Bor

Szorosabb értelemben csakis a szőllőnek kierjedt levéből készült szeszes ital nevezhető bornak; tágabb értelemben azonban a gyümölcsnedvek kierjedése által nyert szeszes italt is bornak nevezzük (alma, körte, cseresznye, ribiszke, köszmétebor stb). A szőllő csak akkor használandó a borkészítésre, ha az teljesen megérett, ami a szőllőfajta, a vidék, a hegy fekvése az időjárás szerint különböző időkben következik be. Ekkor tartalmazza a szőllő leve a legtöbb cukrot és a legkevesebb savat. Miután a szesz csak a mustban levő cukorból képződik, annál szeszesebb, erősebb, tartósabb, szállíthatóbb lesz a bor, minél tobb cukrot tartalmazott a must. A mustcukor tartalmát a mustmérővel határozzák meg, mely tulajdonképen a must sűrüségét mutatja, de a szükséges levonással a mustcukor tartalmáról is eléggé jól tájékoztat. llyen mustmérők a Pillitz-féle és a Babó-féle klosterneuburgi. Ha a szőllő teljes megérése után még száraz, napos idők járnak, a fürtöket még a tőkén hagyják, mikor több cukor már nem képződik, de a szemek ráncosodni kezdvén vizet veszítenek, minél folytán kevesebb, de cukordusabb s igy értékesebb mustot nyerünk. Ha a szőllőt még azután is a tőkén hagyjuk, akkor aszuszőllő lesz belőle, v. nyirkos időjárással az u. n. nemesrothadás, édesrothadás (Edelfäule) mutatkozik, mely utóbbi esetben a Botrytis cinerea stb. penészek ellepik a szőlőt s annak cukortartalmát is, de főleg savtartalmát fogyasztani kezdik. Néhol a fürtöt lecsavarva szikkadás véget még tovább a tőkén hagyják, vagy szalmára kiteregetve szikkasztják s belőle a szalmabort (Strohwein, vino secco, Sekt) készítik.

A fehér B. készítése. A leszedett szőllőt megválogatják, azután leszemelik és a szőllőmalom segélyével összezuzzák. Az összezuzott szőllőről lecsapolt lé közvetlenül is tölthető hordóba, néhol azonban néhány óráig a törkölyön hagyják, hogy abból zamatképző anyagokat vonjon ki s csak azután csapolják le; a törköly pedig a sajtó alá kerül, melynek levét külön kezelik, v. felosztják a többi musttal telt hordók között, hogy a B. minősége egynemübb legyen. Az erjesztő hordók az u. n. kotyogókkal (erjesztő csövek) vannak ellátva s esetleg fűthető erjesztő helyiségben vannak elhelyezve, hogy hideg időjárás esetén az erjedés előmozdíttassék. Erjedés előtt a mustot néhol lenyálkázzák, másutt szellőztetni szokták, ez utóbbi eljárásnál a mustot levegővel hozzák érintkezésbe, ami, mint a rajnamenti lapátolt B.-ok (Schaufelwein) tanusítják, a B.-t javítják.

A vörös B.-nak szánt szőllőt szintén gondosan meg kell válogatni, lebegyözni, zuzni, mire a szőllő a vörös B. készítésére szolgáló káci nevü kádakba kerül, melyek felül egy lyukacsos fenékkel ellátvák, hogy az erjedő must a törkölyt a must szine felé ne emelje, erre jön azután a tulajdonképeni fenék a kotyogóval. A vörös B. 10-14 nap alatt kierjed s ha szine eléggé sötét piros, azonnal kipréseltetik. A kettős fenekü kácik alkalmazása igen ajánlható, mert ennek hiányában s törköly a felszinre kerül, megecetesedik, minek a B. is kárát vallhatja.

