Büntető biróságok

azok, amelyek büntető ügyekben birói hatáskörrel birnak. Ezek hazánkban: a kir. járásbiróságok, a kir. törvényszékek, a kir. itélő táblák, és a kir. kuria. A kir. járásbiróságok hatásköre kiterjed azokra vétségekre, melyek nem tartoznak a kir. törvényszékekhez, és azokra a kihágásokra, amelyek nem tartoznak a közigazgatási hatóságok hatásköréhez. A kir. törvényszékek első fokban bűntettekben és a kir. járásbirósághoz nem tartozó vétségekben s bizonyos, a kir. járásbiróságokhoz tartozó ügyekben pedig, mint föllebviteli biróság, másod fokban járnak el. A kir. itélő táblák a kir. törvényszékek által másodfokban ellátott ügyekben, amennyiben a fölebbezés meg van engedve, mint harmadfoku s legfőbb biróságok határoznak. A m. kir. kuria harmadfoku s legfőbb biróság, a kir. itélő tábláknak mint másodfoku biróságoktól hozzá fölebbezett ügyekben. Sajtó utján elkövetett vétségek az esküdtszék hatásköréhez tartoznak (l. o.), amelynek határozatai ellen egyedüli jogorvoslat a semmiségi panasz a m. k. kuriához. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokra nézve a biráskodási jog első fokban megilleti megyékben: a szolgabirákat; városokban a kapitányt v. a tanács által megbizott tisztviselőt; Budapest minden kerületében az illető kerületi kapitányt; másodfokban a megyékben az alispánt, városokban a tanácsot; harmadfokban a belügyminisztert. A közig. hatóságok előtt folyó eljárást a belügyminiszternek 1880. évi aug. 17-én 38, 537. sz. a. kelt körrendelete szabályozza.

Büntető hatáskör

(jurisdictio criminalis), a büntető igazságszolgáltatás gyakorlatára való jogosultság. Hazánkban csak a biróságokat kivételesen némely kihágási esetekben a közigazgatási hatóságokat is megilleti. A közigazgatási hatóságoknak B.-rel való felruházása uj rést tört az 1869. IV. t.-c. 1. §-ában kimondott nagy elven, mely szerint az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik; sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.

Büntető itélet

büntető ügyekben a főeljárás után hozott ügydöntő határozat, tekintet nélkül annak tartalmára. Szorosabb értelemben csak a marasztaló itélet, ellentétben a felmentő itélettel.

Büntető jog

alanyi értelemben a büntető hatalom gyakorlásának, napjainkban egyedül az államot illető joga, jus puniendi; tárgyi értelemben a büntető hatalmat meghatározó jogszabályoknak foglalatja, jus poenale, criminale, franc. Droitcriminel, ang. Criminal Law; olaszul: Diritto criminale, penale. Ez utóbbi értelemben a B. ismét v. anyagi v. alaki. Amaz a büntető hatalom tárgyaira, a bűntettekre és a büntetésekre, emez a büntető hatalom gyakorlatára, érvényesítésére vonatkozó szabályokat tárgyalja, s büntető pernek, bűnvádi eljárásnak is neveztetik s ezzel szemben a büntető itélet alatt rendszerint csak az anyagi B.-ot értik.

Az anyagi B. általános és különös részre oszlik. Amaz a bűntett s büntetés fogalmának általánosságban, emez az egyes bűntetteknek, azok tényálladékának s büntetőjogi következményeiknek megállapításával foglalkozik. Valamint a jog általában, ugy a B. is bölcsészetileg, dogmatikailag, történelmileg és politikailag tárgyalható, s ehhez képest különbséget lehet tenni egyrészt az általános, természeti v. bölcseleti, másrészt a tételes B. között melyeknek elseje a büntető igazság eszméjéből folyó általános elveket, utóbbika egy meghatározott államnak érvényes B.-át tárgyalja. A történelmi tárgyalás a B.-nak s intézményeinek történelmi kifejtésével; a B. politika pedig az egyes büntetőjogi intézmények célszerü fejlesztesének kérdésével foglalkozik. Mindegyik irányban a különböző tételes jogok összehasonlításának szükségét s előnyét mindinkább fölismerik s érvényre juttatják. A hazai B. tudománynak megbecsülhetetlen értékü szolgálatot tenne az, aki a most érvényes különböző tételes B.-oknak s az azokra vonatkozó törvényhozási munkálatoknak magyar nyelven való összeállítását eszközölvén, a forrásoknak ekként való könnyebb hozzáférhetővé tétele által az összehasonlító tudomány intenzivebb mivelését előmozdítaná.

