Cassino

(ejtsd: kasszino), város Caserta olasz tartományban, a Rapido partján, (1881) 8212 lak., Casinum római város számos romjával. Mellette hegyen emelkedik a hires kolostor, Monte-Cassino (l. o.). A középkorban San-Germano volt a neve. 1230-ban II. Frigyes császár itt kötött békét IX. Gergely pápával és 1815. márc. 16. itt verték meg az osztrákok Murat-ot.

Cassinoid

l. Cassini-féle görbe.

Cassiodorus

(Cassiodorius) Magnus Aurelius Senator, államférfiu és iró a gótok idejéből, szül. Scyllaciumban (Squilace) Kalabriában Kr. u. 468 és 480 között, megh. 562., mások szerint 575. Odoaker kalandor, Itália uj ura magántitkárává (comes rerum privatarum) tette. Miután Odoakert Nagy Theodorich 493. legyőzte, C. az utóbbihoz pártolt s Alsó-Itália prefektusa, majd meg quesztora lett. Utóbb praefectus praetorio, patricius s 514. konzul lett s nagy befolyást gyakorolt a kormányzásra. Theodorich halála után (526) egy ideig még féken tartotta az egyenetlenkedő gótokat, de miután Belizár Itáliába tört s a gótokat megverte, C. visszavonult az általa Scyllacium mellett alapított Vivarium (Vivarese) nevü kolostorba (538). Idejét a tudományoknak szentelte s különösen arra sarkalta a szerzeteseket, hogy az ókori irókat szorgalmasan tanulmányozzák és kézirataikat másolgassák. Nagyszámu művei közül első helyen kell megemlítenünk a Variarum epistolarum libri XII munkáját, mely kora történetének egyik legjobb forrása. (Megjelent először Augsb. 1533.) Egyéb művei: De orthographia liber (l. Keil: Grammatici latini 6 köt.); De arte grammatica, ad Donati mentem; De artibus ac disciplinis liberalium artium, mely a középkornak kedvelt tankönyve vala; Chronicon-ja rövid, ugy szólván csak kronologikus összefoglalása a világtörténeti eseményeknek Ádámtól 519. Kr. u. (Theodorich király számára készült.) Libri XII de rebus gestis Gothorum c. művéből csak a Jordanis által készített kivonat maradt ránk. Sozomenos Sokratés és Theodoretos nyomán irta Historie ecclesiastica tripartite libri XII c. művét, mely 1472. jelent meg Augsb. Összes műveinek: Opera omnia kiadását Garet rendezte sajtó alá (Rouen 1679, Velence 1729) s ujabban Migne (a Patrologia cursus 69 és 70. köteteiben). Az egyház C.-t a szentek sorába fölvette, emléknapja március 17.

Cassione

az Adriai tenger ilyen nevü öblében veglia közelében fekvő kis sziget, régi bencés-, most ferencrendi kolostorral. Az 1523. épült templomban sok szép márványoltár és a Frangepán-család sirkápolnája van; emlitésreméltó Girolamo da Santa Croce (megh. 1545.) oltárképe.

Cassiquiare

(ejtsd: kasszikiare) nagy folyó Venezuela D-i részében, az Orinoko baloldali ága; ennek forrásától mintegy 300 km.-nyire kiszakad az Orinokoból, magával viszi vizének mintegy harmadát és beletorkollik a Rio-Negroba, az Amazon egyik mellékfolyójába és igy alkotja földünk egyik legnagyobb bifurkációját. A C. átlagos mélysége 10 m., de csak az esős évszakban hajózható; hossza 400 km.

Cassis

(ejtsd: kasszi), kikötő város Bouches-du-Rhône francia départementban, a Valat des Brayes szük völgyében, festői környéken, (1891) 1974. lak., korallhalászattal; szőllője, fügéje, olajbogyói és granátalmája hiresek. Mellette a Ragage nevü barlang.

Cassis

(francia, ejtsd: kasszi), a fekete ribizke (Ribes nigrum) nedvéből készített liqueur.

Cassiterides insule

(lat.), az «ón-szigetek» ahonnan a föniciaiak az ónt (gör. cassiteroz), hozták. A görögök még a brit szigeteket értették ez elnevezésen, mig a rómaiak a C. nevével a Scilly-szigeteket jelölték.

