Deck

Tódor, francia agyagáru-gyáros, szül. Gebweiler-ban (Elszász) 1823., megh. Sevresben 1891 máj. 15. Fizikát és vegytant tanult, beutazta Németországot, Ausztriát és Magyarországot és 1855. egy párisi fayence-gyár igazgatója lett. Sokat tett a keramika tökéletesítése érdekében. 1887 óta a sevresi porcellán kézműipar igazgatója volt. Le Faience cimü művében összefoglalta tanulmányainak eredményét.

Decken

1. Auguszta, német regényirónő, szül. Bleckede Elba melletti faluban 1828 nov. 30., von der Decken őrnagy neje, 1875 óta özvegye, ki 1883 óta Hannoverben él. Későn lépett az irói pályára, de gyorsan lett népszerüvé. Regényeit A. von der Elbe irói néven adta ki. Igen sokat irt. Legismertebb regényei: Chronika eines Schülers (6. kiad., 1888); Die Ricklinger (1881); Lünebürger Geschichten (1883); Der Heliandsänger (1884); Aref der Hindu (1884); Der Bürgermeisterthurm (1884); Brausejahre (1885); Dornröschen (1886); Ein Sohn (1889); Eine echte Schuld (1890, 3 köt.) stb. Gazdag képzelettel megáldott s szélesebb műveltség fölött rendelkező tehetség. 2. D. Károly Kolos, báró, német afrikai utazó, szül. Kotzenban Poroszországban 1833. 1860-ig katona volt, azontul azonban kizárólag Afrika kikutatására szentelte életét. 1860 okt. Quiloából a Nyassza-tóhoz akart menni, de az arabok hütlensége miatt vissza kellett fordulnia. 1861. Thorntonnal Mombaszból a Kilimandzsarohoz vezetett expediciót, meghatározta a hegy magasságát, fölmérte az Ipe tavat és kimutatta, hogy annak lefolyása a Pangani. 1862 okt. Kerstennel harmadszor indult utnak és a Kilimandzsarón 4200 méterig fölhatolt. 1863. a kelet-afrikai partok mentén tett kisebb utazás után Európába jött egy nagyobb expedició előkészítésére. 1864 okt. Adenon és a Seychelleken át ment Zanzibárba. Ott két gőzöst szerelt föl, amelyek alkatrészeit Európából hozatta és azokkal 1865 tavaszán a Dzsuba torkolatához ment. Kisebbik gőzöse még a torkolatban hasznavehetetlenné vált, a nagyobbik pedig, mellyel Berderáig följutott, a városon fölül nem messze léket kapott és Deckent, miután hajóját elhagyta és Berderába ment segítségért, ott meggyilkolták a szomalok. Kiséretének egy részét is megölték. D. utazásának eredményeit Kersten foglalta össze és néhány szakférfiu: Baron K. K. von der Deckens Reisen in Ostafrika (Lipcse 1869-79. 4 köt.) cim alatt.

Decker

német könyvkereskedő- és könyvnyomdász-család, melynek őse D. György (szül. 1596. Eisfeldben), utolsó képviselője pedig D. Lajos Rudolf kir. titkos főudvari nyomdász (1804-1877) volt Berlinben. 1877. bekövetkezett halálakor nagy kiterjedésü üzlete többfelé oszolván, könyvnyomdája a porosz államnyomdával olvadt egybe s jelenleg a német állam tulajdonát képezi.

