Darfur

(helyesebben Dar-For a. m. a forok országa), ország Afrikában, Szudán K-i részében, a Bahr-el-Abiad, a Szahara, Dar-Fertit és Vadai közt bizonytalan határokkal, Nachtigall szerint 4 millió lakossal és mintegy 500000 km2 területtel. D. nagyobb része sikság, kivéve egy É-ról D-nek vonuló hegységet a közepén, amelynek szélessége két, hosszusága pedig négynapi járásnyi. E hegységet Marrahnak hivják; legmagasabb csucsai a Tura (1440 m.), a Nartafal (1056 m.), a Mune (1275 m.). A Marrah-hegységben számos patak ered, amelyek nagyobbára Ny-nak folynak, de a száraz évszakban jobbára kiszáradnak. Nachtigall a következőket említi: Vadi Kadsa, Tineat, amely a Vadi Bare által a Vadi Azumba torkollik, Bargu és Dseldama, végül a legszélesebb az É-ról D-nek vonuló Vadi El-Koh. Az éghajlat tropusi: az esős évszak junius, julius és augusztus hónapokban van. Ahol a nedvesség nem hiányzik, a föld termékeny; főtermékek: a buza, déli gyümölcsök, a különféle zöldségek, dohány, pamut; a tamariszkusok, szikomorusz-fügefák, a baobab és euforbiákon kivül egy sajátságos fa, a «Higlik» terem D.-ban, amelynek gyümölcse kitünő eledelül, levelei fűszerül, fája pedig kitünő tüzelő anyagul szolgál. A hegylejtőkön nagyszámu teve-, szarvasmarha-, kecskenyáj legel; a tavakban sincs hiány. A pusztákon sok az antilope, gnu és a strucmadár. Rézércek Hofra-en-Nehaszban, antimón a Marrah-hegységben, vasércek a DNy-i tartományban találhatók. A lakosság zömét a for-ok (l. o.) teszik. Bevándorolt néptörzsek É-on a szogavak és berberek, ÉK-en a fulbék és homr-ok, Ny-on masszalatok és a hegységben arabok. D. a mahdi lázadása előtt fontos volt a szudáni kereskedelemben Egyiptom felé; ezen jelentőségét teljesen elvesztette. Fővárosa: El-Faser volt a Tendelti-mocsár partján, 737 m. magasban 2 1/2 napi járásnyira a Marrah-hegységtől K. felé. D. megalapítójául Dalit tartják, aki az utolsó tundsur királynak és a forok törzsfejedelme leányának volt fia. Az iszlam Szoliman Szolonnak, azaz a vörösnek uralma (1596-1637) alatt honosodott meg. Utolsó önálló uralkodója Brahim volt, aki életét és országát a Ziber-basa ellen Menovacsinál vivott ütközetben 1874. elvesztette és az a máhdi birtokába került. Az első európai, akinek D.-ról tudomása lehetett, Fra Mauro volt, aki a XV. században térképére a Dafur nevet följegyezte; a későbbi térképeken azonban e név már nem található föl. Az első európai, aki D.-ban megfordult, Browne, angol ember volt 1794-ben. Brownet D. szultánja 3 évig tartotta fogságban; utána bejárta D.-t 1860 körül Mohammed-el-Tunszi arab zarándok és 1874. Nachtigal. V. ö.: W. G. Browne, Travels in Africa, London 1799; Seikh Mohammed ebn-Omar el-Tunszi, Voyage au D. trad. de l'arabe par le Dr. Perron, Páris 1845; Nachtigal, Sahara u. Sudan, 3 köt.; U. a. D., die neue Aegyptische Provinz (Mitth. 1875); Mahir et Faruzy, Carte de la route d'El-Obeid a El-Facher 1500000, Kairo 1876.

D'Argen

az állatok latin neve után a d'Argenville Ant. Józs. Dezall. francia természettudós nevének megrövidítése, ki 1680-1765-ig élt Párisban és a puhatestü állatokkal foglalkozott.

