Conring

Ármin, német polihisztor, a statisztika egyik uttörője, született Keleti Frizlandban, Nordenben 1606 nov. 6., megh. Helmsstedtben 1681 dec. 12. Helmstedtben és Lejdában tanulta a nyelvészetet, teologiát és az orvosi tudományokat, s Helmstedtben 1632. A bölcsészet, 1636. az orvosi tudomány tanárává nevezték ki. 1649. Juliane hercegnő udvari orvossá és titkos tanácsossá tette, 1650. Ugyanezt a méltóságot nyerte Krisztina svéd királynőtől. Később azonban megvált e két udvartól s Helmstedtben a politika tanszékét foglalta el. Első volt, ki az egyetemen a statisztikából előadást tartott. XIV. Lajos kegydijat adott neki s a dán király tanácsosává nevezte ki. C. úgyszólván a tudománynak minden mezején működött. Mint jogász: Staatskunde-jával tett a német közjognak szolgálatot. Jelentős mint nemzetgazdasági iró is. Ő ugyanis az akkor uralkodó merkantilista irány hatása alól felszabadította magát s a moopoliumok ellen és a szabad kereskedelmi verseny mellett harcolt. Számotesz az is, amit pénzügyi munkáiban adott. Ide vágó dolgozatai közül ezeket említjük: De vectigalibus (1653); De aerario boni prinicpis recte constituendo etc. (1663); De re nummaria (1663); De importandis et exportandis (1665); De commerciis et mercatura (1666); De contributionibus (1669) stb. A filozogiában hiven követte Aristotelést, kinek politikáját ki is adta. Összes munkái 7 folio kötetben 1730. jelentek meg.

Conringia

Rechb. (növ.), keresztes virágu, fő 6 fajjal Európa közép és déli - valamint Ázsia Ny-i tájain. Conring Ármin helmstedti tanárról (1606-1681) nevezik igy. Gyakran az Erysimum L. algénuszának tekintik, melytől azonban másforma termete, ép és kerek-elliptikus levelei, tompa négyszögletű és keresztben erezett becője különbözteti meg.

Consalvi

Herkules, tulajdonképen Burnacci, örökbefogadás folytán utolsó sajra az ősrégi C.-családnak; biboros és pápai államtitkár: született Rómában 1757 jun. 8., meghalt 1824 jan. 24. 1776. a római Academia ecclesiasticába lépett, hol a hit- és jogi tudományokban csakhamar oly előmenetelt tanusított, hogy VI. Pius pápa eleve a kölni nunciaturánál szándékozott őt alkalmazni. C. azonban inkább a pápai állam kormányzásánál kívánt maradni. Igy lett 1786. a pápai állam közigazgatási hivatalánál előadó tanácsos, majd 1789. törvényszéki biró. 1797-ben hadügyi tanácsosként (assessore delle armi) szerepelt; és mint ilyennek, neki tulajdonítják Duphot francia tábornoknak megöletését az 1797 szeptemberi véres dulakodásnál, a pápai katonák és a római demagógok közt. Midőn ezután 1798. a franciák Rómát és a pápai államot elfoglalták, C. csak nagy üggyel-bajjal tudott bosszujok és a börtön elől megmenekülni s egész VI. Pius haláláig Itália különböző helyein bujdosott, miglen VII. Pius pápa biborossá és államtitkárává nevezte ki. Mint ilyen a pápai állam pénzügyeinek rendezéséhez fogott; előmozdítá a gabonavámok eltörlésével a földmívelést és mint Canovának barátja a művészeteket is minden kitelhető módon pártfogásában részesítette. Midőn Napoleon VII. Piust Savonába hurcoltatta és C. félév mulva Párisba ment, Napoleon minden lehetőt megkisérelt C. megnyerésére, mi azonban nem sikerült, s ő 1813-ig mint internált Reimsben tartózkodott. Ekkor Fontainebleauba hivatván, hogy a pápával megkötendő konkordátum tárgyalásaiban részt vegyen, ujból az egyházi ügyek méltó képviselőjének bizonyítá be magát és minthogy a fogoly VII. Piussal a levelezést abbahagyni nem akarta, Beziéresbe internálták, míg 1814. VII. Pius szabadlábra helyeztetvén, C. is szabad lett és mint pápai követ az uralkodóknak először ugyan londoni, majd később bécsi kongresszusán résztvett és tapintatos mérskékletével ugyan katolikus mint a nem kat. uralkodók rokonszenvét kiérdemelte. Az egyházi államot azonban teljesen visszaállítania nem sikerült; valamint a Németországgal megkisérlet konkordátum - tárgyalások sem vezettek eredményre. A Bajor-, Porosz-, Lengyel-, Orosz- és Spanyolországgal, nemkülönben Württemberg, Szárdinia és Genffel kötött konkordátumok az ő művei. XII. Leo pápa a propaganda prefvekturájával bizta meg. Emlékiratait Cretineau-Joly adta ki 2 kötetben Párisban 1864., de hitelességüket töbször kétségbe vonták. V. ö. Ranke, Die Staatsverwaltung des Carcinalen C. (hist.-biogr. Studien 1877).

