Bölük

török szó, mely a katonai műnyelven csapatot, hadosztályt jelent. Minden században (tábur) négy ily B. van, és egy-egy ily B. élén álló tisztnek bölük-bási a neve. A janicsárok idejében volt főleg használatos, ma már elavult szó, helyette a csaus (őrmester) járja. Maga a szó a török bölmek igéből származik, melynek eredeti jelentése: hasítani, metszeni.

Bömches

Frigyes (boori lovag), képviselő, szül. Brassóban 1805.; megh. u. o. 1866 márc. 4. Tanulmányait szülővárosában és Kolozsvárt végezte s 1828-tól a brassói városi tanácsnál szolgált, 1842 óta mint tanácsos, 1852-59. a kolozsvári kerületi törvényszéknél, 1859-től a szebeni főtörvényszéknél működött. Többizben volt mint Brassó követe, tagja a szász univerzitásnak és az országgyülésnek s ama kevés szász képviselők közé tartozott, kik a törvényes állapot visszaállítása, nevezetesen az unió helyreállítása mellett küzdöttek. Az 1865. pesti országgyülésen is ő képviselte szülővárosát.

Böngérfi

János, fővárosi nép- és ipariskolai tanító szül. 1859. ápr. 1. A budapesti polg. isk. tanítóképezdében polg. isk. tanítóképesítést nyert. 1881 óta a fővárosban működik. Több szaklapban irt pedag. cikkein kivül önálló munkái: A testi büntetés kérdéséhez. Pécs 1887; Vezérkönyv a magyar fogalmazás tanításához. Budapest 1889; Az elemi iskolai történettanítás, u. o. 1891. Az állóirás, 1892.

Böngészés

utána keresése valamely már végzett dolognak; böngészik p. szüret után a szőllőt; böngészni lehet a már elolvasott könyvben stb.

Böngyöle

v. bengyele (növ.) a gyékény vastag tőkéje, melynek husos és lisztes beléből az Alföldön régebben lisztet reszeltek. Ezt azután sós vizzel kovásszá keverték, meggyurták s bodakot;(B.-pogácsát) v. kenyeret sütöttek belőle. A B. tartalma keményítő. Ma a B.-étel inkább csak a hiréből ismeretes, az Alföld kanaánja és az okszerü gazdálkodás végre elfelejtheti ezt a táplálékot, amellyel az Alföldnek régi népe különösen a halászok és csíkászok, inséges időben pedig a zsellérek is táplálkozhattak. A gyermekek nyersen rágták. Ha a viz a régi alföldet elöntötte s gabona nem termett, az áradás a gyékény tenyészésének kedvezett, akkor a B. nyujtott táplálékot.

Bönicke

Armin, zeneszerző, szül. Endorfban 1821 nov. 25., megh. Nagy-Szebenben 1879 dec. 12. Quedlinburgban orgonás és zeneoktató lett, majd Nagy-Szebenben a zeneegyesület karnagya. Néhány férfi-karéneke pályadijat nyert; megjelent egy karénekiskolája és A szabad orgonajáték c. módszertana.

Bőnye

(fascia, aponeurosis). Az izomkötők, - pólyák - (fascia) kötőszővetekből álló boritékok, amelyek az izomkötegek közé is bemenve, az izmot kötegekre osztják be. Rajtuk véredények és nyirokedények is futnak s rajtuk keresztül mennek, hogy a mélybe jussanak. A hason és az alsó végtagon izomközti lemezeket (izomközti szalagok ligamenta intermuscularia) bocsátanak be, amelyek által a feszítő izmokat a hajlítóktól elválasztják. A pólyák (fasciae) erősebb zsiros tokkal megerősödve, vastagok, feszesek lesznek és a test egyes helyein különösen ki vannak fejlődve a célból, hogy kettős lemezei közé védőleg az izomlemezek legyenek elhelyezve, mint a fejsisak (galea aponeurotica) B.-je amelynek lemezei átlaga homlok, a nyakszirt s részben a halántékizmok is be vannak hüvelyezve. A tenyéren a tenyérpólya (aponeurosis palmaris), a talpon pedig a talpipólya (a. plantaris) van, amely utóbbi a fölötte futó edényeket és idegeket a nyomástól is megóvja. Mind a tenyér, mind a talpi B. az ujjak mozgatására való izmok eredésére is való. Fascia azonban nemcsak a felső és alsó végtagokon van, hanem a mellen, vállon, háton és hason is, rendesen felületes és mélyebb lemezzel vagy lemezekkel.

Bőny-Rétalap

kisközség Győr vm. pusztai j.ban (1891) 2138 magyar lak.

Böőd

l. Bőd.

Böős

l. Bős.


Kezdőlap

˙