Davioud

(ejtsd: davjú) Gábor János Antal, francia építész, szül. Párisban 1823 okt. 30., megh. u. o. 1881 ápr. 6. Rómában a második nagy dijat nyerte. Első nagyobb munkája az etampesi szinház volt (1850). Több építészeti hivatalt viselt. 1859. végezte be a Champs Elisées panorámáját, 1860-62, a Place des Arts et Métiers munkálatait. Később a Place de Chatelet-n is épített két szinházat, melyek célszerü berendezéseiknél fogva a modern szinházak mintaképei. Ő építette a Trocadero-palotát is a párisi világkiállítás számára Bourdaisval együtt.

Davis

(ejtsd: dévisz), több county az Egyesült-Államokban és pedig Jowaban (1175 km2 ter., 16468 lak., Bloomfield székh.), Kansasban (1440 km2 ter. 6994 lak., Junction-City székh.), Texasban (3170 km2 ter. 8875 lak. Linden székh.).

Davis

1. András Jackson, az amerikai spiritisták feje, szül. Blooming Groveban (New-York államában) 1826 aug. 11., alig részesült nevelésben, 16 éves korában mint cipészinas Levingston alvajáró magnetizőr befolyása alá került s az ő vezetése mellett rendkivül meglepő előadásokat tartott. Levingston most szövetkezett D.-szal, ki mint orvos lépett föl s extatikus állapotában betegeket gyógyított. 1844. 16 órai álomba merült, mely alatt állítása szerint természetfölötti valókkal érintkezett és tőlük utasításokat vett. 1845. Fishbough nevü lelkésznek, kit szolgálatába vett, mondta tollba első spiritista munkáját ily cim alatt: The principles of nature, her divine revelations and a voice to mankind (New-York, 2 köt., 1827, 30. kiadás 1869.), mely rendkivül zavaros volta mellett jelét adja D. jeles szellemi tehetségének. E mű befejezése után nem működött többé mint «medium», hanem komoly tanulmányokat tett és számos hiveket toborzott rendszerének, melynek a következő művekben adott kifejezést: The great harmonia (6 köt. 1850-60); The aproaching crisis (1852); The present age (1853); The inner life (1864); Arabuls (1867); A stellar key (1857) és másokban. 1863. New-Yorkban liceumot alapított a gyermekek haladása számára és a vasárnapi iskolákról való nézetét egy Handbookban (6. kiad. 1868) fejtegette. Önéletleirását Magic staff cim alatt tette közzé. V. ö. Gottschall, Die mystisch-socialen Gemeinden der Gegenwart (Unsere Zeit 1869).2. D. Gusztáv, bécsi katonai iró, szül. 1840., a katonaságnál felvitte a kapitányságig; jelenleg a Reichswehr c. katonai lapot szerkeszti, mely gyakran és nem a legbarátságosabb módon emlékszik meg hazánk közjogi állásáról. Ujabban mint szinműiró is próbált szerencsét s legujabb darabját: Das Heiratsnest 1893. a burgszinházban is sikerrel adták.3. D. János, angol hajós, szül. Sandridgeben 1550 körül, megh. 1605. 1585. két hajóval indult el Dartmouthból az északnyugati átjárás fölkeresésére. Jul. 20. fölfedezte Grönlandot, azután a róla elnevezett szorosba (l. Davis-szoros) hatolt az É. sz. 64°-ig és sikertelen kisérletei után visszatért Dartmouthba. A következő évben sem ment többre, de kezdte sjteni, hogy Amerika északi vége csupa sziget. Harmadik utazása alkalmával (1587) a 73°-ig nyomult elő és a Cumberland-szigeteket fedezte föl. 1591. Cavendisht kisérte a Csendes-oceánba és miután külön folytatta az utazást, 1592. a Falkland-szigeteket fedezte föl. Azután többször járt Kelet-Indiában és Malakka partján a japániak ellen küzdve esett el. The world's hydrographical description c. műve Hakluytnak The principal navigations (London 1600, 3 köt.) gyüjteményében jelent meg. Kelet-indiai utazásának leirása Harris: Collection of voyages c. gyüjteményében.4. János Francis, baronet, angol diplomata és orientálista, szül. Portland-Placeban 1795., megh. Londonban 1890 nov. 13. 1816. lord Amberst követségénél Pekingben volt attaché, 1838. Napier lord mellett segédkezett. 1834-48. a britt. keresk. főfelügyelője volt Khinában és a hongkongi gyarmat kormányzója. 