Csalánszövet

l. Csalánszösz.

Csalány

(Csalányi) Géza, katonai iró, szül. Pozsonyban 1848., 1859. hadapród-iskolába lépett, 1866. hadnaggyá lett s 1876. a honvédséghez ment át. A honvédelmi minisztériumban működött egyideig. 1880. honvédszázadosi ranggal a Ludovica akadémia tisztképző- és tiszti tanfolyamaiban a földrajz és hadászat tanára lett. 1891 nov. 1. alezredessé léptették elő s a honvédelmi miniszterium I. osztályának vezetője lett. Önálló művei: A hadi földleirás rövid elmélete (Budapest 1885); Az aldunai medence hadi földleirása (Budapest 1885); A magyar államterület hadi földleirása (Budapest 1885, függelékkel 1888); Harcászat a csapattisztek számára (3. kiad., Budapest 1890).

Csalánzók

(Cnidaria), az ürbelüek egyik főcsoportja, melyet csalánszervek jellemeznek. Ebbe a csoportba tartoznak a szivacsok kivételével az összes ürbelüek (l. o.).

Csalapja

Dávid. Musztafa török trónkövetelőnek, Murad szultán testvérének fia. Atyját Murad, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegye, megvakíttatá, de mégis sikerült neki nejével, gyermekeivel Magyarországba szöknie. Itt családostul együtt kereszténnyé lőn és Zsigmond király pártfogásába vette. Fiát, a katolikus hitben nevelt Dávidot a mai Torontálmegyében eső szentelszéki kún kapitánnyá tette (1443). Később Dávid hűségesen harcolt a magyarok mellett, résztvett p. a rigómezei csatában s ő volt az, aki Hunyadinak az éjjeli támadást ajánlotta. Chalkokondylas őt ekkor Tautes (Dávid)-nak nevezi s 1451., Murad halála után, lépéseket tett a török szultánság elnyerésére, de sikertelenül. V. ö. Hazai okm. V. 228. Szalay, Magy. Tört. III. 106.

Csalárd bukás

l. Bukás.

Csalás

(lat. stellionatus, franc. escroquerie, spanyolul engano, olaszul tuffa vagy frode, angolul fraud, németül Betrug), a magyar btkv. szerint összhangban az európai jogfejlődéssel, kizárólag vagyon elleni bűntett, s az u. n. gazdagodási bűntettekhez tartozik, mert a jogtalan vagyoni haszonszerzésnek célzata lényeges tényálladéki elemét képezi. A törvény által adott fogalommeghatározás szerint csalást követ el: «aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz». Jogtalan, vagyis oly vagyoni haszon, amelyre az illetőnek jogigénye nincs, annyira lényeges eleme a csalásnak, hogy ennek hiányában csalásról egyáltalán szó nem lehet. Nem követ el tehát csalást p. az, aki azért ejt mást bármily ravasz fondorlattal tévedésbe, hogy ezen az uton őt jogosan megillető követeléséhez jusson. Ebben az esetben természetesen a csalásnak egy másik lényeges tényálladéki eleme, a vagyoni károsítás is fog hiányzani, mert aki - habár tévedésbe ejtés folytán - csak azt adja meg a tévedésbe ejtőnek, amivel tényleg tartozik, minthogy a teljesítés által tartozását törlesztette s igy ebben szolgáltatásának teljes egyenértékét nyeri, károsodásról nem panaszkodhatik.

A ravasz fondorlat fogalmát a törvény meg nem határozza; annak meghatározása azért, hogy mi tekintendő ravasz fondorlatnak, nem mindig könnyü dolog, s nem bizonyult kielégítőnek a francia u. n. mise en scene elmélet sem, mely a ravasz fondorlathoz bizonyos materialitást, különös tényt, vagy egy harmadik személy közbejöttét követeli. Bizonyos az, hogy nem tekinthető ravasz fondorlatnak az egyszerü hazugság, a (habár meg nem tartásának szándékával adott) egyszerü igéret; nem továbbá oly fogások, amelyeknek valódi értékét, helyesebben értéktelenségét egy kis józan ésszel mindenki azonnal átláthatja. Ilyenek p. a «nincs többé kopaszság» s számtalan ily nevü reklámra számított hirdetések. A magyar törvény azért igen helyesen a varázsolást, szellemek idézését, jóslást, kártyavetést, álomfejtést, ráolvasást, s mások megtévesztésére számított hasonló szemfényvesztéseket, üzletszerü foglalkozás esetében kihágásnak minősítette (Kbtk. 71. §) s ez által kifejezetten kivette a csalást megállapítható ravasz fondorlat alól. Az üzletvilágot hálára kötelezte a m. k. kuria, midőn és igen helyesen kimondotta, hogy ravasz fondorlattal terhelhető, s azért csalást követ el a kereskedő, aki fizetésképtelensége tudatában árukat hitelbe rendel.

