Cinnamilsav

l. Fahéjsav.

Canmodendron

Endl. (növ.) a Canellaceák fája 2 fajjal az Antillákon meg Braziliában. A jamaikai C. corticosum Miers. kérgét azelőtt Winter-féle kéreg helyett (Cortex Winteranus spurius) orvosságnak használták, ma inkább füszer.

Cinnamomum

(növ.), l. Cimetfa.

Cinnérc

l. Ónkő.

Cinnóber

(cinnabarit ásv.), a legfontosabb illetőleg az egyedüli kéneső- vagyis higanyérc, belőle olvasztják ki a kereskedésbe kerülő kénesőnek majdnem egész mennyiségét. Anyaga higanyszulfid (HgS); kénesőtartalma 86,2%. Leginkább tömött, szerencsés, földes darabokban vagy hintve esetleg mint bevonat is fordul elő; néha oly tisztán tálalják, hogy megőrölve cinnóber festéknek használható. Hatszöges rendszerbeli romboéderes kiképződésü apró kristályokban is terem és egyik nevezetes optikai tulajdonsága a cirkuláris polárosság, mely tüneményt legelőször a C.-en ismerte fel és tanulmányozta Descloizeaux. Kárminvörös, részben ólomszürkébe hajló, a földes féleség skarlátpiros, karcszine is ilyen. Az oszloplapok irányában meglehetősen hasad; k. 2-2,5; fjs. 8-8,2. A C. előfordulása csak kevés helyre szorítkozik; ritkábban telérekben, inkább telepekben. Hazánkban említésre érdemes mennyiségben van a szepes-gyömöri érchegységben Szalnán (Szepes vm.) találják. Van azonkivül még Selmecen, Rozsnyón (itt régebben bányászták is), Porácson (Szepes vm.), Zalatnán (Dumbrava hegység). Boszniából Kresovo mellett az Inac hegyen ismerik. Közel hozzánk Szerbiában az Avala hegyen bányásszák (Zsigmondy V., Az avalai higanybánya Szerbiában, Földt. Közl. 1887). A három legnevezetesebb előfordulási hely: Krajna, Idria, Spanyolország: Almaden és Kalifornia: Uj-Almaden (San Joséhoz közel), mely utóbbi jelenleg a leggazdagabb és legtöbbet termel. Az idriai C. alsó és felső triászkorabeli palákat, mészköveket, homokköveket és breccsiákat impregnál. Idrián agyaggal, szénnel s az idrialin-nak nevezett ásatag gyantával, illetőleg földi szarukkal bensőleg keveredve is találni s ekkor higanymájérc a neve; higanykorallérc-nek vagy egyszerüen csak korallérc-nek akkor mondják, midőn egy feketés, héjjas tömeget (némelyek szerint apatitot) impregnál. A C.-től impregnált palákat s homokköveket téglaérc-nek is szokták nevezni, noha ez a név a kupcit egy változatára van lefoglalva. Az almadeni (a Sierra Moréna É-ilejtőjén) C. a szikár agyagpalábn fekveteket képező homokkőben s kisrészben mészkőben fordul elő; az ércet tartalmazó fekvetek 8-10 m. vastagságuak s fél mértföldnyire is huzódnak. A kaliforniai (uj-almadeni) C. szerpentinben, sőt bazaltban s trachitban is képez telep-, tömzs- s lencse-forma impregnációkat. Leggyakoribb a szerpentin s ennek fedőjét alkotó krátakorbeli rétegek határvonalán. Alárendeltebb jelentőségü a C. előfordulás Mexikóban (Chihuahua állam, Sierra Madre), Japánban s Khinában; a Pfalzban Wolfsberg s Landsberg (Moschel mellett); Toszkánában; Monte Amiata; a velencei Alpokban; Velalta, Modenában: Ripa; Csehország: Horzovitz. Nevezetes jelenség a C. előfordulási körülményeiben az, hogy nem igen kisérik társásványok. Képződésére nézve termőhelyei arról tanuskodnak, hogy nagyobb mélységből feltörő források rakhattak le; gazdgabb termőhelyei nagy diszlokációi repedések mentén vannak, de még érdekesebb s nevezetesebb az, hogy ma is rakódik le C. egyes nagy mélységből felszökő meleg forrásokból. Igy Kaliforniában az 1500 m. magas Uncle Sam vulkáni kup alján elterülő nagy szolfatára-terület u. n. Sulfurbankját, melynek trachit az anyaga, vizgőzök, szénsav és kénhidrogén járják át s a feltóduló gőzök meg vizek opál, kalcedon, kén mellett C.-t és bitumenes anyagokat raknak le. A lerakódás oly nagy mértékü, hogy 1874 óta bányászat tárgyát is képezi. Ugyancsak Kaliforniában a Boraxtól É-ra fekvő Sulfur-Spring egyre tartó kovalerakódásaiban is folyton képződik C., valamint a Virginia hegylánc, Virginia City s a Comstoc telér között levő Steamboat völgyének meleg forrásai által lerakott kovasavja is C.-vel van impregnálva. - A C.-t már az ókorban ismerték. Plinius minium néven emliti (ma a vörös ólomoxidnak a neve); a C. szót kinnabari gör. szóból: sárkányvér - származtatják, mi vörösszinét jelzi. Az almadeni bányákat már Kr. e. 7 századdal mívelték, az idriaiakat 1497 óta bányásszák, a kaliforniaiakat 1849 óta. A C. anyagának, a higanyszulfidnak fekete módosulata is ismeretes s pedig nemcsak mint kémiai termék, hanem mint ásvány is, úgy hogy a HgS dimorf anyag. A feketemódosulatot Kaliforniában (Lake County) találták, tömöttés tetraéderes alakokban; neve metacinnabarit. Fjs. 7,7; karca fekete. A cinnobert kémiai értelemben l. Merkuriszulfid.