A B. mint ilyen a jognak, a büntető tudomány a jogtudománynak teszi alkotó részét, aminek hangsulyozása s szem előtt tartása mai napság, szemben azoknak törekvéseivel, kik a büntetőszociologia kriminalogia, penologia hangzatos nevek alatt a B.-ot jogi jellegéből kivetkőztetni s azt tisztán s kizárólag társadalmi tudománnyá átalakítani igyekeznek, annál szükségesebb. Nem mintha a büntető szociologiának, amely a büntető politikától nem tárgyára, csak nevére nézve különbözik, akár jogosultságát tagadni, akár jelentőségét kicsinyleni lehetne. Hiszen a büntető politikának jogosultságát és jelentőségét a büntető jogászok soha sem tagadták. Az pedig, hogy a büntető szociologia a tapasztalati módszernek felkarolása által csak képesebbé válik magasztos feladatainak megoldására bizonyára nem ok arra hogy jogosultságát, jelentőségét veszítse. Azt, hogy a bűntett nem csak «jogi tény», melynek erői -fizikai és morális erői - vannak, hanem «társadalmi tünemény» is, s a büntetés nemcsak a bűntettre a törvény által megállapított következmény, hanem nagy jelentőségü társadalmi funkció is; azt, hogy a bűntettnek vannak tényezői amelyek megvalósulásának előfeltételei között szerepelnek; hogy e tenyezők lehetnek a) fizikaiak v. természetiek, milyenek az éghajlat, a hőmérséklet, a faj, a földnek termékenysége és minősége, az évszakok; b) egyéniek v. antropologiaiak, milyenek a kor, a nem, a polgári állapot, a foglalkozás, a lakóhely, a társadalmi osztály, a műveltségi fok, s a bűntetteseknek organikus és pszihikai szervezete is; c) társadalmiak, milyenek a népesség, a közvélemény, a szokások, a vallás, a családi szervezet, a politikai, pénzügyi, kereskedelmi, gazdasági, állapotok stb.; azt, hogy e tenyezők nagyrészben legalább a bűnösség kifejlődésének megakadályozására célszerü intézkedések által befolyásolhatók, épp ugy mint a kolerabacillusok tenyésztésére alkalmatos szüretlen viz ártalmatlanná tehető a felforralás által: mindezt el lehet ismerni, a nélkül, hogy ez által a B. és a szociologia határait lerontani vagy éppen a B.-ot jogi jellegétől megfosztani kellene. S a büntető jog jogi jellegének szigoru megőrzésére annál nagyobb a szükség, mennél bizonyosabb, hogy a szociologia egyes irányzatai a «társadalmi védelem» a «bűntett elleni harc» jelszavak alatt az egyéni szabadságot komolyan veszélyeztetni alkalmas alakot öltenek, s a bűntettest jogalanyiságának félreismerésével kizárólag a társadalmi reakció tárgyának tekintik. S ez áll egyaránt azokról, kik ember-, jelesül koponyaméretek által a született bűntettest felismerhetőnek és első ballépésére, ha éppen talán e nélkül is, kétségtelen s állandó társadalmi veszélyességére való tekintettel, életfogytig elzárandónak vélik, valamint azokról, is kik az ismételt visszaesés által megállapított javithatatlanság esetében az állandóan veszélyesnek bizonyult egyéneknek állandó ártalmatlanná tétele cimén szintén az életfogytig való elzáratást követelik akkor is, ha az illető csirkelopásnál sulyosabb büntetendő cselekményre soha sem vetemedett.

