Csorda

csoportban, seregben, falkában járó, legelő szarvasmarhák és sertések sokasága. Van borjú-, tehén-, ökör-, disznó-csorda. - Csordás az, ki a C.-t őrzi.

Csordás-dal

(fr. Ranz de vaches), egyszerü dallam, melyet a svájci pásztorok a marhák ki- és behajtásánál énekeltek, vagy az alpesi kürtön fujtak. Ezen dallam az idő folyamán az egyes kantonokban átalakult. Jellemző vonása a C.-nak, hogy egyes hangjai valamely akkord hangjai közt mozognak, a mi különösen jó hatást tesz, ha a hegyek visszhangja hozzájárul.

Csordáskutya

a mogyorófa vesszei. A felvidék magyar helyein a csordás a szép vesszőket összegyüjti, nyalábbá összeköti s karácsony bőjtjén a jobb házakhoz ezzel szokott beköszönteni. A gazdasszony az üdvözlést fogadván, a csordást megajándékozza s a vesszőnyalábból 1-2-őt megtart. Ez a C. nevezetes falusi pedagogiai eszköz. Ezzel fenyegetik v. fenyítik meg a rossz gyermeket.

Csóré

fiatal sajt vagy túró, melyet csak most csavartak v. sajtoltak ki, mely tehát még nedves és csurog.

Csóré-árpa

(növ.) v. csurdé, Diószegi szerint a Hordeum coeleste (hámló árpa) cigányos neve. L. Árpa.

Csorich

1. Ferenc (de Monte Creto) báró, osztrák altábornagy, szül. Zengg-ben 1772 október 3., megh. Temesvárott 1847 márc. 4. Horvát családból származott s korán a katonai pályára lépett. Mint főhadnagy kitünt Monte Cretonál (1800 máj. 13.) s ezért kapta e predikátumot, midőn később bárói rangra emelték. Résztvett a francia háborukban 1813-ig s 1821. rövid időre nyugalomba lépett. Később dandártábornok lett Erdélyben, 1832. hadosztálytábornok Galiciában, 1839. főparancsnok Tirolban és 1842. a Bánságban.

2. C. Antal báró, osztrák tábornagy és hadügyminiszter, szül. Machichno-ban (Horvátországban) 1795., megh. Dornbach-ban, Bécs mellett 1864 jul. 15. Unokaöccse és fogadott fia az előbbinek. Résztvett 1805-15-ig a francia háborukban s 1842. vezérőrnagy lett Lombardiában. 1846. salzburgi várparancsnok, 1848. altábornagy, 1848. az októberi bécsi felkelés alatt a belvárost körülzáró csapatokat vezényelte. Résztvett a magyarországi hadjáratban is s küzdött többek között Selmecnél és Kápolnánál. 1850. a császár hadügyminiszterré nevezte ki, de már 1853. visszalépett s a 3. hadtest parancsnoka lett Grácban, majd az első hadtest parancsnoka Bécsben. Később tábornagyi rangot nyert.

Csorja

P. Ferenc, tanár, szül. Illyefalván, Háromszék vmegyében 1782-ben, megh. Tordán 1843 máj. 1. N.-Enyeden tanult, honnét iskoláinak bevégezte után Toroczkai Miklós gróf mellé ment nevelőnek; innen 1824. Székely-Udvarhelyre került tanárnak; 1831. Nagy-Enyedre ment igazgatónak. Munkái: Hazai és közönséges historia a grammaticai classis számára. Marosvásárhely 1830. (Enyed 1833. 1836. 1841.) A számvetés tudománya. Röviden a falusi iskolák számára. Marosvásárhely, 1830. (2. kiad. N.-Enyed 1835.) Wakefieldi pap, Goldsmith után. U. o. 1831. Alapphilosophia, a kezdő filozofusok számára. U.o. 1842.

Csorlu

város Drinápoly török vilajetben a Csorlu Darz és vasut mellett; görög püspök székhelye; lakosainak száma 8000, kik többnyire görögök. Környékén sok a szőllő és gyümölcsös.

Csórmány

(növ., zelnice, madármeggy) a Prunus Padus L. nevü fa népies neve a Dunántul.

Csormolya

(növ.), cserme, csermely, csermelye, csermellye, csermil, csermolya, csörmölye, csomó (Melampyrum Tourn., fintor Diószegiéknél), a tátogatók kakascimernemüinek (Rhinanthee) füve 9 fajjal (hazánkban 7) és több fajtával mind a két világrésznek északibb tájain. Felső ajakának visszahengeredő széle, a csőrös gyümölcse meg a sima zászlótlan mag valamennyi tátogatófélétől megkülönbözteti. Alacsonyabb, mezei, erdei v. vetésbeli füvek, hegyelevelük nagy és szines. Magvuk fekete, a buzáéhoz hasonló. Másodrangu takarmány, szárítva megfeketedik. Magvától a buzáéval összeőrölve a kenyér fekete, szalonnás lesz (csormolyás v. csormos v. csermeles kenyér).


Kezdőlap

˙