Decker

1. Cornelis, hollandi festő, szül. Haarlemben 1643. az ottani festőcéh tagja lett, megh. u. o. 1678., Ruisdael Salamon tanítványa, a legjobb hollandi tájképfestők közé tartozik. Szinezése kissé modoros, de rajza kitünő. Különösen szeretett viz partján álló parasztházakat festeni; egy ilyen képe van a budapesti orsz. képtárban is, a Korcsma a libához (309.), melyben a részletes kidolgozás dacára is sok erő van. Jeles képei vannak a szent. Pétervári Ermitageban, a drezdai, kopenhágai, müncheni, bécsi Czernin-féle képtárban. stb.2. D. Károly, porosz tábornok, hadászati és szépirodalmi iró, szül. Berlinben 1784 ápr. 21., megh. 1844 jun. 29. 1797 óta a tüzérségnél szolgált. Az 1806. és 1807-iki hadjáratokban vitézül harcolt s Eylau mellett megszerzé a «pour le mérite» érdemjelt. 1813. Drezda, Kulm és Lipcse mellett harcolt. Részt vett továbbá az 1814. és 1815-iki hadjáratokban. 1816. egy topográfiai intézetnél, 1818. pedig egy katonai iskolánál is alkalmazták. Nemesi rangot nyert 1817. s mint őrnagy vonult nyugalomba 1841. Művei közül megemlítendők: Das militärische Aufnehmen (Berl. 1815); Die Artillerie für alle Waffen (1816); Ergänzungstaktik der Feldartillerie (1837); Ansichten über die Kriegführung im Geiste der Zeit (1817); Die Gefechtslehre der Kavallerie und reitenden Artillerie (1819); Der kleine Krieg (1822, 4. kiad., 1844); Bonapartes Feldzug in Italien 1796 und 1797 (1825); Taktik der drei Waffen: Infanterie, Kavallerie und Artillerie (1833-34 2 rész); Generalstabswissenschaft (1830; ujra átdolgozta fia 1862); Die Schlachten und Hauptgefechte des Siebenjährigen Kriegs (1837); Algerien und die dortige Kriegführung (1842). Rühle- és Liliensternnel együtt megalapította 1816. a mai napig is fennálló: Militärwochenblatt-ot, s 1821 óta társszerkesztője volt a: Militär-Litteraturzeitungnak. Thale Adalbert álnév alatt néhány vigjátékot is irt.3. D. Máté, sir, angol nemzetgazdasági iró, szül. Amsterdamban 1679. megh. Londonban 1749. márc. 18. Szülőföldéről Alva üldözései miatt menekülni volt kénytelen s igy ment Angliába, ahol nagy vagyonra és tekintélyre tett szert. A Keletindiai társulatnak igazgatója volt, I. György baroneti rangra emelte. Sok tanulás után fogott a gazdasági viszonyok, s különösen az adók, valamint az akkori kereskedelmi válság kérdésének tanulmányozásához. Ezekről szól két, különösen Mac Culloch által méltányolt műve: Serious considerations on the sevesal light duties which the nation in general, aswell as trade in particular, labour under etc. (1743) és An essay on the causes of the decline of the foreign trade. (1744).4. D. Péter Jakab Ferenc, belga államférfiu, szül. Zeleben (Flandriában) 1812 jan. 25., megh. Brüsszelben 1891 jan. 6. Előbb a jezsuitáknál tanult, majd Párisban és Genfben a jogtudományokat hallgatta. Brüsszelben az ügyvédi gyakorlat mellett serény hirlapirói működést fejtett ki; mint a Journal de Flandres-nek társszerkesztője, majd 1837-ben Dechampsal együtt a klerikális irányu: Revue de Bruxelles c. ujságot alapította. 1835. Religion et amour c. alatt költeményeket is adott ki. 1839. Dendermond járás képviselőjévé választotta, és ezóta arra törekedett, hogy a pártok között domináló álláspontra helyezkedjék. Politikai és társadalmi eszméit a következő munkáiban fejtette ki: Du pétitionement en faveur de la langue flamande (1840); De l'influence du clergé en Belgique (1843); Quinze ans, de 1830 a 1845 (1845); L'esprit de parti et l'esprit national 1852. stb. Études historiques et critiques sur les mont de piété en Belgique (1844) c. munkája folytán a belga akadémia tagja lett. A liberális Brouckere-féle ministerium elbocsátása után (1855) Vilain ministeriumában a belügyi tárcát vállalta el, mely állását 1857-ig viselte, mely évben a megerősbödött liberális áramlat őt állásáról elsöpörte. A király elfogadta lemondását, mire többi között az is okul szolgált, hogy a Langrand-Dumonceau-féle pénzügyi műveletekben résztvett. A d'Anethan által alkotott klerikális minisztérium ennek dacára 1871. Limburg tartomány kormányzójává nevezte ki; ennek hirére azonban Brüsszelben a forrongó nép nemcsak Decker visszalépését, hanem az egész miniszterium lemondását követelte, mely követelést a király teljesítette is. A Langrand-féle bünpörbe is belekeveredett, de 1877. felmentetett.

