(ejtsd: csiapasz), Mexikó legdélibb állama Guatemala, Jukatan, a Tehuantepeki-öböl, Tabasco, Vera-Cruz és Oaxaca között, 55,316 km2 területtel, (1892) 169710 lakossal. Fővárosa: San Cristóbal (16050 lak.). Minden részében hegyek takarják; a vulkánokkal, többi közt a Soconuscoval koronázott Sierra Madre végig vonul rajta 30--60 km.-nyire a partoktól; beljebb is különböző hegyek és szép völgyek egyenlőtlen felületü, festői vidékké alkotják. Belsejében a legmagasabb hegynek a Hueitepeket (2667 m.) tartják. Ezen részében folyik a rio C. és az Ucunnacinta, amelyek egyesülve Tabasco nevet vesznek föl; a C.-ba szakad a Tulija, Blanquillo, Teapa, Santa Monica stb. A Filapa Guatemala felől határt alkot. A tropusi klimáju állam rizst, kukoricát, buzát, déli gyümölcsöket, kakaót, vaniliát, cukornádat és azonkivül mindenféle értékes fát és gyógyító hatásu növényt terem; de a föld megmívelése még mindig nagyon primitiv; ipara nincs és kereskedelme is alig. Lakói korcsok vagy indusok; ezek vagy a zoguil v. a cendal, a cocil v. a nahuatl nyelvet beszélik. Sok benne az indus régiség, különösen Palenqué körül. 7 distritora van fölosztva (Palenqué, San Cristóbal, Comitan. C., Pichucalco, Tuxtla. Soconusco). A spanyol uralom alatt az oaxacai intendaturához tartozott. A függetlenségi harc után külön állammá lett. 1824-33. Guatemalához tartozott. A mai Mexikó régi lakossága a spanyolok odaérkezésekor hatalmas köztársaságot alkotott, mely a náluk kevésbbé művelt, de rokon népeket sorra leigázta volt. Szájhagyományaik szerint ők voltak az uj világ legősibb lakói. Mondáik egyébként nagyon hasonlatosak a bibliai mondákhoz. A C. képesirása és időszámítása egészen azonos a mexikóiakéval, csak az évek, hónapok és napok megjélölésére mások a jeleik. A spanyoloknak önként meghódoltak.
Gulfi (ejtsd: kiaramonte), város Siracusa olasz tartományban, 24 km.-nyire Modicatól, (1881) 9770 lak. Középkori kastéllyal, szőllő- és olajfatermeléssel.
György Barnabás, VII. Pius pápa családi neve; róla neveznek Rómában több, kormányzása alatt keletkezett tudományos és művészeti gyüjteményt C.-nak; igy p. a Museo C. a Vatikánban.
(ejtsd: kiari), járási székhely Brescia olasz tartományban, Bresciától 29 km.-nyire, (1881) 5999 lak., selyem-, vászon-, gyapotfonókkal, termékeny környékkel. A történelem 1300. tesz róla először említést. 1701 szept. 1. Savoyai Jenő herceg itt Villeroi francia vezéren diadalmaskodott.
Péter, olasz iró, szül. Bresciában 1700., megh. u. o. 1785. Az egyházi pályára lépve, Modenában, Parmában és Imolában tanárkodott, azután pedig Velencében telepedett meg. Tehetségtelen, vizenyős iró volt, aki gyárilag irta a regényeket, elbeszéléseket, vig- és szomorujátékokat, melyekben ritka leleményességgel egybeolvasztotta mindazt, ami tetsző banalitást a régi, spanyol nyomon járó olasz irodalomban és az uj eszméket hirdető franciában talált. A közönség rosszabb izlésü része fel is kapta, sőt voltak olyanok, akik elébe helyezték Goldoninak is. Vigjátékai Velencében jelentek meg (1756 és 1762), tragédiái Bolognában (1792).
József, olasz iró, szül. Arezzóban 1833 aug. 17. Firenzében tanult, ahol szoros barátságot kötött Carduccival, kivel egyidőben kezdett irodalmilag szerepelni és akinek költői irányát hathatósan meg is védelmezte egy kiváló tanulmányában. Maga is versiró, de inkább mint kritikus, irodalomtörténész és műfordíto tett névre szert; kivált Heine-fordítását méltán dicsérik. C. igen jól ismeri és szorgalmasan ismerteti a külföldi irodalmat, legkivált a németet és az angolt. Művei: Poesie; In Memoriam; Modeste armonie; Lacryme (versek); Donne e poeti; Ombre e figure (irodalomtört. tanulmányok); Dialogo sulla philosophia Leopardiana stb.
(olasz, ejtsd: kiaro, ásv.), világos szinü carrarai márvány; legbecsesebb fajtája a statuario, a tulajdonképeni szobormárvány, melyet finom, a fehér cukorhoz hasonló szemcsésség, egyöntetü szerkezet, csillogó fehérség, felülmulhatatlan simíthatási képesség, élénk viaszfény és nem nagy keménység jellemeznek. A valódi statuario Carrarában is igen drága, mert az említett tulajdonságokkal ritkán található. Carrara összes márvány produkciójának csakis 5%-át teszi. A közönséges szobrokhoz leginkább a bianco C.-t veszik mely durvább szemü és nem annyira fehér, mint a statuario, de a légbelieknek jobban ellenáll, mint emez. A sötét szinü carrarai márvány a bardiglio (l. o.).
(ol., ejtsd: kiaroszkuro), szó szerint árnyékos fény. Ily értelemben a festészetben használatos és a fénynek hatását az árnyékban jelenti. Azonkivül a camaien szóval rokon értelemben jelenti a sík ábrázolásnak mind azon módjait, melyek a tárgyak szineit nem adják vissza, hanem akként utánozzák a tárgyakat, hogy csak is egy festéket p. szürke- v. barnaszinüt használva a szinek helyet a fénynek fokozatait, a világosságot és az árnyékot jelölik meg. L. Árnyékos fény.
(gör.), kereszteződés. - C. nervorum opticorum, a látóidegek kereszteződése az agyban az agyvelő alapján. L. Látó-idegek.
(gör.-lat.), keresztben való elhelyezés, a görög X (chi) betü alakjában; nevezetesen a szórendben, különösen emelkedettebb, szónoki v. költői stilusban, két-két hasonló mondatrésznek ellentétes elhelyezése; p. Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván ... (Pet. - az első mondatban elül van az ige s hátul a tárgy, a másikban elül a tárgy s hátul az ige).