Csibeláb

v. csibetalp (növ.), az Ornithopus L. nevü, nálunk ritkábban termesztett füvet kezdik így nevezni. Régibb neve madárköröm.

Csibor

(Hydrophilus piceus L.), a födeles szárnyuak (Coleoptera) rendbe, az öttaguak (Pentamera) csoportba és a C.-félék (Hydrophilide) családba tartozó bogárfaj. Álló vizeinkben igen gyakori. Elliptikus alaku teste domboru, szine fekete, csápjai rozsdaszinüek, szárnyfedői simák és fényesek. Hosszu lábai laposak és szőrösek, a himnél az első pár láb első ize kiszélesedik és párzási tapadó korongul szolgál. Rövid csápja 9-izü s vége felé bunkósan vastagodik. Az állkapcsi és az alsóajki tapogatók hosszuak, fonalalakuak. 4-5 cm. hosszu, 2 cm széles. A vizben elég ügyetlenül uszik, ha lélegzeni akar, akkor egész fejét kidugja a vizből, és úgy vesz lélegzetet. Rendesen vizi növényekből él, de azért a dögöt sem veti meg. A nőstény ápril végén rakja le petéit egy kis hosszu tojásdad alakú zacskóba. A petékből az álcáik 16-18 nap mulva kelnek ki. Az álcák ragadozók. Hatalmas sarlóidomu állkapcsaikkal még a halakba is belekapaszkodnak. A falánk és 3 pár lábbal biró álcák többször vedlenek és mintegy 2 hónap múlva, midőn már teljes nagyságukat elérték (5-6 cm.) parti lyukakban bábozzák be magukat. Az állat a bábból a nyár végén buvik ki és áttelel.

Csibuk

a magyar nyelvbe valószinüleg a törökökből került, ahol nem a pipát jelenti, hanem a pipaszárat, még pedig a hosszu és borostyán kövekkel ékesített jázmin- v. rózsafából készült szárat. Csibukcsi az a szolga, aki urának elkészíti, vagyis megtömi és meggyujtja a pipáját és arra ügyel, hogy a C.-készülékek rendben legyenek.

Csicsa

Somogyban az István név becéző alakjának használják, de, mint sok ilyen nevünk, ez is régi személynév. Igy p. a XIII. sz. elején a Cupa falubeli Árvád fia és Monos testvére jön elő Chicha néven. (Vár. Reg. 348.)

Csigacsov

Jakovlevics Vaszilj, orosz tengernagy, született 1726., meghalt 1809. Résztvett 1765-66. a jegestengeri nagy expedicióban, az 1773-75. török háborúban a doni flotillát vezényelte s 1788. a svéd-orosz háboruban a balti hajó-had fővezére lett; legyőzte a svédeket Reval mellett. - Fia, Vasziljevics Pál, szül. 1762., megh. Párisban 1849 szept. 1. A tengerészeti minisztériumnál szolgált, 1812. tengernagy lett, ugyanabban az évben átvette Kutuzovtól a moldvai orosz hadsereg vezérletét s máj. 28. megkötötte a bukaresti békét; majd a nyugati hadsereget vezérelte, s elfoglalta ugyan Minszket és Boroszovot, de nov. 28. 20 000 főnyi seregét a Berezina folyónál a francia, svájci és lengyel, 8000 főnyi hadak megverték. Ezért elvesztette a cár kegyét s elébb Francia-, majd Angolországba ment, hol mentségére irta Retreat of Napoleon cimü emlékiratát (London 1817). Minthogy az 1834. cári ukáznak mely minden külföldön lakó oroszt haza parancsolt, C. nem engedelmeskedett, vagyonát elkobozták s őt az orosz állampolgárok sorából kitörülték. Mémoirs-jai az 1812. hadjáratról 1855. jelentek meg Berlinben, és 1862. Párisban.

Csicser

kisközség Ung vmegye kaposi j.-ban, (1891) 1121 magyar lak.

Csicseri Bors

Ágai Adolf álneve.

Csicseri-borsó

(növ., cicercula Moench), tkp. az ázalék-bükköny (Lathyrus sativus és Lath. Cicere) bibeszára csavarodott, hüvelye lapított, a háti oldalon zászlós két szegélye van; magva 2-4, meglehetős nagy, alaktalan, szögletes (szekercealaku), sziklevele csirázáskor a föld alatt marad, utána két pikkelylevél következik. Fajai: a szeges, lapos vagy pun borsó, spanyol lencse (Lathyrus sativus L., Cicercula sativa Alef., Cicercula alata Moench). Dél-Európa egynyári ázaléka, virága magános, hosszunyelü, nagy kék, lila, fehér vagy kétszinü (julius); hüvelye 4 cm. hosszu, magva sárgásfehér, piros vagy lilabarna és petyegetett. A mediterrán vidéken és Ázsiának déli felén több fajtája terem. Itt-ott, nevezetesen Moldva- és Oláhországban, nálunk ritkábban termesztik. Száraz sivár földben is megterem, s vagy tápláló zöld takarmány lesz, vagy pedig a lisztes magvát zölden avagy éretten a nép levesnek v. főzeléknek készíti, de nem a legjobb izü. Magvát a zsizsik nem bántja.

Csicserke

(Acanthis linaria L., állat), az éneklő madarakhoz tartozó pintyfélék (Fringillide) egyik faja. L. Lenike és Pintyfélék.

Csizmán

kisközség Trencsén vmegye illavai j.-ban, (1891) 1386 tót lak.


Kezdőlap

˙