadsereg táborkari főnökévé nevezték ki. 1858. már mint vezérőrnagy Frigyes Károly herceg hadsegéde, 1863. pedig a mozgósított hadtest táborkarának főnöke lett. E minőségben kiváló része volt a düppeli sáncok bevételében és az Alzen szigetre való átkeletésben. 1864. vezérőrnagy, 1866. pedig a porosz trónörökös parancsnoksága alatt a második hadtest főnöke lett. Főképen B.-nak van nagy érdeme abban, hogy e hadosztályt Nachodnál és Königgrätznél sikeresen működött. Jutalmul ezért Vilmos király B.-t tábornokká nevezte ki és a 14. hadosztály parancsnokságát bizta reá. E háboruban történt, hogy B.-nak egyik barátjához irt bizalmas levele, melyben több királyi herceg hadvezéri képességeiről kicsinylőleg nyilatkozott, az osztrákok kezébe került, kik azt közzétették. Noha ez az incidens az udvar neheztelését vonta maga után, mindazáltal B. 1870. a franciákkal való háboru kiütésekor a trónörökös alatt ismét a harmadik hadsereg táborkari főnöke lett és mindvégig résztvett a háboruban. 1870 aug. 20. a király Pont-forda-Moussonban az első osztályu vaskereszt-renddel tüntette ki. Az általános haditarv megállapításában, nevezetesen a sedani ütközet előtt és Páris ostroma alatt, ő is résztvett. A háboru bevégeztével 450.000 márka dotációt kapott, 1883. pedig grófi ranggal tüntették ki. 1888 márc. 15. III. Frigyes császár tábornaggyá és a 4. hadtest főfelügyelőjének tette meg. Ez állásától őt II. Vilmos császár saját kérelmére 1892 jul. felmentette.

2. B. Oszkár, német iró, szül. Berlinben 1852 márc. 13. 1888 óta az általa u. o. alapított Lessing-szinház igazgatója, 1873. a Deutscher Dichterhalle-t adta ki és sok ideig a Berliner Tagblatt rettegett szini birálója volt. Igen élces iró, tehetséggel, de veltünés és csupán közvetetlen hatást vadászva. Die Orientreise (1892) címü szindarabját Kadelburggal együtt irta, magyarra is lefordították és 1893 ápr. 28. adták a nemzeti szinházban.

Blumer

János Jakab, svájci államférfiu és történetiró, szül. Glarusban 1819 aug. 29., megh. Lausanneban 1875 nov. 12.; tanult Zürichben. Bonnban és Berlinben 1840-ben Glarusban levéltárnok, később a felebbezési törvényszéknek elnöke lett. 1875. megválasztották a szövetségi törvényszék elnökévé. Munkái: Der Kanton Glarus (a Gemälde der Schweiz vállalat egy részét, St. Gallen 1846); Staats- und Rechtsgeschichte der Schweizerischen Demokratien (u. o. 1850-59, 3 kötet), alapvető munka; Handbuch des schweizerischen Bundesstaatsrechts (Schaffhausen 1863-1865, 2 köt., a második kiadást Morel rendezte sajtó alá 1877.) a jogi szaklapokban számos cikket közölt és ő szerkesztette az Urkundensammlumg zur Geschichte des Kantons Glarus c. folyóiratot.


Kezdőlap

˙