Cinober

l. Cinnóber.

Cino da Pistoja

(ejtsd: csino), valódi nevén Guittoncino Sinibaldi, olasz költő és jogtudós, szül. Pistojában, valószinüleg 1270 táján, megh. u. o. 1336 végén. Bolognában jogot tanult, 1307. szülővárosában biró lett, aztán pedig önkéntes számüzetésbe ment. 1334. fejezte be nagy jogi munkáját (Lectura in codicen), melyben a Justinianus-féle kódex első 9 könyvét magyarázta. Ezutá több felső-olaszországi egyetemen tanárkodott, leghosszabb ideig 1326-33-ig Perugiában. C. is ahhoz a toscanai költői iskolához tartozott, mely Guido Guinizetti nyomán sok szubtilis filozofálást vitt bele a lirába, bár némi részben már haladás észlelhető benne a Petrarca modora felé. Dante, kivel meleg barátságban élt, dicsérettel emliti a De vulg. Eloquentia-ban. L. Chiappelli, Vita e opere giuridiche di C., Pistoja 1881. Versei legjobb gyüjteménye: Rime di Messer C., ordinate da C., Firenze 1862.

Cinofória

(gör.), az ó- és középkorban divatos büntetésnem, mely abban állott, hogy a bűnösnek kutyákat kellett nyilvános helyeken körülhordozni.

Cinq-Mars

(ejtsd: szenk-mar) Henrik, Coiffler de Ruzé, marquis de, XIII. Lajos kegyence, d'Efflat marquis marsall második fia, szül. 1620., lefejeztetett Lyonban 1642 szept. 12. Richelieu, ki C. családjának barátja volt, a fiatal C.-t a királyi testőrsereg egyik századának kapitányává és a király főruhatárnokává nevezte ki, kinek kegyét szeretetreméltó szellemi és testi tulajdonságai folytán hamarosan elnyerte, úgy, hogy alig 19 éves korában főudvarmesterré lett. Nagy szerencséjétől elkapatva mindinkább gőgösebb lett, hercegségről és pairségről álmodozott, Gonzaga Mária hercegnőt kivánta feleségül és politikai befolyás meg katonai főhatalom után sóvárgott. Midőn Richelieu C. ezen kivánságait gúnyosan visszautasította, ez, jól tudván, hogy a király Richelieutől fél és őt gyülöli, a bíbornok ellen összeesküvést szőtt, melynek a király testvére, Gaston orleansi herceg is tagja volt. Arról volt szó, hogy Richelieut megbuktatják, sőt megölik. Egyidejüleg Spanyolországgal folytattak titkos tárgyalásokat, mely állammal 1642. Richelieu megbuktatására szerződést kötöttek. Richelieu azonban az összeesküvésről tudomást szerzett és C.-t 1642 jun. 14. barátjával, de Thouval és Bouillon herceggel együtt Narbonneban elfogatta. C. kezdetben mindent tagadott, de az orléansi herceg vallomásai alapján rásütötték, hogy a haza ellenségeivel szövetségre lépett. E miatt C.-t és de Thout Lyonban lefejezték. A bouilloni hercegnek le kellett mondania szedáni uradalmáról. V. ö. Neuer Pitaval, 4. rész (Lipcse, 1843); Vigny A. C. történetét: C., ou une conjuration sous Louis XIII cimü regénye megirásánál használta fel; mely regény alapján gounod a nálunk is adott C. c. operáját irta.

Cinque-cento

(olasz, ejtsd: csinkve csento) a. m. ötszáz, az 1500-tól 1600-ig terjedő idő, tehát a XVI. század. E szerint tre-cento a XIV-ik, quattro-cento a XV-ik század. Eredetileg csak a művészettörténetben használatos kifejezések az évszázadok megjelölésére. Ujabban az irodalom történetben is használják. Trecentista a. m. XIV. századbeli művész, vagy iró, stb.

Cinque Codes (franc., ejtsd szenkód) a. m. öt törvénykönyv, nevezetesen a Code Napoléon v. C. Civil (polgári törvényk.), a C. de Procédure civile (polg. perrendtartás), C. decommerce (kereskedelmi törvénykönyv), C. Pénale (büntető törvénykönyv) és a C. d'Instruction criminelle (bűnv. eljárás). A C. de commercenek a tengerjogra vonatkozó része hazánkban is mint szokásjog érvényes.


Kezdőlap

˙