Breisgau

Baden nagyhercegség D-i vidéke, a Fekete-erdő mindkét oldalán, a mai Freiburg és Lörrach kerületek (Kreis) nagyobbrészt belőle alakultak. Egykoron az alamannok országának volt része. A középkorban eleinte külön grófok kormányozták; a XI. században a zähringi hercegek birtokává vált, ezek kihalta után pedig a kyburgi és urachi grófoké lett. Az előbbiektől nagyobb részét, neje utján Habsburgi Rudolf örökölte. 1801. a habsburgok Modena hercegének adták át. 1805. egyik, 1810-ben pedig másik fele is Badenhez került.

Breitbach

Károly, német festő, szül. Berlinben 1833 máj. 14. Főképen tájkép-festéssel foglalkozik, de jó arcképeket is készített. Művei: Trianoni park; Napfelkelés a bajor hegyek közt; Fa-árverés Vesztfáliában Őszi este a Weser-völgyben; genre-képei: Fürdő falusi gyerekek; A falusi csizmadiánál; A falusi korcsmában; Burgonyaásás.

Breitenfeld

falu a szász királyságban 8 km.-re Lipcsétől, (1890) 210 lak. Két csatáról emlékezetes, amelyeket a 30 éves háborúban vivtak falai alatt. 1631 szept. 17. Gusztáv Adolf, János György szász választó szövetségében megverte Tillyt; 1642 nov. havában pedig Torstenson svéd vezér a Lipcse fölmentésére siető császáriakat, akiket Lipót osztrák főherceg és Piccolomini vezéreltek. E csaták szinhelyén 1831-ben emlékoszlopot állítottak.

Breitenwang

kis falu Tirolban, a Lech jobb partján, a bajor határ közelében. Templomának ajtaján egy érctábla hirdeti, hogy II. Lothár császár 1137., midőn Olaszországból visszatért, itt halt meg.

Breithaupt

1. János Frigyes Ágost, mineralogus, szül. Probstzellában Saalfeld mellett (Szász- Meiningen hercegség) 1791 máj. 18., megh. Freibergben 1873 szept. 22. Jénában tanult 1809 1811-ig, azután a freibergi bányászati akadémián, utóbbin 1813-ban segédtanár és az akad. gyüjtemények felügyelője, 1827-ben u. o. az ásványtan rendes tanárává lett; később főbányatanácsos. Különösen sokat foglalkozott az egyes ásványfajok pontosabb meghatározásával és krisztallográfiai tanulmányozásával. Igen sok uj ásványt irt le, még többet pedig nevezett meg. Előszeretettel foglalkozott az ásványok paragenezisével is és e téren a bányászatnak is tett szolgálatokat. Nevezetesebb munkái: Über die Echtheit der Krystalle (Freiberg 1816); Vollständige Charakteristik des Mineralsystems (u. o. 1820 3. kiad. Drezda 1832) ˇ Übersicht des Mineralsystems (u. o. 1830); Die Paragenesis der Mineralien (Freiberg 1849); Mineralogische Studien (Lipcse 1866); Vollständiges Handbuch der Mineralogie (Drezda 1836-47 3. köt.); Die Bergstadt Freiberg (Freiberg 1825; 2. köt. 1847). A Hoffmann-féle Handbuch der Mineralogie-t is ő folytatta.

2. B. János Kristóf; szül. Darmstadtban 1736., megh. Kasselban 1800-ban. Mint mekánikus számos fizikai és csillagászati műszert, nevezetesen egy fali quadránsot és távolságmérőt szerkesztett. Legidősebb fia, Károly Vilmos, szül. Kasselban 1775-ben, megh. 1856., apja mellett segédkezett, később Bückebürgban lett tanár, hol meg is halt. Irt számos munkát az alkalmazott mennyiségtan és a technologia köréből. Ennek öccse Frigyes Vilmos szül. Kasselban 1780-ban. Apja műhelyében dolgozott. Az általa szerkesztett műszerek, mint bánya-iránytű, mérőasztal, lejtőmérő nagy elismerésre találtak. 1836-ban ő készítette az első bányateodolitet és 1803-18-ig az első körosztógépen dolgozott. 1827-ben alapította a Magazin neuester mathem. Instrumente c. folyóiratot; melyet fia György Ágost tovább kiadott ki apjától a kasseli muzeum fizikai szertárának vezetését is átvette. Ez kivált földmérési célokra szolgáló műszereket szerkesztett, nevezetesen hosszuságosztó gépeket. bányateodolitet, katetométert és lejtőmérő asztalt, melyek mind pontosságuk miatt tüntek ki.

