Carotis

l. Fejverőér.

Caroto

Gian Franceso, olasz festő, szül. Verolnában, megh. 1546 körül. Mantegna és Lionardo da Vinci hatása alatt állt. Képeit nemes felfogás s élénk, de kissé kemény kolorit jellemzik. Több képe van Veronában.

Carouge

(ejtsd: karuzs), város Genf svájci kantonlban, 1 km.-nyire Genftől, az Arve partján, (1888) 5703 lak., vasöntőkkel, gépgyárakkal, festékgyártással és óraiparral.

Caroussel

(franc., ejtsd: karusszel) a. m. táncvigallom lóháton v. kocsin. Lóháton (igen jól iskolázott lovakon) urak és hölgyek zeneütem mellett a quadlrillek, polkák sőt walzerek mindenféle alakjait lolvagolják a lovarda porondján, némelyiket egyrészlben ügetve, másrészt galoppban, oldalmenetek (en traverse) és szökellésekkel. Vannak katonai C.-ek is, - melyeknél leginkább galoppban és zártsoroklban hirtelen kanyarodások, fordulatok, akadályátugratások történnek; egyenkint pedig lándsával v. egyenes karddal - török fejek szuratnak le, v. karikák emeltetnek le teljes vágtatás közben a kiálló szögekről. - A kocsi- v. hintó C.-ek (s ettől származik nevük is) XIV. Lajos korában kezdődtek; kettes és négyes fogatok felvonulása, együtt kanyarodás és más alakzatban átmenés, többnyire ügetésben, de jól begyakorlott lovakkal némely úrkocsisok galoppban is hajtanak. Ilyen ügyes kolcsis volt Török József huszárezredes.

Carp.

állati nevek mellett Carpenter angol geologus nevének rövidítése.

Carp

Petrache, román politikus, szül. Jászvásárban 1837 jun. 29. Tanult Berlinben és Bonnlban. Károly fejedelemnek Romániába való érkezltével mint a diplomáciai ügynökség első titkára Párisba ment, s mint képviselő később a Bratianu minisztériumnak heves ellenzője volt. Epureanu rövid életü kabinetjében külügyminiszter volt, kélsőbb néhány évig diplomáciai ágens Bécsben. Halzatértekor ismét élénk részt vett a parlamentáris életben és különösen Majorescunak (kinek később utódja lett) közoktatási reformját támogatta. Mildőn e reform okozta küzdelmekben az ó- és ujkonlzervativok elszakadtak egymástól és e szakadás következtében a Catargiu minisztériuma megbulkott, C. a konzervativ pártnak reorganizációját iparkodott létre hozni, minek következtében meglalakult a junimisták pártja, melynek feje C. lett. A rákövetkező Bratianu-minisztériumban C. Bécslben védelmezte országa követelményeit a dunai kérdésben, s azután a szabadelvü kormányt belső ügyekben erősen támadta. 1888. jelentékeny haltásköre volt Rosetti átmeneti minisztériumában. Terveit magáévá tette a kormány. 1892. Catargiu minisztériumában elvállalta a jószágügyi tárcát; programmja: emelni a parasztságot és a városi elemet, decentralizáció által reformálni a közoktaltást a birói állást véglegesiteni, a papok fizetését javítani, a reália-oktatást intenzivebbé tenni. 1893 april. 17. általános feltünést keltett, hogy a C. pénzügyi reformjai miatt elégületlen és a liberális ellenzéktől izgatott kisebb kereskedelmi osztály zendülést támasztott ellene.

Carpaccio

(ejtsd: kárpáccso) máskép Scarpaccio, Viktor, olasz festő, szül. állítólag Isztriában 1450 körül, megh. 1522 után. Gentile Bellini tanitválnya volt, és ugy látszik, mesterét konstantinápolyi utjára is elkisérte. Különösen említésre méltó műve a Szt. Orsolya életéből vett jeleneteket ábrálzoló kilenc kép, melyet 1490-95-ben a velencei Szt. Orsolya kolostor számára festett. Az alakok néha még kissé ügyetlenek, de mindig elevenek, kifejezésteljesek és jellemzőek. A csoportok elrenldezése, a vonal- és légtávlat egyaránt helyes. A vellenceí Scuola di San Giorgio degli Schiavoni számára festett kilenc képet szt. György és szt. Jeromos életéből; a San Stefano kolostor szálmára festett 5 képe közül 4 különböző gyüjtemélnyekben látható; említendők még: a San Vitale főoltárának képe (1514), az emmauszi vacsora a San Salvatoréban, Szűz Mária megkoronázása a San-Giovanni e Paolo templomban, mindhárom Velencében, egy genrekép a Museo Correrben o. ott, festmények berlini, drezdai, párisi, milanói gyüjteményekben stb. (L. Molmentí, II Carpaccio e il Tiepolo (Milanó, 1885).

Carpe

(lat.), a. m. tépd ki, szakaszd ki. C. diem, szakaszd le a napot (t. i. napod virágjait), mondás Horatius I. könyve 11. ódájából. C. viam: eredj, isten hírével!

Carpeaux

(ejtsd: kárpo) János, francia szobrász, született Valenciennesban 1827., megh. 1875-ben. Egy ideig művészi iparral foglalkozott, majd Rude és Duret tanítványa volt, mig 1854-ben ösztöndijljal Rómába ment. Római tartózkodásának gyülmölcse volt az 1858. kiállított nápolyi halászfiu, és La Palombella, egy fiatal szabin nő mellszobra. Miután rövid ideig Valenciennesben tartózkodott és elkészítette a Nevető leány mellszobrot, visszaltért Rómába és itt alkotta a fiai és unokáitól körülvett Ugolino szobrát (Dante, Inferno), melynek nalturalizmusa és festőisége egyenes ellentétben áll a szobrászat törvényeivel (bronzöntvénye a párisi Tuileriák kertjében). 1862-ben visszatért Párisba és naturalista irányát mérsékelni törekedett, mi különösen sikerült neki Matild hercegnő mellszobrán (1863), a Kagylós leányon (1864), Napoleon császári herceg szobrán (1866) és a párisi Louvre Flórapavillonja számára készített dekorativ munlkáin. Egyik legkiválóbb alkotása a tánc allegoriai csoportja a párisi uj opera homlokzatán, melyben a művész drámai ereje és alkotó képessége, de képzeletének zabolázatlansága is legjobban ki van fejezve. Későbbi munkái közül nevezetesebbek: a négy világrészt ábrázoló szökőkút a Luxembourg kertben Watteau szobra és ifj. Dumas Sándor mellszobra. V. ö. Chesneau, Le statuaire J. B. Carpeaux (Páris 1880).

Carpellum

(növ.) a. m. termőlevél később terlméscikk v. gyümölcscikk l. Termő és Anyakör.


Kezdőlap

˙