Az ily törekvésekkel szemben, amelyeknek alapját az a határozottan téves felfogás képezi, hogy B.-nak, mint társadalmi funkciónak, a bűntett teljes kiirtása teszi feladatát, a jognak kettős kötelessége hangsulyozni: hogy a B. a társadalmi rendnek, a társadalomnak védelmét célozza ugyan, de e társadalomnak a bűntettes is tagja; hogy a büntetés a bűntett elleni reakciónak csak egyik, nem kizárólagos, s talán nem is a leghatályosabb eszköze; hogy a büntetésnek nem a bűntettek teljes megakadályozásának lehetetlen feladata képezi a célját, hanem a büntetés a jövő iránti hatásában csak arra való, hogy a motivumok, indító okok szerinti elhatározásra képességgel biró egyénekben a törvény által társadalomellenesnek felismert s azért büntetendőnek nyilvánított cselekményektől való tartózkodásra motivumot, indító okot képezzen, s e motivum erejének mérlegelésénél a büntető törvényhozás csak is az emberek átlagát, az átlagos embert veheti tekintetbe.

Mint jogtudomány a B. a közjognak kiegészítő részét teszi. A tételes B. közös, v. különös, amint az állampolgárokat általában, v. csak bizonyos osztályait kötelezi; így jelesül a katonai B. A B.-nak forrása a törvény, s nálunk legalább kizárólag a törvény, mert a btkv. 1. §-a szerint bűntett vagy vétség csak az, amit a törvény annak nyilvánít, és senki sem büntethető más büntetéssel, mint azzal, melyet cselekményére a törvény megállapított, ami a két elvnek: Nullum crimen, és nulla pona sine lege törvény által való elismerését képezi. A B. mai nap a legtöbb államban kodifikálva van. Igy Magyarország ban az 1878: V és 1879: LX. t.-c. által. Ausztriában még most is az 1852. évi btkv. hatályos, új törvény alkotását célzó törvényhozási munkálatok azonban folyamatban vannak. Németországban az 1870. évi btkv. és az 1876. évi novella; Franciaországban - természetesen számos módosítással - még mindig a napoleoni COde pénal érvényes. A belga btkv. a franciának módositása. A legujabb btkvek közül felemlítendő a németalföldi 1881-ből; a newyorki, a boszniai 1881-ből; a luxemburgi 1879-ből, a finnországi 1889-ből és mindenek fölött az olasz 1889-ből, amely csak a mi büntető tkvünk megalkotása óta tett óriási haladást s a tudomány vivmányainak kiváló törvényhozási bölcseséggel történt értékesítését tartalmazza. A B. segédtudományai különösen a statisztika, az embertan (antropologia), a lélektan (pszihologia), az élettan (fiziologia) s a törvényszéki orvostan.

Büntetőjogi elméletek

A büntetés lényegére céljára és jogalapjára vonatkozó kérdések tudományos taglalását B.-nek nevezzük. A különböző elméleteket némelyek általános (abszolut) és viszonylagos (relativ) elméletekre osztják, melyeknek elseje szerint a büntetés a multra, - quia peccatum est -, másodika szerint a jövőre vonatkoznék - ne peccetur. Mások a vegyes elméletektől eltekintve három osztályt különböztetnek meg: a) érdekelméletet, b) jogelméletet, c) szükségelméletet. Az első szerint a büntetés fogalmilag bizonyos célok elérésére szolgáló eszköz; a második szerint feltétlen parancsnak végrehajtása.

Csak a nevezetesebb elméletekre szorítkozva I. az érdekelmélethez tartoznak: 1. az elrettentési elmélet, mely a büntetés végrehajtása által a bűntettest merényleteinek ismétlésétől, másokat rossz példa követésétől visszatartani törekszik. Főbb képviselői az olasz Filangieri, a német Gmelin; 2. a pszihologiai kényszerelmélet, mely az előbbinek módosítása, amennyiben az elrettentés sulypontját nem a büntetés végrehajtásában, hanem a büntetéssel való fenyegetésben és az ez által elérendő pszichologiai hatásban látja. Főképviselője Feuerbach Pál Anzelm; 3. intési elmélet, alapítója Bauer Antal; ez az elmélet az előbbitől abban különbözik, hogy az azzal azonos célt nem az érzékiségre gyakorolt kényszer által, hanem az ember erkölcsi természetére való hivatkozással, értelmi tehetségeihez szóló, a bűntett következményeire figyelmeztető intés által akarja elérni; 4. a megelőzési elmélet, megalkotója Grolmann; kiindulási pontja a büntetésnek végrehajtása; de ennek hatását magára a bűntettesre szoritja s a büntetésnek célját abban látja, hogy a bűntettes a büntetés alkalmazása által merényleteinek ismétlésében részint fizikailag gátoltassék, részint lélektanilag visszariasztassék; 5. a javítási elmélet, mely, mint neve mutatja, a büntetés célját a bűntettesnek és pedig némelyek szerint csak jogi vagy külső, mások szerint erkölcsi, v. belső javításában találja és nem azonos a javító fogházi rendszerrel, mely utóbbi nem a büntetés megállapítására hanem a szabadságveszítés-büntetések célszerü foganatosítására vonatkozik, s bármily elmélet mellett önálló jelentőséggel bir. 6. Bentham hasznossági rendszere - utilitarizmus- mely a fentebbi célok egyesítésének érdekes kisérlete.

