Chelmsford

(ejtsd: csemszförd), Essex grófság fővárosa Angolországban, a Cann és Chelmer összefolyásánál, (1891) 11008 lak., jelentékeny gabona- és marhakereskedéssel.

Chelmsford

1. Frigyes Thesiger lord, ang. államférfiu szül. Londonban 1794 jul. 15., megh. u. o. 1878 október 5-én. Kezdetben a tengerészetnél szolgált, azután jogi tanulmányokra adta magát. 1844 febr. az alsóház tagja lett, 1845 máj. pedig Peel miniszter államügyésszé nevezte ki. Peel visszalépése után a tory-k egyik főtámasza volt a parlamentben. Midőn 1853 febr. a Derby-minisztérium a kormányra került, C. ujból az államügyészség állását kapta, melyet azonban már dec. a tory-k bukásakor ismét elvesztett. 1858 febr. Derby második minisztériumában C. lordkancellár lett, és C. báró cimmel peerré neveztetett ki, de 1859 jun. állásáról visszalépett. Derby lord 3. minisztériumában (1866 jul. 9.) ugyanezen hivatalt viselte 1868 febr.-ig; ez idő óta a politikai élettől viszavonultan élt.

2. C. Frigyes Ágost Thesiger lord, az előbbinek fia, szül. 1827 máj. 31. A katonai pályára lépett s huzamosabb ideig mint ezredes s a keletindiai fővezér szárnysegédje szolgált. 1878 február 9-én az angol seregek főparancsnokává nevezték ki a zulu-kafferek ellen. Ez állásában azonban C. nem felelt meg a várakozásoknak és az angol hadnak Isandula mellett szenvedett vereségét is ő okozta. E miatt az ellenzék az alsóházban kikelt ellene; a minisztérium ugyan védelmezte, de 1879. tavasszal midőn C. még mindig nem tudta magát ujabb támadásra elhatározni, a kormány kénytelen volt a fővezérletet tőle elvenni, mellyel aztán (1879 jun.) Wolseley-ot bizta meg. Mindezek dacára C. Wolseley fővezérlete alatt tovább szolgált és a főhad test élén jul. 3. Kecevajo zulu főnököt teljesen legyőzte. Midőn C. aug. végével Angliába visszatért nagy kitüntetésekben részesítették. Öccse, Alfréd Henrik Thesiger, szül. 1838 jul. 15-én, megh. 1880 okt. 20., 1877 óta Lord Justice of Appeal volt.

Chelmsfordit

l. Skapolit.

Chelone

L., l. Pajzsvirág.

Chelóné

(gör., a. m. tekenősbéka), nimfa, kit midőn a Zeus és Héra lakodalmára való meghivás ellenére is otthon maradt, Hermés tekenősbékává változtatott át; büntetésül még a hátán a házát is kell hordania.

