Cercar la nota

(ol., ejtsd: cserkár-) a. m. hangjegyet (hangot) keresni, énekművészeti műszó, mely azt jelenti, hogy egy a következő szótagra eső hangot már valamivel előbb kell hangoztatni, például:

[ÁBRA]

Cerceau

Andronet du, francia építész, l. Ducerceau.

Cercis

L. (növ.), l. Júdásfa.

Cercle

(franc., ejtsd: szerkl) a. m. kör, előkelő társaság; fejedelmi személyeknek vendégeikkel való társalgása; vivásban a. m körvágás.

Cercocebus

Geoffr., a Cercopithecus majomnemnek egyik alneme, ahová a C. fuliginosus Geoffr., a C. collaris Gray és a C. aethyops L. tartozik.

Cercolabes

Brdt., a rágcsálók (Rodentia) rendjébe a Hystrichidae családba tartozó emlősállatnem, hosszu kapaszkodó farkkal, első lábain 4 ujjal és hüvelyk szemölccsel hátulsó lábain 4 ujjal és csenevész belső ujjal; talpai redősek; karmai sarlóformák, hosszuak és hegyesek. Számos faja ismeretes, amelyek majdnem kizárólag Délamerika lakói és fákon élnek. Egyik faja a kuandu (C. prehensilis Brdt.), egész teste tüskés szőrrel fedett s az egyes tüskék 10 cm. hosszuak, világos sárgás fehérek, csúcsuk alatt sötétbarna gyűrűvel, szőre vörhenyesbarna. Teste 50 cm. hosszu. Husát eszik. Másik faja a kuji (C. villosus Waterh.), melynek hasa puhaszőrü, háttüskéi sárgák vagy vörösesek barna gyűrűkkel. Hossza 60 cm.

Cercomonas

Duj. az ostoros ázalékállatkák (Mastigophora) osztályának Flagellata rendjébe tartozó Monadina családnak egyik neme, szintelen magja a test mellső felében fekszik, egy vagy több lüktető üregecskéje, testének hátulja ostor-v álláb-forma farkfonálba megy ki. Egyik faja, a C. intestinalis Lambl. az ember belében élősködik.

Cercopithecus

(állat) a keskenyorru, óvilági majmok (Catarrhini) családjába tartozó nem, nyulánk, csinos testtel, vékony végtagokkal, keskeny rövid kezekkel, hosszu hüvelykujjal és farkkal, tágas pofazsebekkel és nagy ülőgumókkal. Fajai már a XVI. sz. óta ismeretesek Európában «tengeri macska» név alatt, amely nevet a macskához való hasonlóságtól nyerték. Fajai a forró Afrika őserdeinek lakói a keleti partoktól a nyugatiakig, hol nagy társaságokban élnek, majdnem kizárólag a fákon tartózkodnak; igen élénkek, szelid természetüek, könnyen szelidíthetők s az állatkertekben és állatseregletekben gyakran láthatók. Fogságban is szaporítanak. Számos fajai között a legrégebben ismert a zöld majom (Cercop. sabeus Cuv.), melynek hazája K.-Afrika, Abisszinia egészen a Nilus Ny-i folyásáig; 50 cm. hosszu, ugyanily hosszu farka is, háta sötét szürkészöld, végtagjai szürkék, fülei és kezei feketék, alul fehérek. Arca világos barna. Már a régi egyiptomiak is szelidítették. Ide tartozó fajok még a diánnamajom (C. dianna Erxl.); a barát-majom (C. mona Erxl.); a nyakörves mángábé (C. ethiops Geoffr.); a pátáz-majom (C. ruber Cuv.).

Cercospora

Fres. (növ.), fonálgombafaj, barna v. szürkészzöld penészcsomó az élő levelek száraz barna helyein, egyszersmind kóros állapot. Valószinüleg levélen élő pyrenomyceták conidium-állapota. Él zelleren (C. apii Fres.), a rezedán (C. resedae Fuck.), a süvöltinen (C. Ariae Fuck.), a bodzafa (C. penicillata Fres.), juharfa (C. acerina R Hart.), ibolya (C. Violae Sacc.), cékla (C. beticola), szőllő (C. vitis Sacc.) levelein. Az utóbbi a szőllőlevélnek mind a két oldalán mint fekete folt jelenkezik.

Cerdagne

(ejtsd: szerdánny), spanyolul Cerdana, a Pireneusok K-i részében, a Segre és Tet felső völgye körül elterülő vidék. Egy része Franciaországhoz, Pyrénées-Orientales départementhoz (főhelyek: Saillagouse, Montlouis), a másik Spanyolországhoz, Kataloniához tartozik (főhelyek: Puycerda és egészen a francia területtől körülfogott Livia). Egykoron ceretánok lakták; a IX. században külön grófságokra oszlott; XII. században Barcelona grófsághoz csatoltatott. A pireneusi békében egy része Franciaországhoz került.

Cerealia

(lat.), Ceres (l. o.) ünnepe a régi Rómában. C.-nek nevezik a földnek minden gyümölcsterményét. Növénytani értelemben a gramineákhoz tartozó gabonafélék hasznos növények közneve. L. Gabonafélék.


Kezdőlap

˙