Chalkioikos

Athénének a Spártában felállított ércburkolatu templomáról adott mellékneve a régi görögöknél.

Chalkokondylás

(Chalkondylás), 1. Dömötör (Démétrios) görög grammatikus, Miklósnak testvére szül. Athénben 1428 táján; szülőfölde meghódíttatása után mint a görög nyelv tanítója Olaszországba ment, hol Lorenzo di Medici a tudós és jellemes férfiut nagyon kedvelte. Görög nyelvtana 1493. jelent meg. Ő nyomatta ki először Homérost (Firenze 1488, 2 köt.); Isokratést (Milano 1493) és Suidast (u. o. 1499).

2. C. Miklós (Láonikos), bizánci történetíró szül. Athénben, Konstantinápolynak török kézre este után minek szemtanuja volt, Olaszországba ment ahol meghalt. Megírta a törökök elhatalmasodásának és a bizánci uralom hanyatlásának és megdőlésének történetét (1298-1463) 10 könyvben. A törököknek a magyarokkal való harcára csak futólagosan terjeszkedik ki. Kiadta gör. és lat. nyelven Bekker a Corpus Script. hist. Byzant. gyüjteményében (Bonn 1843). Latinra fordította Clauser Konrád (Basel 1560).

Challamel

(ejtsd: salamel) János Mária Ágost, francia történetíró, szül. Párisban 1818 márc. 18 .,megh. 1892 ápr. 25. Kereskedelmi pályára lépett, de attól megválva a jogra adta magát. 1840-ben ügyvéd lett. Nemsokára azonban egészen az irodalomnak, különösen a történetirásnak élt s 1844. alkalmazást kapott a St. Genevieve könyvtárban. Művei: Histoire-Musée de la République francaise stb. (1841, 2 köt.; 3. kiad. 1858); Saint-Vincent de Paul (1841, 3. kiad. 1856); Les Francais sous la Révolution (1843); Isabelle Farnese (1851, 2 köt.); Madame du Maine, ou les légitimes et légitimés (1851 és 53); Histoire populaire de la France, de la Révolution, de Napoléon, de Paris (1851, 4 rész, Bellangé rajzaival); Histoire anecdotique de la Fronde (1860); Histoire du Piémont et de la maison de Savoie (1860); Histoire populaire des papes (2. kiad. 1861); La régence galante (1861); Le roman de la plage (1863); Mémoires du peuple francais (1865-73, 8 köt.); Histoire de la mode en France (1874); La France et les Francais a travers les siecles (1883, 2 köt.); Précis d'histoire de France (1883); Souvenirs d'un hugol âtre (1885).

Challant

(ejtsd: sallaň), város Vendée francia départementban a vendéei mocsár bejáratánál 1765 lak. A köztársasági csapatok itt győzték le a Charette vezérlete alatt álló vendéei fölkelőket 1793 ápril 12-én.

Challemel-Lacour

(ejtsd: salmel-lakúr) Pál Armand, francia publicista és politikus, szül. Avranchesban 1827 máj. 19. A Lycée St-Louisban és az École Normaleban tanult. Bölcsészeti előadásokat tartott Párisban és Limogesban; azonban az 1851 dec. 2. államcsíny után számkivetésbe kellett mennie. Három évi távollét után visszatért s a Temps c. lapba irt ellenzéki cikkeket. Az 1870-71. háboru idején barátja Gambetta, Lyon prefektjévé nevezte ki. 1872. bejutott a nemzetgyülésbe, ahol Gambetta oldala mellett mint tudományosan képzett, kiváló szónok különösen a klerikális irány ellen harcolt. Tevékenységének elismeréseül Marseille városa 1876. szenátorrá választotta, a kormány pedig 1879. Bernbe, 80-ban Londonba küldte követnek, ahonnan csak Gambetta bukása után tért vissza (1882). Egy évvel később elvállalta a Ferry-kabinetben a külügyi tárcát. A Bourrée-féle szerződésnek visszautasításával háborúba keverte hazáját Khinával, novemberben pedig visszalépett állásáról. Legujabban ismét előtérbe lépett. Mint a szenátus alelnöke az 1892 szept. 22. tartott százados ünnepély alkalmával a Pantheonban a francia forradalmat magasztaló beszédet mondott és az ő indítványára szavazott a szenátus december 12. bizalmat a Bourgeois-Ribot-minisztériumnak. 1893 márc. 27. a szenátus nagy többséggel elnökének választotta az elhunyt Ferry helyébe márc. 23. Pedig az akadémia Rénan utódja gyanánt tagjai közé felvette. C. ugyanis számos jeles munkával gazdagította a francia irodalmat, és honfitársai közt azon kevesek közé tartozik, kik alaposan ismerik az angol és német bölcsészeti irodalmat. Különösen pedig Schopenhauernek nagy tisztelője. Főbb munkái: Philosophie individualiste (Páris 1864. Ebben a tanulmányban Humboldt Vilmost méltatja). Lefordította Ritter H: A bölcsészet története c. 3 kötetnyi munkáját franciára. Kiadta végül d'Épinay asszony összes műveit (1870).

Challenger

(ejtsd: csellendser), egy angol hajó neve amely 1872-76. a tengeren tudományos célu utat tett. L. Tengeri tudományos expediciók.