Declamando

az olasz declamare-szóból eredő zenei műszó, mellyel a szerző azt akarja kifejezni, hogy az énekes vagy a hangszer-zenész is az e szóval jelzett frázist inkább szavalva, s csak félig énekelve adja elő, megközelítve a természetes beszédet.

Declaration of Independence

(ang. ejtsd: deklerésn af indepéndnsz), az északamerikai Egyesült-Államok függetlenségi nyilatkozata, melyet 1776 jul. 4. irtak alá. V. ö. Bancroft: History of the United States (Boston 1854); Frothingham, The rise of the Republic (Boston 1872).

Declaration of Rights

(ejtsd: dikleresn av rájc), azon nyilatkozat, melyben az 1689 jan. 22. a Westminsterben összeült gyülekezet kifejtette az angol alkotmány azon vezérelveit, melyek alapján Orániai Vilmos a trónta meghivatott. Mivel az akkori forradalmi és átmeneti időben (III. Jakab elüzetése és letétele után) lehetetlen volt mindazokat a jog és alkotmányos kérdéseket pontosan és kimerítően felsorolni, melyek fölött a Stuartok és a parlament annyit viszálkodtak, a gyülekezet által választott bizottság tagjai arra szorítkoztak, hogy a D. of R. nyilatkozatban felsorolják mindazon büntényeket, melyek a forradalom kitörését és Jakab letételét szükségessé tették; továbbá pedig, hogy Orániai Vilmost és nejét, Máriát, azon általános föltétel alapján hivják meg az üresedésben levő trónra, hogy ezek magukat a fönálló törvények megtartására kötelezik. A bizottság élén, mely a D. of R.-t a Petition of rigths mintája szerint kidolgozta, John Somers jogtudós állott. Magát a jognyilatkozatot Halifax nyujtotta át Vilmos- és Máriának, febr. 13. a Whitehallban és csak miután Vilmos és neje a D. of R. megtartását megfogadták, tekintették azokat törvényes angol királynak. V. ö. Macaulay, Anglia történ. II. Green, History of Englisch people II. köt.

Declaratoria sententia

(lat.) a. m. jogkijelentő itélet. Minden birói itélet - az osztálykeresetek eseteinek kivételével - jogkijelentő, mert nem alkot uj alanyi jogot, hanem csak már létezőt jogot konstatál.

Declaratorium Illyricum

v. Rescriptum D. J., 1779-ből (jul. 16.), hazánkban a nem-egyesült görög papság örökölését rendező lf. rendelet. E szerint a patriarka (metropolita) és a püspökök vagyonuknak csak fele részéről rendelkezhetnek belföldiek javára; a másik felerész a metropolita után, az illyr nemzeti pénztárt, a püspökök után felerészben a karlovici iskolákat, felerészben a metropolitát illeti. A fundus instructus, a püspöki öltözet, a könyvtár és a házi butorzat mindig az utódnak marad. Végrendelet nem létében az egész vagyon felerészben a karlovici iskolák alapértékére száll. Már gyermektelen papok vagyonuknak csak 1/3-adrészéről végrendelkezhetnek szabadon honfiak javára, 2/3-ad rész a püspökre száll, ki ebből a temetési költséget fedezni tartozik, végrendelet nem létében, vagy ha oly rokonok, kiket a harmadrész illetne, nincsenek, az egész hagyatékot a püspök örökli.

Decoctio

l. Sörgyártás.


Kezdőlap

˙