Cortex

(növ.) a. m. kéreg, l. o.

Cortez

Fernando v. Hernando, Mexikó meghódítója. Szül. Medellinben Estremadurában 1485., megh. Sevilla mellett Castilleja de la Cuestában 1547. Jogtudományt tanult, de utóbb hadi szolgálatba lépett és 1504. Nyugat-Indiába hajózott, ahol őt Haiti kormányzója, Ovando, fontos ügyekkel bizta meg. 1511. Velasqeuz kormányzóval Cubába ment és ott annak titkárává lett. Dacos természetü volt és gyakran összeveszett a gazdájával, de olyan derekasan végezte dolgát, hogy Velasquez mégis megtartotta szolgálatában. Cubán bányái és ültetvényei által meg is szedte magát. Velasquez, miután kétszer sikertelenül próbált Mexikóba behatolni, haramdszor Cortezt bizta meg tervének végrehajstásával. Yucatant megkerülva apart mentén hajózott és Tabasco városát ostrommal vette be. Erre az ottani indiánusok elismerték a spanyol főhatóságát, adót fizettek és 20 rabnőt adtak neki. Közöttük volt Marina C. kedvese, aki azontul a hódító hű kisérője és tolmácsa volt. Onnan a part mentén tovább vitorlázott és 1519 ápr. 21. San Juan de Ulloánál kötött ki, ahol a benszülöttek barátságosan fogadták. Mexikó, királya, Montezuma, hallani sem akart arról, hogy Corteznak táborába menjen, de pompás ajándékokat küldött neki, amelyek még inkább fölizgatták C. kincsvágyát. Miután Cholulát is elfoglalta, Montezuma őt nov. 8. A főváros kapuja előtt fogadta és egy palotába szállászolta be, ahol C. ágyuit is fölállította. Néhány spanyol katona meggyilkoltatása következtében nov. 17. Elfogatta a királyt és igen kegyetlenül bánt vele. Névleg azonban tovább hagyta uralkodni és utóvégre arra kényszerítette, hogy ismerje el V Károly fönhatóságát és évi adó fizetésére kötelezze magát. Mexikóban auztán lázadás tört ki C. ellen és ő Montezuma meggyilkoltatása után kénytelen volt a városból menekülni. 1520 julius 1-én éjjel nagy veszteséggel vonult vissza. Jul. 8-án érte el Tlascalát, ahonnan, miután a Velasqueztól ellene küldött katonaság is hozzája csatlakozott, december 28. Ujra Mexikó ellen indult. Bevette Tezcucot, az ország második városát és az lett főhadiszállása. Onnan előbb a tóparti városokat foglalta el, azután 1521 ápr. 28. Mexikó ellen intézett rohamot. Hosszu, véres harc után csak jul. 27. Sikerült a városba jutnia és csak aug. 13. Adta meg magát a város teljesen. C. azután csakhamar az egész országot elfoglalta és V. Károly őt «Uj-Spanyolország» fővezérének és főkormányzójának nevezte ki. C. fölépítette a fővárost, az országot rendezte és a kereszténységet terjesztette. Azonban nemsokára vádat emeltek ellene V. Károlynál és mikor 1526. A császár vizsgálóbirákzat küldött Mexikóba, C. önként Spanyolországba metn. Ott a császár nagy kitüntetéssel fogadta és megjutalmazta, de csak mint fővezért küldte vissza Mexikóba, melynek polgári ügyeit egy uj hatóságra bizta; utóbb azután Mendozát nevezte ki Mexikó alkirályának. Cortezt a mellőzés nagyon bántotta, hát ujra fölfedező utra indult és nagy fáradalmak után 1536. Kalifornia félszigetét fedezte föl. Azután visszatért Spanyolországba, de ott hidegen fogadták, követeléseire nem hallgattak és végre testben, lélekben megtörve, visszavonult Castilleja de la Cuestába. Mexikóban temették el; de holtteste 1823. Eltünt. C. fiának, don Martinonak cimei és birtokai utóbb a nápolyi Monteleone hercegi családra szálltak. V. ö. Prescott, Geschicte der Eroberung von Mexiko; Folsom, The dispathces of Hernando C. (New-York 1843); Helps Life of Hern. C. (london 1871., 2 köt.). Castillo Bernal Diaz, Cortez kisérője irta meg leghitelesebben Mexiko meghódítását. L. tov. Solis művét: Hist. Di conquista de Mexico. Magyarra ford. Brózik K. Winsor és Bancroft műve: Narrative and critical history of America.

