Burchard dekrétuma

Burchard wormsi püspöknek (megh. 1025.) nagy egyházjogi forrásgyüjteménye, amelyet Collectarium Burchardi és Magnum Decretorum volumennek is neveznek. A gyüjteményt Burchard 1012 és 1022 között készítette a wormsi prépostnak, Brunichonak kezdeményezésére, a munkában segítette Gembloursi Olbert. A gyüjtemény rendeltetése az volt, hogy az egyházmegye papságának és a papi jelölteknek az egyházfegyelem kérdéseiben utmutatásul szolgáljon.

Burchardi

György Keresztély, német jogtudós, szül. Kettingben 1795 okt. 23., megh. Kielben 1882 jul. 16. Bonni, majd kieli tanár volt. Munkái: Entwurf eines Systems der römisch-justinianeischen Rechts (Bonn 1819); System des röm. Rechts (u. o. 1823); Bemerkungen über den Zensus der Römer (Kiel 1824); Geschichte und Institutionen des römischen Rechts (Kiel 1834); Lehrbuch des röm. Rechts (Stuttgart 1841-47); Die Wissenschaft und Kunst der Rechtsfindung (Kiel 1869).

Burchiello

valódi nevén Giovanni Domonkos, olasz népköltő, szül. 1390 táján, megh. Rómában 1448. Foglalkozására borbély volt; furcsa és gyakran érthetetlenül bizarr verseivel a maga korában nagyon emlegetetté tette nevét, sőt irásmodorának (stile burchiellesco) számos utánzója is akadt. V. ö. Mazzi, Il Burchiello (Bologna, Romagnoli).

Burckhardt

1. Henrik Keresztély, német erdész, szül. Adelebsenben (Hannovera) 1811., meghalt Hannoverben 1879. Szaktanulmányait a göttingai egyetemen végezte, azután a gyakorlati térre lépett, s 1844. mint tanár és erdőkezelő az akkoriban Mündenben keletkezett erdészeti szakiskolára került. Ennek megszünése után 1849. a hannoverai állam szolgálatába lépett s ott utóbb erdőigazgató lett. Fontosabb művei: Säen und Pfalnzen nach forstlicher Praxis (1855, 5. kiad. 1880); Der Waldwert (1860); Die forstlichen Verältnisse des Königreichs Hannover (1864); Aus dem Walde (1865-1881); Die Teilforste und ihre Zusammenlegung zu Wirtschaftsverbänden (1876).

2. B. Jakab, német művészettörténetiró, szül. 1818 máj. 25-én Baselben, hol mint a történelem és a művészettörténet tanára működött az egyetemen. Az 1892/3-iki tanév végén nyugalomba vonult. Éles kritikával, világos és szellemes előadással, nemkülönben rendkivüli alaposságával tünik ki. Főművei: Cicerone, eine Anleitung zum Genuss der Kunstwerke Italiens (1855, 5. kiad., Lipcse 1884); Die Zeit Konstantins des Grossen (u. o. 1853, 2. kiad. 1881); Die Kulturder Renaissance in Italien (Basel 1860, 3. kiad. Lipcse 1877); Geschichte der Renaissance in Italien (Stuttgart 1867, 2. kiad. 1878).

3. B. János, francia csillagász, szül. Lipcsében 1773 ápr. 30., megh. Párisban 1825 jun. 22. Zach vezetése alatt Gothában Csillagásszá képezvén ki magát, ajánlatok folytán 1797. Lalandehoz került, hol eleinte üstököspályákat számított, majd az école militaire csillagvizsgálóján munkálkodott; innen a bureau des longitudes segédcsillagászává nevezték ki és 1799. francia állampolgár lett. Lalande halála után ő lett 1807. a hadi iskolai csillagvizsgáló igazgatója. Lefordította Laplace Mécanique céleste cimü munkáját németre (Berlin 1800-1802, 2 kötet) és irt számos, különösen pályameghatározásokra és perturbációs számításokra vonatkozó értekezést. Legfontosabbak azonban az 1812. kiadott holdtáblái melyek a Hansen-féle táblák megjelenéséig a legjobbak voltak. A Mémoire sur la cométe de 1770 (Mém. Inst. 1806) c. értekezése az Institut diját nyerte.