Chelonia

(állat), a csuszómászók (Reptilia) egyik rendje. Az idetartozó állatok valamennyien négylábuak, széles, kurta testüek és törzsüket hát- és haspáncél födi. Fogatlan állkapcsaikon a madár csőrére emlékeztető szaru burok van. Koponyacsontjai szilárdan összenőttek, nyakszirt taraja igen éles. Nyaka és háta 10-10, kereszttája 2-3 csigolyából áll. A hollóorrcsont villás; medencéje alul zárt. Legjellemzőbb a csontkemény páncél vagy teknő, amelybe fejét, nyakát, lábait és farkát visszahuzhatja. A páncél egy hát- és egy hasteknőből áll s ezek a test két oldalán egymással összefüggenek. A hátpáncél ritkán lágy, leggyakrabban elszarusodik s ilyenkor szabályosan fekvő lemezekből áll, amelyeknek száma, formája és elrendeződése a különböző fajoknál igen különböző. A hátpáncél 13 középső lemeze, melyek az ugynevezett korongot (discus) képezik, két csoportra osztható, az egyik csoportba a gerincoszlop közepén végig vonuló 5 csigolyalemez, a másikba a bordák fölött párosan fekvő 8 bordalemez tartozik. E 13 lemezt aztán mindenik oldalon 11-11 összesen 22 szegélylemez környezi. Ezekhez járulhat még elől egy pár nyakszirt, hátul pedig egy pár farklemez. A haslemezek között a következőket különböztethetjük meg: 1. begy-, 2. kar-, 3. mell-, 4. has-, 5. comb- és 6. alfel-, tehát összesen 6 pár lemezt. E szarulemezek alatt találjuk a csontlemezeket, amelyek részben bőrcsontok, részben pedig a gerincoszlopnak s a csigolyáknak módosulatai. A mell- vagy haspáncél csupán bőrcsontokból áll, még pedig 8 párosból és. egy páratlanból s ezek vagy szilárdan összeforrtak, vagy szabadok. A hátpáncél képzésénél a 2-8-ik hátcsigolya tövisnyulványai, továbbá a 2-9-ik borda működik közre s az elsőkből a 7 középső, az utóbbiakból a 8 oldallemez fejlődik, mig a szegélylemezek bőrcsontokból lesznek. A fej páncélján is ki vannak néha fejlődve, de nem oly szabályosan mint a kigyóknál és gyikoknál. A fej, fark és lábak bőre érdes, tüskés, szemcsés, pikkelyes, néha sajátságos függelékekkel. A nyak bőre redős s a fej behuzásakor visszatüremlik a fejre. A lábak az életmód szerint majd járó-, majd uszó-, majd evezőlábak. A szemeknek két pillája és egy pislogó hártyája van s a tülökhártya csontgyűrűt alkot. A dobhártya jól látható; a dobüreg két rekeszre osztott, melyek közül a külső az Eustachcsővel közlekedik. A rövid, husos nyelv a szájüreg alapjához nőtt és nem ölthető ki. Hugyhólyaguk is van. A himek közösülő szerve megduzzadó vessző. Meszeshéju petéiket a nap melege költi ki; a flatalok rendkivül lassan nőnek. Táplálékuk növényi anyagból, férgekből, lágytestü állatokból és halakból kerül ki. Téli álmot alszanak. Igen szivós természetüek; nemcsak az éhséget és szomjuságot bírják ki sokáig, hanem különböző testrészeiknek megcsonkítását is. A jelenben élő majdnem 300 faj legnagyobb része a forró öv lakója s csak kevés a mérsékelté, mig végre a sarkövben egyetlen faj sem él. Legrégibb kövült maradványaik a felső jurarétegekből ismeretesek.

Három családra oszlanak: 1. Testudinidoe, szárazföldi és mocsárlakó teknősök, amelyek vagy kizárólag a szárazon, vagy pedig a szárazon és mocsarakban tenyésznek. E családba két oly nem is tartozik, amelynek fajai Európa déli részében a szárazon vagy mocsarakban tenyésznek; nevezetesen a Testudo és Emis nemek, az előbbiből a Testudo graeca L., az utóbbiból az Emis lutaria Marsili ilyen. A Testudo graeca L. páncéllemezei concentrikus rovátkákkal diszítettek, hátpáncélja sárga, vagy zöldessárga fekete foltokkal, feje és lábai szennyeszöldes sárgák; hossza 26 cm. Husát megeszik. Az Emis lutaria Marsl. hátpáncélja feketés sárga foltocskákkal, ugy feje és lábai is. Hossza 21-26 cm. Husát megeszik s régen egyes részeit orvosszerül használták. 2. család Trionychidoe melynek fajai kizárólag a forróövi nagy folyók vizeit lakják. 3. család Chelonidoe, melynek fajai kivétel nélkül tengeriek. Ezek a legnagyobb teknősök, amilyen p. a 2 m. hosszu és 500 kg. nehéz Chelone viridis Schneid. az Atlanti-oceánban.

Chelsea

(ejtsd: cselszi), 1. azelőtt külön város, ma Londonnak (l. o.) egyik része; - 2. város Massachusetts É.-amerikai államban, Suffolk countyban, a Mystic-river partján; Boston tőszomszédságában, (1890) 27909 lak., a bostoniak számos nyaralójával, gummi-árúk készítésével és egy Academy of music-kal.

Chelsea-porcellán

mesterséges porcellán, melyet egykor London mellett fekvő, most a városba bekebelezett Chelsea faluban a XVII. sz.-ban keletkezett és a XVIII. sz.-ban virágzott gyár állított elő. A gyár virágzása korában a khinai izlést követte. Készítményeinek diszitését ibolyaszinbe játszó sötét rózsaszin jellemzi.

Cheltenham

(ejtsd: cseltnemm), város és igen látogatott fürdőhely Gloucester angol grófságban, a Chelt partján, (1891) 42914 lak., egy kitünően fölszerelt Ladies college-dsel, nehány szép templommal. 1761. még kis falu volt; ekkor fedezték föl jód-, magnézium- és vastartalmu vizeit és ez időtől fogva hirtelen emelkedett. A szépen épült városban pompás fürdőházak, hotelek és paloták állanak.

Chelva

(ejtsd: cselva), járási székhely Valencia spanyol tartományban a Guadalaviar egy kis mellékvizénél, (1887) 4898 lak., olajfa- és szőllőtermeléssel; egy római vizvezeték maradványaival.


Kezdőlap

˙