Aszu-B. készitése. Az előbb gondosan összeszedett aszuszemeket annyira széttiporják, hogy lekvárszerü péppé válik, azután két, három, négy puttony aszura (30-35 liter) egy gönci hordó (140 liter) jóféle mustot töltvén, azzal jól összekeverik s 6-12 órai állás után kitiporják és hordóba töltik (l. Aszubor). Az aszu-B. törkölyére sok helyen ugyanannyi mustot töltenek s 6-8 órai állás után kitiporva az u. n. maslást készítik. A szomorodni-készítésnél az aszus fürtöket, a nélkül, hogy az aszu szemeket leszednék, összetiporják s 6-18 órai állás után zsákokban kitapossák és a törkölyt kisajtolván a mustot hordóra töltik. A pezsgő B.-ok készítését l. Pezsgő. Az ürmös B.-ok készítését l. Ürmös. A főtt B.-ok, fojtott B.-ok készíését l. a megfelelő címszók alatt.

A bor kezelése. A hordóra töltött must, bármiképen állt is elé, előbb-utóbb erjedni kezd. A szőllő héján, a levegőben különösen szüret táján bőségesen lelhetők a Sacetaromyces családba tartozó penészek spórái, melyek a mustban életfeltételeiket találván, csakhamar szaporodni s vegetálni kezdenek, minek következtében a mustban levő cukor főleg szesszé és szénsavvá bontatik el, miközben a must az erjedés tüneteit mutatja. Az erjedés a helyiség hőfoka, a must cukortartalma stb. szerint nehány napig v. néhány hétig tart, mire a kotyogók bugyborékolása megszünik, az ujbor tisztulni kezd s előbb-utóbb lerakja a benne levő élesztőt és egyéb anyagokat, melyek az u. n. borseprüt képezik. Erre következik a B. ászokolása v. iskolázása, amely a B.-nak rendszeres töltögetéséből, lefejtéséből s a betegségek ellen való megvédéséből áll. A hordókat állandóan telve kell tartani, miért is minden 2-4 hétben a hordó dongáin keresztül elpárolgott B. hasonló B.-ral pótlandó. Az ujbort először dec.-januáriusban, másodszor márc.-áprilisban, harmadszor szept.ben, negyedszer dec.-ben kell lefejteni oly módon, hogy a levegő, melynek oxigénja érleli meg a B.-t, hozzá minél tökéletesebben férjen. A második évben 2-3-szor, azután 1-2-szer fejtik le a bort, s ha az uj lefejtés után nem zavarosodik (törik) többé, akkor többnyire palackolható. Az ászokolás alatt szükségessé válhatik még a B. kénezése (Einschlag), derítése, vizahólyag, gelatin, csersav stb.-vel, szűrése stb., mint az a megfelelő címszók alatt megkereshető. A B.-okon továbbá különböző betegségek, borhibák stb. léphetnek fel, melyek ismertetése szintén az illető címszók alatt meglelhető, ugyszintén a pasteurözés, chaptalozás, gallozás, alkoholozás, scheelizálás, borjavítás, borhamisítás stb.

Bór

Három vegyértékü nem fémes (negativ) elem, melynek kémiai jele B., atomsúlya = 11. A természetben szabad állapotban nem fordul elő, hanem csak a vegyületei u. m. bórsav (Toszkánában), borax, boracit, borokalcit stb. Legelőször Gay-Lussac és Thénard állították elő amorf por alakban a vízmentes bórsavnak (B2O3) fém káliummal vastégelyben történt hevítése folytán, tőlük függetlenül pedig Davy elektrolizis utján állította elő. A B.-t legegyszerübben úgy állítják elő, hogy 10 sulyrész durva porrá tört bórtrioxidet (B2O3) 6 sulyr. nátriummal keverve izzó vastégelybe tesznek, és 4-5 sulyr. megolvasztott konyhasót öntvén rá, befedik. Rövid idő multán a megolvadt tömeget vasbottal fölkevervén óvatosan sósavval megsavanyított vizbe öntik és a kivált B.-t előbb sósavas, később tiszta vizzel jól kimossák és közönséges hőmérsékleten megszárítják. Az ily módon nyert B. zöldes barna szinü alaktalan (amorf) por, mely csak igen erős elektromos áram sarkai között olvasztható meg. Tiszta vizben csekély mértékben oldódik, de sókat vagy savakat tartalmazó vizben oldhatatlan. Klórral, brómmal tűztünemények között egyesül, ugyszintén az oxigénnel is, ha a levegőn hevítik. Magas hőmérséken a nitrogénnel is egyesül, és akkor bórnitrogén keletkezik belőle. Salétromsav, koncentrált kénsav, ugyszintén a királyviz bórtrioxiddá oxidálja, hasonlóképen a káliumhidroxid is. Érdekes, hogy az ily módon kapott B. a megolvasztott aluminiumban feloldódik, de a kihüléskor kristályokban kiválik. Kristályos B.-t elő lehet állítani ugy is, hogy bórtrioxidot aluminium fémmel széntengelyben összeolvasztunk, a kihült tömeget nátronluggal kifőzzük, mely eljáráskor a kristályos B. visszamarad. A körülményektől függően a B. v. fémfényü, fekete szinü lapocskákban, amelyek vékonyabb részeiken sötét vörös szinben áttetszők v. majdnem szintelen és a négyszögü rendszerbe tartozó kristályokban kristályosodik. Ez utóbbi kristályos féleségeket fényük és nagy keménységük miatt bórgyémántoknak is nevezik. Fajsulyuk 2,5-2,6; gyémánt keménységüek. A legerősebb savak is - kivéve a salétromsav - alig támadják meg; oxigénben hevítve csak felületükön változnak meg. Klórgázban való hevítéskor tűztünemények között bórkloriddá alakulnak. A kristályos B. e kétfélesége szén és aluminiumtartalmunak bizonyult.

