bányahely Perm oroszországi kormányzóságban, 300 km.-re ÉK.-nek Permtől, az Ural K-i oldalán, hideg és száraz völgyben, 300 lakossal, jelentékeny rézbányákkal, amelyek évenkint mintegy 12.385 mmázsa rezet szolgálttatnak.
v. Santa Fé de B., Kolumbia köztársaság fővárosa, a Guadelupe és Monserrate hegyek lábánál, az egykori tómedence, a B.-i szavana mellett, 2645 m. magasban, 96.000 lakossal. Az egyenes utcákból és nagyobbára egyemeletes házakból álló, enyhe éghajlatu (középhőmérséklet: 14°) városon két patak folyik keresztül. Legszebb része a Bolivar-tér, Bolivar bronzszobrával; legszebb sétahelye az Agua Nova. Közelében látható a gyönyörü salto Tequendama, 146 m.-nyi magas vizesés. Egy posztógyárán kivül csak kézi ipara van. Néhány tudományos gyüjteménye közt legjelentékenyebb a Triana José-féle növénygyüjtemény. B. a régi Tensaquilio; a spanyol várost 1538. Gonzalo Jimenez de Quesada alapította. 1598. a később Nuovo Reino de Granada néven ismeretes területnek lett fővárosává, azóta máig is főváros maradt. Hettner, Die Kordillere von Bogotá (Petermanns Geogr. Mittheilungen 1892. Pótfüzet).
Mirko, horvát iró, szül. Varasdon 1816 február 2., meghalt Zágrábban 1893 május 4. Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén kezdte, mire egy évet (1831) Szombathelyen töltött a magyar nyelv megtanulása végett, s 1832. Zágrábba ment a filozofiai kurzust végezni. 1833. mint hadapród (kadet) az 53. sz. horvát gyalogezredbe lépett és hét évig katonáskodott; ezután a jogot mint magántanuló a zágrábi akadémián végezte. Az 1842. zágrábvmegyei tisztujításon az illir párt aljegyzőnek választotta; 1843. a pozsonyi országgyülésen a távollevő Orsich György grófot képviselte; 1844. Pesten a kir. táblán ügyvédi oklevelet nyert és Kőrös vmegye táblabírája lett. 1845 jul. 25. a tisztujitás alkalmával a magyar és illir párt közt összeütközésre került a dolog és midőn katonaság lépett közbe, ezek B.-ot megsebesítették; a vizsgálat alatt bujdosni volt kénytelen; huzamosabb időt Aradon töltött Bohuséknál, rokonainál, és költészettel foglalkozott. 1847. az ujonan felállított zágrábi harmincadi felügyelőségnél jegyző lett, de midőn erre az egész magyar párt felzudult, hasonló minőségben Fiuméba tették át. 1848. Jellasich bán híveihez csatlakozott; mint báni biztos Varasdra ment és előkészületeket tett a kitörendő háborura; azonban csakhamar átlátván, hogy Jellasich és az udvar előtt egészen más célok lebegnek, mint Horvátországnak kedvezőbb állást bizotsítani a szent korona alatti kapcsolatban, a magánéletbe vonult. 1850-ben egy általa szerkesztett folyóiratban megjelent cikk miatt félévi börtönt kellett szenvednie s kiszabadulása után Zágráb mellett fekvő nyaralóján egészen az irodalomnak élt. Kevéssel az októberi diploma után a kormány által üldözött Bogovic lelkes ovációk tárgya volt; de népszerüsége csökkeni kezdett, midőn magyar érzelmeit fölismerték. A báni értekezletben szót emelt az egyesülés mellett; részt vett egy unió-programm szerkesztésében és az ő tollából folyt Varasd vmegyének békülékeny levele a magyar törvényhatóságokhoz. Mint Zágráb város egyik követe (1861) rendületlenül küzdött a Schmerling-féle abszolutizmus ellen, melynek a városi és megyei gyüléseken szóval és irásban keményen ellenszegült. Az ügyek jobbra fordultával (1865) a horvát kancelláriában magas állással kinálták meg, de ő csak nemzeti képviselő akart maradni, s mint ilyen ujra Zábráb városát képviselte. 1871 márc. a Budapesten székelő horvát miniszter mellé államtitkári minőségben miniszteri tanácsosnak neveztetett ki. A dél-szláv akadémiának tagja, a horvátoknak egyik legjelesebb költője. Munkái: Ljubice (Zágráb 1843. Ibolyák, melyekben későbbi nejét, Lentulay Benedek leányát dicsőité); Smilje i kovilje (u. o. 1846. Szalmavirágok. Költemények); Eomorodni glasi (u. o. 1849. Hazafias hangok); Zur Bosnischen Frage. Eine Studie (Zágráb 1880); Fankopan (1857, dráma); Stjepan zadnji kralj Bosne (dráma, 1857. István, Bosznia utolsó királya); Matija Gubec (dráma, 1860); Pripovesti (1860, elbeszélések).
