Csík-Szent-Tamás

kisközség Csík vármegye felcsíki járásában, (1891) 2381 magyar lak., kik agyagipart űznek háziipar gyanánt.

Csík-Szépviz

kisközség Csík vmegye felcsíki járásában, (1891) 2577 magyar és oláh lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, a felcsíki járás szolgabirói hivatalának székhelye. A község közelében az u. n. Pogányhavas fekszik, melynek szikláin szent László király lova patáinak nyomait mutogatják.

Csík-Szereda

rend. tan. város Csík vmegyében, (1891) 1789 magyar lakossal; Csík vármegye törvényhatóságának, az adó- és kir. tanfelügyelőségnek, kir. törvényszék és ügyészségnek, telekkönyvi hatóságnak, államépítészeti hivatalnak, állami állatorvosnak székhelye; van itt járásbiróság, közjegyzőség, pénzügyőrbiztosi állomás, adóhivatal, csendőrszakaszparancsnokság, takarékpénztár, polgári leányiskola, gazdasági szakiskola, felsőbb népiskola, ovoda, közkórház, szövőipari tanműhely; sörgyár, többféle egyesület; posta- és táviróhivtal, postatakarékpénztár. Itt jelenik meg a Csíki Lapok (V. évf., szerk. Bocskor Béla) és egy Gazdasági Értesítő (IX. évf., szerk. T. Nagy Imre) c. lap. C. 1558 már mint város említtetik. Várának építési idejét Szt. László korára teszik, de az akkori vár valószinüleg a gazdasági iskola telkén állott. A mostani Mikóvárat Mikó Ferenc 1621. építette, 1661. azonban a törökök lerombolták s romjaiból csak 1714-ben építette fel gróf Steinwille István tábornok mai alakjában. III. Károly alatt az első határőri ezred tisztikara lakott benne. Azóta részint laktanyául, részint megyeházul szolgált s most ismét honvédségi laktanya. C. határa csak 83 ha., amit maga a város foglal el. V. ö. Orbán Balázs, A Székelyföld leirása. Pest 1869. II. k. 23-34.

Csík-Tapolca

nagyközség Csík vmegye felcsíki járásában, (1891) 1423 magyar lak.

Csík-Tusnád

kisközs. Csík vm. kászon-alcsíki j.-ban, (1891) 2025 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Hozzátartozik Tusnád fürdő (l. o.).

Csikvánd

kisközség Győr várm. sokoróaljai j.-ban, (1891) 922 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. V. ö. Ráth Károly: C. története. (Győri Közl. 1862. 53-55. sz.)

Csík-Várdotfalva

(Csík-Somlyó-Várdotfalva), kisközség Csík vmegye felcsíki j.-ban, (1891) 718 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A község egy részét a hozzátartozó Csík-Somlyó képezi; ebben ferencrendi kolostor van igen becses, sok unikum magyar nyomtatványt tartalmazó könyvtárral, mely mindig kiváló szerepet vitt Csík vmegye történetében, továbbá róm. kat. főgimnázium és tanítóintézet, internátus és konviktus. Csík-Somlyó a Kis-Somlyó hegy alján épült, tetején a Salvator (népiesen Silátor) kápolna áll, nagy bucsujárások célpontja. V. ö. Orbán Balázs: A Székelyföld leirása, Pest 1869, II. k. 12-23.

Csikvári

(Wührl) Jákó, iró, m. kir. államvasuti felügyelő, szül. Borosjenőben 1847 julius 26. 1871. a m. kir. államvasutak szolgálatába lépett. Irt cikkeket, beszélyeket, ismeretterjesztő közleményeket különféle lapokba. Munkái: A végrendelet (elbeszélés, Sz.-Fehérvár 1867); Kalászok az élet mezejéről (Pest 1870); Vasuti könyvvitel (Budapest 1874); Akik célt tévesztettek (tárcacikkek és beszélyek, u. o. 1876); A világforgalom eszközei (u. o. 1877); Téli estékre (u. o. 1878); Magyar vasuti lexikon (u. o. 1879); A közlekedési eszközök (u. o. 1881-83); Vasuti számvitel (u. o. 1887). Alapította és szerkesztette a Magyar Közlekedésügy cimü havi folyóiratot, a Magyar Tisztviselő c. hetilapot.