1845. baronetté tették. Számos érdekes dolgozatot irt Khináról és több jeles fordítással gazdagítá az irodalmat. E munkák közül felemlítjük a következőket: Chinese novels tranlated from the originals (Lond. 1822); Hien wun sho: Chinese moral maxims with a free and verbal translation (1823); She fortunate union, a romance (1829); The Chinese: a description of the empire of Chine and its inhabitants (1836); Skeetches of China (1845); China during the war and since the peace (1852); Chinese miscellanies (1865); Poeseos Sinicae commentarii: the poetry of the Chinese (1870); Chinese miscellanies (1865).5. D. Jefferson, Északamerika szövetséges déli államainak elnöke, szül. Kentuckyban 1808 jun. 3., megh. 1889 dec. 6. Atyja ültetvényes volt s D. eleinte a mezei gazdaság körül segédkezett. Tizenhat éves korában azonban a westpointi katonai akadémiába lépett, melyet négy év mulva, mint hadapród hagyott el. Miután az indus törzsek elleni harcokban kitünteté magát, ismét visszatért a gazdálkodáshoz. 1844 óta azonban részt vett a politikai élet küzdelmeiben s a választások alkalmával jeles szónoklataival annyira kitünt, hogy a következő évben a kongresszus tagjává választották, melyben a demokrata párthoz csatlakozott. 1846. a Mexiko elleni háboru kitörésekor a kongresszusból kilépett s az önkéntes karabélyosok élére állva, a harctéren több izben ügyes s merész vezérnek bizonyult. Misszisszippi állam pénzügyei körül kifejtett működése ellenben dicstelenül végződött, mert csalárd és adósságokkal terhelt bankok segítségével oly kötelezvényeket bocsátott ki, melyeket az állam azután nem birt beváltani. 1848-ban Misszisszippi államban a szövetség-tanács tagjává választották és ez állásában védelmezte a rabszolga-intézményt, különösen nagy sulyt fektetve arra, hogy a szövetséges állam hatalmát az egyes államokéval szemben korlátozza. 1851. kilépett a szenátusból s tevékeny részt vett ama választási küzdelmekben, melyek folytán Pierce jutott az elnöki székbe, ki őt 1853. hadügyi titkárrá nevezte ki. A gyenge elnök kabinetjének ő volt legjelentékenyebb tagja nemcsak, hogy teljhatalommal uralkodott, hanem a kabinet többi tagjainak is az ő akarata szerint kellett kormányozniok. A rabszolgákkal kereskedő államok érdekében nagy eredménnyel működött, ugy mutatván be magát, mint a rabszolga-kereskedés eltörlésére törekvő párt eltökélt ellenségét. Buchanan elnökké választása után D. kilépett a miniszteriumból s ismét elfoglalta helyét a Misszisszippi állam szenátusában. 1861., midőn ez az állam is kilépett az Unióból, D. otthagyta a szenátust s birtokára vonult. Rövid idő mulva azonban az elszakadt államok kongresszusa Montgomeryben a déli szövetség elnökévé választotta hat évre, mely állásában nagy óvatosságot és erélyt fejtett ki, szóval a déli államok felkelésének lelke és feje volt. Richmond eleste után, mely a déli államok küzdelmeinek végett vetett, menekülnie kellett, főkép azért, mert azzal vádolták, hogy a Lincoln elleni merényletben része volt. Lovas üldözői azonban Irwinsville mellett néhány hű kisérőjével együtt elfogták s szigoru fogságra vetették, melyből csak 1868-ban szabadult ki. Ez időtől kezdve egy biztosító-társaság igazgatója volt Memphisben. A maga igazolására irta: The rise and fall of confederate government c. könyvet, mely 2 kötetben 1881. jelent meg (New York). L. továbbá Alfriend művét: The life of Jefferson D. (Cincinnati 1868) és Pollard munkáját The life of J. D. (Philadelphia 1869).6. D. Náthán, angol utazó és régész, született 1812., megh. 1882. Az arab és héber régiségeket tanulmányozta. Egy ideig a Hebrew Christian Magazine kiadója volt. Miután már többször járt É.-Afrikában, 1856. a kormány támogatásával Karthágó romjait kutatta át. Művei: Carthage and her remains (1861); Ruined cities within Numidian and Carthagian territories (1862); Tunis (1841); A voice from North and South Africa (1844); Evenings in my tent, or wanderings in Balad Ejjareed, Arabic reading lessons (1855).

Davis-szoros

v. Davis utja, a Baffin-öblöt az Atlanti-oceánnal összekötő tengerszoros, Kanada puszta, jéggel takart szigetei és Grönland közt. Hossza: 1900 km., legnagyobb szélessége: 900, a legkisebb 300 km. Rajta keresztül hatalmas sarki áramlat folyik D. felé. A szoros John Davis angol hajósnak örökíti meg nevét, aki 1585. fedezte föl. L. Davis J.

