Couplet

(franc., ejtsd: kupié, a lat. Copulából), eredetileg két, párhuzamban álló ritmika tétel összekapcsolása egy strófába, általában pedig komikus dalstrófa, könnyü és uj dallammal s rendszerint élces vagy tréfás refrainnel. Különösen a könnyebb fajta szinművek: bohózatok, vaudevillek, operettek dalstrófáit, s a szinészeknek e strófák dallamára és refrainjével készített rögtönzeteit nevezik C.-nek, melyek különféle aktuális célzásaik révén olykor gyorsan elterjednek.

Coupon

l. Szelvény.

Cour

(franc., ejtsd: kúr) a. m. udvar, udvari összejövetelek. A franciában törvényszéket is jelent. - Faire la C., udvarolni, szépelegni.

Courage

(franc.) a. m. bátorság.

Courante

(franc., ejtsd: kurant, ol. Corrente), egy régibb, a suitebe (l. o.) is besorozott táncforma 3/2 vagy 3/4 ütemben, melynek jellemző vonása: egyenlő hangokban való élénk mozgás volt; így találjuk legalább a C.-t az olaszoknál =Corelli), míg a német és a francia zeneszerzők a C.-nek szenvedélyesebb kifejezést adtak. A C. XVI. Lajosnak kedvenc tánca volt.

Courbet

(ejtsd: kurbé), 1. Amadé Anatol Proszper, francia tengernagy, szül. Abbevilleban 1827 jun. 26., megh. a Halász-szigetek mellett 1885 jun. 11. A párisi politechnikumban tanult, 1849. tengerésznek ment, 1856. hadnagy, 1866. hajóskapitány, 1873. sorhajóskapitány és Uj-Kaledonia kormányzója, 1880. ellen-admirális és 1884. vice-admirális lett. 1883. Tonking főparancsolója volt, ő kényszerítette Anam királyát a békére és hathatósan támogatta a Tonking elleni vállalatot, amelynek sikerében Sontay és Bacninh meghódításával nagy része volt. 1885 márciusában hatalmába kerítette a Halász-szigeteket, de nemsokára a láz elragadta. Holttestét 1885. a Panthéonba hozták Párisba. Halála után megjelent irásai, melyekben a republikánus politikát erősen megtámadta, nagy feltünést keletettek. V. ö. Ganneron ödön, L'amiral C., d'aprés les papiers de la marine et de la famille (Páris 1885); Gervais, L'amiral A. C. (u. o. 1885); De la Faye, Hist. de l'amiral C. (Páris 1891).

2. C. Gusztáv, francia festő, született Ornansban, Besancon mellett 1819-ben, meghalt La tour de Peilzban 1877-ben Kezdetben a jogi pályára készült, de utóbb teljesen a festészetre adta magát és főleg a spanyol mesterek műveit tanulmányozta. Ifjukori művei, saját arcképe a párisi Louvreban és Ebéd után Ornansban c. festménye (1849, lillei muzeum) még klasszikus hatást tüntetnek föl, de azon két festményében, melyekkel 1851-ben föltünést keltett, teljesen szakít úgy a klasszicizmussal, mint a romanticizmussal. A Kőtörőkben a nyomoruságot és a súlyos munkát hatalmas vonásokkal állítja elénk, az Onransi temetésben pedig a szomoru jelenetet teljes részvétlenséggel ábrázolja. C. még tovább halad ezen az uton, a Visszatérés a lelkipásztori tanácskozásról, a Flagny-i részeg parasztok (1855), a Fürdő nők, a Cirkuszi birkózók (1853), a Hölgy a papagájjal (1866) és a Leányok a Szajna partján (1857) föltétlen valószerüséggel ábrázolják az életet. Társadalmi téren is a legradikálisabb irány hive, Zolához és Proudhonhoz csatlakozik, a császártól fölajánlott becsületrendet büszke szókkal utasítja vissza és 1871-ben élénk részt vesz a párisi Communeban. Mint a művészeti bizottság elnöke, lehordatta a Vendome-oszlopot, miért is 1877. Pörbe került, és Svájcba volt kénytelen menekülni. V. ö. H. d'Ideville, G. C., Notes et documents sur sa vie et son oeuvre (Páris 1878).

Courbette

(franc., ejtsd: kurbett), a lovaglás magas (spanyol) iskolájának emelkedéssel járó mozdulata, a. m. a lónak a levade-dal s a croupade-dal való ismételt előreugratása kis távolságra.

Courbevoie

(ejtsd: kurbvoá), város Seine francia départementban, a Szajna balpartján, 8 km.-nyire Páristól, (1891) 17,597 lak., vászonfehérítőkkel, vagongyártással, XV. Lajos idejében épült nagy kaszárnyával. Szép avenueje a Pont de Neuilly-ig vezet.

Courbiére

(e.: kurbjer) Vilmos René, de l'Homme báró, porosz tábornok, szül. Maastrichtban 1733 febr. 25-én, megh. 1811 jul. 23. Francia hugenotta neme családból származott s előbb hollandi, 1757. pedig porosz szolgálatba lépett. Számos alkalomkor, de különösen 1760. Drezda ostrománál, továbbá Liegnitz és Torgau mellett tünt ki. A hubertsburgi békekötés után Emdene helyezték át, ahol Seume költőt nevelőül fogadta családjába. A francia háborukban a porosz gárdacsapatokat vezérelte, kiknek élén különösen Pirmasensnál tünt ki. 1797. C. gyalogsági tábornok, 1798. pedig Graudenz kormányzója lett. Ez erősséget 1807. hősiesen védelmezte a franciák ellen, míg a többi porosz erősség úgyszólván kardcsapás nélkül nyitotta meg kapuit. Hősiességének elismeréséül a tilsiti béke után tábornaggyá és nyugati Poroszország kormányzójává nevezték ki.

Courcel

(ejtsd: kurszel) Alfonz Chodron báró, francia államférfiu, született Párisban 1835 ápril 30., a hol jogi tanulmányait is folytatta, 1854. Berlinben, 1855. pedig Münchenben folytatta tanulmányait. 1858. a bonni egyetem jogi tudorrá avatta. Azután diplomáciai pályára lépett, követségi attaché lett Brüsszelben s Szt.-Pétervárott; 1866. a párisi főszámvevőhivatalban nyert alakalmazást, 1860. a külügyi minisztériumban lett hely. főnök. 1880. Freycinet osztálytanácsossá léptette elő ebben a minisztériumban s egyuttal tagja lett az államtanácsnak. 1881. követnek ment St.-Valliers helyére Berlinbe, mely állásról 1886., midőn Boulanger hadügyminisztersége idején a Francia- és Németország közötti viszony meglazult, sőt háboru kitörésétől lehetett tartani, lemondott és szept. 8. teljesen nyugalomba vonult.


Kezdőlap

˙