Bór

Benedek l. Benedek és Bánk bán.

Bóra

(Bernus, Barnus, Borino). Az isztriai és dalmát tengerparton, kivált a téli évszakban fuvó száraz, hideg szél, időnkint jövő rendkivül erős rohamokkal. A B. É. ÉK., ÉK. v. K. ÉK.-i irányból, tehát a szárazföld felől tart a partvidék felé. Erőssége és gyakorisága a hóval takart hegyvidék és az Adriai tenger meleg medencéje hőmérsékleti ellentéteiben leli magyarázatát. Midőn az Adria DK-i részén barometrikus minimum van, vagy Közép-Európában a légsúlymérő erősen emelkedik, mindannyiszor az Adria keleti partján fellép a B. Terjedelme Trieszt-Albánia, de erősségéből Lessina vidékén már sokat veszit. A téli félévben néha heteken át dühöng nyáron ritkább és gyengébb (Borino). Fiume, Zengg és Trieszt környéke a B.-nak leginkább ki van téve. Néha oly hevesen csap a tengerre, hogy a porzó vizcseppek ködként (fumarea spalmeggio) borítják a vizet.

Bora

Katalin, Luther felesége, szül. 1499 jan. 29., régi nemzetségből; születése helye azonban bizonytalan, megh. Torgauban 1552 dec. 20. Azt tartják, hogy anyja Haugwitz Anna volt. Kora ifjuságában a nimptscheni kolostorba (Grimma mellett) került. Midőn azonban Luther irataiból megtudta, hogy nincs kötelezve kedve ellenére apácának maradni, Luther közbenjárásával 8 más apácaval együtt a kolostorból 1523 ápr. 4. megszökött. Néhányat közülök vittembergai polgárok fogadtak magukhoz a fiatalabbak pedig férjhez mentek. B. Reichenbach városi irnok házához került Vittembergában. Általános meglepetést keltett, midőn Luther 1525 jun. 13. nőül vette. Bár Luther nem értett mindenben egyet nejével, házasságában nem volt boldogtalan; tanusítja ezt az, hogy végrendeletében nejét összes vagyona egyedüli örökösévé tette. Midőn Luther halála után (1746 febr. 19.) V. Károly császár Vittembergát bevette, B. elhagyta a várost, de már 1548. ismét oda visszatért s a megélhetés nehéz gondjaival küzdve ott is maradt, mig 1552 nyarán egy pestisszerü betegség arra nem kényszerítette, hogy gyermekeivel együtt Torgauba menjen, hol haláláig tartózkodott. V. ö. a Lutherről szóló monográfiákat, továbbá Stein: Kath. v. B. (1886. 3. kiad.) és Böhringer; Käte, die Frau L.-s (1887).

Borabora

(Bolabola) a Társaság-szigetek (l. o.) egyike Taha és Tubai közt.

