Bölcs Leó

görög császár taktikája a magyar vezérek korának elsőrangu forrásai közé tartozik Teljes tájékoztatást ad a régi magyarok hadviseléséről. Pontos fordítását Szabó Károly közölte az Uj Magyar Muzeum 1851-52. évi folyamában. Kritikáját adta s adatai nyomán világos képet nyujtott a vezérek korabeli hadviselésről Salamon Ferenc. (A magyar haditörténethez a vezérek korában. Századok, 1876-77. Négy nagy közlemény.) Munkája a legkitünőbb kútfőtanulmány. (Magát az eredeti szöveget kiadta Lamins Firenzében 1745.) Salamon tanulmányait kiegésziti a Meynerté (Das Kriegswesen der Ungarn. Bécs 1876.) Hazay Samu-tól a X. századbeli magyar hadügyről (Hadtört. Közl. 1888) s Thury József-től: A régi török és magyar hadviselés. (U. o.) L. még Leon.

Bölcső-dal

(franc. berceuse). E kifejezés a műzenébe is bekerült s rajta szende, ugyszólván ringató kifejezésü egyszerűbb dalformában szerkesztett darabokat értenek. B.-k vannak énekhangra és hangszerek számára. Az utóbbira példa Chopin Berceuse-e, mely e téren mintának nevezhető. A B.-khoz hasonló műfaj a szender-dal.

Bölcsőde

humanisztikus intézmény, melynek feladata az ideiglenesen magukra hagyott vagy elhagyott kisdedeket ápolni és nevelni. Az első ilyen intézetet 1844. alapitotta Marbeau párisi lelkész Creche néven. Nálunk 1852. Májer István, abban az időben Pest városi iskolai igazgató kezdeményezte s a B. Hildegárd főhercegasszony védnöksége alatt meg is alakult s még ugyabban az évben megnyitotta első intézetét a kalap-utcában. 1857. már két intézet volt: egyik a József-, másik a Terézvárosban. Jelenleg három ilyen intézetünk van a szürke nenék vezetése alatt s 5 kr. napidijért évenkint több ezer csecsemőt ápolnak (3 éves korukig); a gyerekek nagy részét anyjuk a reggeli munka tartama alatt beadja s este haza viszi. Hasonló intézetek vannak Pozsonyban, Aradon, Esztergomban, Nagyváradon, az utóbbi dr. Nogáll János nagyprépost és c. püspök bőkezüségéből.

Bölcsőlenyomatok

l. Inkunábulumok.

Bölény

(l. a szines mellékletet) (belény, belénd, bölön, bedény, begyény, begye. Bison Sundv., Bonasus A. Wagn.), a páros csülküek (Artiodactyla) rendjében a kérődzők (Ruminantia) alrendjébe s a tulokfélék (Bovina) családjába tartozó emlősállatnem, melyet több rendszerező a tulok (Bos) nem csupán egyik alnemének tekint. A mérsékelt öv legnagyobb szárazföldi emlőse, mely 3-5 m. hosszuságot s 1.8 m. magasságot ér el; termete általában a házi tulokéval egyezik meg, csakhogy a marja (válltája) jóval magasabb mint a kereszttája s púposan emelkedik ki; domboru homloka szélesebb mint hosszu; szarvai feje elejéből indulnak ki, nem pedig a homlokcsont hátsó szögletéből, mint a tulok és bivaly szarvai, aránylag kicsinyek, hengeresek, simák, ki- és fölfelé hajlók; bojtban végződő farka rövid, vastag; szőrözete puha, sűrü, a teste hátulsó felében rövid, sima, a homlokán, fején, nyakán és marján hosszu gubancos sörénnyé, az állán szakállá hosszabbodott; szine barna, lábainak végei, valamint sörénye sötétebb, farkbojtja barnafekete. Két faja; az európai (B. europaeus Ow.) és amerikai B. (B. americanus Gm.), amelyet vad bivalynak is neveznek, igen közel állanak egymáshoz csak alárendelt értékü bélyegekben különböznek egymástól s valószinüleg mindketten a diluviumban kihaltak. B. priscustól Boj. származnak. Az európai B.-t egész a legujabb időig sokszorosan összetévesztették a vad ős tulokkal (Bos primigenius Boj. a régi szerzők Urusa), amely az ó- és középkorban szintén élt még Közép-Európában s ezzel együtt a házi tulok ((l. Tulok) ősének tekintették. Az európai B. (Aristotelés és a régi szerzők Bonasusa) az ókorban, sőt még a középkor elején is gyakori volt Közép-Európa rengetegeiben, de lassankint kipusztult s jelenleg csak a Kaukázusban él még itt-ott teljesen vad állapotban, valamint a cár oltalma alatt Litvánia grodnói kerületének bialavici erdőségeiben, hol a B.-állomány 1863. 1873. 1878, mintegy 600 darabot tett ki.

