Csutka

(növ.), husos növényrészeknek keményebb belseje (almacsutka), különösen a torzsavirágzatnak megvastagodott tengelye, p. a kukoricáé. C.-nak a gyümölcsök nyélét is nevezik, p. a tökét, dinnyéét v. a szőllőét.

Csutora

l. Kulacs.

Csutta

kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi járásában, (1891) 706 oláh lakossal. 1414. a Macskásyak birták és a sebesi kerülethez tartozott. 1470. Macskásy Jakab zsidóvári várnagy több más községgel egütt 300 arany forintért elzálogosította, de 1478. visszaváltotta. Ahmed bég idejében (1671) itt többnemü fosztogatások folytak, amiért az erdélyi fejedelem közbenjárását kérték. A XVII. század végén a törökök kiüzése végett Veterani Frigyes táborozott e vidéken. C.-t maga Krassó vármegye kérte a katonai végvidékekhez csatoltani, mert nem birta benne a közbiztonságot fentartani. 1769. a zsupaneki oláh zászlóalj ohaba-bisztrai századának egyik községét képezte. A bekebelezés az oláh-illir határőri ezred kerületébe 1778. történt; midőn ezen ezred oláh-bánsági ezreddé alakult, C. az ohabai századba osztatott be.

Csuvas

-nép. Etnikus sajátságaira nézve a volgai finn-ugorokkal (cseremiszek és mordvinok) legközelebbi rokonságban. Valószinü, hogy e három nép magvát olyan népség alkotja, mely eredetileg nem tartozott az ural-altáji népcsaládokhoz, hanem, mint több jelből következtethetni, egy a lett-szlávokkal és iránokkal közelebbi rokonságban levő árja népség volt, amely azonban többszörös vérkeveredésen ment keresztül. A C. név legelébb a XVI. században tünik föl s mondáik szerint a Fekete-tenger mellékéről költöztek mai hazájukba, Kazán délnyugati és Szimbirszk É-i részébe az Alsó-Szura, Szvijaga és Volga között; régebbi lakhelyük mindenesetre hegyes vidék volt, mert a szomszéd cseremiszek és orenburgi oroszok mai is hegyi népnek (kuruk mari), hegyi tatárnak (gorni tatar) nevezik őket. Némelyek szerint a burtaszok, mások szerint a volgai bolgárok ivadékai volnának; nyelvüket mindenesetre az utóbbiaktól örökölték. Jószivü, becsületes, vendégszerető s békés emberek, csak akkor ingerékenyek, ha pálinkát ittak. Kitünő és szorgalmas földművelők, ezenkivül méhtenyésztéssel és kivált szárnyasok nevelésével foglalkoznak, Oroszország nagy részét ők látják el tojással. A századokig tartó szolgaság elzárkozottakká s bizalmatlanokká tette őket, falvaikat az utaktól és hajózható folyóktól távol eső zugokban építik, a házak sürü fák közt minden rendszer nélkül vannak szétszórva. Ruházatuk hasonló a cseremiszekéhez. Nagy többségük görök keleti vallásu (a mult század közepe óta), a Volga balpartján lakók erősen vegyültek mohammedánokkal s vannak pogányok is. Az utóbbiak egy jó (Tora) és egy rossz (Saitan) istent, s aztán számos égi és földi kisebb istent tisztelnek, kiknek, különösen Keremetnek áldozatot mutatnak be. Összes számuk mintegy 600 ezer, ebből 370 ezer Kazánban, 120 ezer Szimbirszkben s 80 ezer Szamarában lakik.

Csuvas nyelv

a török nyelvek egyike, mely ránk nézve különösen fontos nyelvtörténeti szempontból. A magyar szókincsnek legrégibb török elemei oly hangalakokat mutatnak, melyek jellemző sajátságaikra nézvé a csuvas kiejtéshez állnak legközelebb, ámbár nem mindenben egyeznek vele. Ebből az következik, hogy az a török nép, mellyel a mi népünk a honfoglalás előtti időben huzamosan érintkezett, s melytől p. az állattenyésztésre és földművelésre vonatkozó szavaink jelentékeny részét kaptuk, legközelebbi rokona volt a mai csuvas népnek. V. ö. Simonyi Zs.: A magyar nyelv, 2. fejezet; Munkácsi B.: Török kölcsönszók, M. Nyelvőr XI. és XIII. köt.

Csuvik

(Athene noctua Gray) vagy kuvik, a bagolyfélék egyik faja, l. Bagolyfélék.

Csúz

nagyközség Komárom vmegye udvardi járásában, (1891) 2020 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Csúz

János, Nagy Lajos egyik hadvezére. Résztvett 1347. a nápolyi hadjáratban, s ott magára vállalta a Manfredoniától nem messze eső Castell San-Angelo védelmét és Manfredoniát fölmentette az ostrom alól. 1357-58. Horváth- és Dalmátország bánja volt. Nagyon szerencsésen harcolt a velenceiek ellen. Részint fegyverrel, részint önként való megadással a dalmát városok jó részét visszaszerzé a magyar koronának. V. ö. Pór: Nagy Lajos.

Csúz

(rheumatismus), az izületek és az izmok sajátságos megbetegedése. Az izületi csúznak akut és krónikus alakja ismeretes. Ujabban az akut izületi csúzt fertőző betegségnek tartják, amelynek kifejlődésére azonban a meghülésnek (innét a betegség neve, rheumatismus) befolyását kétségbevonni nem lehet. A betegség rendesen rázó hideggel kezdődik és szabálytalan lázzal jár. A rázó-hideggel majdnem egyidejüleg az izületekben gyuladások lépnek fel, még pedig többnyire a nagy izületekben, daganattal, a bőr megvörösödésével, merevséggel és kinzó fájdalmakkal. A gyuladás egy izületben gyakran hirtelen megszünik és más, addig ép izületben lép föl. A betegség tartama 4 nap és 10-12 hét között váltakozik. Többnyire lassankint szünik meg. Visszaesések - vigyázatlan magatartás, a megbetegedett izületek korai használata folytán - gyakoriak. Az izületi csúz gyógyítására különösen szalicilsav és szalicilsavas nátrium alkalmazhatók nagy adagokban kitünő sikerrel. Ezeken kivül antipirin, antifebrin, fenacetin és szalol is jó eredménnyel használhatók. A belső kezelés mellett a megbetegedett izületek lobellenes eljárásoknak vetendők alá: rögzítés, hideg borogatás stb. Az akut izületi csúz átmehet krónikusba, amely azonban önállóan is fejlődhetik, meghülések, egészségtelen lakás stb. következtében. Legfőbb tünetét az izületek fájdalmassága képezi, melyhez a legtöbb esetben daganat járul. Ankilózis gyakori. Tartama rendesen hosszu időre nyulik. Gyógyításánál az akut csúznál említetteken kivüli jódkali és más szerek ajánltatnak. Fontosak a beteg egészségi viszonyai, egyenletes, enyhe klima. Fürdőhelyek közül a budai fürdők, Margitsziget, Mehádia, Pöstyén, Trencsén-Teplitz, Lipik, Rajec-Teplitz, Harkány, Daruvár, Krapina-Teplitz stb. jönnek tekintetbe. Hasonlóan kezelendő az izomcsúz, amely tartama szerint szintén akut, vagy krónikus lehet. Az izmok fájdalmassága jellemzi. A megbetegedett izmok száma különböző és a fájdalmasság egyik izomból a másikba vándorol.

Csúza

kisközség Baranya vármegye baranyavári járásában, (1891) 1149 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