Campobello di Mazzara

község Trapani sziciliai tartományban, termékeny vidéken, 15 km.-nyire Mazzarától, (1881) 6690 lak., közelében vannak már az ókorban ismeretes kőbányák, a Cave di C.

Campodeide

az ugrófarku rovarok(Thysanura) rendjének egyik családja, megnyult testtel, fonál- vagy sörteforma sokizü csápokkal, erősen fogazott rágókkal, állkapcsi és ajaktapogatókkal. potrohjuk tiz szelvényből áll és villás, izelt sörtefarokban végződik; a potrohgyűrük hasoldalán csenevész lábak vannak s ez oly jellem, mely mellett e család az összes többi rovaroktól elüt és a százlábuakra (Myriopoda) emlékeztet. Ide tartozó nemek a Japix Halid, a Ciprus szigeten élő J. gigas Burm. fajjal, továbbá a Campodea Westw. a nálunk is tenyésző C. staphylinus Westw. fajjal.

Campoformio

(Campoformido), falu Udine olasz tartományban, 7 km.-nyire Udinetől, 800 lak. Ismeretes azon békéről, amelyet 1797 okt. 17-én a francia köztársaság nevében, Napoleon Cobenzllel, Ausztria képviselőjével a leobeni fegyverszünetben megállapított egyezség alapján kötött. A béke pontjai szerint Ausztria lemondott németalföldi tartományairól, Milánóról és Mantováról; kárpótlásul kapta Isztriát, Dalmáciát, az Adige balpartján fekvő egyéb velencei birtokokat Velence városával együtt; a franciák pedig a régi velencei birtokok közül megtartották a Jón-szigeteket és az Adriai-tenger K-i partján levő területet.

Campo libertate

(rom.) a. m. szabadságmező. Igy nevezték el Balázsfalván 1848. azt a teret, hol az oláh forradalom kezdődött.

Campomajor

város Alemtejo portugál tartományban, 6 km.-nyire a spanyol határtól 5670 lak., meteorologiai obszervatóriummal; jelentékeny szőllőtermeléssel és fontos gyapjuvásárokkal.

Campomanes

Péter Rodriguez gróf, spanyol államférfiu, tudós és iró, szül. Santa Eulalia de Sorriba-ban (Asturia) 1723., megh. 1802 febr. 3. Bölcsészetet és jogot tanult s azután az ügyvédi pályára lépett. III. Károly 1762. a kasztiliai magas tanács ügyészévé, majd e testület elnökévé nevezte ki. 21 évig viselte e méltóságot; azonfelül 1768-1789-ig a királyi kamara ügyeit is kezelte. 1791. az államtanács tagjává lett. Sokat tett a mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében, gyarmatosította a Sierra Morenát, felkarolta a szegények ügyét, kórházakat alapított, javított a postaügyön stb. Tratado de la regalia de la amortizacion stb. (Madrid 1765) c. művében, a kormánynak jogát vitatta a holt kézben levő rengeteg birtokok korlátozásában, minthogy a spanyol nép jólétének egyik akadályát a holt kéz latifundiumaiban találta. Discurso sobre el fomento de la industria popular (Madrid 1774) c. munkája, az első kiváló spanyol nemzetgazdasági munka; s kevéssel később egy más művében (Discurso sobre la educacion popular de los artesannos, y su fomento (Madrid 1775-77, 6 kötet) a spanyol nép ferde előitéletét támadta meg a gyár- és kézimunka iránt. Irodalmi tevékenysége mellett az egyetem s több más tudományos intézet felvirágoztatásában is közreműködött. Műveit és levelezését kiadta Cartas economicas cimmel Villa Rodriguez (Madrid 1878)

Campori

(ejtsd: kampóri), 1. Cézár, olasz történetiró, szül. Modenában 1814 aug. 11., megh, Milanóban 1880 szept. 6. Számos kisebb monográfián kivül irt egy: Raimondo Montecuccoli c. nagyobbszabásu munkát is, melyben ezen, a magyar történelem szempontjából is fontos hadvezér pályáját a legkimerítőbb forrásbuvárlatok alapján adja elő (Firenze 1876). Történelmi munkásságán kivül a szépirodalom terén is dolgozott, de nem nagy sikerrel.

2. C. József marchese, olasz iró és történész, szül. Modenában 1821 jan. 17., megh. u. o. 1887 jul. 19. Művei: Delle opere di pittori modenesi (1844-45); Gli artisti italiani e stranieri negli stati Estensi (1855); Della vita e delle avventure del Marchese Alessandro Malaspina (1868); Notizie per la vita di Lodovico Ariosto (1871); Lettere artistichi inedite (1866); Una vittima della storia (1866); Memorie biografiche degli scultori, architetti, pittori nativi di Carrara ecc. (1873); Centotre lettere inedite di Sommi Pontefici (1878); Carteggio Galileiano inedito (1881); Torquato Tasso e gli Estensi (1883).

Campos

(ejtsd: kamposz), 1, város Mallorca szigetén a Baleárok egyikén egy kis parti folyó mellett, (1887) 4364 lak., rossz kikötővel, tengeri sótermeléssel, 5 km.-nyire vannak, a Salobrar sós tó meg egy fenyő-erdő között a fürdőintézet a San Juan de Campos kénes ásványvizforrással. 2 C. (azelőtt Săo Salvador), város Braziliában, Rio de Janeiro államban, a Parahyba de Suljobb partján, nagyon termékeny sikságon, amelyen kitünő cukornádat termelnek, mintegy 29,000 lak.; csatorna köti össze Macaheval.

Campo santo

(olasz, a. m. szent mező), a temető elnevezése Olaszországban. Az olasz temetők rendesen oszlopcsarnokokkal vannak körülvéve, mely csarnokok alatt az előkelőbbek sirhelyei vannak. A szabad ég alatt fekvő sirok nincsenek fölhantolva; sem keresztfával ellátva, hanem kisebb számozott kövekkel megjelölve. A pisai C. egyike a leghiresebbeknek.

Campra

(ejtsd: kampra) András, francia zeneszerző, született Aix-ben (Provence) 1660 december 4., megh. Versailles-ban 1744 jul. 29. Kiváló zenei képzettségéért, abbé létére 1679. Toulon, majd Arles, Toulouse székesegyházai karnagyává nevezték ki, 1694. Párisban a Jézus-társaság templomába, majd a Notre-Dame-hoz. A látott operák ihlették az általa eddig mivelt egyházi zene helyett A szerelmes Europé és Velencei farsang c. dalművek megirására, melyeket nagybőgős bátyja neve alatt volt kénytelen előadni. Nagy sikerük miatt lemondott állásáról s nyiltan irta meg többi 15 dalművét (Tankréd, Iphigeneia Tauriszban, Télemachos, Mars és Venus szerelme stb.); 1722. udv. karnagy lett, majd Conti hg. zeneigazgatója. Sokat irt: tánczenét az udvarnak, 3 köt. kántátét, 5 köt. motettet, szerenádokat, áriákat stb., melyek meg is jelentek.


Kezdőlap

˙