4. B. János Lajos, angol utazó, szül. Lausanneban 1784., megh. Kairóban 1817. A londoni Afrikai-társaság megbizásából utazott Afrikában. Maltából 1809. indult el mohammedánusnak öltözve Ibrahim sejk álnévvel és harmadfél évet töltött az arab nyelv, történet, földrajz és az iszlam tanulmányozásával Aleppóban, Damaszkusban; 1810-12, beutazta a Libanont és Haurant, ahol sok romot fedezett fel Trajanus és Marcus Aurelius korabeli görög feliratokkal; átkutatta a Jordántól K.-re eső vidéket és 1812 őszén Kairóba jutott. Onnan Mehemed Ali ajánlatával Nubiába utazott és európaitól addig nem járt uton Berberből Szuakimba jutott. Azután áthajózott Dzsiddába. Ott két arab tudós megvizsgálta és elismerte, hogy mohammedánus. Csak úgy eresztették tovább Mekkába, ahol négy hónapot töltött. 1815. Medinán és Szuezon át visszatért Kairóba. 1816, mikor Kairóban a pestis pusztított, a Szinai félszigeten járt. Miután Kairóba visszatért, naplóinak, mennyiségtani és természettudományi iratainak rendezése közben halt meg. Egyszerü, cicomátlan útleirásai megbizhatóságuk, pontosságuk és alaposságuk miatt tünnek ki. A londoni földrajzi társaság birtokában levő naplóiból megjelentek: Travels in Nubia (1819, német. 1823. Weimar); Travels in Syria and the Holy Land (1822, németül 1823-24. Weimar); Travels in in Arabia (1829, németül 1830. Weimar); Notes on the Bedouins and Wahabys (1830, német. 1831. Weimar); Arabic proverbs (1831, német. 1834. Weimar). V. ö. Beiträge zu Burckhardts Leben und Charakter (Basel 1828).

5. B. Miksa Jenő, osztrák iró s jogtudós, jelenleg a bécsi burgszinház igazgatója, szül. Korneuburgban 1854. Több jogi munkával kezdte irói pályáját, azután kiadta a Lied vom Tannhäuser c. romantikus költeményt (1889). Förster halála után (1890) B.-t. közmeglepetésre kinevezték a Burgszinház igazgatójává, noha B. idáig szinházi dolgokkal nem foglalkozott.

Burckmair

1. Thomán, német festő Augsburgban, megh. 1523-ban, hiteles művet nem ismerünk tőle; fia, 2. id. B. János, hires festő és rajzoló, szül. Augsburgban 1473., megh. u. o. 1531. A művészetbe atyja vezette be, később főleg Dürer befolyása alatt állott, de önállóságát megóvta; 1498. az augsburgi festőcéh mestere lett, valószinüleg Olaszországban is járt. Első művei a római Szt. Péter bazilika (1501), a San Giovanni in Laterano bazilika (1502) és a Santa Croce-templom (1504) fára festett képei (Augsburg), főleg az apostolok történetéből vett jelenetekkel. Már ezekben, de főleg későbbi műveiben a renaissance teljesen érvényesül. Említendő különösen a tájkép és az architektonikus részletek festői kidolgozása. Későbbi képei közül nevezetesek: Kis Madonnája Nürnbergben, Mária és Krisztus a trónon Augsburgban, János evangélista Patmoszon (München), Eszter Ahasver előtt és a Cannaei ütközet Münchenben, azonkivül képmásai ugyanott. Legnevezetesebb B. azonban mint fametszetek rajzolója. (A fojtogató halál; Miksa császár diadalmenete; Weisskunig stb.). Fia, 3. ifj. B. János, atyja tanítványa, megh. 1559. (Turnierbuch).

Burda

(ar.) a. m. köpeny, különösen az, melyet a mohammedánok hagyománya szerint a próféta Ka'b b. Zuheir költőnek ajándékozott, midőn ez Bânat Szu'ád kezdetü költeménnyel magasztalta őt. Az abbászida kalifák ez öltönyt állítólag megszerezték és uralkodói jelvényül használták. Ámbár ezen, a bagdádi kincstárban őrzött ereklyét 1258. Bagdad bevétele alkalmával a tatárok megsemmisítették, kalifai árnyméltóságuk érdekében az egyiptomi abbászidák azt hitették el a néppel, hogy a B. náluk is megvan. Ez az állítólagos ereklye 1520-ban Egyiptom meghódítása után a török szultánok birtokába került és azóta khirka-i-serif (nemes ruha) néven minden év ramazán hó 15-én az udvar és a köznép részéről vallásos tisztelet tárgyát képezi. (V. ö. Budapesti szemle 70. köt. 370 lap.) - B. még a neve Al-Busziri arab költőnek (megh. Egyiptomban 1295 körül), a mohammedánusok között nagy pietással tisztelt költeményének, melynek fejében a legenda szerint a pófétól köpenyét nyerte volt jutalomként. E költemény arab, persa és török szövegben ugy mint német fordítással Ralfs-tól van kiadva (Lipcse 1860).

