Decretum Divi Marci

(lat.), Márk Aurél római császárnak rendelete, mely a követelés elvesztésének terhe alatt megtiltotta a hitelezőnek, hogy az adós dolgainak önhatalmu elvétele által magát kielégítse.

Decretum Gratiani

Gratian bolognai kamalduli szerzetesnek 1150 év körül készített kánonjogi munkája, mely a zsinati végzéseknek s pápai ügyleveleknek eddigi gyüjteményeitől, a minők p. o. a Collectio Anselmo dedicata a 9-ik; Regino primi apátnak gyüjteménye a 10-ik, Burchard wormsi püspöknek Collectarium v. Decretum cim alatt ismeretes gyüjteménye, Anselmus luccai püspöknek, Deusdedit bibornoknak gyüjteményei a 11-ik, Ivo chartresi püspöktől (állítólag) eredő Decretum név alatt ismeretes gyüjtemény, a Collectio caesar augustana, a Polycarpus-féle gyüjtemény és Algerius lüttichi skolasztikusnak de misericordia et justitia gyüjteménye a XII. századból lényegesen abban különbözik, hogy nem pusztán jogforrásoknak gyüjteménye, hanem az egyházjognak rendszeres feldolgozása. A Corpus juris canonici-nak (kanoni törvénytár) első alkatrészét képezi.

Decs

nagyközség Tolna vm. központi j.-ban, (1891) 3202 magyar lak., postah. és postakarékp.

Décs

Szarvashoz tartozó puszta, Békés megye szarvasi járásában; 1216. már falu volt, a XV. sz.-ban a Maróthy-család birtoka volt; a török hódoltság alatt elpusztult, templomának tégláiból építették a törökök a gyulai és szarvasi fürdőket.

Décse

1. Magyar-D. (Gyicsa, Dicsa), kisközs. Szolnok-Doboka vm. betleni j.-ban, (1891) 1385 magyar lakossal. - 2. Maros-D., kisközség Torda-Aranyos vm. felvinci j.-ban, (1891) 759 magyar és oláh lak., vasuti megállóval.

Décsényi Gyula

l. Schönherr Gyula.

Decsi

1. Gáspár, ev. ref. esperes, tanult Tolnán, Kolozsvártt (1565.) és Wittenbergában, hol 1566 máj. 20. iratkozott be az egyetem hallgatói közé. Hogy ott mennyi időt töltött, nem tudható, de 1567. még ott időzött. Hazatérvén, 1570 körül tolnai lelkész lett s itt csakhamar esperessé választották. Mint ilyen volt jelen az 1576. évi hercegszőllőssi zsinaton. A Tolna vidékén nagyon elszaporodott unitáriusok mindenképen vitába akarták keverni a nagytekintélyü tudós papot, de ő bölcs mérséklettel tért ki az elől, még az 1588. évi pécsi disputáció alkalmával is. Mint költő és prédikátor egyaránt jeles volt. Munkái: Epiualamion nuptiis Basilii Fabricii et Margarethae Viti Balsarati. Vitebergae, 1567. Az utolsó időkben egynehány regnáló bűnökről való prédikációk. Debrecen, 1582. (II. kiad. Várad, 1584); História a Dávid királynak Uriasnak feleségével való vétkeiről (1579. irta, III. kiadása Német-Lövőn 1592. jelent meg). Latin verset irt Bonfiniusnak Heltai Gáspár által kiadott műve elébe 1565. Előszóval látta el Veresmarty Illyésnek az unitáriusok ellen irt művét, mely ma egy példányban sem ismeretes.2. D. (Cimor) János, XVI. sz.-beli iró, szül. Tolna vármegyének Decs nevü községében 1560 körül, megh. Marosvásárhelyen 1601. Tanulmányait a tolnai ref. iskolában kezdte Hercegszőlősi Gáspár és Tolnai Bálint tanárok vezetése mellett; majd Debrecenbe, onnét Kolozsvárra ment tanulmányai folytatása végett. Kolozsvárról 1587-ben Bánffi Farkas fejedelmi tanácsos fiával Bánffi Ferenccel külföldi egyetemek látogatására ment, s Vittenbergában és Strassburgban két évet töltött. A nagyképzettségü ifjut hazaérkeztekor nagy csapás várta: atyját a prédáló törökök mindenétől kifosztották, ugy hogy kénytelen volt Erdélybe menekülni. Ő maga 1592. Kolozsvárra ment lakni, honnan azonban a következő évben Marosvásárhelyre vitték tanárnak. Munkássága több irányu volt. Alkalmi költeményeit és irodalmi becsü leveleit nem számítva, irt bölcsészeti, jogi, történeti, nyelvészeti munkákat; lefordította Sallustiusnak két történeti művét, s a miről leginkább ismeretes: kiadott egy 5000 számra terjedő magyar közmondásgyüjteményt, mellyel a magyar közmondás és frazeologiai irodalom alapját vetette meg. Idevágó három nevezetes munkájának cime: Az Caius Crispus Sallustiusnak két Historiája (Cibinii 1595); Adagiorum Graeco Latino Ungaricorum Chiliades quinque (Bartphae 1598); Joannes Decius Barovius Joanni Telegdio S. P. D. Ex foso Siculorum, die 5. Martii 1598. (Levél Telegdihez a hunscytha irásról, mely legelőször Telegdinek Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa Lugduni (Batavia 1598.) c. könyvének elején, s azután Bod P. M. Athenásának az elején 1766. jelent meg. Családi neve Cimor volt, vezetékneve születéshelyéről Decsi, előneve Baranyai. Ez utóbbit ő maga különféleképen (Baronyai, Barovius, Baronius) irta.

Decsn.

botanikai nevek után Decaisne József rövidítése.

Décsy

Sámuel, bölcsészet- és orvosdoktor, magyar hirlapiró, több történeti munkának szerzője, a magyar nyelvujításnak egyik nevezetes harcosa, szül. Rimaszombatban, Gömörmegyében 1742 jan. 2., megh. Bécsben 1816 jan. 25. Iskoláit Pozsonyban és Sárospatakon végezte, majd felsőbb tudományok megszerzésére Németországba és Hollandiába ment, honnét hazatérvén Bécsben telepedett le. Szivvel, lélekkel magyar ember volt, s mindent elkövetett, hogy a magyar nyelvet a nemzet magasabb rétegeiben is terjessze és kedveltesse. E végből alapította és 27 éven át szerkesztette a bécsi Magyar Kurirt, melynek dolgozótársaiul igyekezett megnyerni korának legnevezetesebb iróit. Lapjában apróbb cikkek mellett megjelent egy történeti értekezése is a következő cimen: Egy hatodik világrész históriája (1815. I. 5-8 mellékl.). Munkái közül nevezetesebbek: Osmanographia, azaz: A török birodalom természeti, erkölcsi, egyházi, polgári s hadi állapottyának és a magyar királyok ellen viselt nevezetesebb hadakozásainak sommás leirása (Bécs 1788-1789. 3 rész, 2 térképpel, a maga korában nevezetes könyv volt); Pannonai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv; Magyar Almanak 1794., 1795., 1796. esztendőre; Házi kereszt (1793); Egyiptom históriája (1811). A Magyar Kurirnak melléklapja volt a Magyar Musa, melyet szintén ő szerkesztett; ez volt az első tisztán szépirodalmi magyar lap.

Decticus

L. (állat), l. Szöcskefélék.


Kezdőlap

˙