Dargó

kisközség Zemplén vm. gálszécsi járásában, (1891) 374 tót lakossal, trachitbányával. A D. és Kelecsény közt, Abauj-Torna és Zemplén vmegyék határán levő Dargó-hágó (475 m.) az eperjes-tokaji hegység egyik legjelentékenyebb hágója, mely Kassa vidékét a Tapoly és Ondava völgyével köti össze.

Dargó

1. kerület, Dagesztán orosz kaukázusi tartományban, 1652 km2-nyi területtel, 73904 leszgi lak. Kutusi székhellyel. - 2. falu, az orosz kaukázusi Terek-vidéken, az Akszaj mellett. 1839-ig Samilnak (l. o.) volt székhelye; az oroszok 1845. foglalták el.

Dargomisszkij

Sándor, Szergej fia, orosz zeneszerző, szül. a tulai kormányzóságban 1813 febr. 2., megh. Szt.-Pétervárott 1869 jan. 17. Itt élt, itt képezte ki Schoberlechner. Sok énekművet irt, karokat; nagy tetszést arattak Moszkvában a Wagner elvei szerint nemzetivé alkotott dalművei: Eszmeralda (1847); Russzalka (1856) és a Bakhus-ünnep c. énekes ballet (1867). A Puskin «Kőszobor-vendég»-éből irt dalműve hangszerelését már halála után végezték Rimszkij-Korszakov és Kuj. 1872. került szinre. Az uj orosz iskola az ő zenekari Finn ábrándját és Kozáktáncát is mesteri műveknek ismeri el.

Dargun

Lotár lovag, lengyel jogtudós, szül. Troppauban 1853., megh. 1893 ápr. 25. Az egyetemet Bécsben végezte, jelenleg a krakkói egyetemen tanár. Főművei: Mutterrecht u. Raub-Ehe (1883); Ursprung und Entwicklungsgeschichte d. Eigenthums (1884); Egoismus und Altruismus in der Nat. Oekonomie (1885); Muterrecht u. Vaterrecht (1892).

Dari

(növ.), a Sorghum Tartaricum magva, l. Cirok.

Dáriai

Közép-Amerika hasonnevü tengeröble mellett lakó indusok neve.

Daricus

(gör. dareikos), Dariusi aranypénz. A D. szót, melynek görög eredetét azelőtt senki sem vonta kétségbe, ujabb időben Oppert feniciai származásunak tartotta és ugy magyarázta, hogy «a mina része», sőt a drachma (l. o.) szóval egy eredetünek nézte. A D. azon aranypénz, melyet a persa királyok Dareiostól kezdve verettek a régebbi Kroisos-féle arany mintájára. Nem lehetetlen azonban, hogy már Dareios előtt Kyros és Kambysés idejében is vertek ilyen aranypénzeket, ami szintén amellett szólna, hogy a szóban forgó név nem Dareios nevéből származik. A D. alakja kissé szabálytalan, hosszukás volt; előlapján a király volt ábrázolva hosszu ruhában egyik térdére ereszkedve; hátán a puzdra, jobb kezében az ij, bal kezében a dárda; hátlapján szabálytalan mélyedés. A D. sulya tökéletesen megfelelt az attikai statér (l. o.) sulyának, tehát az attikai mina 60-ad része volt, krlb. 8,57 gr. Vannak azonban kettős D.-ok is, melyek Artaxerxes Longimanus uralma alatt (465-425 Kr. e.) verettek, sulyuk 16,7 g., tehát aránylag könnyebb a D.-nál; ugyanezen király alatt fél D.-ok is készültek, ezek azonban igen ritkán fordulnak elő. A D. mellett a persa birodalomban ezüst pénz is volt forgalomban: a siklus, melynek sulya azonos volt a babiloniai drachma sulyával, t. i. 5,5 g. volt. Minthogy az ó-korban az arany értékének viszonya az ezüstéhez 13: 1-hez volt, egy D.-nak 20 siklus felelt meg.

Dáridó

l. Dalidó.


Kezdőlap

˙