Challis

Jakab, angol csillagász, szül. Bram-treeben Essexben 1803 dec. 12., megh. 1882 dec. 3-án. Tanulmányait Cambridgeben végezte, 1826. u. o. a Trinity College fellow-ja, majd 9 évvel később az asztronomiai és kisérleti fizika tanára. s a csillagvizsgáló igazgatója lett. Utóbbi állásától 1861. vált meg, mig tanárságát 1879. töltötte be. Meridian-megfigyeléseit 12 kötetben tette közzé s azonkivül számos apró bolygóra s üstökösre vonatkozó megfigyelést közölt. Adams számításai értelmében az Uránuson túli bolygót (Neptunust) rendszeresen kereste, s 1846 augusztusban kétszer is megfigyelte, még mielőtt Galle Berlinben megtalálta s felismerte volna (l. Neptunus). A fizikai irodalmat is számos értekezéssel gazdagította.

Chalmers

(ejtsd: csámerz), 1. György, angol történész szül. Skótországnak Fochabers nevü helységébén 1742., megh. 1825 máj. 31. Edinburghben jogot végzett s mint ügyvéd hosszabb időn át Amerikában tartózkodott. 1775-ben visszatért Angolországba s 1786. alkalmazást kapott a kereskedelmi minisztériumban. Nagyszámu iratai közül megemlítendők: Political annals of the united colonies (Lond. 1780); On the comparative strength of Great Britain during the present and preceding reigns (u. o. 1782 és 1786); Collection of treatises between Great Britain and other powers (u. o. 1790, 2 köt.); Caledonia, or a topographical history of North Britain (u. o. 1807., s azóta 4 köt.), mely utóbbi mű Skótország történetének igen alapos tanulmánya. Több jeles életrajzot is irt, névszerint Stuart Mária (London 1818, 2 kötet, ném. Halberst. 1824) Defoe Dániel (1790), Rudiman Tamás (1794) és Palne Tamás (1796) életrajzát. Síkra szállt Shakespeare hátrahagyott iratainak valódisága mellett (1796) és kiadta Ramsay Allan (1800) és Lindsay Dávid (1807) költői műveit.

2. C. Sándor, angol életrajziró és műbíráló, szül. Aberdeenben 1759 márc. 29., megh. 1834 dec. 10. Éles birálataival korán ismeretessé tette nevét. Az északamerikai szabadságharc idejében népszerüségének rovására .Angolországnak fogta pártját. Első nagyobbszerü vállalata volt a General biographical dictionary (London 1812-17, 32 köt.), mely 9000 cikknél többet foglal magában. Művei közül megemlítendő még: The British essayists with prefaces historical and biographical (London 1803 45 köt.) History of the university of Oxford (u. o. 1810, 2 köt.) és British poets from Chaucer to Cowper (u. o. 1810, 21 köt.). Kiadta Shakespeare, Johnson S., Pope és mások műveit.

3. C. Tamás, angol teologus és hitszónok, a skót szabad preszbiteri egyház alapítója, szül. Anstrutherben (Fife grófság) 1780 márc. 17., megh. Morningsideban 1847 máj. 31. 1795-98. St.-Andrewsben teologiát, matematikát, természetbölcsészetet és kémiát tanult; néhány évig mennyiségtan-tanár volt, 1803. lelkész lett Kilmanyban, 1815. Glasgowban, 1823. a morálfilozofia tanára St.-Andrews-, 1828. a teologia tanára Edinburghben. Sikerrel fáradozott az egyházi diakonátus kiképzése és uj életre ébresztése körül. A francia Institut levelező tagjává választotta s a cambridgei egyetem a jogtudomány doktorává avatta. 1843. kilépett az állami egyházból és a skót nemzeti egyházat alapította. Az első gyülésen ő elnökölt s mint az uj egyház pastor primariusa buzgón működött egész haláláig. Mint nemzetgazda kivált annyiból érdekes jelenség, mert erősen hangsulyozza a kereszténységnek a gazdasági életre való befolyását. Egyebekben igy jellemezhető: Ricardónak, de kivált Malthus tanának buzgó védelmezője. Művei 25 kötetben vannak összegyüjtve (uj kiadás London 1849) ehez járul hátrahagyott iratainak 9 kötete, mig 12 kötetre rugó válogatott műveit Hanna adta ki (Edinburgh 1854-57). Fontosabb művei a következők: The adaptation of external nature to the moral and intellectual condition of man (Edinburgh 1839, 2 köt.); Treatise on political economy in connexion with the moral prospects of society (u. o. 1832), a Malthus által felállított elmélet védelme; The civil and Christian economy of large towns, (u. o. 1821, 3 köt.); Evidences of the Christian revelation (uj kiad. 1879). V. ö. Hanna, Memoirs of the life and writings of Th. C. (2. kiad., Edinburgh 1878, 2 köt.); Watson, Life of Th. C. (u. o. 1881); Fraser, Th. C. (London 1881).

Chalonnais

(ejtsd: salonne), 1. C. de Bourgogne Burgundia egyik vidéke volt Auxonnais, Beaunois, Autunois, Maçonnais, Bresse és Franche-Comte közt, Châlon-sur-Saône fővárossal. 1789. Saône-et-Loire département Châlon és Louhans arrondissementokat alkotta belőle. - 2. C. de Champagne, Champagne egyik vidéke volt Argonne, Perthois, Champagne Pouilleuse és Brie-Pouillouse közt Châlons-sur-Marne főhellyel.

Chalonnes-sur-Loire

(ejtsd: salonn szür loár), város Maine-et-Loire francia départementban, a Layon és Louet összefolyásánál, az alsó Loire menti széntelepek középpontja, (1891) 4594 lak., ásványvizforrásokkal, római régiségekkel, élénk takarmánykereskedéssel és jelentékeny széntermeléssel (évenkint körülbelül 1 millió métermázsa).


Kezdőlap

˙