Consanguintias

(lat.) a. m. vérrokonság; consangiunei, közös atyától származó mostohatestvérek.

Conscience

(ejtsd: koňszjáňsz) Henrik, flamand regényiro, szül. Antwerpenben 1812 dec. 3., megh. Brüsszelben 1883 szept. 10. A Wiertz-muzeum felügyelője volt Brüsszelben. Flamandus nyelven több mint száz kötetet irt, többnyire történeti regényeket. Összes művei Antwerpenben 1867 - 1880. jelentek meg 10 nagy kötetben. Magyarul megjelentek: A szegény nemes. Beszély (Olcsó könyvtár 16); Flam csöndélet, három kis elbeszélésben. Diepenbrock Menyhért után németből ford. Szabó Imre (Pest 1858).

Conscience-money

(angol, ejtsd: konsensz manni) a. m. lelkiismereti pénz, névtelenül beküldött pénzösszegek, melyekkel az állampénztárt megcsalták.

Consecratio

(lat.) a. m. fölszentelés; a szent miseáldozat azon leglényegesebb része, mikor a pap a Krisztus által meghatározott szavakkal a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, midőn tehát a pap Krisztus nevében mondja: Ez az én testem, ez az én vérem; továbá az az egyházi eljárás, mely által valamely személy vagy dolog egészen az isteni szolgálatra lesz felavatva; a pap, püspök, templom, kehely, harang. Az egyszerü megáldástól (benedictio) rendesen abban is különbözik, hogy szt. olajjal való meg- v. fölkenés jön alkalmazásba, ami a megáldásnál sohasem történik. A püspökök C.-jára vonatkozólag megjegyzendő, hogy a javadalomba való beiktatás, az installatio, mely a püspököknél inthronisatiónak neveztetik, csak a felszentelés után vagy azzal egyidejűleg történhetik. A püspöki jelleget, tehát a püspöki renddel járó egyházmüködésre való képességet csak a C. adja meg. A C. joga a pápát illeti, ki azonban azt nem személyesen, hanem erre a célra megbizott püspök által gyakorolja, vagy a felszentelő püspököt a felszentelendőnek választására hagyja. Az apátoknak a felszentelésekhez hasonló felavatása benedictio-nak neveztetik és ez lehet ad mitram vagy ad biretum, a szerint amint püspöki jelvényekkel élhetnek v. nem.

Consecutio

(lat.) a. m. következés, sorrend; C. temporum, a grammatikában az a tan, mely az igék ideinek egymástól való függését tanítja.

Conseil

(franc., ejtsd: koňszej; lat. Consilium) a. m. tanács, tanácsadó, tanácsülés; bizonyos szabadkőműves egyletek neve. Ilyenek voltak: C. des Empereurs d'Occident; Souverains Princes-Macons. C.-s de prudhommes, ipartörvényszékek, szakértőkből alakított biróságok. L. Békéltető bizottságok.

Conseil général

(franc., koňszej zsénéral), Franciaországban a département képviselőtestülete.


Kezdőlap

˙