Csiky

-család (erzsébetvárosi). E magyar-örmény nemes családnak, melynek ősei a hazai örmények telepítésekor kiváló tevékenységet fejtettek ki, két ága van. Az idősebb ág C. Tódor erzsébetvárosi kereskedőtől származtatja magát, kit Mária Terézia az ipar és kereskedelem terén szerzett érdemei megjutalmazásául 1760 október 7. nemesi rangra emelt. - Az ifjabb ágakat C. Emánuel erzsébetvárosi tanácsos és fivére Péter ugyanottani városi esküdt személyében, nevezetteknek több évtizedre terjedő hivatali működésük alatt s a városi nagy templom építése körül kifejtett érdemeik megjutalmazására, ugyancsak Mária Terézia királynő nemesítette meg 1780 máj. 24-én. E fiatal ágnak, mely e század elején Aradmegyébe is átszármazott, legkiválóbb sarjadéka volt Cs. Gergely.

1. C. Gergely, jeles drámairó, elbeszélő és műfordító, a Kisfaludy-társaság másodtitkára s a m. tud. akadémia lev. tagja, született Pankotán Arad-megyében 1842 dec. 8-án, megh. Budapesten 1891 nov. 19. A gimnáziumot Aradon végezte; már itt kitünt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét nyolc éves korában irta anyjához, mint első gimnazista. Mint VIII. oszt. tanulónak az ifjuság által kiadott Zsenge mutatványokban (Arad 1859) 12 költeménye jelent meg. Legelőször Marosi Gyula név alatt küldött a lapokba dolgozatokat, melyek francia és angol beszélyfordítások voltak. 1858-ban pedig a Napkelet már nevével közölt tőle verset. A magyar irodalmon kivül a római és görög klasszikusok tanulmányozását üzte legnagyobb szenvedéllyel. Meglévén benne az örmény faj vallásos tulajdonsága, nem volt semmi kifogása ellene, hogy szülői papnak szánták. 1859. lépett be a Csanádegyházmegye temesvári szemináriumába, honnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Az ifju pap itt még közelebb lépett az irodalomhoz, s a teologiai tudományok mellett már a drámaköltészet terén is tett kisérletet. A szemináriumban fennálló magyar egyházi irodalmi iskola buzgó munkása s később elnöke volt. Ezen növendékpapság: Munkálataiban (XXVI. 1862) jelent meg tőle Szent Atanáz és Csajághy Sándor életrajza. A központi papnevelőből, hol a teologiai tanfolyamot elvégezte, püspöki rendelettel Temesvárra hivatott, hol 1864 végén pár hónapig igazgató volt a püspöki hivatalban. Mihelyt a 23 éves (kanonikus) kort elérte (1865), pappá szentelték és a bécsi Augustineumba küldték. Itt 1865-68-ig tartózkodott, mire 1868 végén teol. doktor lett. 1869. Tornyán volt káplán közel egy évig, 1869 végén és 1870. gimnáziumi tanár Temesvárt, s 1870 közepén az egyházjog és történet tanára lett az ottani papnevelő intézetben, hol 8 évig, 1878-ig működött. Közben szerkesztette az Egyházi Közlönyt s megirta jeles Egyházi jogtanát. Nagyon jártas volt e téren és sokáig működött a szentszéknél, mint a házasság egyházi jogvédője. A válópörökből sok családi viszályt és embert ismert meg, aminek - mint maga mondogatta - nagy hasznát vette drámairó korában. Valójában csak akkor tünt föl s lett neve egyszerre ismeretessé, midőn 1875. a. m. t. akadémia 100 aranyos Telekipályadiját Jóslat c. ó-görög tárgyu, romantikus irányu vigjátékával, bár a birálók lényeges kifogásaival megnyerte. A cselekmény nem is erős benne, de nyelve és hangja poétai és jelenetei, dialogjai mindvégig élénkek és érdekesek. 1877. Janus c. szomorujátékával ismét ő nyerte a Teleki-dijat; ugyanezen évben került szinre A mágusz cimü 1 felvonásos tragédiája; ezt követte az Ellenállhatatlan, mellyel 1878. a 400 aranyos Karátsonyi-dijat nyerte el (először adatott a nemzeti szinházban okt. 11.). 1879. a Bizalmatlan c. 4 felv. verses vigjátéka nyerte el a 100 aranyos pályadijat. Mindeme szinművek, melyek a 70-es évek drámairodalmának romantikus irányzatát követik, többé-kevésbbé hibásak és gyöngék, de határozottan mutatják már az izmos és eredeti tehetséget s a költői ihletet, poétai szivet, mely Csikyben lakott. 1879-ben a Kisfaludy-társaság rendes tagjává, később másodtitkárává s ugyanazon év máj. 22. a. m. t. akadémia lev. tagjai sorába választotta.