3. B. Vilmos, egy majdnem általánosan elfogadott időzőgyujtó rendszernek a feltalálója; szül. Kasselban 1809., 1825-ig a hesseni és azután 1866-ig az osztrák tüzérségben szolgált. 1854-ben a hesseni választófejedelemség tüzérsége elfogadta az általa feltalált időzőgyujtót, amelyet azután némi módosítással, az angol s az osztrák-magyar tüzérség srapneleinél is alkalmaztak. A B.-féle időzőgyujtó félbeszakított gyürű-alaku gyujtó anyagokból áll, amelyek vége a lövedék robbanó töltéséhez vezető gyujtócsővel áll összeköttetésben; a gyujtógyűrü fölött egy korong forgatható, melyen egy, a gyujtó bármely része fölé állítható nyitása van; aszerint amint ez a nyitás a srapnel belsejébe vezető gyujtó csatornától távolabbra v. közelebbre állíttatik, a korong nyilásán át a töltény lőporlángja által meggyujtott gyujtógyűrü tüzének a gyujtócsőig való terjedése hosszabb v. rövidebb ideig tart, s következőleg a srapnel később v. előbb robban szét.

Breithauptit

(ásv), antimon-nikol (NiSb), hatszöges táblás kristályokban (izomorf a nikkelinnel), dendritikusan és hintve. Világos rézvörös. Lelőhelye: Harz: Andreasberg. Breithaupt mineralogus tiszteletére nevezte el Haidinger.

Breithorn

három hegycsucs neve az Alpokban, 1. a Monte Rosatól Ny-ra (4171 m.), jelentékeny glecserrel; 2. a Berni Alpokban (3784 m.), 3. Ny-ra az Aletsch-csucstól (3783 m.).

Breitinger

János Jakab, svájci iró, szül. Zürichben 1701 márc. 2., megh. u. o. 1776 dec. 13 Teologiát tanult, 1731. a héber, 1745. a görög nyelv tanára lett Zürichben. Bodmerrel egyetértőleg a kizárólag franciás irány ellen küzdött. Uj nézeteket iparkodott érvényesíteni a költészet lényegéről és feladatairól. Mint tanférfiu iratai, szava és példája által sikeresen működött a svájci közoktatásügy javítása körül. Iratai közül - irodalmi szempontból - a Kritische Dichtkunst (Zürich 1740, két köt.) a legfontosabb. Segítségére volt Bodmernek az ó-német költők u. n. manessei gyüjteményének kiadásánál; a Thesaurus helveticus kiadása főleg az ő műve.

Breitkopf

Bernát Kristóf német könyvnyomdász és kiadó, a hires Breitkopf és Härtel lipcsei könyvnyomdai s könyv- és zeneműkiadói cégnek alapítója, szül. Clausthalban 1695., megh. Lipcsében 1777. 1719. átvette Müller János Gáspárnak teljesen elhanyagolt nyomdáját, melyet rövid idő alatt annyira fejlesztett, hogy már 1732. saját házába költözhetett s Németország legelső nyomdászai közé tartozott. 1762. fiának, B. János Teofil Immánuelnek (szül. 1719., megh. 1794.) adta át az üzletet, aki azt oly magas szinvonalra emelte, hogy nem ok nélkül nevezték őt a német nyomdászat regenerátorának. B. volt az első, aki zeneműkiadványainál az addig szokásban volt vésés helyett mozgatható hangjegyeket alkalmazott s ezáltal megvetette alapját a zenészeti klasszikusok mostani olcsóságának. B. tudományosan képzett ember volt s több szakmunkát is irt, melyek közül megemlítendők: Ueber Bibliographie u. Bibliophilie (1793); Ueber den Druck der geograph. Karten (1777); Ueber die Geschichte d. Buchdruckerkunst (1779). Főmunkája, Krit. Geschichte d. Buchdruckerkunst befejezetlenül maradt kéziratban. Üzletét fia, Kristóf Teofil folytatta, aki 1796. Härtel Gottfried Teofillal szövetkezett, s a céget Breitkopf és Härtel-re változtatták, mely alatt, mint Németorsz. legvirágzóbb üzleteinek egyike, ma is fennáll s a Härtel-család birtokában van.

Brekelenkam

Quirin van, hollandi festő, szül. Swammerdamban, 1648-ban Leidába költözött és itt halt meg 1668-ban. B. nyugodt, békés családi és műhelyi jeleneteket ábrázolt. A magyar orsz. képtárban is van egy képe (336. sz.), mely egy házaspárnak boldog családi életét keresetlen egyszerüséggel, de jellemzően mutatja be.


Kezdőlap

˙