Bononcini

l. Buononcini.

Bononi

Károly, olasz festő Ferrarából (1569-1632). Bolognában a Carracciak Rómában Ráffáel és Michelangelo, Parmában Correggio, Velencében a velencei nagy mestereket tanulmányozta és mint eklektikus festő tért vissza hazájába, de mindamellett magának is annyi érzéke volt a nagy és a szép iránt, hogy éppen nem látszik utánzónak, hanem önálló alkotó mesternek. Hitesek freskói a ferrarai S. Maria in Vado templomban, a lateráni kanonokoknak ravennai ebédlőjükben levő, az utolsó vacsorát ábrázoló festménye stb.

Bononia

római telep a mai Banostor helyén, Szerém vmegye iloki j.-ban. - B. régi neve Bolognának és Boulognenak.

Bonóniai kő

(Lapis Bononiensis) a. m. bolognai pát; l. Sulypát.

Bonorum cessio

l. cessio bonorom.

Bonorum possessio

(lat.), örökségi javaknak birtoka, melyet a prétorok kérelemre oly személyeknek adtak, kik a jus civile szerint örökjoggal nem birtak. Alapja ez intézménynek abban van, hogy az agnációra szorítkozó jus civile szerint való öröklés az idők folyamán megváltozott, s tisztultabb nézeteknek többé meg nem felelvén, a prétorok a kognáció - vérrokonság - alapul vétele mellett oly személyeket is akartak az öröklés jogában részesíteni, kik a jus civile szerint örökösök nem voltak. A birtok megszerzésére az u. n. «interdictum quorum bonorumo» szolgált. Ekként két örökösödési rend létezett egymás mellett, a jus civile szerint való és a prétori ediktum szerint való örökösödési rend, melyben illő helyen természetesen a jus civile szerint való örökösnek is fenn volt tartva a B. Már most meg történhetett, hogy bizonyos hagyatéknak valaki jura civili örököse volt, mig egy másik a prétori ediktum alapján ugyanazon B.-t nyert. Ez esetben az győzött akinek a prétori ediktum szerint elaőbbsége volt. A két örökösödési rend között fennálló ellentét a későbbi jogfejlődés alatt mindinkább elenyésze; Justinianus császár 115. és 118. novellája által, mely az örökösödést egészen a vérrokonságra fektette, ezt az ellentétet végkép megszüntette.

Bonorva

város Szárdinia szigeten, Sassari-tartományban, a San Simeon hegy lejtőjén, 6110 lakossal, két mész- és magnéziá-tartalmu kénes forrással.

Bonosus

(390. év táján), szárdikai püspök Illiriában tévtanitó, akid Helvidiusnak, egy római világinak nézetét fogadta el és tanította, hogy t. i. a boldogságos Szűz Mária, Jézus után még több gyermeket szült volna. Követői (bonosiani, bonosiaci) uj tévedésekbe estek, majd Arius majd Photinus módjára tagadták Krisztus istenségét.

Bonpland

(ejtsd: bónplán) Aimé, franc. természettudós, szül. La-Rochelleben 1773 aug. 22., megh. San-Francisco de Borjában, 1858 máj. 4. Humboldt Sándorral 1799. Spanyolországba és Délamerikába utazott. A két tudós 6000-nél több növényfajt gyüjtött, amelyek közül vagy 3500-at addig nem ismertek. 1804. a navarrai és malmaisoni császári kertek felügyeletét bizták rá, mely alkalmat az ott talált növények áttanulmányozására használta föl (Description des plantes rares cultivées á Navarra et a Malmaison Páris 1813, 64 rézmetszetü nagy táblával). Az utazása eredményeiről már megérkezésekor megkezdett műveket (Plantes équinoxiales recueillies en Mexique, Páris 1805-1818, két köt. és Monographie des Mélastomacées, Páris 1806-1823, két köt., 120 rézmetazetü nagy táblával) ott készítette el. Gyüjtesének egyéb részleteit Kunth adta ki Nova genera et species plantarum c., mert ő császárja bukását annyira lelkére vette, hogy nyugalomdijat kérve Buenos-Ayresbe ment. Hosszas küzdelmek után Bolivar Simon közbenjárására 1540. Paraguayban Corrientes városában telepedett le. A köztársaság fővárosában muzeumot rendezett, ami közelismerést szerzett számára úgy, hogy barátjának, Demersay történetirónak, közbenjárására a kormánytót Santa-Ana uradalmát kapta nemzeti ajándékul. Azonban nyughatatlan lelke vakmerő vállalatokba sódorta, úgy hogy minden vagyonát elvesztve, csekély nyugalomdijából kellett élte végső napjait szűkesen eltengetnie. Életrajzát Brunel (Biographie d' Aimé B. Páris) többször adta ki (3. kiad. 1858). Minden ujabb kiadás bővebben számol be B. munkálkodása méltatásával. Az ujabbak kéziratos hagyatekát is mind részletesebben közlik. Délamerikai kutatásainak eredményét Bruhns méltatta (Biographie A. von Humboldt' s, Lipcse 1872. két. köt.). V. ö. még Seemann: Bonplandia (folyóirat, 1853-58).

Bonsdorffit

(ásv.), a kordierit elváltozási terméke, Finnországban (Abo mellett Biskopsaker) lelik. Auralitnak is mondják.


Kezdőlap

˙