Később a szini iskolának lett tanára, s a nemzeti szinháznál a dráma-biráló-bizottság tagja. E közben (1878 végén) püspöki engedéllyel állandóan a fővárosba költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte; feltünő szorgalommal dolgozott a hirlapokba, fordított a nemzeti szinház és a Kisfaludy-társaság számára. De a nyilvános téren való működés nem maradhatott összeütközés nélkül papi állásával, bár C. maga is mindig igen komolyan óvta papi állásának kötelességeit s már első nagyhatásu társadalmi vigjátékait is zajosan tapsolták, midőn ő még folyvást szerényen visszavonulva, mint pap élt a fővárosban, ki vasárnaponkint misézni is eljárt a ferenciek templomába. De a csanádi jámbor püspök Bonnaz nem jó szemmel nézte egyik felszentelt papjának profán működését, melyet a papi állással nem tartott megegyeztethetőnek; hivatalos levélben tudtára is adta ezt C.-nek s felszólította, hogy térjen vissza az egyház szolgálatába. C. nehéz lelki küzdelmet vivott. Benső vallásossága mit sem csorbulván, nem óhajtott szakítani az egyházzal, de irói pályájától sem birt többé eltérni. Végre győzött az irodalom iránti szeretet, s 1880-ban kilépett az egyházi rendből, hogy kizárólag a drámairodalomnak élhessen, melyeben eddigi állása, sokféleképen korlátolta. 1881. pedig megismerkedvén özv. Bakody Amandával, Bakody Tivadar orvos-tanár leányával, áttért az ágostai ev. vallásra s még azon évben, 1881 dec. 24. karocsony estéjén nőül vette választottját.

Csiky Gergely, ki antik tanulmányainak hatása alatt a romantikus irók táborában állott, csakhamar fölismerte, hogy a kor szelleme más drámairodalmi irányt sürget, s irodalmi föllépésének éppen az képezi egyik legnagyobbszerü érdekességét, hogy romantikus műveinek hatása mellett is fölébredt benne ez a gondolat. 1879-ben kis időre Párisba utazott a szinházak tanulmányozása végett. Onnan visszatérve megirta nagy hatásu társadalmi drámáját, a Proletárokat (először adták a nemz. szinházban 1880 jan. 23., a Karátsonyi-díjból 1885-ben utólagos jutalmazásul 200 aranyat nyert). A Proletárok a legelső igazi és erőteljes magyar társadalmi szinmű. Ihletett költő, logikusan gondolkozó fő és élesen látó szem terméke, melynek erős, egészséges realizmusu festése mély hatást tett, és nagy sikere fordulatot jelzett C. költészetében. Ettől kezdve egymást követték társadalmi szinművei: A Stomfay család, Cifra nyomoruság, Mukányi, Bozóthy Mártha, Buborékok, A kaviár, Nóra, Cecil házassága, A sötét pont, Örök törvény, Vas ember (1886. Teleki-dijat nyert), Divatkép, Az atyafiak stb. A legérdekesebb helyzeteknek egész sorozata, a jellemző alakoknak egész gyüjteménye található fel Csiky drámai műveiben. Legerőtlenebb és leglazább munkáiban is előfordul egy-két érdekes jelenet s egy pár ujszerü, jellemző vonásokkal biró alak. Sikerültebb alkotásaiban pedig valóságos fényüzést visz végbe, a tipusoknak különféle árnyalatait állítva élénk. C. nem kutat nagyon mélyen az emberi lélek rejtekeiben, bonyolultabb pszichologiai problemák megoldásánál ereje némileg gyengül, s a belső tartalom hiányosságát sokszor külső hatásokkal takargatja; p. az Örök törvény Orláthy Györgye gyengén áll tragikai tartalom dolgában, s a Vas ember Bárdi Gáborja ridegségében visszataszító marad. Csiky költői pályájának utóbbi évei sajátosan a hanyatlás képét mutatják. A külső körülmények biztos következménye gyanánt a poétából lassanként mintegy szerepiró lett; de még igy is megőrzött elég poézist és elég kedélyt s az irodalmi szinvonalt soha fel nem áldozva, mindig kölcsönzött műveinek belső értéket is. Sőt több közepes hatásu, sőt határozottan gyenge mű után A nagymamával valódi meglepetést szerzett, mely minden hibái mellett is legkiválóbb termékei közé tartozik. E műven ismét az invenció gazdagságával, tőrülmetszett, eredeti alakokkal találkozunk, s habár a kompozició bizonyos ponton gyengül, a mű mindvégig érdekes és hatásos. A tragédia és magasabb komikum terén is sikerült értékes műveket létrehoznia. Tragédiái (p. Spartakus) külső felépítésében elég biztos kézzel dolgozik, de a szenvedélyek harcát nem képes oly mély igazsággal és pszichologiával festeni, hogy egész lelkünkben meghasson. Sokkal közelebb állott hozzá a komikum, melynek igen hatásos elemeit alkalmazza (Jó Fülöp, A nagyratermett), ámbár igazán klasszikus magaslatra ritkán tud emelkedni. De nem csak mint drámairó, hanem mint elbeszélő is az irók javához tartozik. Regényei (Az Atlasz-család, Arnold, Sisiphus, Az atyafiak stb.) valamint számos elbeszélései többé-kevésbbé sikerültek. Kiváló érdemeket szerzett mint műfordító is; Taine Hyppolit műveit mesterien ültette át, valamint Sophokles tragédiáit, Plautus vigjátékait és számos angol és francia szindarabot. Irt ezenkivül még Dramaturgiát is, az országos zeneiskola növendékeinek használatára és egyházjogi könyveket. halála után, 1892 nov. 19. került első előadásra hátrahagyott színműve: Két szerelem.