Davitt

(ejtsd: dévit) Mihály, ir agitátor, szül. Straideben (Mayo grófság) 1845. Négy éves volt, midőn szüleit kibérelt birtokukból elüzték s egy lancashirei gyárban a gép jobb karját összezuzta. Később egy ir összeesküvésben való részességért 15 évi fegyházra itélték, de ebből hét évet kitöltvén, kegyelmet kapott. Aztán hosszabb ideig Amerikában élt, honnan 1877. szülőföldjére hazatérvén, az ir «ligát» alapította, de izgatásai miatt megint hosszabb fogságra itélték. Honfiai többször választották meg képviselővé, de helyét a parlamentben nem foglalhatta el, mert nem akarta a szokásos esküt letenni. 1890 okt. óta a Labour World c. hirlapot adja ki. 1892. ujra megválasztották képviselőnek.

Davos

1. 2000-3000 méter magas hegyektől körülfogott egyenletes klmiáju völgy Graubönden svájci kantonban, a mely a St. Wolfgang-nyeregtől (1627 m.) az Albula völgyéig nyulik és amelyen a D. v. Landwasser foly végig. - 2. D.-am-Platz v. Sanct-Johann-am-Platz, a D. völgynek jelenlegi és a Zehngericht-Bundnak egykori főhelye, a D. és vasut mellett, 1557 m. magasban, (1888) 4781 lak., tekintélyes városházzal, számos, pompásan berendezett vendéglővel, ültetvényekkel. D., valamint a közelében, a kis D.-tónál fekvő D.-Dörfli éghajlatuk egyenletességénél fogva (évi középhőmérsék: +2,3°, téli középh. -6,1°, nyári 10,6°) nagyon keresett nyaralóvá, illetőleg mellbetegeknek téli tartózkodó helyévé lett. V. ö.: Müller, D. als Sommer- u. Winterkurort. Peters és Hauri: D. (Lipcse 1892) Hauri, Die Landquart-D.-Bahn (1890).