II. A jogelméletekhez tartoznak: 1. a szerződési elméletek, melyeknek fogalmi központját a társadalmi szerződés s a büntetésnek szerződésszerü joga képezi. Igy egymásközt némi eltérésekkel Rousseau (Du contrat social), Beccaria (Dei delitti e delle pene cimü halhatatlan művében), Fichte; 2. a védelmi elmélet, mely az államnak létjogából folyó önvédelmi jogára alapítja a büntetést. Igy Romagnosi (Genesi di diritto penale), a németeknél Martin s az olasz antropologiai iskola, melynek jelszava, hogy a büntetés társadalmi védelem a bűntett ellen; 3. az elégtételi (bűnhődési) elmélet, mely a büntetés főcéljának a bűntett által okozott értelmi kár megtérítését állítja. Igy Welcker; 4. a polgári igazság elmélete, amely a büntetés igazolását annak igazságában s egyuttal szükségében találja; az igazság és a szükség egymáshoz való viszonyát illetőleg némelyek szerint az igazság a büntető hatalomnak alapja, határa a szükség (mások szerint megfordítva), végcélja a a jogrend védelme - tutela juridica. -A bűntettes az általa elkövetett bűntett miatt - quia peccavit - a bünösség arányához képest büntetendő. Tudományos megalapítója Rossi Pellegrin. Hivei között a büntetöjognak legkitünőbb férfiaival találkozunk. Igy Mittermayer, Abegg, Hepp, Köstlin, Bemer, Frebutien, Ortolan, Haus, Hélise (kit mások Romagnosi iskolájához sorolnak), Tissot, az olasz klasszikus iskolának a feje Carrara. Hazai iróink közül Szemere, Sasváry, Csacskó, Szokolay, Pauler.

III. A szükségelméletekhez tartoznak: 1. Kant elmélete, mely szerint a büntetés, a bűntettnek szükségszerü megtorlása és folyománya az ész feltétlen követelményén (kategorikus imperativus) alapszik. Még akkor is, ha a polgári társadalom tagjainak egyhangu határozataival feloszolnék, a börtönben sinylődő utolsó gyilkost is elébb ki kellene végezni, hogy mindenki megkapja azt, amit megérdemelt. A büntetés mértéke a visszatorlás (jus talionis), amely Kantnál különösen a szemérem elleni bűntetteknél egyenesen abszurd eredményekre vezet; a büntetés meghatározásának módját illettőleg egyébiránt az alapelv hívei egymástól eltérnek, másképpen p. Zachariae, máskép Henke, s ismét máskép Herbart, kinek kiváló követöje Geyer. 2. Hegel elmélete, mely szerint a büntetés fogalmi (dialektikai) szükség. A bűntett a jognak tagadása, a büntetés e tagadásnak tagadása, miáltal a jog önmagát helyreállítja. A büntetés mértéke az egyenérték. A német tudományban Hegel fölfogása ma is kiváló képviselőkkel bir. 3. Stahl elmélete, mely a büntetést isteni parancsra alapítja. A B., habár némelyek szerint a tételes büntetöjog rendszereiben nélkülözhetetlenek, mert a bűntett és a büntetés fogalmainak meghatározása, azok valódi lényegének felismerése és meghatározása szükségszerüen hézagos, fontosságukból sokat veszítettek amióta nem tekinthetők s nem is tekintetnek többé oly formuláknak, amelyekből tiszta következtetés utján mintaszerü törvényeket lehetne alkotni. A magyar büntető törvénykönyv a megokolás szerint az igazság és hasznosság egyesített elveiből képezett alapelvben gyökereznék.