2. C. Kálmán (alsó-csernátoni), műegyetemi rendes- és egyetemi magántanár, szül. Kenderesen 1843 febr. 5. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Debrecenben a bölcseletet, teologiát és jogot hallgatta. 1865. külföldre ment és fél-fél évet töltött a berlini és heidelbergai egyetemen. Ezután beutazta Németországot, Hollandiát, Franciaországot és Svájcot. Hazajövén, Teleki Sándor grófi fiainak nevelője lett Gyömrőn, 1869. beiratkozott a budapesti egyetemre és itt nyerte el a jogtudori diplomát. 1870. a latin nyelv és irodalom tanára lett a budapesti ref. főgimnáziumban, ahol 15 évig működött. Időközben az egyetemen mint magántanár habilitáltatván, itt a magyar magánjogot adja elő; 1884. a József-műegyetemen a magyar közigazgatási és magánjog ny. r. tanára lett. 1881-84. Sepsi-Szent-György városát képviselte az országgyülésen. Tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-társaságnak és a budapesti ref. egyház tanácsának. Irodalmi működését 1865. a debreceni Koszoruban kezdte, 1870. a pesti Napló munkatársa lett, majd a német-francia harctérre ment, ahonnan a Pesti Naplónak és a Pester Lloydnak küldött tudósításokat. Később a Korunk és a Nemzeti Hirlap munkatársa és vezércikkirója volt. Számos cikke, tanulmánya stb. jelent meg más lapokban és folyóiratokban is. Munkái: A magyar alkotmánytan és jogi ismeretek kézikönyve (Bpest 1879); A hazai alkotmány és jogismeret alapvonalai (u. o. 1881); A magyar állam közigazgatási joga (u. o. 1888-89); Magyar alkotmánytan népiskolák számára (u. o. 1889). Fordításai: Chateaubriand: Atala (Bpest 1876, Olcsó Könyvtár 12.); Boissier Gaston: Cicero és barátai (u. o. 1876); Thierry Amadé: A római birodalom képe Róma alapításától kezdve a nyugati császárság végéig (u. o. 1881). V. ö.: Szinnyei J.: Magyar Irók.