Davout

(Davoust, ejtsd: davu), 1. Lajos Miklós,Auerstädt és Eggmühl hercege, francia marsall, szül. Annouxban (Yonne) 1770 máj. 10., meghalt 1823 jun. 1. Tekintélyes nemesi családból származott s Bonapartéval együtt a briennei katonaintézetben tanult. 1787. egy lovasezrednél hadnagy lett. A forradalmat lelkesedéssel üdvözölte s 1791. egy önkéntes zászlóalj parancsnoka lett. Jemappes és Neerwinden mellett hősiesen harcolt a szövetségesek ellen s midőn fővezére, Dumouriez, hűtlenül megszökött, erélyes és hazafias proklamációban kitartásra és hűségre hivta fel katonáit. 1793 jul. tábornok lett, állását azonban nemsokára otthagyta, mert a törvény a nemeseket a hadseregből kizárta. Thermidor 9. után azonban visszanyerte rangját, mire 1795-ben Pichegru alatt harcolt a rajnai hadseregben. Mannheimnél fogságba került, de kiváltották, és ekkor Moreau alatt a rajnai átkelésnél tünt ki (1796 ápr. 20.). Azután Olaszországban küzdött Bonaparte alatt, akivel az egyiptomi hadjáratban is részt vett. Ez expedició folyamán teljesen megnyerte Bonaparte bizalmát, ugy hogy Egyiptomból való visszatérte után rohamosan emelkedett. 1800. az olasz hadsereg lovasságának főparancsnoka s Napoleon trónraléptekor Franciaország marsallja és a császári gárdák parancsnoka lett. Az austerlitzi csatában (1805) a jobb szárnyat vezette. 1806. a porosz derékhadat verte meg Auerstädt mellett és jutalmul az Auerstädt hercegi cimet kapta. Részt vett még az eylaui, heilsbergi és friedlandi csatákban, mire Napoleon a varsói nagyhercegség főkormányzójává nevezte ki. Az 1809-iki osztrák hadjáratban fényes győzelmet aratott Eggmühl mellett (ápr. 22.), a wagrami csatát pedig, melyben a jobb szárnyat vezérelte, az ellenségnek ügyes megkerülésével döntötte el. A békekötés után Napoleon Eggmühl hercegévé, 1811. pedig az alsó Elba-département főkormányzójává tette. Az orosz hadjáratban, mint az első hadtest fővezére, Mohilev (jul. 23.) és Vitebszk (jul. 27.) mellett tünt ki. A szerencsétlen visszavonulás után Szászországban szervezte ujjá csapatait s az alsó Elba felé vette utját. 1813 máj. 31. megszállotta a Tettenborn orosz tábornokhoz átpártolt, de ettől cserben hagyott Hamburg városát, mellyel elpártolása miatt rendkivüli szigorral bánt el. 48 millió frank hadi sarcot hajtott be a városon; nov. 5. lefoglalta a bankot, melyben 7 1/2 millió márka volt s az év végeig több mint husz ezer embert kergetett ki a városból, többeket főbelövetett és több száz házat fölgyujtatott. Bár szigorunak nevezhető ez az eljárás, de a háborujog szempontjából teljesen korrekt volt, amint ezt ujabban a német történet- és hadtörténeti irók is elismerik. Azután rendkivüli ügyességgel védte magát a városban a szövetségesek ellen, akik minden oldalról körülzárolták és ostromolták. A várost csak 1814 máj. 31. XVIII. Lajos parancsára adta át, miután hadseregének java a folytonos küzdelmek, nélkülözések és betegségek miatt majdnem teljesen elpusztult. Napoleon visszatérésekor 1815 tavaszán hadügyminiszter lett. A waterlooi csata után jul. 3., hadait a Loire mögé vonta vissza. Itt azután jul. 14. meghódolt XVIII. Lajosnak s a vezérséget MacDonald marsallnak adta át. 1819. Lajos pairnek nevezte ki. D. kitünő katona s kiváló hadvezér volt; önzetlen, becsületes, hűséges ember, szigoru önmaga és mások iránt; Hamburg védelménél tanusított viseletét XVIII. Lajos királyhoz intézett emlékiratában igazolta (Hamburg 1814 és ujabban Páris 1891). V. ö. Chénier, Histoire de la vie du maréchal D. (Páris 1866); Blocqueville marquise (D. leánya), Le maréchal D., prince d'Eckmühl, raconté par les siens et par lui-meme (Páris 1879-80, 3 köt.); Montégut E., Le maréchal D. (1882); Correspondance du maréchal D. 1801-15. (kiadta Mazade 1885, 4 k.) Grande Encycl XIII. Davout in Hamburg (Sybels Histor. Zeitsch. 69. köt. 1892, 489. l.)2. D. Lipót Kolozs István Gyula Károly, auerstädti herceg, francia tábornok, szül. 1829 aug. 9. Dédunokája az előbbinek, kinek hercegi cimét III. Napoleon az egyenes örökösök kihalása után 1864. reá ruházta. A st.-cyri katonai iskolát végezte s mint hadnagy lépett 1847. a hadseregbe. 1856. kapitány, 1859. őrnagy lett. Az 1870-71. háboruban mint ezredes küzdött s Metznél hadi fogságba került. Később a Commune ellen harcolt s Thiers, ki különösen kedvelte, 1871. dandártábornokká nevezte ki. 1879. Gresley hadügyminiszter a nagy táborkar főnökévé tette. 1880. a X. hadosztály parancsnokságát vette át Rennesben, 1884. Algériába küldték parancsnoknak, 1885. a lyoni hadosztálynak lett parancsnoka. 1871. kiadta a Projet de réorg. militaire c. művét.

Davus sum, non Oedipus

latin közmondás Terentiusból; a. m. Davus vagyok (egy római vigjátékban az ostobát ábrázoló egyén), nem Oedipus (a szfinx talányának megfejtője), azaz nem vagyok találékony.