[ÁBRA] [ÁBRA] Bölény.

Hazánkban a B. a középkorban kétségkivül még gyakori volt mit eléggé bebizonyítanak a bölény összetételü helynevek. Szt. László királyról a monda azt. beszéli, hogy egykor serege éhséget szenvedvén, imájára nagyszámu vad tulok s bivaly azaz nyilván bölény jelent meg. Egy régi krónikában olvasható, hogy Majláth István Gyergyóban 1534-ben Fábián napján, a régi vajdák szokása szerint, nagy vadászatot rendezett bölényekre amelyek a gyergyói hegyekben nagy csordákban élnek. Bonfinius is említést tesz az Erdélyben élő sörényes vad tulkokról. Túróci László 1735. a Bakony vadai között még felemlíti a B.-t. Fridvaldszky J. jezsuita 1767-ben azt írja, hogy Gyergyóban 1740 előtt még vadászták a bölényt. Benkő említi, hogy az Udvarhelyből Moldovába áthuzódó rengetegekben 1775. még éltek B.-ek s Petényi szerint az utolsó B.-t 1814-ben ejtették el Udvarhely megyében. Az amerikai B. azelőtt néhány évtizeddel még bámulatos nagy mennyiségben népesítette az észak-amerikai végtelen prairieket s csordái 100-200000 darabból állanak. Fröbel nagyszámu szekérből álló karavánja, mely 1858. Missouriból Mexikóba tartott, nyolc napon át folytonosan bölénycsordák között utazott: Möllhausen pedig azt mondja; hogy 1851. a Missouritól nyugatra húzódó végtelen rónaság, amennyire csak a szem látott, mindenütt fekete volt bölényektől s hogy számukat csak oly módon lehetne hozzávetőleg meghatározni, ha az általuk tömötten borított felületet négyszögmérföldeken számitanók ki. Ha tekintetbe vesszük Észak-Amerika népességének rohamos szaporodását, az őserdők kiirtását, a prairieknek mívelés alá vételét s azt, hogy vörös- és fehérbőrüek mintegy versenyezve vadásszák, irtják, pusztítják ezt a hatalmas vadat: könnyen beláthatjuk, hogy a B. napjai Amerikában is meg vannak számlálva.

Bölényfű

(növ.), l. Beléndfű.

Bölömbika

(Botaurus stellaris Steph.). A gólyaidomu gázló madarakhoz (Grallatores) tartozó gémek (Ardeidae) családjának egyik faja. L. Dobosgém.

Bölön

nagyközség Háromszék vm. miklósvári j.-ban, (1891) 2265 magyar lak., az unit. templom körül erős várkastély van. Itt született bölöni Farkas Sándor az amerikai utazó és iró.

Bölöni Farkas

Sándor, l. Farkas Sándor (bölöni).

Bölte

Amália Sarolta Elise Marianne (közönségesen csak Amely), német irónő, szül. Rehnában (Svédországban) 1811., megh. Wiesbadenban 1891 nov. 16. Regényiró nevét az angol előkelő társaságból vett regenyei alapították meg. Ilyenek: Erzählung aus der Mappe einer Deutschen in London; Eine deutsche Palette in London; Das Forsthaus; Weiter u. weiter; Wohin führt es ?; Die Gefallene; Liebe und Ehe stb.


Kezdőlap

˙