Burdach

1. Károly Frigyes, német orvos, szül. Lipcsében 1776., megh. 1847. 1811. a dorpáti egyetemre hitták meg a boncolástan, élettan és törvényszéki orvostan tanárának; különösen szivesen foglalkozott a fejlődéstannal és az agy boncolástanával. 1814. Königsbergában a boncolástan és élettan tanára lett. 1827. megvált tanári állásától. Munkái: Handbuch der neuesten Entdeckungen der inneren und äusseren Heilmittellehre; Beiträge zur näheren Kenntniss des Gehirns (Lipcse 1805); Neues Recepttaschenbuch für Aerzte (1807) Handbuch der Pathologie; Vom Baue und Leben des Gehirns (1819); Die Physiologie als Erfahrungswissenschaft stb.

2. B. Konrád, német nyelvész, született Königsbergában 1859 máj. 29. 1892 óta a német nyelv és irodalom rendes tanára a hallei egyetemen. Munkái: Reinmar der Alte und Walther von der Vogelweide (Lipcse 1880); Die Einigung der neuhochdeutschen Schriftsprache (u. o. 1884); Vom Mittelalter zur Reformation (Lipcse 1892).

Burdeau

Agost Lőrinc, francia bölcsész, iró és politikus, szül. Lyonban 1851 szept. 10. Szegény szülők gyermeke volt. Elemi iskoláit Párisban végezte, 1870. mint önkéntes harcolt, de Sédan-nál megsebesült és a németek fogságába esett, kik Bajorországba internálták. A háboru után tanár lett és Saint-Etienneben a filozofiát adta elő. 1879 a Bulletin de Correspondance universitaire-t indította meg. 1880. Párisba hivták a Louis-le Grand liceum tanárának. 1881. Bert Pál közoktatásügyi miniszter B.-t hivatalfőnökké nevezte ki, mely állásról 1882. leköszönt. 1885. okt. megválasztották a Rhône départementben képviselőnek s mint ilyen a radikálisokhoz csatlakozott s közoktatásügyi kérdésekben szólalt fel leginkább. A II. Vilmos német császár által a munkás osztály érdekében (1890 márc.) Berlinbe összehivott nemzetközi gyülésen B. képviselte Franciaországot, a kamara pedig a pénzügyi bizottság előadójának megválasztotta. Lefordította Spencer Herbert «Essay»-ét (1877-83, 3 köt.), továbbá Schopenhauer Grundprobleme der Ethik (1888, 3 kiad.) és: Die Welt als Wille und Vorstellung (1888, 2 köt.) c. műveit. 1882. kidolgozta a L'instruction morale ál'école c. munkát. Azonfelül számos folyóiratnak buzgó munkatársa. 1892 febr. 27. a közmunkák minisztere lett a Leubet-kabinetben. Midőn Drummond antisémita agitátor (a Libre Parole-ban) a francia bank privilégiumának meghosszabbítása fölött folyó vita alkalmával megvásárolt egyénnek nevezte: B. Drummond ellen pört indított, mely a rágalmazónak 3 havi elitéltetésével végződött. 1892 jul. 13. B. a megbuktatott Cavaignac helyett átvette a tengerészeti minisztérium vezetését és rá tudta venni a kamarát a Cavaignac által kért 40 milliónyi póthitel megszavazására. 1893 febr. a Loubet-minisztérium többi tagjaival állásáról lemondott. Máj. 31. megválasztották a budgetbizottság előadójává.

Burdekin

folyó Queensland brit-ausztráliai gyarmatban; a D-i szél. 18° alatt ered, nagyobbára sivatag-vidéken folyik keresztül; a Beliando fölvétele után a 19°30' s 19°50' közt több ágban a Csendes-óceánba torkollik. Leichardt (1845) Dalrymple (1859) és Smith (1860) kutatták át.

Burdett

Ferenc, sir, angol politikus, szül. 1770 jan. 25., megh. Londonban 1844 jan. 23. Westminsterben és Oxfordban tanult. Miután Európát beutazta, a gazdag Coutts bankárnak leányát vette nőül, mire a parlamentba sikerült jutnia (1796), amelynek azután 36 éven át tagja volt. Eleinte a whig ellenzékhez tartozott: Pitt ellen és Fox mellett küzdött, s választóihoz intézett levele miatt egy pár hóra a Tower-be is záratott (1810). Napoleonnak Elba szigetéről való visszatérte után a Franciaországgal kötendő béke mellett szólalt fel, 1819. pedig Castlereaghnek a sajtószabadságot korlátozó rendeletei ellen tiltakozott. A katholikusok emancipációját, s a Grey-féle reformbillt ellenben melegen felkarolta. De azután váratlanul a tory-párthoz szegődött, mely lépésével népszerüségét elvesztette. Címei és jószágai fiára, Róbert-re szállottak.


Kezdőlap

˙