Davy

(ejtsd: dévi), Humphry sir, angol kémikus és fizikus, szül. a Cornwallisban fekvő Penzanceban 1778 dec. 17., megh. Genfben 1829 máj. 29. 16 éves korában egy gyógyszertárt is tartó sebész mellé segédül került s oly szorgalmasan foglalkozott kémiai tanulmányokkal, hogy 1798. az akkor Bristolban alapított Pneumatic Institution kémikusa lehetett. Ezt az intézetet Beddoes (előbb a kémia tanára, akkor gyakorló orvos) azért alapította, hogy ott aszkóros betegeket különféle gázok belehelésével gyógyítson. Itt tanulmányozta D. a nitrogénoxidul mámorító hatását. 1801. a Royal Intitutionon a kémia tanára lett, ugyanazon évben a Royal Society tagjává választatott, melynek utóbb 1820-27 elnöke is volt. 1812. gazdag nőt vette el s a reá következő évben tanári állásáról lemondván, ezentul mint magánember idejét utazásokkal töltötte, legtöbbet Olaszországban és Svájcban tartózkodott. A francia akadémia D.-t 1808. a Napoleontól alapított második galvándijjal tüntette ki, 1813. pedig a «sir» cimet kapta. D. hirnevét a galvánáramnak a különböző vegyületekre való hatása vizsgálatával alapította meg. E vizsgálatok nyomán 1807. a káliumot és nátriumot fedezte fel, a következő évben pedig az alkalikus földeknek fémelemét állította elő, még pedig a bariumot a klórbariumból, a strontiumot a klórstrontiumból és a kalciumot klórkalciumból. Ő ismerte fel továbbá a klórnak elem voltát s azt, hogy oxigéntől ment savak is léteznek, mert a sósav, mint a hidrogén és klór vegyülete szintén ilyen. Hires biztosító lámpását (l. Biztosító lámpás) 1815 őszén találta fel. Összes műveit öccse, D. János, adta ki ily cimen: The collected works of sir Humphry Davy, London 1839-41, 10 köt. Legnevezetesebb kémiai művei: Chemical and philosophical researches, chiefly concerning nitrous oxid and its respiration (1800) és két kitünő tankönyve: Elements of chemical philosophy (1812) és Elements of agricultural chemistry (1812). Irt továbbá egy szellemes dialogot a horgászatról: Salmonia, or days of fly-fishing (4. kiadás, London 1851) csak halála után jelent meg. Magyarul megjelentek: A földmivelési kémia gyökere egymásból folyó leckékben, melyeket a földmivelés előmozdítására ügyelő társaság előtt tartott. Anglusból fordította s jegyzéssel bővítette Kisszántói Pethe Ferenc. Kiadta a Nemzeti Gazda hivatal (Bécs 1815. Ny. Haykul Antal); Utazási vigasztaló vizsgálódásai: egy természetvizsgálónak utolsó napjai. Harmadik kiadás szerint németre fordítva Martius K. T. Filep által. Magyarosítva Szabó Ferenc által. Nagy-Enyeden 1841. Ny. a ref. kollégium sajtóin, Vizi István ügyelete alatt. V. ö. Czógler: A fizika története élcrajzokban (Budapest 1882), II. köt., 121-141. lap, hol a külföldi irodalom is fel van sorolva.

Davy-féle iv

az elektromos ivlámpák fehéren izzó széncsucsai között létrejövő iv. Davy 2000 réz-cinklemez-párból alkotott galvántelep alkalmazásakor vette észre ezen fényivet, midőn a telep sarkai gyanánt hegyezett végü faszén-pálcákat használt. Az eleinte érintkező széncsucsokat t. i. kissé széjjelhuzta s akkor a fehérizzásig fölhevített csucsok között fölfelé domborodó fényes ivet látott, mely csak akkor szünt meg, midőn a csucsok távola 7 cm.-nyi lett. Most faszén helyett retorfa- v. gáz-szenet használnak. Az ilyen szénpálcák sokkal lassabban égnek és már 30-50 Bunsen-féle galván-elem árama is elegendő szép ivfény létesítéséhez. Ami a D. alkatát illeti, ezt a csucsok vakító fénye miatt nem lehet közvetlenül megfigyelni. E helyett lencsékkel nagyított képét vetítik ernyőre. Ily módon kitünt, hogy a két csucs nem viselkedik egyformán, hanem a negativ szénsark hegyesebb és fénylőbb, mint a pozitiv és ettől izzó szénrészecskék repülnek át a negativ sarkhoz. A pozitiv sarkon azonkivül mélyedés képződik s a szénpálca fogy. (A levegőn való égés miatt különben a negativ sarkot képező széncsucs is fogy, de nem oly nagy mértékben, mint a pozitiv.) A hőkifejlődés viszont a pozitiv sarkon jelentékenyen nagyobb. A hőkifejlődés oly nagy, hogy nehezen olvasztható fények is elégnek, ha az egyik szénsark helyett ilyen fém használtatik. A fényiv akkor is létrejön, ha mind a két sark fémből való. Könnyen olvasztható v. oxidálható fémek esetében a fényiv nagyobb mint nehezen olvasztható és oxidálható fémek alkalmazásánál. Legszebb akkor, ha az egyik sarkon higany van. A fényiv maga nem igen erős fényü. A világító hatás a fehéren izzó csucsoktól ered. A fényiv jelentékeny ellenállást fejt ki az őt létrehozó galván-árammal szemben, miért is erős áramokra van szükség. Ha a széncsucsok az égés következtében elkopnak, távolságuk nagyobbodik. Hogy a fény ereje állandó maradjon, a széncsucsokat egyforma távolságban kell megtartani s ezt különféle szerkezetü szabályozókkal érik el.


Kezdőlap

˙