Cassius

1. Gajus (Dio Cassiusnál Longinus melléknévvel), a Caesar ellen szőtt összeesküvés főrészese, mint Crassus quesztora 554-53 között Kr. e. hadi tudományával és ildomos magatartásával tünt ki. A Pompejus és Caesar között kitört háboruban C. az előbbinek pártjára állott és mint a hajóhad egyik részének vezére 48. Messina előtt, a Caesar-pártiaknak jelentékeny veszteségeket okozott. 44. prétor volt, s ekkor határozta el Caesar meggyilkolását, s azt véghez is vitte márc. 15., miután tervének Brutust és egyebeket összeesküvőkül nyert meg. Ugyanazon év szeptember havában Sziriába ment, hol Publius Dolabellát 43. legyőzte. 42. Filippinél Antoniustól vereséget szenvedett, minek következtében egyik szabados által magát megölette.

2. C. Quintus C. Longinus, ki mint néptribun 48. Antoniusszal közösen Caesar pártján buzgólkodott; ez őt ugyanabban az évben, miután a Spanyolországban levő pompejuspárti legátusok magukat megadták, Hispania ulterior proprétorának nevezte ki. De itt zsarolásai és kegyetlenkedése miatt oly gyülöletessé vált, hogy a seregnek egy része ellene fellázadt. Midőn Spanyolország partjairól távozni akart 47. az Ebro torkolatánál hajótörés következtében életét vesztette.

3. C. Parmensis (melléknevét szülőhelyéről, Parmáról kapta), Caesar gyilkosai közé tartozott s Brutus és Gajus Cassius alatt a hajóhad egyik raját vezérelte. A 42. Filippi mellett vivott csata után Sextus Pompejushoz ment Sziciliába, őt 36. elhagyta és legátusa lett Antoniusnak. Az Actium mellett vivott csata után Athénben Octavianus parancsára megölték. Költő is volt, irt elegiákat, epigrammákat és szomorujátékokat, melyek azonban elvesztek. V. ö. Weichert, De L. Varii et Cassii Parmensis vita et carminibus (Grimma 1836).

4. C. Gajus Longinus, Kr. e. az I. században élt jeles római jogász, konzul volt Tiberius alatt 30., s Claudius császár alatt 45-50. Sziria helytartója. Nero 65. Szardinia szigetére számüzte, mivel őseinek képsorozatában a Caesar gyilkosa képét is birta. Vespasianus azonban ismét visszahivta. Nagy munkát irt De jure civile címmel, s egy külön jogásziskolának volt az alapítója.

5. C. Spurius Vecellinus (v. Vicellinus), egyike a legrégibb és legjelentékenyebb, valóban históriai alakoknak a római történelemben. Három izben volt konzul (502., 493. és 486. Kr. e.), egy izben magister equitum (503 v. 498.); első konzulsága idején győzedelmeskedett a szabinokon, a másodiknak folyamán pedig megkötötte a latinokkal a szövetséget egy még Cicero korában megvolt szerződés alapján. Harmadik konzulsága után, melynek folyamán a hernikek népén diadalmaskodott, azt a javaslatot terjesztette a nép elé, hogy a községtelek, melynek eladdig a patriciusok voltak egyedüli haszonélvezői egy nehány gazdagabb plebejussal egyetemben, részint az állampénztár javára bérbe adassék, részint Róma és a latin szövetség szegényebb polgárai között osztassék fel. A patriciusok egyhangulag tiltakoztak ez ujítás ellen és sikerült is nekik a nép alsó rétegeit a javaslattevő ellen felligerelni; igy C.-t hazaárulással és azzal vádolták hogy királyi méltóságra törekszik s kivégezték.

6. C. Severus, római szónok a reszpublika utolsó éveiből, kit Augustus Kréta szigetére száműzött, mivel kiváló férfiakat és nőket szatirikus iratokban gúny tárgyává tett. Minden javától megfosztva, Seriphos szigetén halt meg száműzetése huszonötödik évében, 32-ben Kr. u. Irataiból csak régi latin irók itélete alapján vannak fogalmaink. V. ö. Robert: De C. S. eloquentia (Páris 1890).

Cassius-bibor

l. Aranybibor.


Kezdőlap

˙