Bojbon

kisközség Hunyad vm. algyógyi jár.-ban, 594 oláh lak. A kis helység mellett emelkedő Magulicsa tetőn szép cirádákkal ültetett cserepeket, szarukő szilánkokat találnak. Két rézszekercét is találtak itt.

Bojnicic

Iván, horvát iró, szül. Valpón Szlavóniában 1858 dec. 24., mint egy régi horvátországi nemes család ivadéka. Tanulmányait Eszéken és Budapesten végezte, hol 1878. a filozofia doktora lett. 1879-1891 végéig a horvát nemzeti muzeum régiségtárának segédőre, 1887-1891. a diakovári kerület országgyülési képviselője volt. 1882 óta a zágrábi egyetemen a magyar nyelv és irodalom magántanára. Jelenleg a horvát országos levéltár igazgatója. Munkái: Az oklevélhamisítás a középkorban különösen Magyarországon és társországaiban (Zágráb 1880); Geschichte Bosniens, nachdem Kroatischen des v. Klaic (Lipcse 1885); Slavonien im XII-XIII. Jahr. Nach dem Kroatischen d. V. Klaic (Zágráb 1885); Denkmäler des Mithrascultus in Kroatien (Zágráb 1888); Gramatika magjarskog jezika (Magyar nyelvtan, Zágráb 1888); 1881-84. szerkesztette a Kroatische Revue-t és 1887-90. a Glasnik druztva umjetnosti-t (Műtörténelmi értes.). Azonkivül közzétett számos tudományos és publicisztikus dolgozatot magyar, horvát és német folyóiratokban és lapokban. E Lexikon délszláv részét B. szerkeszti.

Bojnyik

v. bujnyik: északi s északnyugati nyelvjárásainkban a zsivány neve (szláv szó s egyeredetü a bajnokkal).

Bojok

hatalmas kelta néptörzs, mely hazáját Galliát igen korán elhagyta, s részint Csehországban, részint Tirolban, főrészében azonban a Pó vidékén, ahonnan az etruszkokat és umbereket kiszorította, telepedett le. Fővárosa Bononia volt. A rómaiak Kr. e. 224. legyőzték őket s területüket Placentia, Cremona és Mutina gyarmatvárosok alapításával igyekeztek biztosítani. A II. pún háboruban mindazonáltal Hannibal pártjára állottak s mélyen Etrúriába nyomultak elő. Csak 191. igázta le őket. P. Cornelius Scipio és földjüket Gallia Cisalpinába bekebelezte. A lakosság ezután gyorsan elrómaiasodott. A Csehországban lakó B-.at a markomannok győzték le a dunamellékiek pedig a getáknak hódoltak meg, úgy hogy a B. törzsei végre minden nemzeti önállóságukat elvesztették.

Bojol

egyike a spanyol Filippi-szigeteknek Szebu és Leyte szigetek közt, 3078 km2 -nyi területtel és 245000 lak.; aranyban és rizsben gazdag.

Bojt

egy csomóban egyesített fonalak, melyek függönyök, kárpitozott butorok, vagy ruhanemüek díszítésére szolgálnak.

Bojta

v. Vojta kun vezér már Kiev alatt csatlakozott Árpádhoz. A Névtelen szerint Zoárddal és Kadocsával együtt ő verte meg Gládot s Ete segítségével ő foglalta el Baranyavárat. Megtelepedett a Sárvíz mellékén, hol Szabó K. szerint Vajta község nevében maradt fenn emléke, míg Pauler Gy. a mai Báttaszéket tartja B. vezér szállásának. Mind a két helynév megfelel a régi személynévnek s B. székhelyére nézve Pauler Gy. állítása a legvalószínübb: a másik vélemény is megállhat; ugyanazon egy személyről több községet is neveztek s idők multával egyes vidékeken a közös eredetü nevek alakjában is változást idézett elő a nyelvjárási különbség. A B. nevet Vámbéry Á. (Magy. Ered. 173.) a bajtag a. m. magas jel, zászló szóval veszi egynek.

Bojtár

a gyerkőce, siheder v. legény, ki öregebb nyájőr felügyelete alatt barmokat őriz vagy legeltet. Van csikós-, gulyás-, juhász-, kanász-bojtár.

Bojtezüst

haj-, bojt-alakban kiképződött termés-ezüst.

Bojthi

(Veres) Gáspár, ev. ref. tanár, született Bojton, Bihar vmegyében 1591 körül. Valószínüleg Nagyváradon kezdte tanulását; 1617 elején mint Bethlen Gábor alumnusa Heidelbergába ment, honnan 1620 őszén hazatérvén, kevés ideig az ifj. Bethlen István nevelője volt. Mellőle szigoru bánásmódja miatt csakhamar Marosvásárhelyre küldetett az ottani pártikula igazgatójául. Az 1622. évet ebben a hivatalban tölté, de már 1623 kezdetén gyulafehérvári tanár s egyszersmind a fejedelem történetirója lett. I. Rákóczy György diplomáciai küldetésekre is felhasználta. 1640. még élt, de azontul nyoma vész. Munkái: Panegyris in excellentissimas heroicas omnique admiratione dignissimas laudes... Gabr. Bethlen, Heidelberga 1617; De omnipotentia dei ejusque abusu... u. o. 1620; Latin halotti beszéd és vers Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna felett. (Az általa egybeállított s latin előszóval ellátott Exequiarum ceremonialium... libelli duo c. kiadványban), Gyulafehérvár 1624; De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen, Bécs 1629. (Az eredetileg 12 könyvre terjedt műből fenmaradt három könyv az Engel J. K. Monumenta Ungarica c. gyüjteményében közölve.) Irt még több kisebb alkalmi latin verset, valamennyit 1617. Kéziratban maradt a Bethlen Gábor fejedelem nemzetségéről irt latin műve, melyet azonban maga a fejedelem hézagosnak jelzett.


Kezdőlap

˙