3. C. Lajos, ref. teol. tanár és lapszerkesztő, szül. Kenderesen 1852 aug. 5. Tanult Budapesten, Kecskeméten és Debrecenben, hol a teologiai tanfolyamot elvégezvén, 1873 őszén Tisza Kálmán családjához ment nevelőül. Két évet töltött itt, azután pedig külföldre ment. Edinburghben másfél évig, Baselban ugyanannyi ideig volt. 1878 nyarán Debrecenben teol. segédtanár lett, 1881. pedig rendes tanárrá választotta a tisztántuli egyházkerület. A Révész-féle Figyelmezőben, a Prot. Egyh. és Isk. Lapokban, a Prot. Hetilapban, a Téli ujságban, a prédikátori Tárban, az Evangeliumi lelkészi tárban stb. közölt különféle dolgozatain, és számos vallásos irányu népies iratán kívül a következő munkái jelentek meg: A short account of the Hungarian reformed church (Edinburgh 1877); A skót szabad egyház ismertetése. (Debrecen 1877); Tratátusok és az ezeket terjesztő társulatok története (Budapest 1880); Hit, remény és szeretet könyve (U. o. 1884, III. kiad. 1892); Egyházi beszéd Zwingli Ulrik reformátor születésének négyszázados emlékére (Debrecen 1884); Lelkészavatási egyházi beszéd (u. o. 1884); Imádságtan (u. o. 1886); Apologetikai előadások a kereszténység alapigazságairól (Luthardt után ford.; Budapest 1888); A rokonság és sógorság fokainak számítása (u. o. 1889); Istentiszteletünk reformjának kérdéséhez (Prot. Szemle 1889); Belmissziói levelek (Protestáns Szemle 1891-1893); Egyházszertartástan (Debrecen 1892); Képek a börtönügy történetéből (Budapest 1892); A három első századbeli keresztények nyilvános istenitisztelete (Debreceni főiskola Értesítője, 1882). Egyik irója e Lexikon prot. teologiai részének.

4. C. Sándor, a szélsőbal egyik legjellemzetesebb alakja, szül. Egerben 1805 febr 28. megh. u. o. 1892 febr. 11. Az egri káptalan ügyvéde volt, de politikai nézeteltérés miatt 1832-ben megvált állásától. 1848. a város képviselőjének választotta, s ő mint nemzetőrezredes, majd mint honvédszázados végigküzdötte a szabadságharcot. Fogságba jutott és halálra itéltetett, amely itéletet kegyelem útján változtatták 6 éves várfogságra. 1860. Eger polgármestere, 1861. képviselője lett. Az 1865-i országgyülésnek is tagja volt; egyike azon hétnek, kik a kiegyezésről mint a nemzet jogai feladásáról, mit sem akartak tudni, és akikre a mostani szélsőbalpárt eredete visszavihető. Szülővárosában egy ideig nagy népszerüségnek örvendett, de igazi befolyása még pártjában sem volt. Mintaképe volt az engesztelhetetlen, véresszáju, korlátolt látókörü, de becsületes és igazlelkü bús magyarnak. Az akkortájban keletkezett Borsszem Jankónak Patay Istvánnal együtt ő szolgáltatta egyik legkedveltebb politikai karrikaturáját.

5. C. Viktor, jogtudor, kolozsvári egyetemi tanár, szül. Marosvásárhelyt 1839., hol atyja tekintélyes orvos volt. Középiskolai tanulmányainak szülővárosában történt bevégzése után a bécsi egyetemen a jogi tanulmányokat befejezve, 1865. Aradon ügyvéd lett, 1867. a kolozsvári jogakadémiánál a hűbérjog és egyházjog tanításával bizatott meg. 1872. a kolozsvári egyetemen rendes tanár lett. 1874/5. a kolozsvári egyetem dékánjává, 1884/5. pedig rektor magnifikusává választatott. 1892 okt. 14. ünnepélyességek között ülte meg tanári működésének 25-ik évfordulóját.

Csík-Zsögöd

kisközség Csík vm. kászon-alcsíki j-ban, (1891) 940 magyar lakossal. Fürdője 648 m. magasságban fekszik, de csak szerény igényeknek felel meg; forrásai vasas alkális savanyúvizet szolgáltatnak s a fürdőket az Anna-forrás látja el; főalkotó részük a jódnátrium, kettes szénsavas nátrium és kettes szénsavas vas. A fürdővendégek (évenkint 100-150) rendelkezésére 25 szoba áll. A fürdő 2 km.-nyire fekszik Csík-Szeredától s a Spreuer-család tulajdona. V. ö. Hankó Vilmos: Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leirása. Kolozsvár, 1891. 72-74 lap.


Kezdőlap

˙