Cselédbér

általános értelemben a cselédeknek szolgálataik fejében nyujtott ellenszolgálat, mely állhat pénzből, ellátás ill. szegődményből (l. o.) és lakásból; közönséges értelemben az ellátáson ill. szegődményen és lakáson kivül készpénzben nyujtott bér, melynek magassága a szolgálat természete, helyi szokások és a szegődmény nagysága szerint nagyon eltérő; gazdasági közönséges cselédeknél, kocsisok, béresek, csőszöknél vidékek szerint évenkinti 25 és 50 frt között, házi cselédeknél havi 2-12 frt között szokott váltakozni. L. Cseléd.

Cselédbor

silányabb minőségü, többnyire a cselédek és napszámosok részére fentartott könnyü bor (esetleg csiger vagyis törkölybor).

Cselédház

v. cselédlak, az évre szegődött nős cselédeknek lakásul szánt épület, mely tekintetben követelménynek tekintendő, hogy erkölcsi és egészségügyi szempontokból minden családnak egy külön szoba és az élelmiszerek elhelyezésére külön kamara nyujtandó, ellenben a konyha két-két családra közös lehet.

Cselédrend

a cselédség részére megállapított munkarend, mely gazdasági cselédeknél az állandó cselédek által naponta teljesítendő munkák nemére és sorrendjére, a munka kezdetére és végére, a munkaszünetekre és a cselédbér kiadására vonatkozik.

Cselédszerző

l. Cseléd.

Cselédtörvény

l. Cseléd.

Cselédügy

név alatt ismerjük mindazon, akár törvényhozási, akár kormányzati és közhatósági, akár pedig társadalmi intézkedések és szabályok összegét, amelyek a cselédek társadalmi viszonyainak rendezése, anyagi és szellemi állapotuk javítása s sjogaik és kötelezettségeik pontos körülirása érdekében eddig tétettek v. tétetnek. L. Cseléd.

Cseleji

János-nak nevezik Róbert Károly nejének, Erzsébet királynénak al-étekfogóját, ki midőn Zách Felicián leányát megbosszulandó, a királyi családra tört, csákányával levágta Záchot. Ezért a királytól jutalmul kapta a Zách-család birtokainak nagy részét. Csak magában Nógrád vmegyében 16 falut birt. Tulajdonképen pedig Cselen (és nem Cseleji) a nagyapjának volt a keresztneve és Jánosnak a apját nevezték «Cselen fia Sándornak», aki Zách F. merénylete idejében pataki ispán volt s még 1337. is élt. János ekkor még fiatal ember volt s tulajdonkép csak a királyné apródjai közé tartozott. 1340. Csongrád, 1348. pedig egyszersmind Gömör m. főispánja és szegedi várnagy is volt. Két fia maradt, u. m. István és Miklós, mely utóbbi alapította az 1517 előtt kihalt karancssági Sághy családot. Jánoson kivül Cselen fia Sándornak még két fia maradt; az egyik Miklós, 1328-35. somogyi főesperes volt, a másiktól Jakabtól (1332-84) eredt a Méhy család. Ezen Jakab «Cheleni» néven is előfordul. A Cselenfiak az Ákos nemzetséghez tartoztak s a Bebek és Csetneky családokkal voltak közelebbi rokonságban. (Wertner M., A magy. nemz. I. 69.; Botka T., Százaodk, 1874, 240-241.; Waltherr J., A Zách nemzetség és a Saagiak. Századok. 1825, 253-264. l.)

Cselekvés

cselekvény filozofiai értelemben az akarat műve, tehát tudatos működése az embernek, mert cselekvés akarat, akarat tudatos cél nélkül elgondolhatatlan. Amennyiben pedig a tudatos követelése valamely célnak, gondolatnak, megkülönböztetjük azoktól a tettektől, melyeket valamely ellenállhatatlan külső vagy belső kényszer alatt viszünk véghez, melyeknél tehát nem az akarat a döntő, nem a kitüzött cél akarása a forrás, annyiban a cselekvés jellege a szabadság, a szabad elhatározás. L. Akarat, Akarat szabadsága. - C. a drámai költészet sarkfogalma, éltető ereje, gyökere és koronája. A C. nem annyi, mint a mese, mert a mese epikai is lehet és nélkülözheti a drámai C. fővonásait. A drámai C.-nek két fővonása van: először, hogy az emberi életnek, sorsunknak képét adja egy egyes történet keretében, másodszor, hogy éppen e C. megtörténése cselekvő, azaz öntudatosan, célirányosan és erélyesen eljáró személyek által vitetik végbe. E két jellemző tulajdonsága a C.-nek magával hozza a drámának természetszerü tagolását is, mert a dráma kell hogy szemünk elé állítsa a cselekvő egyén céljának megfogamzását (expositio), a cél elérésében kifejtett küzdést (összeütközés, bonyodalom), és a végkifejlődést (katasztrófa) az erélyesen akart cél elérésében vagy a hős elbukásában. A valódi drámában minden föllépő személy akar valamit; vagy a maga eszméjét szándékozik érvényesíteni, vagy a másét meghiusítani. Erő-erővel mérkőzik. A győzelem- v. bukásnak okai szemünk elé tárulnak és miután minden C. az ok és okozat hálójába kerül, a dráma szelleme az emberi élet törvényét, a sors hatalmát tünteti elénk.

Cselekvő ige

(verbum activum), az olyan ige, mely a mondatbeli alanynak cselekvését fejezi ki, p. az óra jár, a kocsis veri a lovat (ellenben a szenvedő ige a mondat alanyának szenvedését jelöli: a ló veretik a kocsistól). A cselekvő ige v. tárgyas (átható, tranzitiv), mikor t. i. valamely szenvedő tárgyra átható cselekvést jelent, p. ver v. hí vkit; v. tárgytalan (nem-átható, intranzitiv, benható), mikor nincs szenvedő tárgya a cselekvésnek, p. jár, kel, nő. Másfelől a cselekvő ige v. egyszerü cselekvő, v. míveltető; az utóbbi azt jelenti, hogy a mondat alanya mással mívelteti vagyis téteti a cselekvést, p. veret, hivat, járat, növel v. növeszt.


Kezdőlap

˙