Büntető Jog Tára

Magyar büntetőjogi folyóirat Németh Péter, előbb kir. itélő táblai, most m. kir. kuriai biró szerkesztése alatt, mely értekezéseket és büntető ügyekben hozott itéleteket közöl, összehasonlítja az egyes esetekben hozott itéleteket, és kritikailag megbeszéli. Mellékletét Polgári törvénykezés cimmel polgári ügyekben hozott itéletek közzététele és összehasonlító fejtegetése teszi. Megindult 1880. egyidejüleg a magyar btkvek életbeléptetésével. Mellékletén a polgári jog fejlödésére is kiváló sulyt fektet. Az eddig megjelent 25. kötetről terjedelmes mutató jelent meg a btk-vek szövegével.

Büntető per betudása

Korábbi a btkvek életbe lépte elött divó joggyakorlatunkban enyhébb esetekben a büntetésnek egyik nemét képezte.

Büntető rendelvény

Csekély fontosságú esetekben bizonyos, a törvény által meghatározott feltételek alatt, igy p. ha a feljelentés hatóságtól v. hatósági közegtől ered v. különben a feljelentés nyomós adatokat s bizonyítékokat tartalmaz, a biróság tárgyalás kitüzése helyett B.-t bocsáthat ki melyben a terheltre meghallgatás nélkül büntetést szab. A B. jogeröre emelkedik és végrehajtható, ha a terhelt ellene a meghatározott idöben kifogást nem tesz. A B. kézbesítése, melynek mindig a terhelt saját kezeihez kell történnie, a törvény különös gondoskodásának teszi tárgyát. Bünvádi eljárásunkban a B. ismeretlen, de az u. n. Fabinyi-féle javaslat elfogadta.

Büntető törvények visszahatása

l. Büntető törvény hatálya.

Büntető törvény hatálya

Ennek három tekintetben van jelentősége; idő, terület és .személyek tekintetében. 1. Idő tekintetében, ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozatalig terjedö időközben törvényváltozás nem történt, az alkalmazandó törvény iránt kétség fenn nem forog. Törvényváltozás esetében a nézetek eltérők, de lényegileg azonos eredményre vezetnek. Az egyik nézet szerint a törvény hatálya kiterjed az uralma alatt elkövetett cselekményekre akkor is, ha időközben a törvény hatályát vesztette, ugy hogy a cselekményre az elkövetéskor érvényes törvény alkalmazandó akkor is, ha az itélethozatal idejében többé nincs hatályban. De kivételt állapítanak meg arra az esetre, ha az uj törvény a réginél enyhébb. Ezt a kivételt a törvény visszaható erejének nevezik. Ezt a nézetet követi a magyar btkv., melynek 1. §-a szerint bűntett v. vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A másik nézet szerint a törvény hatálya hatályba léptével kezdődik, s tart addig, mig hatályát el nem veszti. E szerint az itélethozatalkor érvényes törvény a hatályba lépte előtt elkövetett cselekményre is kiterjed. De ez a nézet viszont kivételt állapít meg arra az esetre, ha a régi törvény enyhébb, mely esetben a régi törvény mintegy tuléli önmagát, s ez alkalmazandó. Az eredmény tehát mindkét esetben ugyanaz, az t. i., hogy ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozatalig terjedő időben a törvény változott, az enyhébb törvény alkalmazandó. Ez a szabály az időközi törvényváltozásokra is alkalmazást nyer, ugy hogy többszörös törvényváltozás esetében az a törvény alkalmazandó, mely valamennyi között a legenyhébb. Igy intézkedik a magyar btkv. 2. §-a is. A két nézet csak akkor vezet eltérő eredményre, ha a két törvény egyike sem enyhébb a másiknál, mely esetben az egyik nézet szerint a régi, a másik szerint az uj törvény alkalmazandó, ami gyakorlatilag teljesen közömbös. Az enyhébb törvény fogalma iránt is eltérők a vélemények. A helyes nézet szerint az enyhébb törvény az, mely a bünösre nézve enyhébb eredményre vezet, melynek alkalmazása mellett tehát a bünös jobban jár. E szempontból tehát nemcsak a büntetés, hanem a törvény egyéb intézkedései is tekintetbe veendők, mert ha p. az egyik törvény szerint büntetést v. a bünvádi eljárást kizáró ok forog fenn, a másik szerint nem, az előbbi alkalmazandó akkor is, ha büntetési tétele sulyosabb. A részletekben a törvényváltozásból származható kérdéseket az uj törvényben v. külön életbeléptetési törvényben szokás szabályozni, amint ez, habár nem egészen kimeritően, a btkvek életbelépte alkalmával is történt. Némelyek szerint az ujabb enyhébb törvénynek hatálya kiterjesztendő a jogerejüleg már elbirált cselekményekre is, amennyiben az érdekeltek büntetéseiket még ki nem állották, ami a büntetésöket kötöltő elitéltek ügyeinek ujra felvételét tenné szükségessé. Ezt a nézetet, melyet hivei azzal támogatnak, hogy jogállam nem hajthat végre oly büntetést, mely az uj törvény szerint nem igazságos, a magyar törvényhozas nem fogadta el, és helyesen, mert a keresztülvitelnek nem annyira az ellennézet által hangoztatott itélt dolog ereje, mint inkább gyakorlati nehézségek állják utját. Kivételül kinálkoznak azok az esetek, melyekben valamely cselekmény az uj törvény szerint megszünt büntetendő lenni. A magy. btkvek 1880 szept. 1., Fiuméban okt. 1. léptek hatályba.