Boracit

(ásv.) Tulajdonságait tekintve egyike a legérdekesebb ásványoknak. Egyes bennőtt kristályokban, ritkábban kristálycsoportokban terem. Az apró, 1 cm.-nél ritkán nagyobb kristályok alakja szabályos rendszerbeli, tetraéderesen hemiédrikus uralkodó alakok a hexaéder, rombdódekaéder és a tetraéder; ezeknek majd egyike, majd másika vergődik túlsúlyra, s aszerint változó a kristály habitusa. A kristályokban optikai rendellenességek észlelhetők; kettős fénytörésüek s pedig két optikai tengellyel. E miatt többen kétségbe vonták, hogy kristályai szabályos rendszerbeliek volnának, de ujabb pontos vizsgálatok (Klein C.: Jahrb. f. Min. etc. 1884, t. k., Mallard: Bull. soc. min. V. k.) azt derítették ki, hogy a B. tényleg szabályos rendszerbeli, de később a hőmérséklet változásával a kristályban molekuláris változások állanak be, melyek optikai rendellenességek okozói. 265°-on egyszerüen töri a fényt, melegítve ikertermények is észlelhetők rajta, továbbá pedig sarki elektromosságot mutat. Szintelen, fehér, ritkán szürke, sárgás, vagy zöldes (ezt a szint csekély vasoxidul-tartalma okozza); átlászó vagy áttetsző. K. 7; fs. 2.9-3.0. Nem hasad, törésé kagylós. Forrasztó cső előtt nehezen olvad, zavaros, csupa apró tűk halmazából álló gyönggyé. Elmállva vizet vesz fel és szerkezete rostossá lesz; a rostok a középpontból indulnak ki és a rombdodekaéder lapjainak megfelelően 12-es csoportokban helyezkednek el. Az ilyen rostos viztartalmu B.-ot parasit nak (Volger megnevezése) nevezik. Ehhez hasonlít, csakhogy tömöttebben rostos az a vaskos darabokban és gumós alakokban Staszfurt kősótelepének karnallist-régiójában található egészen fehér B., melyet Rose G. megkülönböztetésül a B. kristályoknak stass furtit-nak nevezett el. Bórsavat készítenek belőle (v. ö. Krause: Vorkommen u. Verwendung des Stassfurtits. Köth. 1875). A B.-hoz nagyon hasonló ásvány a rhodizit (l. o.). A B.-ot 1887-ben Lasius köbalaku kvarc néven irta le. A B. név Werner-től való. Westrumb elemezte legelőször (1788), pontosabban Rose G. (1858). Volger U. monográfiát irt róla, Hannover 1855.

Boradó

az a fogyasztási adó, melyet a borra vetnek ki, és pedig rendesen nemcsak a szőllőből, hanem az egyéb gyümölcsből készült, sőt a mesterséges borra is. Miután a borivás nem feltétlen életszükséglet, hanem inkább élvezet számba megy és bizonyos foku jólétet tételez fel, e mellett pedig a borfogyasztás bortermelő országokban elég jelentékeny: a B. teljesen jogosult s elég bő bevételt nyujtóeleme a fogyasztási adók rendszerének. Már a római birodalomban különféle adót vetettek a borra, s a középkorban egyik-másik országban a B. jelentékeny szerepet játszott. Beszedésének módja nagyon különböző. Ahol nem terem szőllő, ott a bort egyszerüen vámmal adóztatják meg a határon. Ott, ahol az országban benn termelik a bort, annak megadóztatása egyike a legnehezebb feladatoknak, miután a bort számtalan kisgazda szőlleje szolgáltatja s a forgalomban sincs kevés helyre összepontosítva, hanem kis mennyiségben vándorol egyik helyről a másikra egészen, a szintén kis mennyiségben történő fogyasztásig. A bor megadóztatása itt a termelőnél történhetik, esetleg a szőllőterület nagysága alapján mi azonban nagyon egyenlőtlenül hat -, miért is célszerűbb ennél a tényleg nyert s a pincében elhelyezett bor után vetni ki az adót, bár a bejelentések kötelezettsége s a készletek ellenőrzése sok terhet ró a termelőre, tov. a bor különböző értékének megfelelő arányos adóztatása is ilyképen el nem érhető. Történhetik a megadóztatás a bor elszállítása előtt, mikor is a szállítás bejelentendő s a pénzügyi közegek az indulásra kész bor után vetik ki és szedik be az adót; v. a szállítás végén, a pincébe való helyezéskor, mikor is a vevő fizeti meg az adót. E szállítási idő jobban kiméli a termelőt és biztosabban sujtja a műbort, de viszont többszörös megadóztatást vonhat maga után. A fogyasztás időpontjához legközelebb jár a megadóztatás akkor. ha a kicsinyben való elárusítás és kimérés után fizetendő a B., mely esetben azonban épp a nagyobb fogyasztó, a jobb módu osztály kerüli ki a megadóztatást, valamiként felszabadul alóla a termelő házi fogyasztása is.