Corti

Luigi gróf, olasz államférfi, szül. Gambaranában 1823 okt. 24., megh. Rómában 1888 febr. 19. Már 1846 Torinóban külügyi szolgálatba lépett, 1850. Mint követésig titkár Londonba s 1864. Mint miniszterrezidens Stockholmba ment, azután követ volt Madridban (1867), Hágában (1869), Washingtonban (1870), Konstantinápolyban (1875 és 1880-85), végre Lonbanban (1886-87), közben pedig külügyminiszter (1878 márciustól-decemberig) a Cairoli-kormányban. Ezen kívűl gyakran bizták meg fontos küldetésekkel: ugy Olaszország képviseletével a berlini kongresszuson (1878), a konstantinápolyi konferencián Montenegro ügyében (1880), Görögország ügyében (1881), Egyiptom ügyében (1882) és Rumélia ügyében (1885).

Cortina

(olasz), a szinpadi függöny régi elnevezése.

Cortina d'Ampezzo

l. Ampezzo.

Cortona

város Arezzo olasz tartományban a Val dei Chiana fölötti magaslaton, püspöki székhely, (1881) 3605, mint község 26,353 lak., szőllő- és olajfaültetvényekkel, közelében szép márványt szolgáltató bányákkal. A szűk és kanyargó utcákból álló város körfalai meglehetős épségben vannak, ugyszintén régi erőssége is. Hat szép temploma közül székesegyházát Luca Signorelli festményei, ugyszintén a San Domenicot is több értékes kép teszi kiválóvá. Rágiségei közül a Bacchus-templom és a mozzaikkal ékesített fürdő romjai a jelentékenyebbek. Az 1726. Alapított Accadémia etrucsaban etruszk régiségeket őriznek. C. a 12 etruszk város egyik legkiválóbbika volt; a rómaiak Crotonanek hívták. A XI. században a barbarok által össerombolt város ujra fölvirágzott. A Casale-család birtokából a nápolyi királynak, 1412. Pedig a firenzeieknek birtokába került

Cortona

Péter da (tkp. Berzettini), olasz festő és építész, szül. Cortonában 1596., megh. Rómában 1669. Mesterei Andrea Comodi és B. Poccetti voltak, majd Rómában képezte ki magát. Legjelesebbek freskói a római Barberini-palota disztermében, aPamfili-palotában, a római Chiesa nuovában, a firenzei Pitti-palotában. Ő építette a Szent Lukács és Szt. Márton-templomot Rómában 1636. Egy anatomiai atlaszt is készített, mely 1741-ben Rómában jelent meg.

Coruna

(cseh) a. m. korona, ország; C. česka, a cseh birodalom.

Coruna

(ejtsd: korunya) La-, 1. A régi Galiciából alkotott négy tartomány egyike Spanyolországban az Atlanti-óceán, Lugo és Pontevedre tartományok közt, 7903 km2 területtel, (1887) 613,881 lak. A majdnem egészen hegyekkel borított tartomány partjai nagyon szakgatottak; a kis, jó kikötésül szolgáló öblök (rias) közül a kiválóbbak: a Varesi, Ferroli, Coruňai, Lagoi, Murosi és Arosai. Az alacsony hegyek kötz a legmagasabb a Lugo határán emelkedő Cabo de Serpe (832 m.). Az esőben gazdag vidéken bő, de rövid folyócskák vannak; köztük a legnagyobbak a Sor, a Nera, Jubia és az Ulla. Az éghajlat Spanyolország egyéb részeihez képest hüvös és esős. A földbirtok nagyon kis részekre van fölosztva és bár nagy részét erdők és legelők takartják, gabonaát exportál. Az állattenyésztés virágzó; sok szarvasmarhát visz ki, különösen Angolországba. A halászt is sok embert foglalkoztat. Vas-, rézérceit és szenét alig bányásszák. A legismeretesebb ásványvizforrása a plombiéresihez hasonló Arteijó és az aixihez hasonló Carballo (29-36°). Az ipart főképen a halbesózással, hajóépítéssel, üveggyártással és porcellánkészítéssel, kötélgyártással, vasolvasztással, gépgyártással és dohánygyártással foglalkozik. 97 ayuntamientora oszlik. - 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, a C.-i ria partján, (1887) 37,251 lak., a városon kívűl fekvő nagy dohánygyárral ( a La Pallozával), amely 2000 munkást foglalkoztat, és egy nagy üveggyárral. C. elsőrangu tengeri erősség, 5 erőssége közül a legnagyobbak a San Anton és a Sta Cruz. Ujabb része, a Pescaderia alacsony félszigeten fekszik. Legkiválóbb épületei: a Santiago székesegyház a XII. századból, a Santa Maria del Campo, a katonai épületek és a börtön. A teljesen biztos kikötőnek igen élénk a forgalma, különösen Angliával, ahová főképen élő állatokat szállítanak. 1888. A kivitel 27,5 millio, a bevitel 33,3 millio értéket képviselt. A kikötő világító tornya, a 23 m. magas Hercules-torony, állítólag a karthatóiak idejéből való; Trajanus idejében Caius Severus Lupus javította ki. C. a rómaiak Brigantiuma, a középkorban Caronium nevet viselt, 1588. II. Fülöp itt gyüjtötte össze a győzhetetlen armadát.

Corundellit

l. Margarit.


Kezdőlap

˙