2. Terület tekintetében a magyar btkönyvek hatálya kiterjed a magyar állam egész területére Horvát- és Szlavonországok kivételével. Minden állam azonban kiterjeszti törvényét a külföldi területen elkövetett oly cselekményekre is, melyek politikai s gazdászati életét közvetlenül érdeklik s melyekre vonatkozólag azért a külföld által esetleg nyujtott büntető védelemben meg nem nyugodhatik. Ilyenek a magyar btkvek szerint a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás s a pénzhamisítás, amennyiben tárgyát belföldi fém vagy papirpénz vagy pénzzel egyenlőnek tekintett közhitelpapir képezi (btkv. 7. §). Mindkét tekintetben magyar honosok s külföldiek között nincs különbség. Magyar honosokra továbbá a királysértés. Magyar honos alatt mindazok értendők, kik a magyar állam területén honossággal birnak. A monárkia másik államának honosaira, - amennyiben a törvény kivételt nem állapít meg, - a külföldiekre nézve megállapított intézkedések irányadók. - A külföldön elkövetett büntetendő cselekményekre elméletben s a törvényhozásokban eltérő nézetek uralkodnak. A két szélsőséget képviseli egyrészt a szoros területiség elve, amely szerint az államot a külföldön elkövetett büntetendő cselekmények egyáltalán nem érdeklik, s igy azok (a fenebbi kivételtől eltekintve) belföldön nem is büntetendők. Ezt az elvet követi Anglia. Másrészt az az elv, mely megfordítva belföld és külföld között különbséget nem tesz, s a törvény által az egész világot büntető védelemben egyaránt részesiteni akarja. A két szélsőség között levő árnyalatok nagy számuak. Igy némelyek a bűntettes, mások a bűntett áldozatának honosságát veszik tekintetbe vagyis a külföldön elkövetett bűntettet csak akkor rendelik büntetni, ha vagy a tettes belföldi v. pedig a bűntett belföldi honos kárára követtetett el. A magyar btkv. szerint a külföldön elkövetett bűntettek és vétségek miatt a magyar honos mindig, a külföldi ellenben csak akkor büntetendő, ha kiadatásának helye nincs, és az igazságügyminiszter a bünvádi eljárás megindítását elrendeli. Ha továbbá a külföldi törvény a magyar btkvnél enyhébb, az előbbi alkalmazandó. Külföldön elkövetett kihágás nem büntethető.

3. Személyek tekintetében a magyar btkv. hatályát képezik egyrészt a területenkivüliség (l. o.), melyre nézve a nemzetközi jog szabályai irányadók, másrészt a fegyveres erőhöz tartozó személyekre nézve fennálló kivételek.


Kezdőlap

˙