vas- vagy rézlemezből készült főzőedény. Bogrács-hús, amit B.-ban főznek.
kúpalaku vagy hosszas farakás, mely lomb, föld és szénporral van betakarva azon célból, hogy a felhalmozott fa szénné égettessék. L. Szénégetés.
1. Német-B. (Bogsánbánya, Bogsia montana), kisközség Krassó-Szörény vármegye bogsáni j.-ban, 2956 oláh és német (csak 197 magyar) lak.; a lugos-bogsáni esperesség, a járási szolgabirói hivatal és kir. közjegyzőség székhelye; van járásbirósága, adóhivatala, erdészeti hivatala, takarékpénztára (az osztr.-magy. bank mellékhelyisége), iparos tanonciskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai élénkek. B. jelentékeny bányatelep, mely az osztr.-magy. államvasuttársaság délmagyarországi uradalmához tartozik; vas faszén-olvasztó s 3 aknás pest, melyek évenként 5000 tonna tarka, szürke és fehér nyersvasat termelnek. Az itteni mészkőbánya 4500 tonna kitünő meszet s 15.000 tonna igen jó útkavicsot szolgáltat; a mész égetésére 3 aknás pest szolgál. Német-B. mult századbeli telep. Felette Boksa vára volt, mely Temesvár eleste (1552) után a törökök kezébe került; 1595. Borbély György lugosi bán ismét bevette, de ujból a törököké lett, kiktől 1597. Báthory Zsigmond vette vissza. 1604. árulás utján harmadizben a törököké lett, de ugyanazon évben Rákóczy Zsigmond Trombitás Istvánnak adományozta. 1658. a várat légbe röpítették, s ujból való fölépülte után a törökök megint lerombolták. Ma csak csekély romja maradt fenn. Savoyai jenő kormányzósága idejében a tőrök hódoltság alatt parlagon hevert bányák ismét mívelés alá kerültek. - 2. Román-B. (Bogsia romona), kisközség ugyanott, 2794 oláh lak., van fürészmalma, vasuti állomása, posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára, főerdészeti hivatala. Az innen 7 km.-nyire levő Kraku ku aur (Aranyhegy) nevü hegyben a rómaiak által művelt aranybányákat 1885. egy angol társaság (South-Hungarian Gold Mining Syndicate) szerezte meg; bár a szienitben fekvő aranyérc 4 főérben fordul elő 1,5-4 m. vastagságban, s az erek ezüstben igen gazdagok, a társaság a mívelést beszüntette, miért is 1887. The Árpád Gold Syndicate Limited (Árpádmű) uj társulat alakult, de ez sem tudott boldogulni. B.-ból keskeny vágányu vasut visz Moravicába és Resicába. V. ö. Halaváts Gyula, Az Aranyos hegység Krassó vmegyében (Földr. Közlemények, 1891. 160-174.); u. az., A németbogsáni őskori leletekről (Archeol. Értesítő, VII. évf. 49.).
l. Bogsán.
vadászok nyelvén olyan fiatal szarvas, melynek agancsa még nem ágazott el.
B. kerület székhelye Voronezs orosz kormányzóságban, a B. partján, 4110 lak., nagy marhavásárokkal.
Tóbiás, IV. Béla király idejében zágrábi prépst és Béla tótországi herceg kancellárja volt. Atyját 1241. Béla király szemeláttára vágták le a Sajó vizénél a tatárok. Béla király. 1260. Ottokár cseh királytól vissza akarta foglalni Stájerországot, de mivel a tatárok ujból fenyegették az országot, kénytelen volt vele kibékülni, sőt unokáját Kunigundát is neki feleségül igérni; Béla király B.-t Rómába küldte a pápához, hogy ott elhárítsa azokat az akadályokat, melyek ezt a házasságot gátolják. B. Béla király kivánsága szerint járt el.