Hazai törvényünk szerint a C. bűntettet vagy vétséget képez aszerint, amint az okozott kár 50 frtot meghalad v. nem halad. A vétségnek kisérlete nem büntettetik. Bizonyos esetekben tekintet nélkül az okozott kár összegére bűntettet képez a csalás, igy jelesül a) ha a csaló annak elkövetése végett közhivatalnoki jelleget vagy hatósági megbizást szinlelt; b) ha közhivatalnok, ügyvéd, meghatalmazott vagy magánhivatalnok hivatala vagy megbizása körében követte el; c) ha a csaló csalás miatt már kétszer büntetve volt (visszaesés), és az utolsó büntetéstől 10 év még el nem telt. A C. vétségének büntetése egy évig terjedhető fogház és 500 frtig terjedhető pénzbüntetés, a bűntetté 5 évig terjedhető börtön és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetés. Visszaesés (c) alatti eset) esetében azonban, vagy ha az okozott kár 2000 frtot meghalad, börtön helyett hasonló tartamu fegyház s minden esetben hivatalvesztés s a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is. Az u. n. hitelezési csalás (Kreditbetrug) hitelezésnek vagy hitelhosszabbításnak ravasz fondorlattal kieszközlésében áll. A szándéknak természetesen nem szabad arra irányulnia, hogy a hitelező megkárosíttassék, mert akkor közönséges csalás forog fenn. A magyar btkv. a hitelezési csalást vétségnek tekinti s egy évig terjedhető fogházzal bünteti. Az u. n. biztosítási csalást l. o. További különösen kiemelt esetei a csalásnak törvényünk szerint: 1. kiskoru v. gondnokság alá helyezett egyén tapasztalatlanságának, könnyelmüségének vagy szorultságának saját vagy mások nyerészkedési céljaira felhasználása; 2. a vagyonhoz tartozó értéktárgyaknak az adós által a bekövetkező végrehajtás előtt a hitelezők megkárosításának céljából elrejtése, eltitkolása, elidegenítése, megrongálása. A bekövetkező végrehajtásnak a gyakorlat által adott megszorító értelmezése oka annak, hogy a törvény a forgalom s a hitel jogosult igényeit teljes mértékben ki nem elégítette; 3. a csalárd bukás, l. Bukás.

Csalatkozhatatlanság

(infallibilitas), a katolikus egyház tévedhetetlensége a Krisztustól és az apostoloktól kapott tanok őrizetében, magyarázatában és előadásában. E kiváltáságát a kat. egyház a Szentlélek befolyásából származtatja s Krisztus igéreteire és a dolog szükséges voltára alapítja. A C. kiterjed az explicite v. implicite kinyilatkoztatott hitbel és erkölcsi igazságokra vagy velük összefüggő tudományos nézetekre, a krisztusi intézmények megőrzésére, a szentirás magyarázatára, teologiai vélemények megbirálására, a hitviták eldöntésére, a dogmáknak alapul szolgáló tényekre, s a szenttéavatásra. Nem terjed azonban ki a vallástól független tudományos kérdésekre és világi dolgokra; s nem jelenti az egyházi előljárók tetteinek szentesítését v. eljárásuknak csalhatatlan helyességét, sőt még az illetők alanyi tévedésének lehetetlenségét sem. A kat. egyház kezdet óta hitte, hogy csalatkozhatatlan (romolhatatlan) az egyetemes egyház, mint a tanító és tanuló egyház összesége; továbbá hogy csalatkozhatatlan a szétszórt egyház (az össze nem gyült püspökök összesége), az egyetemes (de nem a részleges) zsinat és a római pápa személyesen, midőn mint pápa ünnepélyesen, mint a ker. világ tanítója (ex cathedra) nyilatkozik. Az utóbbi pont azonban, bár azt ugyszólván valamennyi teologus és kánonjogász tanította s az egyház 18 százados gyakorlata bizonyította s az egyház 18 százados gyakorlata bizonyította, a legujabb ideig nem volt alakilag és ünnepélyesen kimondva. De a vatikáni egyetemes zsinat 1870. (Sess. IV. c. 4.) szükségesnek látta azt ünnepélyesen kinyilvánítani azért, hogyha a jövőben az egyetemes zsinat összehivása nehéz, vagy éppen lehetetlen volna is, a pápa mint elismert legfőbb tekintély és biró az egyház kritikus helyzetében minden ellenmondás és lázadás veszélye nélkül dönthessen vagy intézkedhessék. Ma akik e dogmát el nem ismerik, mint az u. n. ó-katolikusok, azok megszüntek katolikusok lenni.

Csal-étek

l. Csalogatás.

Csalfa

csalfaság (eszt.), az ármányos (l. o.) alfaja, ama részint operai, részint vigjátéki és bohózati tulajdonságot jelzi, mely szükséges az együgyü becsületességnek, mint ellentétnek kitüntetésére. A népmese Csalóka Péterben még külön alakot is teremtett a hitehagyott, megbízhatatlan jellemek személyesítésére.

Csalhatatlanság

l. Csalatkozhatatlanság.


Kezdőlap

˙