Nem lesz általános a B. akkor, ha a megadóztatás csak bizonyos helyekre, az u. n. zárt helyeknél való bevitelnél, tehát kapuadó (l. o.) alakjában történik. Szokásos a B.-nál a megváltás, akár az egyes adóköteleseknek, akár községeknek részéről; a bérbeadás vagy a községre ráutalás szintén egyik módja a B. biztositásának. A B. különös helyettesítőjét, esetleg pótlékát képezik a kimérési v. elárusítási engedélyek után egyszer s mindenkorra v. évenkint visszatérőleg fizetett illetékek.

Hazánkban a B.-t az abszolut korszakban, az 1850. szept. 20. nyilt parancs hozta be. Kezdetben csak a 2000 lakoson felüli községekre szorítkozott, de már 1859-ben általánosították. A magyar alkotmány helyreállítása után a B. több módosításon ment keresztül; az italmérési jövedék behozatala alkalmával a bor kimérése és kis mértékben való elárusítása is további u. n. italmérési adó alá vettetett. E kétféle adót az 1893 jan. 1 -én életbelépett 1892. évi XV. t.-c. boritaladó néven egyesítette. A jelenleg érvényben álló jog szerint a B-t fizetni tartoznak a szőllősgazdák, a borral nagyban kereskedők, továbbá a vendéglősök, korcsmárosok, s mindazok, akik 56 liternél kisebb mértékben adnak el bort s végre mindenki ki a beszedési körbe akár saját szükségletére, akár eladás céljából hozta be a B. tárgyát.

A B. tárgyai közé az említett t.-c. a mesterséges bort is felvette: már régebben tárgyai a B.-nak a bormust, szőllőcefre, bor, gyümölcsbor és azonkivül de csakis Budapesten a borseprő. Az adó minden hl. után tesz:

[ÁBRA]

A nyilt községek közül a 20,000-et meghaladó lélekszámmal birók az I. osztályba tartoznak, a II. osztály a 10,000-től 20,000-ig terjedő lakosságu községekből áll, mig a III. osztályba az ennél is kisebb községek tartoznak. Nyilt községekben azok a szőllősgazdák, kik szeszes italok kimérésével v. kis mértékben való elárusításával nem foglalkoznak, saját termelésü boraikból a háziszükségletre szánt bor után a régi borfogyasztási adót fizetik, vagy is minden hl. után I. oszt. községekben 3 frt 35 krt., II. oszt. községekben 2 frt 69krt, III. oszt. községekben 1 frt 35 krt. Zárt városokban a megadóztatás a fogyasztásiadóvonalon a bevitelkor történik, nyilt helyeken pénzügyi hatóság első sorban a B.-nak a községek által való megváltását, s ha ez nem sikerül, bérbeadását köteles megkisérelni s ha mindez nem vezet a kinyomozott fogyasztás kellő megadóztatására ráutalja a községre a B.-t, mikor is az köteles a megállapított összeget beszedni és beszolgáltatni. Végső esetben kincstári kezelés alkalmaztatik. A régiborfogyasztási adó (italmérési adó nélkül) az utolsó években 4-6 millió fr. hozott a magyar kincstárnak.

Borág

(növ.), a szőllőfürtnek költőies neve.

Boraginaceae

v. boragineoe (növ.), l. Érdeslevelüek.


Kezdőlap

˙